Felhasználónév: Jelszó:

Hozzászólások - Byzon

Dátum: 2009.02.21. 08:31:26
Nagyon jó Nienna! Élvezet volt olvasni, ahogy Hilarioét is! Mindkettőt élveztem!
Dátum: 2009.02.21. 08:26:34
Jó reggelt!
Dátum: 2009.02.21. 00:54:32
Jó szórakozást, engem egyre inkább hívogat az ágy, csak még egyet ütni akarok a Matildákon. Még 3 perc. Aztán szunya!
Dátum: 2009.02.21. 00:48:45
Én remélem. És megsúgom szerintem majd Niennára is.
Dátum: 2009.02.21. 00:45:57
Ha belépőt írsz, akkor gondolom igen...
Dátum: 2009.02.21. 00:39:48
Köcce a dicséretet! Alig várom Hilario belépőjét, remélem jól szórakoztál a Csámpás Kacsában is.
Dátum: 2009.02.21. 00:31:12
Neked is Telk! Mindjárt megvan a 20.000 LE-s küldim és megyek én is!
Dátum: 2009.02.21. 00:21:46
Hát én ebből gondolom, hogy csak támadásnál: "Ha portyázásod során legyőzöl egy végzeturat..." De kérdezd azt akinek van ilyenje!
Dátum: 2009.02.21. 00:17:46
Csak ha ő támad ha jól tudom, de biztosat vonatkozó épület híjján nem mondhatok.
Dátum: 2009.02.21. 00:10:58
Nézd meg az eddigi csatáid vele, elvileg a végén ott van, hogy elhurcol...
Dátum: 2009.02.21. 00:04:46
Szép barátilag segítek majd valakinek mondjuk küldetésben és a Napkapu kínzókamrájában ébredek majd!
Dátum: 2009.02.20. 22:30:25
"Visszaérve a táborba nyugodt fekhelyet kerestem Korbácsosnak, hogy pihenhessen én magam pedig néhány órával később értem vissza a vadászatokból és magam is lepihentem. Néhány óra alvás után Herceg ébresztett fel:
- Bocsáss meg Incu, de azt hiszem látnod kéne amit Éjfarkas szerzett... Fontos lehet...
Érdeklődve a fiatal harcos után indultam. Éjfarkas, egyike újoncainknak a ciszternánál állt és mosakodott. Izmos, női szemek számára bizonyosan gyönyörködtető felső testén megcsillantak a vízcseppek a friss sebszájak körül. Egyértelműen csatából jött a fiatal fegyveres. Hozzá léptem:
- Van valamid nekem Farkas?
- Akad - biccentett fáradtan a fiú és egy lapos követ nyújtott felém. - Ezt északon találtam.
Megszemléltem a kődarabot és rögtön tudtam miért tartották fontosnak a vének. A lapos kődarabban egy tárgy lenyomata látszott. Egy nagyon is ismerős tárgyé. Egy pókot mintázó amulett láncon...
- Honnan szerezted ezt?
- Egy fickó övéből. Először azt hittem talán kiégett őskő, csak később néztem meg jobban...
- Mondj el mindent!
- Északon portyáztam amikor egy várkastélytól nem messze egy különös, magas kőre találtam...
- Különös kő? - vontam fel a szemöldököm.
- Ja. Obeliszk vagy mi a csoda a nevük... Mindenféle faragványok voltak rajta, de nagyon nem néztem meg... Mindegy. Szóval térdelt előtte egy alak. Valami különös nyelven mormogott valamit...
- Hogy nézett ki a fickó?
- Hát sok nem látszott belőle a lila csuhája miatt... Elég vékonyka volt. Gondolom valami mágusfajzat... Az ősök átkaira! Nem gondoltam, hogy fontos lesz, nem nagyon néztem meg...
- Semmi baj Farkas, mondd tovább!
- Hát sokat nem mondhatok. Hátulról megleptem, utána már nem volt nagy kaland elintézni. Kevés energia volt az elméjében. Valamit kiabált is nekem valami Sötét Úrról, de nem igazán figyeltem oda... Utána elvettem a kövét, itt meg azt mondták fontos és beszéljek veled. Hát ennyi...
- Oda tudsz vezetni ahhoz az obeliszkhez?
- Naná - vigyorgott Éjfarkas.

Egy óra múltán indultunk Éjfarkas meg én és csatlakozott hozzánk Picur utasítására Dobermanus is. Vigyorogtam magamban. Naná! Félt engem a tanács. Megkedveltem ezt a csapatot, sokkal inkább, mint hittem volna a rubintoktól való távozásom idején.
Csendesen haladtunk Éjfarkas nyomában aki a dombság szívébe vezetett minket, ahol néhány óra séta után feltűnt a távolban az általa említett várkastély. Farkas meglepetten állt meg:
- Nem értem. Itt volt az obeliszk. De most...
- Nézz a földre - válaszolta Dober. - Elvonszolták.
- De hova? - kérdezte meglepetten Farkas.
- Oda - biccentettem a kastély felé.
Erőltetett menetben indultunk odáig. Éreztem, szinte sivított az érzés a tudatomban, meg kell vizsgálnom azt az obeliszket!

