Mit szoktak "köpülni"?
Májat.
Juhot.
Vajat.
Hajat.
Nem kellenek a pontok a szavak végén.
Hozzászólások - Khetty
Dátum: 2008.10.29. 08:42:31
A toronyban minden csendes volt. Camelus, Mortazor és Gill elmentek, hogy felderítsék a rubintok titkos terveit. Természetesen erről nem maradhattak le a többiek sem, harci láz égett a férfiak tekintetében.
Lia még mindig Elviz ápolásával volt elfoglalva leginkább, bár a fiú már egészen jól volt, azért a szobáján kívülre nem nagyon tudta elvonszolni magát.
Khetty a könyvtárszobában akadt rá Pepsre. Az alakváltó rémült tekintettel meredt rá, mint első találkozásaik óta mindig, mikor hirtelen látta meg a nőt. A fekete hosszú hajú mágus arca fiatalabbnak mutatta koránál, Khetty, ha akarta volna, se tudta volna megtippelni, hogy mennyi idős valójában.
- Ráérsz egy kicsit? – kérdezte az alakváltót, aki vonakodva bólintott. – Nem akarlak bántani! – tette hozzá Khetty mosolyogva.
Akárhányszor meglátta ezt a rémületet a férfi szemében, mindig bűntudatot érzett azért, hogy egyszer felgyújtotta, másszor pedig meglőtte.
- I-i-igen? – Peps kevéssé bízott a nőben, de azért némi érdeklődést mutatott.
- A fenti szobáról lenne szó… Feljönnél?
Khetty nem várta meg a választ. Kérése kedves volt, de csak egy válasz létezett rá. Elindult a márványlépcsőn felfelé. Acabo épp a lépcső sötétbarna tiriolfa korlátját tisztítgatta, fényesítgette.
~ Sosem tud nyugton maradni! – nézett rá Khetty mosolyogva és megsimogatta a fejét, ahogy elsétált mellette.
Peps kevés lelkesedéssel indult a nő után, mikor végre utolérte, a nő a poros szoba közepén állt és a falon világító vörös jeleket nézte.
- Te tudod, hogy mik ezek? – kérdezte Pepsre sem nézve, mire a férfi csak bólintott.
Mivel válasz nem érkezett a kérdésre, Khetty a férfire nézett és megismételte a kérdést, erre Peps büszkén felszegett fejjel válaszolt:
- Ősi varázs!
Khetty nagyot sóhajtott, de csak ennyit kérdezett:
- Ártasz vele nekünk vagy sem?
Pepset meglepte a nyílt kérdés és a még nyíltabb szempár, amely nem engedte el a tekintetét, míg nem válaszolt:
- Nem – rázta meg a fejét végül a férfi, hogy szabaduljon.
- Jó! Hiszek neked – bólintott Khetty és a kopott kis faajtó felé fordult. – Ki tudod nyitni?
Peps tartott ettől a kérdéstől, így nem válaszolt azonnal, mire a nő ismét rá nézett:
- A szobát előbb-utóbb… úgy tűnik inkább utóbb… kitakarítjuk, és birtokba is vesszük. Ez ellen nem tehetsz semmit… Tudni akarom, hogy mit rejt az ajtó! Mint ahogy a torony minden titkát fel akarom fedni!
- Hidd el, nem tudod, hogy mit akarsz… - rázta meg a fejét Peps.
- Peps! Nem tudsz sokat tudsz rólam, én se rólad… és ez talán így is van jól! Lehet, hogy itt Ghallán nem vagyok se erős, se okos, se jó varázsló, ez utóbbi talán azért lehet, mert nem születtem annak, a képességeimet itt kaptam! A hátam mögött van legalább 3000 év... lehet, hogy kevesebb, egy ideje már nem számolom… Túléltem a Nagy Háborút, a Felhők Éveit, jártam Yutta barlangjában, a tarabati sivatagban és megküzdöttem nem egy önjelölt hadvezérrel, aki az országunkat fenyegette; elvesztettem mindenkit, akit ennyi idő alatt csak elveszíteni lehet… Ne akard megmondani nekem, hogy mit akarok, mert fogalmad sem lehet róla!
Peps nem akart vitába szállni a nővel. Látta már milyen, ha dühös, azt is hallotta mire képes ilyenkor, holott biztosan tudta, hogy Khetty nem fog örülni annak, amit találni fog, lehunyta a szemét és elmormolt egy varázsigét. A vörös jelek némelyike felizzott a falon, mígnem a ritmusosan ismétlődő izzás végén halk kattanással megtört a védővarázs, ami eddig az ajtón volt. Khetty gondolkodás nélkül a díszes, de kopott kilincshez nyúlt. Talán túl díszes is volt egy ilyen jelentéktelen ajtóhoz. Mielőtt lenyomta volna, Peps még egyszer utána szólt:
- Hidd el, jobban jársz, ha nem lépsz be oda!
- Peps! – sóhajtott unottan Khetty. – Mégis mi történhet? Mágiával találom magam szembe, ami erősebb, mint én? Legalább jó darabig nem lesz gondotok a Bajkeverővel… Vagy a mágia gyengébb, mint én? Akkor elbánok vele…. ha pedig nincs mágia, mi jöhet még? Megtámad egy újabb tűzmadár? Az elmúlt évszázadok alatt megtanultam harcolni… Vagy esetleg az is előfordulhat, hogy nincs ott semmi?
- Én szóltam! – vont vállat Peps, majd mielőtt elhagyta volna a szobát visszaszólt az ajtóból: - Azért Acabonak szólok, hogy figyeljen rád!
Lia még mindig Elviz ápolásával volt elfoglalva leginkább, bár a fiú már egészen jól volt, azért a szobáján kívülre nem nagyon tudta elvonszolni magát.
Khetty a könyvtárszobában akadt rá Pepsre. Az alakváltó rémült tekintettel meredt rá, mint első találkozásaik óta mindig, mikor hirtelen látta meg a nőt. A fekete hosszú hajú mágus arca fiatalabbnak mutatta koránál, Khetty, ha akarta volna, se tudta volna megtippelni, hogy mennyi idős valójában.
- Ráérsz egy kicsit? – kérdezte az alakváltót, aki vonakodva bólintott. – Nem akarlak bántani! – tette hozzá Khetty mosolyogva.
Akárhányszor meglátta ezt a rémületet a férfi szemében, mindig bűntudatot érzett azért, hogy egyszer felgyújtotta, másszor pedig meglőtte.
- I-i-igen? – Peps kevéssé bízott a nőben, de azért némi érdeklődést mutatott.
- A fenti szobáról lenne szó… Feljönnél?
Khetty nem várta meg a választ. Kérése kedves volt, de csak egy válasz létezett rá. Elindult a márványlépcsőn felfelé. Acabo épp a lépcső sötétbarna tiriolfa korlátját tisztítgatta, fényesítgette.
~ Sosem tud nyugton maradni! – nézett rá Khetty mosolyogva és megsimogatta a fejét, ahogy elsétált mellette.
