Hozzászólások - Gorki

Fekete Liga Special Edition, avagy "A legenda - Hogyan történt valójában" című kiadvány.

Legenda 6:

Az elmúlt napok, hetek eseményei után igazán hálás lehetnél, hogy az Egyezmény létrejött, de le se sz….. A háború végeztével elszabadult a káosz. Ennél jobb nem is történhetett volna számodra. A csata túlélői csak gyűlöletet és haragot éreztek. Ez nem lehet más csak a túró hatalma. A vezetők egymásra mutogattak, árulónak nevezték egymást, te pedig azt fontolgattad, hogy melyik pofáját verd be elsőnek. A jámbor barmok hamarosan négy csoportra szakadtak, akikkel pedig te végeztél ugyanennyi darabra. Az árulónak bélyegzés csak egy ürügy volt, és persze remek móka. Ha egy galetki képes volt egy másikat elpusztítani, megszerezhette óriási mennyiségű lélekenergiáját, amitől számodra még vonzóbb célponttá vált. A leghatalmasabbak összecsapásának sokszor nem volt túlélője, ha időben odaértél.

A gyűlölet és elvakultság maszkja mögött maradt még valami a hordák vezetőiben, félelem. Tudták valami fertelmes és gonosz lappang a sötétben. Mindenesetre, találkoztak egy napon, és képesek voltak tárgyalni. Megszületett az Egyezmény: ha egy galetki megöl egy másikat, számkivetetté válik, és a többiek szabadon levadászhatják. Ez persze téged teljes mértékben hidegen hagy, hisz majd azoknak is jól bevered a pofáját. És attól a naptól a galetkik végzeturaknak hívták magukat, ami szerinted teljes hülyeség, hiszen nevezzék magukat inkább leendő kifacsart túró uraknak. A hordák közti viszály fellángolt, hisz mindannyian hallották a túró hívó szavát. Annyit csatáztál emiatt az elmúlt napokban, hogy lassan kezd betelni a túrótároló vermed.


Legenda 7:

Egy kiszáradt vízmosásban egy lény nyomait követed, amikor valami furcsa kelti fel a figyelmedet a bokrok közt. Ahogy közelebb érsz, az első pillantásra áthághatatlannak tűnő tüskebozótban ösvényt találsz. Kíváncsiságtól hajtva lépsz be. A bozót egy kis tisztást vesz körül, amelynek közepén egy töpörödött öregembert találsz, aki egy trónuson üldögél. Amikor meglát téged, elmosolyodik, amitől kiráz a hideg.

- Már régóta vártam egy látogatóra!
- Hmm, ki vagy? - kérdezed tűnődve.
- Bend...khm, akarom mondani Darkin vagyok, galetki, akárcsak te... Gyere, ülj ide az ölembe és minden kérdésedre válaszolok.
- Várj csak öreg, lassítsunk egy kicsit, hiszen még nem is beszélgettünk.

Az öreg csak a mosolyog, és a combját ütögeti. Nincs mit tenni, ha válaszokat akarsz, oda kell ülnöd, ami jeges borzongással tölti meg fekete szívedet.

- A háború... ti jószágok azt hiszitek, győztetek, pedig nem így van. Miközben beszél, megsimítja a fejedet. - Amikor az Ellenséget elpusztítottátok, esszenciájával megfertőzte az elméteket, amúgy milyen finom illatod van. Az Ellenség most is ott van, benned, de akár lehet valami más is. Érzem benned a Túró hatalmát. Ez táplálja benned a gyűlöletet és a gyilkolásra való vágyat. Nem olyan vagy, mint a többi lény, amelyet az Ellenség korábban megfertőzött. Hiába küzdesz ellene, soha nem győzheted le! Amúgy honnan van ez a csinos nadrág.

Rémülten méred végig a fickót.
- Azt hiszem, most már ideje volna mennem.
- Ne siess annyira, még sok dolgot akarok tőled.
Felpattansz, és rohanva menekülni kezdesz.


