Re: A Fekete Liga
219. hozzászólás - 2010.01.18. 16:49:15
A rajongók kedvéért, hogy tovább erősödjön a függőség:
Legenda:3
Akár az apróbb lényekből sajtoltál fekete túrót, akár egy másik végzeturat mérgeztél meg vele, mindig igyekeztél a lélekenergiád saját kényelmi szempontjaidra fordítani, továbbá hogy gonoszabb, büdösebb, vagy érzéketlenebb legyél. A tartalékolt lélekenergia mindig is potenciális préda volt a rád támadóknak, ezért nem tartalékoltál semennyit.
Ma azonban egy új dolgot tanultál. Egy másik végzetúrral találkoztál a saját hordádból, aki meg akart tanítani néhány új trükkre. Ő csak szakértelmeknek hívta őket. Azonban hirtelen egy sötét árny jelent meg mögötte. - Ez neked kiképzés! kiáltott az idegen, és saját letépett karjával csapta fejbe a nyomorultat. Ő volt Hentes őrmester, aki rád nézett és csak ennyit mondott:
Gyere velem idegen,
Kiképezlek ridegen.
Néhány nap múlva kezdetét is vette a kiképzés, ami rideg, nagyon rideg. Az őrmester kiképzőprogramja során az elhullás 98%-os, ami miatt kevesen vállalkoznának csak rá, habár ez Hentes Őrmestert hidegen hagyja, és akit kinéz magának, azt mindenképpen kiképzi, ha akarja az illető, ha nem.
A legérdekesebb lecke az állatokról és szörnyekről szólt, amelyeket eddig egyszerűen csak túró-forrásnak tekintettél. Kellő ügyességgel és türelemmel ezeket a lényeket foglyul lehet ejteni, és sajtolás előtt még jól meg is lehet kínozni. ők lehetnek a ruhád, a sapkád, megvédhetnek harcban, hiszen pajzsnak is használhatod őket... És ez csak egyike a szakértelmeknek, amelyekre az őrmester kiképzett.
A természet lassan kezd magához térni, tegnap még egy kevés eső is esett. Egy friss, önbizalomtól duzzadó facsemete tövében töprengsz a szakértelmekről, majd kitöröd azt. Vajon hogy lehet megakadályozni, hogy magához térjen? Globális felmelegedés legyen, hogy az állatok megfőjenek, vagy egyszerűen csak irts ki mindent ami a szemed elé kerül? A lehetőség előtted áll, de hogy melyik utat választod, csak rajtad múlik.
Legenda 4:
Ma távolról megfigyelhetted két végzetúr csatáját. Egyikük, a rubin horda tagja, láthatóan komolyabb vértezetet viselt, fegyvere is volt. Ellenfele, a messze földön híres Lord Vipera, oldalán idomított szolgájával Boldrickkal vetette magát a csatába. A rubin hatalmas, és kétségkívül megsemmisítő erejű csapásait a Feketevipera rendre elkerülte, gyakorlatilag csak a védekezésre koncentrálva, miközben Boldrick bele-belemart a rubin bokájába. A nagy testű harcos próbálta fegyverével odébb hessegetni, de láthatóan nem volt meg a szakértelme ahhoz, hogyan kezeljen egy ilyen helyzetet. Végül a saját nehéz felszerelésének köszönhette vereségét: kimerült, ütései egyre fáradtabbak voltak, amikor is a Lord egy precíz döféssel leterítette. Boldrick gazdája parancsára azonnal visszahúzódott. A Lord felemelte kezét, és a ziháló, magatehetetlen harcosból kavargó lélekenergia-felhő áramlott bele, majd fejbe rúgta a kiterült végzeturat, és utasította Boldrickot, hogy sajtoljon belőle is túrót. Biztos vagy benne, hogyha a rubin harcosnak esélye sem volt, hiszen a hírneves Lord Edmund megtanította neked, hogy mindig többen támadjatok egyet.
Ha a csapás sunyi, lapos,
A hatása irtózatos.
Talán itt az ideje, hogy te is elgondolkodj azon, hogy szerezhetsz szolgákat. Talán egy álcázott verem lenne a legegyszerűbb, vagy kötelet készítesz, és ráveted a nyakára. Még nem igazán tudod, de biztos vagy benne, hogy meg fogod oldani a problémát. Kérdés az, hogy utána mit kezdesz vele?
Legenda 5:
Verítékben fürödve ébredsz. Mintha az este valaki tett volna valamit az italodba, de a képek homályosak. Pedig minden gondolatod az előző estéről szól, életednek arról az időszakáról, amit annyira nehezen tudsz felidézni. Az örökös sötétségre emlékszel, mint ahogy az örökös küzdelemre is. Találkoztál Sir Wilfreddel a Döggel, egy hegy gyomrában, és részed volt dicsőségben és szenvedésben is. Aztán este megkínált a kulacsából, és kiléptetek a felszínre. Annyira világos volt, sokáig nem tudtad megszokni... és nem is akartad. Sok csatát vívtatok, a Dög több végzeturat is fákra lógatott a herezacskójánál fogva, de a torzszülöttekkel sem volt kíméletesebb. Még most is a füledben csengenek a Dög szavai: - Nem csend kell ide, hanem halálsikoly!
Amikor visszatértetek a táborba, kietlen, élettelen pusztaságnak tűnt az egész, pont ahogy otthagytátok. Az élet minden jelére folyamatosan vadászó Sir azonban lassanként visszatért azokra a teremtményekre, amelyekből valamely használati tárgyat tud készíteni. Az évek során, amíg a végzeturak egymással csatáztak, szaporodni kezdtek, és mostanra már mindent benépesítettek. Tehát alapanyag van bőségesen. Az Egyezmény óta a végzeturak már ismét vadásznak ezekre a lényekre, sőt, a lélekenergia elsődleges forrásává váltak, Sir Wilfred azonban ezeket a végzeturakat is levadássza.
Sajnálatosan azonban túl kevés végzetúr maradt, és túlzottan elszaporodtak a lények ahhoz, hogy minőségi alapanyaghoz jusson. Persze, tűnnek el fajok... ősi fajok, amelyek túlélték a világ pusztulását, túlélték az Ezeréves Száműzetést, és most, amikor újra szabadok lehettek volna, nem voltak képesek túlélni a találkozást Sir Wilfreddel, Hentes Őrmesterrel, vagy a Feketeviperával és hű szolgájával Baldrickkal. Ezt hívják természetes kiválasztódásnak. A többi faj, amely fennmaradt, még nem lehet nyugodt, igazi kihívást jelent a rájuk vadászó Ligatagoknak, és így van ez jól. Trollok, óriási tüskés gyíkok, förtelmes és ijesztő, démoni teremtmények menekülnek sikítozva, mint egy kislány, mikor meglátják őket... Talán te tudnál győzni ellenük is, de inkább csatlakozol hozzájuk.
(Ismételten a helyesírási hibákért és fogalmazási problémákért elnézést ne várjon senki, írjatok ti három újjal)
A hozzászólást Gorki módosította 2010.01.18. 19:01:15-kor
V2: Torquald
V3: Háromujjú Pete
Pontszám: 10