Peps kevés lelkesedéssel indult a nő után, mikor végre utolérte, a nő a poros szoba közepén állt és a falon világító vörös jeleket nézte.
- Te tudod, hogy mik ezek? – kérdezte Pepsre sem nézve, mire a férfi csak bólintott.
Mivel válasz nem érkezett a kérdésre, Khetty a férfire nézett és megismételte a kérdést, erre Peps büszkén felszegett fejjel válaszolt:
- Ősi varázs!
Khetty nagyot sóhajtott, de csak ennyit kérdezett:
- Ártasz vele nekünk vagy sem?
Pepset meglepte a nyílt kérdés és a még nyíltabb szempár, amely nem engedte el a tekintetét, míg nem válaszolt:
- Nem – rázta meg a fejét végül a férfi, hogy szabaduljon.
- Jó! Hiszek neked – bólintott Khetty és a kopott kis faajtó felé fordult. – Ki tudod nyitni?
Peps tartott ettől a kérdéstől, így nem válaszolt azonnal, mire a nő ismét rá nézett:
- A szobát előbb-utóbb… úgy tűnik inkább utóbb… kitakarítjuk, és birtokba is vesszük. Ez ellen nem tehetsz semmit… Tudni akarom, hogy mit rejt az ajtó! Mint ahogy a torony minden titkát fel akarom fedni!
- Hidd el, nem tudod, hogy mit akarsz… - rázta meg a fejét Peps.
- Peps! Nem tudsz sokat tudsz rólam, én se rólad… és ez talán így is van jól! Lehet, hogy itt Ghallán nem vagyok se erős, se okos, se jó varázsló, ez utóbbi talán azért lehet, mert nem születtem annak, a képességeimet itt kaptam! A hátam mögött van legalább 3000 év... lehet, hogy kevesebb, egy ideje már nem számolom… Túléltem a Nagy Háborút, a Felhők Éveit, jártam Yutta barlangjában, a tarabati sivatagban és megküzdöttem nem egy önjelölt hadvezérrel, aki az országunkat fenyegette; elvesztettem mindenkit, akit ennyi idő alatt csak elveszíteni lehet… Ne akard megmondani nekem, hogy mit akarok, mert fogalmad sem lehet róla!
Peps nem akart vitába szállni a nővel. Látta már milyen, ha dühös, azt is hallotta mire képes ilyenkor, holott biztosan tudta, hogy Khetty nem fog örülni annak, amit találni fog, lehunyta a szemét és elmormolt egy varázsigét. A vörös jelek némelyike felizzott a falon, mígnem a ritmusosan ismétlődő izzás végén halk kattanással megtört a védővarázs, ami eddig az ajtón volt. Khetty gondolkodás nélkül a díszes, de kopott kilincshez nyúlt. Talán túl díszes is volt egy ilyen jelentéktelen ajtóhoz. Mielőtt lenyomta volna, Peps még egyszer utána szólt:
- Hidd el, jobban jársz, ha nem lépsz be oda!
- Peps! – sóhajtott unottan Khetty. – Mégis mi történhet? Mágiával találom magam szembe, ami erősebb, mint én? Legalább jó darabig nem lesz gondotok a Bajkeverővel… Vagy a mágia gyengébb, mint én? Akkor elbánok vele…. ha pedig nincs mágia, mi jöhet még? Megtámad egy újabb tűzmadár? Az elmúlt évszázadok alatt megtanultam harcolni… Vagy esetleg az is előfordulhat, hogy nincs ott semmi?
- Én szóltam! – vont vállat Peps, majd mielőtt elhagyta volna a szobát visszaszólt az ajtóból: - Azért Acabonak szólok, hogy figyeljen rád!
Dátum: 2008.10.28. 18:32:41
Idézet: Robi666 - 2008.10.28. 17:25:32
Gyorskeresőbe írd be a nevét! Meg fogod találni!
Én azt szeretném megtudni ki az a Drakin és hol találom?
Gyorskeresőbe írd be a nevét! Meg fogod találni!
Dátum: 2008.10.28. 17:59:48
A Dragonlance krónikákban hogyan hívták az ikerpár mágus tagját?
Caramon
Fistandantilus
Sturm
Raistlin
Nagyon jó kérdés, végre valami kedvemre való!!! De mi van azokkal, akik nem olvasták a könyveket? 
Caramon
Fistandantilus
Sturm
Raistlin
Nagyon jó kérdés, végre valami kedvemre való!!!
De mi van azokkal, akik nem olvasták a könyveket? Dátum: 2008.10.28. 12:46:50
Hogy hívják Inuyasha kardját?
Tensai Zangetsu
Tansaiga
Honymarou
Tessaiga
Nemtom... de miért nem lehet Artúr király kardjáról kérdezni??? Kicsit nagyobb és ősibb a mondaköre...
-----------------------
Hány szolgálati autót rongáltak meg a feldühödött drukkerek a 2008-as Ferencváros-Haladás meccs után?
2
3
egyet sem
1
Ehhh.... nos, a válasz 2db szolgálati gépjármű megrongálása.... ezért az infromációért mindenképp érdemes volt felkelnem ma!
----------------------------
Mi a hatása a Harry Potterben a "piroinitio!" bűbájnak?
körbetekerés
rajzolás
égetés
fagyasztás
Kitalálható, nem bonyolult kérdés... de én speciel nem olvastam végig a HP könyveket... a 4. kötetnél kiakadtam, azóta a kezembe nem vettem őket és egyébként sem a varázslatokra koncentráltam olvasás közben....
Vagy mivel varázsló vagyok, onnan kellene megtanulnom a varázsigéket?
--------------------------------
A Naprendszer hanyadik bolygója a Plútó?
Első
Harmadik
Kilencedik
Ötödik
A Plútót visszaminősítették az elmúlt néhány napban?? Mert, ha nem, akkor még mindig nem bolygó....
------------------------
Brian McAlister: Túlélők, Átkozottak, ...
Rettegettek
Harcosok
Menekülők
Kitaszítottak
A író neve: McAllister! Ettől függetlenül fogalmam sincs, hogy melyik a jó válasz, de jóra tippeltem...
------------------------------------
Egyelőre ennyi...
Tensai Zangetsu
Tansaiga
Honymarou
Tessaiga
Nemtom... de miért nem lehet Artúr király kardjáról kérdezni??? Kicsit nagyobb és ősibb a mondaköre...
-----------------------
Hány szolgálati autót rongáltak meg a feldühödött drukkerek a 2008-as Ferencváros-Haladás meccs után?
2
3
egyet sem
1
Ehhh.... nos, a válasz 2db szolgálati gépjármű megrongálása.... ezért az infromációért mindenképp érdemes volt felkelnem ma!
----------------------------
Mi a hatása a Harry Potterben a "piroinitio!" bűbájnak?
körbetekerés
rajzolás
égetés
fagyasztás
Kitalálható, nem bonyolult kérdés... de én speciel nem olvastam végig a HP könyveket... a 4. kötetnél kiakadtam, azóta a kezembe nem vettem őket és egyébként sem a varázslatokra koncentráltam olvasás közben....
Vagy mivel varázsló vagyok, onnan kellene megtanulnom a varázsigéket?