Legenda 8:

Az elmúlt napokban sokat töprengtél a hordákon, vajon melyik lehet a legjobb alapanyag a túróhoz. A fizikailag legerősebbek, a harcosok a rubin horda tagjai. Őket viszont vastag csontjaik miatt nehéz lereszelni, ámbár nagyobb testük miatt több lesz belőlük. A smaragd osztag fizikailag gyengébb, de komoly mágikus potenciállal bíró varázslók. Őket könnyű reszelni, de aszott kis testükből alig lesz túró. A zafíroké a felderítői szerep: igazi túlélőművészek, teljesen ismeretlen terepen is képesek élelmet találni, elrejtőzni, nyomokat követni. Velük az a baj, hogy nagyon szívósak. Sikoltoznak állandóan darálás közben, ami ugye eleinte izgalmas, de később ráunsz. A gyémánt horda tagjai az ellenfél gyenge pontját keresik, és irigylésre méltó precizitással csapnak le rá. Átlagos erőfeszítés átlagos mennyiségű túró. A döntés nagyon nehéz. A hordák közti vetélkedés, viszálykodás már a háború előtt is megvolt. Az sosem volt kérdés, hogy akkor jól döntöttél-e, hogy melyik hordához csatlakoztál - hiszen neked a túró ad erőt és mindent lebíró akaratot. A lélekkufár beleültette a bogarat a füledbe, cserébe te ugyanezt tetted a buzogányoddal. Azt sikongatta miközben verted, hogy ha megkíméled néhány héten belül tudni fog megfelelő mennyiségű őskőért bármilyen hordajelvényt szerezni neked. Nem mintha ez téged a legkevésbé is érdekelne.

(az esetleges fogalmazási és helyesírási hibákért továbbra sem kérek elnézést)

A rajongók kedvéért, hogy tovább erősödjön a függőség:

Legenda:3

Akár az apróbb lényekből sajtoltál fekete túrót, akár egy másik végzeturat mérgeztél meg vele, mindig igyekeztél a lélekenergiád saját kényelmi szempontjaidra fordítani, továbbá hogy gonoszabb, büdösebb, vagy érzéketlenebb legyél. A tartalékolt lélekenergia mindig is potenciális préda volt a rád támadóknak, ezért nem tartalékoltál semennyit.

Ma azonban egy új dolgot tanultál. Egy másik végzetúrral találkoztál a saját hordádból, aki meg akart tanítani néhány új trükkre. Ő csak szakértelmeknek hívta őket. Azonban hirtelen egy sötét árny jelent meg mögötte. - Ez neked kiképzés! kiáltott az idegen, és saját letépett karjával csapta fejbe a nyomorultat. Ő volt Hentes őrmester, aki rád nézett és csak ennyit mondott:
Gyere velem idegen,
Kiképezlek ridegen.

Néhány nap múlva kezdetét is vette a kiképzés, ami rideg, nagyon rideg. Az őrmester kiképzőprogramja során az elhullás 98%-os, ami miatt kevesen vállalkoznának csak rá, habár ez Hentes Őrmestert hidegen hagyja, és akit kinéz magának, azt mindenképpen kiképzi, ha akarja az illető, ha nem.
A legérdekesebb lecke az állatokról és szörnyekről szólt, amelyeket eddig egyszerűen csak túró-forrásnak tekintettél. Kellő ügyességgel és türelemmel ezeket a lényeket foglyul lehet ejteni, és sajtolás előtt még jól meg is lehet kínozni. ők lehetnek a ruhád, a sapkád, megvédhetnek harcban, hiszen pajzsnak is használhatod őket... És ez csak egyike a szakértelmeknek, amelyekre az őrmester kiképzett.
A természet lassan kezd magához térni, tegnap még egy kevés eső is esett. Egy friss, önbizalomtól duzzadó facsemete tövében töprengsz a szakértelmekről, majd kitöröd azt. Vajon hogy lehet megakadályozni, hogy magához térjen? Globális felmelegedés legyen, hogy az állatok megfőjenek, vagy egyszerűen csak irts ki mindent ami a szemed elé kerül? A lehetőség előtted áll, de hogy melyik utat választod, csak rajtad múlik.