A várkastély kapuján bekopogva lánccsuklyás őrszem pillantott ki a kémlelőnyíláson. Bizalmatlanul szűkült össze a szeme:
- Mit akartok?
- Incubus vagyok az IQ Betyárok várnagya. Hivatalos ügyben jöttünk. A vezéreddel kell szót váltanunk.
- Várjatok itt.
Hamarosan kinyílt a kapu és fegyveresek gyűrűjében állt előttem egy nálam majd fejjel alacsonyabb, de izmos, a maga módján egész megkapó lány, talpig vasban, ám keze ügyében nem nehézkard hanem egy könnyű rubinfejű mágusbot pihent. Éles hangon szólalt meg:
- TiCsi vagyok a Véres Gyémántok klánvezére. Mi dolgotok itt?
- Van a birtokodban valami, amit tanulmányozni szeretnénk. A mai nap folyamán idevontattatok egy faragott kőobeliszket. Erről lenne szó.
- Az obeliszk a miénk. Miért engednék ismeretlen fegyvereseket a birtokomra? Nevetséges!
- Attól tartok nem értettél meg. Ha nem engedsz be a birtokodra, erővel nyomulunk be és úgy veszem szemügyre azt az szikladarabot!
- Fenyegetni merészelsz a saját váramban?
- Nem. Tényeket soroltam. De ha neked az úgy jobban esik, vedd annak.
- Na akkor most te figyelj rám harcos! Nem mi vagyunk Ghalla leghatalmasabb harcosai. De nem is ti. Ez itt a mi földünk. És a mi várunk! És nem engedjük, hogy bárki hívatlanul betegye ide a lábát. Megvédjük ha kell! És igen harcolunk érte! Most pedig távozzatok!
Fejet hajtva sarkon fordultam és társaimmal a nyomomban visszaindultam a táborba. Mellettem Dober csendesen kérdezte:
- Győzhetünk?
- Igen - sóhajtottam. - Győzni fogunk. Tudom mi a vár gyenge pontja.
Két társam erre bizakodó mosollyal nézett össze és kezdett vidám, tréfálkozó beszélgetésbe. Én magam azonban komor gondolataimba mélyedtem. TiCsi Maxot, korábbi klánvezéremet juttatta eszembe, ahogy egykor ő állt a kaszárnya kapujában ugyanígy, fogcsikorgató elszántsággal nézve lehetetlen háborúk elé... Mennyivel vagyok jobb vajon mit azok, akik velünk tették ezt? Mit ártott nekünk ennek a kastélynak a népe? Szomorúan csóváltam a fejem. Mindegy! Az obeliszket meg kell szereznünk!
De ennek ellenére a dombtetőn kissé lemaradtam társaim mögött és szomorúan néztem vissza a magányosan álló kastélyra. Holnap kezdetét veszi az ostrom... De ma, most még adózhattam egy elismerő tisztelgéssel a távoli falaknak és elszánt védőiknek..."
Dátum: 2009.02.20. 20:54:05
Nem igazán értem... Akkor mit szeretnél írni?
Dátum: 2009.02.20. 20:47:41
Én csak felvettem a fonalat Amateon ökörködésére.
Dátum: 2009.02.20. 20:20:33
Morális véleményem: ez a játék háttértörténetét tekintve arról szól, hogy egy népfaj legerősebb tagjai, miután evolúciós elven (gyenge kihal) erre készültek évezredek óta visszavették a bolygó felszínét és most eddigi hagyományaik szerint élnek.
Ha valaki nem kérdőjelezi meg morálisan, hogy 3-4 szinttel, avagy 40 TŐ-vel gyengébbeket üt, hogy hetente-kéthetente lefarmol egy védtelen szövetséget amely nem tudja megvédeni magát, az ezt se kérdőjelezze meg. Én saját szintem leggyengébbjei közé tartozom és ha hiszed, ha nem nem élvezem, hogy vernek, de elfogadom. A játék része. Ennyi.
Dátum: 2009.02.20. 20:10:48
Igen, ha felgyülemlett egy heti csp-je, jók a vonatkozó szakértelmei plusz mondjuk kisütötte a lélekkutat akkor összejön, de nem nap mint nap...
Dátum: 2009.02.20. 19:57:19
Toljad!
Szexista jöhet, a disznó viccekből amit 12-től fölfelé el lehet olvasni.
Dátum: 2009.02.20. 19:03:21
Próbáltam visszafordítani az irányba.
Dátum: 2009.02.20. 18:50:32
Na és akkor mit jelent?
Dátum: 2009.02.20. 18:46:20
Ó már értem! Jó, de mit jelent?

Így pontos.