--------------------------------
A Naprendszer hanyadik bolygója a Plútó?
Első
Harmadik
Kilencedik
Ötödik
A Plútót visszaminősítették az elmúlt néhány napban?? Mert, ha nem, akkor még mindig nem bolygó....
------------------------
Brian McAlister: Túlélők, Átkozottak, ...
Rettegettek
Harcosok
Menekülők
Kitaszítottak
A író neve: McAllister! Ettől függetlenül fogalmam sincs, hogy melyik a jó válasz, de jóra tippeltem...
------------------------------------
Egyelőre ennyi...
Dátum: 2008.10.27. 21:52:56
Melyik nem Ace Of Base szám?
Unspeakable
Whole Lotta Rosie
The sign
Cruel summer
Ez még mindig benne van...
------------------
Mit jelent a szepukku?
rituális öngyilkossági mód
japán kardfajta
teaszertartás
szamurájöltözet
A gugli szerint "szeppuku"-nak írják.
----------------------
Mára ennyi
Unspeakable
Whole Lotta Rosie
The sign
Cruel summer
Ez még mindig benne van...
------------------
Mit jelent a szepukku?
rituális öngyilkossági mód
japán kardfajta
teaszertartás
szamurájöltözet
A gugli szerint "szeppuku"-nak írják.
----------------------
Mára ennyi
Khetty kissé furcsán nézett Mortazorra. Ismét csak nem tudott mit kezdeni ezzel a szomorú történettel, az utolsó mondattal meg végképp nem... Jó ideig csak a folyó csobogó vizét bámulta, majd így szólt:
- Sajnálom, ami történt… azt is sajnálom, hogy megvádoltalak fekete mágiával…
- Ennyi? – nézett a nőre Mortazor meglepetten. Több együttérzést várt volna.
Khetty erre kissé bosszúsan összevonta a szemöldökét:
- Mindenkinek megvan a maga tragédiája, a veled megtörténtek nem durvábbak, mint mondjuk Pepsé, ezért nem foglak külön sajnálni… - vonta meg a vállát végül.
- Azt hittem megérted…
- Megértem, hogy fáj, de a feleséged nem én vagyok! – azzal felállt a folyópartról és útnak indult.
Nem volt dühös a férfira, de egyáltalán nem értette, minek köszönheti ezt a nagy bizalmat, illetve valószínűbb inkább, hogy nem akarta megérteni...
A kirobbant háború is nyomasztotta, így aztán gondolataiba mélyedve, ismét egyre messzebb távolodott el Napkaputól, mígnem az ismerős tisztáson találta magát. A fűcsomókon még ott volt a rászáradt vére, amely a gyémánt jelvényt viselő horda tagjainak közreműködésével került oda néhány nappal korábban.
Megborzongott az emlékre, amely előtört. A mély gúnyos hang, a fekete-arany páncélba öltözött harcos kárörvendő kacaja, mintha csak közvetlen közelről csendült volna fel.
A tetoválás felizzott, Khetty csak az ösztöneire hagyatkozott és jobb oldalra kinyújtott kezéből éles csattanással szállt ki a villám. A bozót mögött rejtőző katona felordított, ahogy a villám átjárta testének minden sejtjét, díszes enyészmesterének markolata faágakon koppant. Arra azért még volt ideje, hogy egy villámot ő is elengedjen, de ez alig horzsolta Khettyt.
Mikor a fekete-arany egyenruhába bújt harcos előtámolygott a bokrok takarásából, Khetty tágra meredt szemmel szorította marokra rövid kis kardját.
Az elf láncingen és a kékes fénybe burkolt pajzson megcsillant az őszi nap fénye. Khetty még jól emlékezett ezekre a fegyverekre, no és a harcosra, aki napokkal korábban szinte kivégeztette embereivel. Körbe pillantott, de sehol nem látta a nagy csapatot, ezúttal egyedül került szembe a gyémánt harcossal. Khetty meglengette kardját, majd támadásba lendült, a harcos reflexei a nagy trauma ellenére jól működtek. Kitért a csapás útjából, hogy a földön gurulva felkapja elejtett enyészmesterét. Nem vette észre azonban a bozótban rejtőző Acabot, aki azonnal belemélyesztette karmait a harcos vádlijába, amint közel került hozzá.
A maszkos gyémántos dühösen rúgta el magától a manót, aki egy fáig csúszott az avaron, majd Khettyre összpontosítva támadásba lendült. Egy csellel a nő hasát vette célba, de Khetty nemhiába töltött sok időt a gyakorlótéren, oldalra szökkent, amellyel elkerülte a félelmetes pengét. De nem figyelt eléggé, egy szakállas, szárnyas, bárddal felfegyverzett manó várta a tisztás szélén. A bárd éle éppen csak eltalálta a combját, halvány karcolást ejtve rajta. Ezt kihasználva a harcos ismét támadásba lendült, ezúttal meg is sebesítette Khetty karját, de az előbuggyanó vér veszélyesebbnek mutatta a sérülést, mint valójában volt. Ezalatt a szárnyas manó Acabora rontott, akinek aranyló bőre alól barnás vér buggyant elő. Cserébe egy jól irányzott csapással egy fa törzséhez kente a szakállas gnómot, aki ájultan bukott a gyökerek közé.
Eközben Khetty ismét támadásba lendült, a harcos letérdelve felemelte pajzsát, így a rövid kard szikrákat vetve csúszott a földig. A harcos kitörni készült a pajzs fedezékéből, mikor Acabo megérkezett. Vértől mocskosan, félelmetes karmokkal a térdelő harcosra vetette magát, amely a hirtelen jött támadástól a földre került. Khetty kiütötte kezéből a kardot, majd pajzsot szorító bal csuklójára lépett.
- Acabo, hagyd!
A parancsra a manó kissé hátrébb lépett. A harcos lihegésén és apró izomrándulásain észrevehető volt, hogy a villámcsapás még nem múlt el nyomtalanul.
- Hol vannak a barátaid ilyenkor? – kérdezte Khetty. Bár mosolygott, hangjában szikrányi kedvesség sem volt.
- Azt hiszed ez az egy győzelmed számít?
- Nem – vont vállat a nő. – De elégedetté tesz! Acabo kérlek – nézett a manóra -, húzd le a sisakját!
- Azt nem teheted! – hörögte a harcos. Hangjában nyoma sem volt a korábbi gúnynak vagy fennhéjázásnak, de tiltakozása hasztalan volt.
A sisak alatt szinte egy gyerek arca nézett vissza rá. Khetty a barna szemekbe nézett, majd egészen közel hajolt hozzá:
- Ne csapatban légy bátor! Egymagadban álld meg a helyed! – azzal felemelkedett, kardját a hüvelyébe csúsztatta és teljes nyugalomban elvonult a tisztásról.
Tudta egyhamar nem fog szembetalálkozni az ifjúval. Ha mégis újra összehozza őket a sors, esélye van rá, hogy veszít, hogy ő marad alul, hiszen az ifjú még mindig erősebb volt nála, de tudta, végre képes arra, hogy legyőzze ezt az öntelt alakot.