Legenda 4:

Ma távolról megfigyelhetted két végzetúr csatáját. Egyikük, a rubin horda tagja, láthatóan komolyabb vértezetet viselt, fegyvere is volt. Ellenfele, a messze földön híres Lord Vipera, oldalán idomított szolgájával Boldrickkal vetette magát a csatába. A rubin hatalmas, és kétségkívül megsemmisítő erejű csapásait a Feketevipera rendre elkerülte, gyakorlatilag csak a védekezésre koncentrálva, miközben Boldrick bele-belemart a rubin bokájába. A nagy testű harcos próbálta fegyverével odébb hessegetni, de láthatóan nem volt meg a szakértelme ahhoz, hogyan kezeljen egy ilyen helyzetet. Végül a saját nehéz felszerelésének köszönhette vereségét: kimerült, ütései egyre fáradtabbak voltak, amikor is a Lord egy precíz döféssel leterítette. Boldrick gazdája parancsára azonnal visszahúzódott. A Lord felemelte kezét, és a ziháló, magatehetetlen harcosból kavargó lélekenergia-felhő áramlott bele, majd fejbe rúgta a kiterült végzeturat, és utasította Boldrickot, hogy sajtoljon belőle is túrót. Biztos vagy benne, hogyha a rubin harcosnak esélye sem volt, hiszen a hírneves Lord Edmund megtanította neked, hogy mindig többen támadjatok egyet.
Ha a csapás sunyi, lapos,
A hatása irtózatos.

Talán itt az ideje, hogy te is elgondolkodj azon, hogy szerezhetsz szolgákat. Talán egy álcázott verem lenne a legegyszerűbb, vagy kötelet készítesz, és ráveted a nyakára. Még nem igazán tudod, de biztos vagy benne, hogy meg fogod oldani a problémát. Kérdés az, hogy utána mit kezdesz vele?

Legenda 5:

Verítékben fürödve ébredsz. Mintha az este valaki tett volna valamit az italodba, de a képek homályosak. Pedig minden gondolatod az előző estéről szól, életednek arról az időszakáról, amit annyira nehezen tudsz felidézni. Az örökös sötétségre emlékszel, mint ahogy az örökös küzdelemre is. Találkoztál Sir Wilfreddel a Döggel, egy hegy gyomrában, és részed volt dicsőségben és szenvedésben is. Aztán este megkínált a kulacsából, és kiléptetek a felszínre. Annyira világos volt, sokáig nem tudtad megszokni... és nem is akartad. Sok csatát vívtatok, a Dög több végzeturat is fákra lógatott a herezacskójánál fogva, de a torzszülöttekkel sem volt kíméletesebb. Még most is a füledben csengenek a Dög szavai: - Nem csend kell ide, hanem halálsikoly!

Amikor visszatértetek a táborba, kietlen, élettelen pusztaságnak tűnt az egész, pont ahogy otthagytátok. Az élet minden jelére folyamatosan vadászó Sir azonban lassanként visszatért azokra a teremtményekre, amelyekből valamely használati tárgyat tud készíteni. Az évek során, amíg a végzeturak egymással csatáztak, szaporodni kezdtek, és mostanra már mindent benépesítettek. Tehát alapanyag van bőségesen. Az Egyezmény óta a végzeturak már ismét vadásznak ezekre a lényekre, sőt, a lélekenergia elsődleges forrásává váltak, Sir Wilfred azonban ezeket a végzeturakat is levadássza.

Sajnálatosan azonban túl kevés végzetúr maradt, és túlzottan elszaporodtak a lények ahhoz, hogy minőségi alapanyaghoz jusson. Persze, tűnnek el fajok... ősi fajok, amelyek túlélték a világ pusztulását, túlélték az Ezeréves Száműzetést, és most, amikor újra szabadok lehettek volna, nem voltak képesek túlélni a találkozást Sir Wilfreddel, Hentes Őrmesterrel, vagy a Feketeviperával és hű szolgájával Baldrickkal. Ezt hívják természetes kiválasztódásnak. A többi faj, amely fennmaradt, még nem lehet nyugodt, igazi kihívást jelent a rájuk vadászó Ligatagoknak, és így van ez jól. Trollok, óriási tüskés gyíkok, förtelmes és ijesztő, démoni teremtmények menekülnek sikítozva, mint egy kislány, mikor meglátják őket... Talán te tudnál győzni ellenük is, de inkább csatlakozol hozzájuk.