- Sajnálom, ami történt… azt is sajnálom, hogy megvádoltalak fekete mágiával…
- Ennyi? – nézett a nőre Mortazor meglepetten. Több együttérzést várt volna.
Khetty erre kissé bosszúsan összevonta a szemöldökét:
- Mindenkinek megvan a maga tragédiája, a veled megtörténtek nem durvábbak, mint mondjuk Pepsé, ezért nem foglak külön sajnálni… - vonta meg a vállát végül.
- Azt hittem megérted…
- Megértem, hogy fáj, de a feleséged nem én vagyok! – azzal felállt a folyópartról és útnak indult.
Nem volt dühös a férfira, de egyáltalán nem értette, minek köszönheti ezt a nagy bizalmat, illetve valószínűbb inkább, hogy nem akarta megérteni...
A kirobbant háború is nyomasztotta, így aztán gondolataiba mélyedve, ismét egyre messzebb távolodott el Napkaputól, mígnem az ismerős tisztáson találta magát. A fűcsomókon még ott volt a rászáradt vére, amely a gyémánt jelvényt viselő horda tagjainak közreműködésével került oda néhány nappal korábban.
Megborzongott az emlékre, amely előtört. A mély gúnyos hang, a fekete-arany páncélba öltözött harcos kárörvendő kacaja, mintha csak közvetlen közelről csendült volna fel.
A tetoválás felizzott, Khetty csak az ösztöneire hagyatkozott és jobb oldalra kinyújtott kezéből éles csattanással szállt ki a villám. A bozót mögött rejtőző katona felordított, ahogy a villám átjárta testének minden sejtjét, díszes enyészmesterének markolata faágakon koppant. Arra azért még volt ideje, hogy egy villámot ő is elengedjen, de ez alig horzsolta Khettyt.
Mikor a fekete-arany egyenruhába bújt harcos előtámolygott a bokrok takarásából, Khetty tágra meredt szemmel szorította marokra rövid kis kardját.
Az elf láncingen és a kékes fénybe burkolt pajzson megcsillant az őszi nap fénye. Khetty még jól emlékezett ezekre a fegyverekre, no és a harcosra, aki napokkal korábban szinte kivégeztette embereivel. Körbe pillantott, de sehol nem látta a nagy csapatot, ezúttal egyedül került szembe a gyémánt harcossal. Khetty meglengette kardját, majd támadásba lendült, a harcos reflexei a nagy trauma ellenére jól működtek. Kitért a csapás útjából, hogy a földön gurulva felkapja elejtett enyészmesterét. Nem vette észre azonban a bozótban rejtőző Acabot, aki azonnal belemélyesztette karmait a harcos vádlijába, amint közel került hozzá.
A maszkos gyémántos dühösen rúgta el magától a manót, aki egy fáig csúszott az avaron, majd Khettyre összpontosítva támadásba lendült. Egy csellel a nő hasát vette célba, de Khetty nemhiába töltött sok időt a gyakorlótéren, oldalra szökkent, amellyel elkerülte a félelmetes pengét. De nem figyelt eléggé, egy szakállas, szárnyas, bárddal felfegyverzett manó várta a tisztás szélén. A bárd éle éppen csak eltalálta a combját, halvány karcolást ejtve rajta. Ezt kihasználva a harcos ismét támadásba lendült, ezúttal meg is sebesítette Khetty karját, de az előbuggyanó vér veszélyesebbnek mutatta a sérülést, mint valójában volt. Ezalatt a szárnyas manó Acabora rontott, akinek aranyló bőre alól barnás vér buggyant elő. Cserébe egy jól irányzott csapással egy fa törzséhez kente a szakállas gnómot, aki ájultan bukott a gyökerek közé.
Eközben Khetty ismét támadásba lendült, a harcos letérdelve felemelte pajzsát, így a rövid kard szikrákat vetve csúszott a földig. A harcos kitörni készült a pajzs fedezékéből, mikor Acabo megérkezett. Vértől mocskosan, félelmetes karmokkal a térdelő harcosra vetette magát, amely a hirtelen jött támadástól a földre került. Khetty kiütötte kezéből a kardot, majd pajzsot szorító bal csuklójára lépett.
- Acabo, hagyd!
A parancsra a manó kissé hátrébb lépett. A harcos lihegésén és apró izomrándulásain észrevehető volt, hogy a villámcsapás még nem múlt el nyomtalanul.
- Hol vannak a barátaid ilyenkor? – kérdezte Khetty. Bár mosolygott, hangjában szikrányi kedvesség sem volt.
- Azt hiszed ez az egy győzelmed számít?
- Nem – vont vállat a nő. – De elégedetté tesz! Acabo kérlek – nézett a manóra -, húzd le a sisakját!
- Azt nem teheted! – hörögte a harcos. Hangjában nyoma sem volt a korábbi gúnynak vagy fennhéjázásnak, de tiltakozása hasztalan volt.
A sisak alatt szinte egy gyerek arca nézett vissza rá. Khetty a barna szemekbe nézett, majd egészen közel hajolt hozzá:
- Ne csapatban légy bátor! Egymagadban álld meg a helyed! – azzal felemelkedett, kardját a hüvelyébe csúsztatta és teljes nyugalomban elvonult a tisztásról.
Tudta egyhamar nem fog szembetalálkozni az ifjúval. Ha mégis újra összehozza őket a sors, esélye van rá, hogy veszít, hogy ő marad alul, hiszen az ifjú még mindig erősebb volt nála, de tudta, végre képes arra, hogy legyőzze ezt az öntelt alakot.
Dátum: 2008.10.27. 14:25:30
Ki nyerte az országos Rallye bajnokságot 2007-ben?
Benik Balázs
Turi Tamás
Turán Frigyes
Spitzmüller Csaba
Nem tudom, csak kérdezem, hogy a "rallye"-t tényleg így kell helyesen, magyarul leírni?
Benik Balázs
Turi Tamás
Turán Frigyes
Spitzmüller Csaba
Nem tudom, csak kérdezem, hogy a "rallye"-t tényleg így kell helyesen, magyarul leírni?
Dátum: 2008.10.27. 13:57:31
*** Napkapu ismét kitárta díszes ajtószárnyait! Három rátermett mágus jelentkezését várjuk!!***
Dátum: 2008.10.27. 10:21:41
Eddig ma csak ez az egy volt
Az idei év melyik két forma 1-es versenyzönek van eséje?
Fernando Alonso meg Kimi Raikkönen
Rubens Barichello meg Kubica
Lewis Hemilton meg Felipe Massa
Heidfeld vagy Vettel
ööööö és jövőre majd módosítjuk a jó választ? ; ...veresenyzőnek; Forma-1; évben... és a kérdés úgy helytelen nyelvtanilag, ahogy van...
Az idei év melyik két forma 1-es versenyzönek van eséje?
Fernando Alonso meg Kimi Raikkönen
Rubens Barichello meg Kubica
Lewis Hemilton meg Felipe Massa
Heidfeld vagy Vettel
ööööö és jövőre majd módosítjuk a jó választ? ; ...veresenyzőnek; Forma-1; évben... és a kérdés úgy helytelen nyelvtanilag, ahogy van...
Elviz napokig nem tért magához. Lia aggódva ápolta a fiút. Megkedvelte és jól összebarátkoztak az eltelt napok alatt, nem akart megint elveszíteni valakit, akit kedvelt.
Úgy tűnt a fiút jobban megviselte ez a vallatási módszer, mint bármilyen verés.
- Ezt nem hagyhatjuk annyiban! – fortyogott Khetty a könyvtárszobában fel-alá járkálva.
- Azt hiszem, te már több, mint eleget megtettél a bosszú nevében – nézett rá Mortazor.
- Nem is mi kezdtük ezt az egészet! – fakadt ki a nő széttárt karral.
- Nehogy már ezen kezdjünk pörögni! Hogy ki kezdte, vagy ki ütött vissza!? – Gill hangja kissé élesebben zengett, mint szerette volna.
- Elviz megmarad, most az a legfontosabb, hogy ha már hadat üzentünk, valami stratégiát dolgozzunk ki! – zárta rövidre a vitát Mortazor.
Khetty nagyot sóhajtott. Soha életében nem értett az előre eltervezett stratégiai dolgokhoz. Se ötlete nem volt hozzájuk, se tehetsége, se elég tudása, erre volt Duparmában a megfelelő tábornok, többek között ezért sem tartozott ez a terület hozzá sosem… most meg azt várják tőle, hogy ontsa magából az ötleteket.
- Én ehhez nem értek – vont vállat végül, mire a férfiak meglepetten néztek rá. – Mondjuk úgy, ez a férfiak világa! Gondoljátok ki, én végrehajtom a feladatot, amit rám testáltok… Addig is elmegyek vadászni!
Khetty a folyópart felé indult. A fűcsomók, a dulakodás miatt eltört nádszárak, a kövekre cseppenő vér ismét feldühítették. Utálnia kellett ezeket a barbárokat, különben képtelen lett volna harcolni ellenük. Nem volt rá más oka ugyanis, csak az, amit Elvizzel tettek. Khetty lelkiismerete teljesen nyugodt volt, mivel fogalma sem volt sem a nekromatákról, sem egyéb sötét varázslókról. Azt se tudta volna, mihez kezdjen egy sötét varázslattal, úgyhogy innen nézve akár naiv jótét léleknek is számíthatott. Nem is nagyon fért a fejébe, hogy miért kellett ezt az egész háborút elkezdeni.
Úgy tűnt a fiút jobban megviselte ez a vallatási módszer, mint bármilyen verés.
- Ezt nem hagyhatjuk annyiban! – fortyogott Khetty a könyvtárszobában fel-alá járkálva.
- Azt hiszem, te már több, mint eleget megtettél a bosszú nevében – nézett rá Mortazor.
- Nem is mi kezdtük ezt az egészet! – fakadt ki a nő széttárt karral.
- Nehogy már ezen kezdjünk pörögni! Hogy ki kezdte, vagy ki ütött vissza!? – Gill hangja kissé élesebben zengett, mint szerette volna.
- Elviz megmarad, most az a legfontosabb, hogy ha már hadat üzentünk, valami stratégiát dolgozzunk ki! – zárta rövidre a vitát Mortazor.
Khetty nagyot sóhajtott. Soha életében nem értett az előre eltervezett stratégiai dolgokhoz. Se ötlete nem volt hozzájuk, se tehetsége, se elég tudása, erre volt Duparmában a megfelelő tábornok, többek között ezért sem tartozott ez a terület hozzá sosem… most meg azt várják tőle, hogy ontsa magából az ötleteket.
- Én ehhez nem értek – vont vállat végül, mire a férfiak meglepetten néztek rá. – Mondjuk úgy, ez a férfiak világa! Gondoljátok ki, én végrehajtom a feladatot, amit rám testáltok… Addig is elmegyek vadászni!
Khetty a folyópart felé indult. A fűcsomók, a dulakodás miatt eltört nádszárak, a kövekre cseppenő vér ismét feldühítették. Utálnia kellett ezeket a barbárokat, különben képtelen lett volna harcolni ellenük. Nem volt rá más oka ugyanis, csak az, amit Elvizzel tettek. Khetty lelkiismerete teljesen nyugodt volt, mivel fogalma sem volt sem a nekromatákról, sem egyéb sötét varázslókról. Azt se tudta volna, mihez kezdjen egy sötét varázslattal, úgyhogy innen nézve akár naiv jótét léleknek is számíthatott. Nem is nagyon fért a fejébe, hogy miért kellett ezt az egész háborút elkezdeni.
Dátum: 2008.10.26. 14:32:37
Idézet: Jeva - 2008.10.26. 13:52:19
Korábban már írta Hatsepsut, hogy megkaphatod a saját kérdésedet, mert kivették a tiltást, mivel nagyon lassította már a játékot!
Ha egy rugóra járt volna, törlik. De elvileg a saját kérdésedet sem kaphatod meg.
Korábban már írta Hatsepsut, hogy megkaphatod a saját kérdésedet, mert kivették a tiltást, mivel nagyon lassította már a játékot!
A látottak után Camelusnak nem sok ereje volt nagy tanácsot összehívni, csupán a vezetőkkel osztotta meg az élményeit, és bár a nap magasan ragyogott, a férfi kimerülten a szobájába vánszorgott és végigdőlt az ágyán.
- Hát ez jó! – fakadt ki Khetty, mikor Camelus elhagyta a könyvtárat.
- Mit csináljunk most? – nézett Csirguz hol Mortazorra, hol Khettyre tanácstalanul.
- Fogalmam sincs – vonta meg a vállát Khetty. – Jelzem, én egyáltalán nem akarok háborúzni.
- Ez nem akarat kérdése – vonta össze a szemöldökét Mortazor.
- Meg egy kicsit el is késtél ezzel… - vigyorgott Csirguz, bár belülről egyre nagyobb feszültséget érzett.
- Nem vagyunk elég erősek! – feleselt azonnal Khetty.
- Ne magadból indulj ki – vont vállat Mortazor egykedvűen.
- És mi lesz Elvizzel, Redjenssel, vagy Ice-szal? – villantak a nő szemei.
- Itt voltak, mikor döntöttünk a háborúról és csakúgy, mint akkor, most is elmehetnek, ha úgy érzik!
Mortazor szavaira hangos döndüléssel kivágódott a díszes, bejárati ajtó. A fehérre meszelt falakon lógó ősi képek megremegtek.
- Lia! – kiáltotta Gill nagy erővel, mire a sudár, fehérhajú lány megjelent a konyha lengőajtajában.
- Jesszusom! – dobta el a kéztörlésre használt konyharuhát azonnal. – Bulcsu! Forralj vizet! – utasította a segédjének állt ifjút, majd segített Gillnek feltámogatni Elvizt a szobájába.
- Mi történt? – jelentek meg a márványlépcsőn a vezetők.
- Megtámadtak minket! Illetve Elvizt! Nem messze innen! A folyónál!