(Ismételten a helyesírási hibákért és fogalmazási problémákért elnézést ne várjon senki, írjatok ti három újjal)

Ha már Lord Vipera beharangozta, az első tripla, beetető epizód (csak hármat tudok egyszerre):


Legenda 0:
A bűz az arcodba csap, ahogy végignézel a tájon. A kietlen pusztaság monotonitását csak a buckák közt heverő áldozatod halálhörgése töri meg. A vöröslő égen itt-ott fekete felhők úsznak, örvénylő vortexviharok nyúlnak le belőlük egészen a felszínig. Az egyik vihar lábánál furcsa tetemeket vélsz felfedezni. Közelebb osonsz. Találsz valami feketét, valami lágyat, valami meleget. Fekete túrót!!! Érzed benne a gonoszt. Tudod, gonoszságod miatt rajtad kívül másnak nem túl bölcs dolog a közelébe menni.

Éjszakára valamilyen hűvös helyet kell keresned, lehetőleg minél mélyebben a felszín alatt, hogy raktározni tudd. Saját fajtársaid is a környéken kínlódnak, de bennük nem ég a tűz a fekete túró iránt, ami benned. Néhányan azt mondják, az Ellenség esszenciája fertőzte meg őket a Felszín visszahódítása során. De te már nemigen tudsz visszaemlékezni, téged mi a fene is fertőzhetett meg, hogy hozzájuk képest is egy aljas rohadék vált belőled. Főzöl is egy kis túrós derelyét.
Finom is a derelye.
Van neki csúf ereje.

A romházak közt egy méteres sziklaskorpió fészkére bukkansz. Rövid csatában túrót sajtolsz a szerencsétlen korcsfajzatból, majd behúzódsz a mély üregbe, amelyet a lény a földbe ásott. Hűtőkamrának most ez is megteszi. A régi idők, a Nagy Háború előtt... Az emlékek homályosak, mint ahogy az agyad is. A föld alatt éltetek, egy hegy gyomrában, rettegés és remény közt hallgatva valamiféle Atya tanításait. Akkor azt mondták, szerencsések vagytok, hogy pont a ti nemzedéketek számára jött el a pillanat, és nemsokára Bendő Atya Oskolájába lépve okulhattok, majd kihívhatjátok a bolygót ezer éven át uraló Ellenséget. A csata borzalmas volt, de végül győztetek, habár te saját fajtársaid közül legalább ugyan annyit, ha nem többet öltél meg, mint az Ellenségből. De valami nem úgy sikerült, ahogy a bölcsek eltervezték. A győzelem utáni napon kitört a viszály, a galetkik egymást kezdték pusztítani, nem nagyon érdekelt ugyan, de az már igen, hogy pazarolhattál el ennyi lehetőséget, mikor csinálhattál volna túrót belőlük is. De most már nem lehet kérdés, a túró az új hatalom a felszínen....

Legenda 1:
Ma találkoztál egy lélekkufárral, és be is verted a pofáját. Először azt hitted, csak egy nyomorult teremtmény, amely arra vár, hogy túrót csinálj belőle. De miközben ütötted láttad... a szekér alatt vérben fekvő torzszülött arcán nem volt semmi felismerhető, csak rád emelte azt a nagy, kék szemét, amelyből sugárzott a hülyeség. Ocsmány, visszataszító teremtmény, de mindenki egyetért abban, hogy nem jó kikezdeni velük, kivéve téged, te le… Nincs sokkal több hatalmuk, mint azt a külsejük alapján gondolnád, az meg nem nagyon foglalkoztat, hogy a hordákat vezető galetki lordok titkos ügynökei. Jöjjenek csak, túró lesz belőlük is.

A csábítás nagy, és nem a lélekenergia, hanem a túró hatalma miatt. A lélekkufárok, nem tudni honnét, ősi relikviákat gyűjtenek össze, és azokkal is meg lehet őket püfölni. A markodba veszed a parányi lélekkristályokat - mindegyik csillog az általad legyőzött ellenfelekből zsákmányolt esszenciától – túróvá formázod azokat is. A relikviákat talán a földből ássák ki a kufárok, talán halott hősök sírjaiból lopják, talán uraik adják nekik, nem tudod, de nem is érdekel. Annyi bizonyos, hogy a tőlük vásárolt felszerelés nélkül is jól megvagy, ezért tovább rugdosod.