- Kik? – Mortazor egyre morcosabb lett.
- A rubintok! Ki más? – nézett Gill idegesen körbe, majd átadta az ájultra vert cipelését Csirguznak, aki segített betámogatni a férfit a szobájába. – Hadban állunk velük, nem?
- Te megsérültél? – lépett előre Khetty.
- Nem annyira vészes! Túlélem – nézte végig vérző sebeit Gill.
- Jó! Azért nézesd meg Liával! – lépett el Khetty a sérült mellől, majd a szobájába sietett, hogy teljes harci díszben ismét megjelenjen.
- Hová mész? – kérdezte Mortazor.
- Dolgom van a folyónál! – felelte Khetty és szélsebesen elhagyta a tornyot.
- Ez a nő semmiből sem tanul? – sóhajtott Mortazor és utána indult. – Megint agyonütteti magát…
- Hát ez jó! – fakadt ki Khetty, mikor Camelus elhagyta a könyvtárat.
- Mit csináljunk most? – nézett Csirguz hol Mortazorra, hol Khettyre tanácstalanul.
- Fogalmam sincs – vonta meg a vállát Khetty. – Jelzem, én egyáltalán nem akarok háborúzni.
- Ez nem akarat kérdése – vonta össze a szemöldökét Mortazor.
- Meg egy kicsit el is késtél ezzel… - vigyorgott Csirguz, bár belülről egyre nagyobb feszültséget érzett.
- Nem vagyunk elég erősek! – feleselt azonnal Khetty.
- Ne magadból indulj ki – vont vállat Mortazor egykedvűen.
- És mi lesz Elvizzel, Redjenssel, vagy Ice-szal? – villantak a nő szemei.
- Itt voltak, mikor döntöttünk a háborúról és csakúgy, mint akkor, most is elmehetnek, ha úgy érzik!
Mortazor szavaira hangos döndüléssel kivágódott a díszes, bejárati ajtó. A fehérre meszelt falakon lógó ősi képek megremegtek.
- Lia! – kiáltotta Gill nagy erővel, mire a sudár, fehérhajú lány megjelent a konyha lengőajtajában.
- Jesszusom! – dobta el a kéztörlésre használt konyharuhát azonnal. – Bulcsu! Forralj vizet! – utasította a segédjének állt ifjút, majd segített Gillnek feltámogatni Elvizt a szobájába.
- Mi történt? – jelentek meg a márványlépcsőn a vezetők.
- Megtámadtak minket! Illetve Elvizt! Nem messze innen! A folyónál!
- Kik? – Mortazor egyre morcosabb lett.
- A rubintok! Ki más? – nézett Gill idegesen körbe, majd átadta az ájultra vert cipelését Csirguznak, aki segített betámogatni a férfit a szobájába. – Hadban állunk velük, nem?
- Te megsérültél? – lépett előre Khetty.
- Nem annyira vészes! Túlélem – nézte végig vérző sebeit Gill.
- Jó! Azért nézesd meg Liával! – lépett el Khetty a sérült mellől, majd a szobájába sietett, hogy teljes harci díszben ismét megjelenjen.
- Hová mész? – kérdezte Mortazor.
- Dolgom van a folyónál! – felelte Khetty és szélsebesen elhagyta a tornyot.
- Ez a nő semmiből sem tanul? – sóhajtott Mortazor és utána indult. – Megint agyonütteti magát…
Dátum: 2008.10.26. 13:00:01
Idézet: Byzon - 2008.10.26. 12:56:18
Biztos azért van, mert értékelni nem tudok... hát megkapom ezeket...
Jah! És egyébként is vonzom a bajt!
Téged hogy találnak meg folyton ezek az iszonyatok? Én azért ezeknél normálisabb kérdéseket kapok... Milyen löveg? Marha jó! Én is visszakérdezhetnék, milyen lövegre gondol? Tüzérségi, légvédelmi, önjáró? Meg hány Dűne regénye van Herbertnek... Na jó. Ehhez megint komoly rajongónak kell lenni... Istenem, hová kerültem? (A pacira meg már nem is mondok semmit).
Biztos azért van, mert értékelni nem tudok... hát megkapom ezeket...
Jah! És egyébként is vonzom a bajt!
Dátum: 2008.10.26. 12:47:50
Hány lába van egy 4 lábú lónak?
12
4
8
16
Ehhhh... törölni
--------------
Frank Herbert hány db Düne könyvet írt?
8
14
13
6
Ezt is!
--------------------
Milyen löveg van rendszeresítve a Magyar Honvédségnél?
F11
R2D2
D20
C35
Pardon??? Azért is a b.) -re tippeltem! Egy kicsit én is hadd szórakozzak már! Persze nem az a jó válasz....
----
Azt hiszem mára ennyi volt
12
4
8
16
Ehhhh... törölni
--------------
Frank Herbert hány db Düne könyvet írt?
8
14
13
6
Ezt is!
--------------------
Milyen löveg van rendszeresítve a Magyar Honvédségnél?
F11
R2D2
D20
C35
Pardon??? Azért is a b.) -re tippeltem! Egy kicsit én is hadd szórakozzak már!
Persze nem az a jó válasz....----
Azt hiszem mára ennyi volt
Dátum: 2008.10.26. 11:31:10
Mikor nyitották meg Budapesten az állatkertet?
1896
1856
1946
1866
ezt nem nagybetűvel írják? Állatkert...
-----------------
Hány őskövet rendelhetsz 300 ft-os emeltdíjas SMS-ért?
9
6
10
12
nagybetűvel: Ft
---------------
MIÉT KELL OLVASNI ÉS AZ EGEREL KOVETNI A LEGENDÁT?
MERT TITKOS LINKEKET TARTALMAZ
UNALOMBÓL
MEDTUDJUN VALAMIT BELOLE
CSAK ÚGY
No már most, azon kívül, hogy tele van helyesírási hibával, miért is kell kiabálni a játékossal????
(Ha korlátozott az ékezethasználat, mert nincs a klaviatúrán, az más..., de ezen felül is hagy kívánni valót a dolog)
CSAK ÚGY
1896
1856
1946
1866
ezt nem nagybetűvel írják? Állatkert...
-----------------
Hány őskövet rendelhetsz 300 ft-os emeltdíjas SMS-ért?
9
6
10
12
nagybetűvel: Ft
---------------
MIÉT KELL OLVASNI ÉS AZ EGEREL KOVETNI A LEGENDÁT?
MERT TITKOS LINKEKET TARTALMAZ
UNALOMBÓL
MEDTUDJUN VALAMIT BELOLE
CSAK ÚGY
No már most, azon kívül, hogy tele van helyesírási hibával, miért is kell kiabálni a játékossal????
(Ha korlátozott az ékezethasználat, mert nincs a klaviatúrán, az más..., de ezen felül is hagy kívánni valót a dolog)
CSAK ÚGY
Dátum: 2008.10.26. 11:01:07
Mikor született Faludy György?
1910. szeptember 24
1910. szeptember 21
1910. szeptember 23
1910. szeptember 22
Na neee máááár!!! (guglizható, node mégis!)
------------------
A Heroes of might and magic sorozatnak melyik volt az utolsó része amelyet még 3DO készíttetet?
M&M IV
M&M VI
M&M VII
M&M IX
Nem tudom és guglizni sem vagyok hajlandó!!!!
--------------------
Ellenőrizzék le a kérdéseket, mielőtt kiadják nekünk?
Igen, csak aztán jöhet elénk
Nem
Egyáltalán ne
Nem olvasok kvíz kérdéseket
-------------------
Melyik NEM a Beholder.kft játéka?
Ősök Városa
Travian
Túlélők Földje
Sárkányölő
pont, helyett szóköz; Kft.
-----------------------
Hanyadik Indiana Jones film készült el 2008-ban?
4
2
3
1
Hányadik
-----------------------
és a mai aranyérmes: Melyik csatornán főz Stahl Judit? -- semmi baj a kérdéssel, még a választ is tudom, csakhát én nem főzök, sőt! utálok főzni! (minthogy a Napkapu topic első hozzászólásaiból is kederült), szóval akár rétegtudásnak is tekinthetném....
1910. szeptember 24
1910. szeptember 21
1910. szeptember 23
1910. szeptember 22
Na neee máááár!!! (guglizható, node mégis!)
------------------
A Heroes of might and magic sorozatnak melyik volt az utolsó része amelyet még 3DO készíttetet?
M&M IV
M&M VI
M&M VII
M&M IX
Nem tudom és guglizni sem vagyok hajlandó!!!!
--------------------
Ellenőrizzék le a kérdéseket, mielőtt kiadják nekünk?
Igen, csak aztán jöhet elénk
Nem
Egyáltalán ne
Nem olvasok kvíz kérdéseket
-------------------
Melyik NEM a Beholder.kft játéka?
Ősök Városa
Travian
Túlélők Földje
Sárkányölő
pont, helyett szóköz; Kft.
-----------------------
Hanyadik Indiana Jones film készült el 2008-ban?
4
2
3
1
Hányadik
-----------------------
és a mai aranyérmes: Melyik csatornán főz Stahl Judit? -- semmi baj a kérdéssel, még a választ is tudom, csakhát én nem főzök, sőt! utálok főzni! (minthogy a Napkapu topic első hozzászólásaiból is kederült), szóval akár rétegtudásnak is tekinthetném....
Dátum: 2008.10.26. 10:12:59
És akkor egy kis segítség a portyázóknak,mert igen épp vadászom....
Milyen nemzetiségű Edvard Norton?
Svéd
Angol
Amerikai
Német
Ha már rajongói kérdés, legalább írjuk helyesen a nevét: Edward
Menyi LE-t kapsz ha teljesíted a küldetésed?
50-nel több mint amennyit az előző küldetés teljesítésekor kaptál
100
50
100-al több mint amennyit az előző küldetés teljesítésekor kaptál
Ez csak egy bizonyos szintig igaz, mert később több LE a jutalom....
Milyen nemzetiségű Edvard Norton?
Svéd
Angol
Amerikai
Német
Ha már rajongói kérdés, legalább írjuk helyesen a nevét: Edward
Menyi LE-t kapsz ha teljesíted a küldetésed?
50-nel több mint amennyit az előző küldetés teljesítésekor kaptál
100
50
100-al több mint amennyit az előző küldetés teljesítésekor kaptál
Ez csak egy bizonyos szintig igaz, mert később több LE a jutalom....
Khetty sietve elhagyta a fogadót. Túl sok érdeklődő tekintet meredt rá hirtelen. Nem is értette, hogy hogyan kerülhetett már megint ilyen helyzetbe. Valami bajvonzó tulajdonsága fejlődhetett ki itt Ghallán, mert korábban ez nem volt rá jellemző.
Sietve kapkodta a lábát, Acabo alig bírt lépést tartani vele. Mikor visszaért a toronyba a konyhában vacsorázott a társaság jó része.
- Mi történt? – nézett végig a feldúlt nőn Camelus.
- Találkoztam egy alakkal és olyan fura dolgokat mondott a varázslókról! – telepedett a helyére Khetty gondterhelten.
- Milyen fura dolgokat? – vigyorgott Csirguz.
- Mesélt egy varázslóról, aki halottak testét használja fel, újjáéleszti őket valahogy, és harcosoknak használja a testüket… aztán élő embereket áldoznak fel valami sötét ügy oltárán…
- Te vonzod a bajt? – csattant Mortazor hirtelen, mire Khetty meglepődve nézett rá.
- Ne veszekedj vele! – csitította Camelus. – Ki volt ez, akivel találkoztál?
- Nem tudom… A rubin horda jelvényét viselte… - vont vállat Khetty. – Valami támadásról is beszélt, de azt nem is értettem egészen!
- Nagyon jó! – rúgta ki maga alól a pad szélét Mortazor.
- Hová mész? – pattant fel azonnal Camelus is.
- Használom a gömböt!
- Mire? – azzal sietve elhagyták a konyhát, majd felrohantak a lépcsőn egészen a könyvtárszobáig, ahol egy kovácsoltvas emelvényre terített fehér vásznon pihent a gömb.
A toronylakók izgatottan követték a két férfit.
- Miért kell neked mindig belekeveredni valamibe? – kérdezte Lia a nőtől halkan, mikor felfelé tartottak a lépcsőn.
- Nem tudom, de már nagyon elegem van ebből! – bosszankodott Khetty.
Épp arra léptek be a könyvtárszobába, ahogy Camelus és Mortazor a gömb fölött farkasszemet néz egymással.
- Most mi van? – kérdezte Lia Gilltől, aki az ajtó mellett állt meg.
- Nem tudom… nem értenek egyet…
- Hagyjátok már abba! – lépett előre Khetty.
- Ne szólj bele! – Mortazor a nőre sem nézett.
Khetty nem törődött vele. Amíg a férfiak dühödten szemlélték egymást, a nő közéjük lépett és rátette a kezét a gömbre, majd várt, de nem történt semmi.
- Még ezt se tudod használni? – Mortazor halk gúnyolódására nem reagált a nő.
A tenyerén érezte, ahogy a gömb átmelegedett. Mivel azonban tetoválása nem jelzett veszélyt, így nem rántotta ez a kezét. A kristály külső burkolatán alulról induló indák kúsztak felfelé, hogy körbefonják a gömböt. Khetty hátrált egy lépést, majd tágra meredt szemmel nézte, ahogy az indák cirádás mintázattal arannyá szilárdulnak a gömb körül.
- Ez mi? – néztek Pepsre egyöntetűen.
- Semmi ártalmas – rázta meg a fejét az alakváltó.
Camelus ezúttal nem hezitált. Kezét a gömbre helyezte, amely az imént szövődött mintázat ellenére is tisztán kivehető volt, majd elmormolt egy varázsigét.
A gömbben kavargó porszemek izzottak fel. A képeket, amelyet Camelus látott, senki más nem látta, majd a gömb belseje elhalványodott, mígnem ismét áttetsző kristállyá változott.