A mai lélekkufár különleges volt, a szokásos fegyverek, pajzsok és páncélok mellett: mágikus köveket, fókuszkristályokat is szállított, amelyek mágikus képességgel ruházzák fel a felszerelésedet. Azonban... mivel nincs felszerelésed, a lélekkristály olyan helyre kerültek a lélekkufárnál, ahová még soha nem sütött a nap. Sátáni mosollyal az arcodon tovább indulsz.

Legenda 2:
Egyre nagyobb területet tudhatsz a magadénak. A szomszédban portyázó végzeturaknak világosan az értésére adtad, hogy mik a vadászterületed határai, habár őket már nem igen érdekli, hiszen fekete túróként gőzölögnek a kamrában. Sajnos nem találkoztál senkivel, akiből jelentősebb mennyiségű túrót tudtál volna előállítani, tudod, hogy legtöbbjük nem olyan jó alapanyag, mint a torzszülöttek. A fizikai képességek, a fegyver és a páncélzat kevés, gonoszság kell, és sokkal jobb, ha nem kifacsarod őket, hanem csak megfertőzöd a túró hatalmával. Ha meg is akarják magukat védeni, nincs rá módjuk.

A mágia mindig is részese volt az életednek. Számtalan órát töltöttél a Hegy mágustornyaiban, komplex varázsigéket magolva, milyen idióta is voltál. Hegymélyi vadászataid során a mágiahasználat mindennapos volt, ó és a háborúban is nagyban támaszkodtatok a varázslatokra. A háborúban azonban történt valami - valami, amihez talán a mostani gyűlölködés, viszálykodás nem is mérhető -, aminek eredményeképp a varázsigék, a mozdulatok elérhetetlenné váltak, megismerted a túró hatalmát. A mágikus potenciál továbbra is megvan benned, érzed a bizsergést, a mana áramlását, csak egyszerűen nem érdekel, hogyan kell formálni. Nem is akarod az egészet újra tanulni. A lélekkufár ritkán ugyan, de árul varázstekercseket, ilyenkor azok a tűz martalékává válnak, a kufárral együtt. Ha ilyen lehetőséged adódik, mindenképp ki kell használnod! Csak legyen időd utána, még vagy három lélekkufárt is túróvá gyalázni…

(az esetleges fogalmazási és helyesírási hibákért nem kérek elnézést)

Ezen már én is gondolkodtam, és teszteltem is. Három hétre, mert csak eddig tudok elszámolni az ujjaimon, az Atya szobájába rejtettem Cunci alvós maciját, hogy jól bevegye az ott terjengő szagokat. Ezek után átvittem magamhoz és elegyítettem a nálam uralkodó szagokkal. Sajnálatosan meg kellett állapítanom, hogy a két szagkoncentrátum kioltja egymást. Ezért is nem javaslom, hogy egybenyissuk a két szobát, mert akkor friss levegő lenne az egész toronyban, azt meg ti sem akarhatjátok. És amúgy is nem született még olyan lény aki az Atyával egy szobába merne tölteni egy éjszakát.

Tulajdonképpen már nyertünk is.

3. tárgy

Fekete hentelő
Szint: 25.
Tipus: relikvia
Ár: 1,6 kg fekete túró, 2 gonosz cselekedet
Hatás: Minden vadászatkor szint*2 - jó cselekedet*99999999 százalék esélyed van rá, hogy nem lélekenergiát, hanem fekete túrót nyersz ki az áldozatodból. Ha a vadászat időtartama alatt végig fennhangon kántálod a: HENT HENT HENT varázsszavakat akkor 99% rá az esélyed.

Világ kettőn: A Vörös Bilincs Szövetsége tagfelvételt hirdet. Várja anonim portyázók és lélekenergiára szomjazók, illetve vadászgató-gyűjtögető életmódba temetkezők jelentkezését.
Építés nem kötelező, de a lehetőség adott rá.