Mikor Camelus felnézett arcán a borzalom és a döbbenet váltakozott:
- Mit láttál? – kérdezte Mortazor.
- Háborút… bosszút… gyűlöletet… - motyogta a férfi. – Pedig azt hittem ennek már vége!
- Khetty miatt? – nézett Mortazor a nőre megfeszült állkapoccsal.
- Nem! – rázta meg a fejét Camelus. – Meg kell támadnunk őket, különben elsöpörnek mindent, ami fontos a számunkra!
- Megtámadni? Mivel? – sóhajtott fel Kovi Zee.
- Bármivel, amink csak van! – azzal Camelus kisétált a könyvtárszobából.
Sietve kapkodta a lábát, Acabo alig bírt lépést tartani vele. Mikor visszaért a toronyba a konyhában vacsorázott a társaság jó része.
- Mi történt? – nézett végig a feldúlt nőn Camelus.
- Találkoztam egy alakkal és olyan fura dolgokat mondott a varázslókról! – telepedett a helyére Khetty gondterhelten.
- Milyen fura dolgokat? – vigyorgott Csirguz.
- Mesélt egy varázslóról, aki halottak testét használja fel, újjáéleszti őket valahogy, és harcosoknak használja a testüket… aztán élő embereket áldoznak fel valami sötét ügy oltárán…
- Te vonzod a bajt? – csattant Mortazor hirtelen, mire Khetty meglepődve nézett rá.
- Ne veszekedj vele! – csitította Camelus. – Ki volt ez, akivel találkoztál?
- Nem tudom… A rubin horda jelvényét viselte… - vont vállat Khetty. – Valami támadásról is beszélt, de azt nem is értettem egészen!
- Nagyon jó! – rúgta ki maga alól a pad szélét Mortazor.
- Hová mész? – pattant fel azonnal Camelus is.
- Használom a gömböt!
- Mire? – azzal sietve elhagyták a konyhát, majd felrohantak a lépcsőn egészen a könyvtárszobáig, ahol egy kovácsoltvas emelvényre terített fehér vásznon pihent a gömb.
A toronylakók izgatottan követték a két férfit.
- Miért kell neked mindig belekeveredni valamibe? – kérdezte Lia a nőtől halkan, mikor felfelé tartottak a lépcsőn.
- Nem tudom, de már nagyon elegem van ebből! – bosszankodott Khetty.
Épp arra léptek be a könyvtárszobába, ahogy Camelus és Mortazor a gömb fölött farkasszemet néz egymással.
- Most mi van? – kérdezte Lia Gilltől, aki az ajtó mellett állt meg.
- Nem tudom… nem értenek egyet…
- Hagyjátok már abba! – lépett előre Khetty.
- Ne szólj bele! – Mortazor a nőre sem nézett.
Khetty nem törődött vele. Amíg a férfiak dühödten szemlélték egymást, a nő közéjük lépett és rátette a kezét a gömbre, majd várt, de nem történt semmi.
- Még ezt se tudod használni? – Mortazor halk gúnyolódására nem reagált a nő.
A tenyerén érezte, ahogy a gömb átmelegedett. Mivel azonban tetoválása nem jelzett veszélyt, így nem rántotta ez a kezét. A kristály külső burkolatán alulról induló indák kúsztak felfelé, hogy körbefonják a gömböt. Khetty hátrált egy lépést, majd tágra meredt szemmel nézte, ahogy az indák cirádás mintázattal arannyá szilárdulnak a gömb körül.
- Ez mi? – néztek Pepsre egyöntetűen.
- Semmi ártalmas – rázta meg a fejét az alakváltó.
Camelus ezúttal nem hezitált. Kezét a gömbre helyezte, amely az imént szövődött mintázat ellenére is tisztán kivehető volt, majd elmormolt egy varázsigét.
A gömbben kavargó porszemek izzottak fel. A képeket, amelyet Camelus látott, senki más nem látta, majd a gömb belseje elhalványodott, mígnem ismét áttetsző kristállyá változott.
Mikor Camelus felnézett arcán a borzalom és a döbbenet váltakozott:
- Mit láttál? – kérdezte Mortazor.
- Háborút… bosszút… gyűlöletet… - motyogta a férfi. – Pedig azt hittem ennek már vége!
- Khetty miatt? – nézett Mortazor a nőre megfeszült állkapoccsal.
- Nem! – rázta meg a fejét Camelus. – Meg kell támadnunk őket, különben elsöpörnek mindent, ami fontos a számunkra!
- Megtámadni? Mivel? – sóhajtott fel Kovi Zee.
- Bármivel, amink csak van! – azzal Camelus kisétált a könyvtárszobából.
A toronylakók olyan fáradtak voltak a kimerítő mentális igénybevételtől, hogy éhesen, izzadtan dőltek ágynak. Kivétel nélkül mindenki azonnal álomba merült. Camelus az ajtó elé fektette hű állatát Maxiqukacot, hogy senkit be ne engedjen a szobájába és a vászonba csavart gömböt magához szorítva aludt el ő is.
A reggel ugyanúgy jött el, mint máskor. Khetty felkelt, majd teásbögréjét szorongatva és egy pokrócot magára csavarva kiült a padra. Hiába várta Csirguzt, ezúttal úgy tűnt a varázsló sokáig alszik. Mivel senki nem ébredt fel, Khetty halkan a szobájába osont, felöltözött és köpenyét magára terítve, Acabo társaságában elhagyta a tornyot.
Mivel a Lélek Fogadójának bejárata még mindig csak üszkösödött fadarabok halmaza volt, tovább indult, hogy felfedezze Ghalla távolabbi területeit is. Ezúttal azonban óvatosabb és figyelmesebb volt, mint korábban, egy életre megtanulta a leckét, amit kapott. Kisvártatva egy egész ki településre bukkant. Kezdetleges házai farönkökből összetákolva, amelyek nádteteje bármelyik pillanatban összedőlhetett, de élet volt. Nyüzsgő, pezsgő élet, ahol mindegy volt ki melyik horda jelvényét viselte magán. Betért a település egyetlen kocsmájába.
A reggel ugyanúgy jött el, mint máskor. Khetty felkelt, majd teásbögréjét szorongatva és egy pokrócot magára csavarva kiült a padra. Hiába várta Csirguzt, ezúttal úgy tűnt a varázsló sokáig alszik. Mivel senki nem ébredt fel, Khetty halkan a szobájába osont, felöltözött és köpenyét magára terítve, Acabo társaságában elhagyta a tornyot.
Mivel a Lélek Fogadójának bejárata még mindig csak üszkösödött fadarabok halmaza volt, tovább indult, hogy felfedezze Ghalla távolabbi területeit is. Ezúttal azonban óvatosabb és figyelmesebb volt, mint korábban, egy életre megtanulta a leckét, amit kapott. Kisvártatva egy egész ki településre bukkant. Kezdetleges házai farönkökből összetákolva, amelyek nádteteje bármelyik pillanatban összedőlhetett, de élet volt. Nyüzsgő, pezsgő élet, ahol mindegy volt ki melyik horda jelvényét viselte magán. Betért a település egyetlen kocsmájába.