Hozzászólások - Byzon

Sorry a késésért általános ismertetőt írtam klántársaknak szakértelmekről, az meg nem rövid... Főleg úgy hogy az uccsó 2-höz aztán végképp nem tudok hozzáböfögni mert nincs és így dunsztom sincs mennyire hatékony...

Jujj, de mennyire elfelejtettük már az Onedin családot, pedig rettentő nagy fun voltam!

Jó reggelt mindenkinek!

Jó éjt nektek! Lassan majd én is megyek, elfáradtam az írásban én is.

Khetty: ez alkalommal 9 pont, a végét túl gyorsan lezártad szerintem, de ezt úgyis megtárgyaltuk MSN-en, és nem, nem sok az rá!

Telk: gyógyulgass, pihengess!

"Hosszú lovaglás áll mögöttünk, a wantuk már fáradtak. A nap vörös korongja lassan a láthatár mögé esik, beteges, sápadt fénye nem bántja tovább a szemünket. Társaimra pillantok és elvigyorodom. Picur aggódik értem, nem engedett el egyedül, ezért kísért el a zömök, erőteljes Saje és a magas, hosszú hajú, arisztokratikus Kuma. Kedvelem őket, remek bajtársak és jó harcosok. Ők is érzik, hogy valami nincs rendben velem, keveset beszélnek, általában rám sem néznek, csak az utat figyelik. A táj halott, nincs mit rajta nézni, de gondolom egy folyamatos belső harcot vívó fosztogatónál bármi jobb...
Éjszakára táborhelyet keresnénk éppen, mikor a távolban pislákoló fény ötlik a szemünkbe. Mivel a környék leginkább csak kősivatag, aligha bozóttűz pusztít arra. A társaimra pillantok és felvonom a szemöldököm. Saje vállat von, Kuma viszont megszólal:
- Tűz és akkor ott élet van. Messze nem lehet. Hárman vagyunk, ez meg valószínűleg egy magányos portyázó. Ha így van egymás után agyonverjük és még a tüzifa gyűjtéssel sem kell szenvedni. Menjünk tovább azt mondom.
Sajéra pillantok, aki beleegyezően bólint. Arra ügetünk hát. Nem is kell sokat wantugolni, és elérjük a tábort. Illetve a közelébe. Lepattanok a futómadárról és lassan közelebb lopózok. Egy nagyobb szikla takarásából szemügyre veszem a helyet. Aprócska tábortűz és fölötte frissen sülő bolhedor comb ragadja meg a tekintetem. A levegőt ínycsiklandozó illatok ülik meg. De a figyelmemet elsősorban a tűz mellett ülő alakokra fordítom. Az egyikük szinte áttetsző alak, hosszan lobogó hajjal, koponyára száradt bőrrel, de az egész teste áttetszően dereng és mintha valahogy ki lenne fakulva. Egy lidérc. A másik viszont végzetúr. Hatalmas termetű, nagydarab harcos, nehézpáncélban, hatalmas, pallosszerűen kialakított trollagyarral a hátán. Mellkasán a rubin horda jelvénye, ujjai között egy másikat forgat, egy szövetség jelképét, de innen nem látom melyik rubin kláné az. A lidérc felkapja a fejét, egyenesen felém bámul. Üres, sötét szemüregei nem árulkodnak érzelmekről, de mintha idegesen húzódna hátrébb. A harcos reszelős hangon szól rá:
- Nyugodj meg Sanyi! Én is tudom, hogy vendégeink vannak. Ha akarnak, majd idejönnek.
Meglepetten emelkedek fel és intek a társaimnak is. Bár azt látom, hogy hárman sem bírnánk le ezt a fickót, de persze mivel ő is a rubin hordába tartozik, szó sem lehet összecsapásról. Biccentek felé:
- Megmelegedhetünk a tűznél?
- Van elég hely - bólint a férfi. Most már látom a kezében tartott jelképet. Elders szövetség. Erős és nagy klán, ahogy ez az alak is tapasztalt harcos.
- A nevem Incubus. Ők itt a társaim Kuma és Saje. Az IQ Betyárok közé tartozunk.
- A nevem Bhl_. Az Elders... - hirtelen elharapja a mondatot és egyetlen határozott mozdulattal a lángok közé hajítja a klánjelvényt. - Klánnélküli rubin harcos.
Összenézünk a társaimmal. Ritkaság, hogy egy rubin harcos hátat fordítson a fegyvertársainak. Egy ilyen komoly döntést a magunk fajta nehezen hoz meg és mindig megsínyli. De persze nincs jogunk ilyesmiről faggatni őt. De úgy tűnik Bhl_ sem nagyon akar beszélgetni, csak bámul a tűzbe. Aztán nehéz sóhajjal megszólal mégis:
- Merre mentek?
- Jelenleg az Ígaznagyúr lovagvárába tartunk.
- Magunkfajták?
- Rubinok, igen.
- Lehet én is megnézem majd azt a várat... Mi dolgotok velük?
- Az egyik tagjukkal kell csupán beszélnem - hanghordozásomból megérti, nem akarok erről beszélni.
- IQ Betyárok... - mormolja maga elé a klánjelvényeinket nézegetve. - Nem sokat hallottam rólatok.
- Mi csak egy vagyunk a számtalan fosztogató csapat közül - vonja meg a vállát Saje.
- Fosztogatók? Úgy érted harcosok?
- Ha muszáj és nem adják anélkül, akkor igen, persze. Harcolunk ha kell.
- Érdekes... És merre van a táborotok?
- Úgy egynapi járóföldre wantuháton keletnek. Miért?
- Nem akarok egyedül lenni. Magányosan. Nem akarok - mormolja szomorkásan. - Harcos vagyok. Pusztító. De ez nem jelenti azt, hogy nem akarok egy helyet, ahol szívesen látnak... Ahol befogadnak... Ahol nyugodtan hajthatom álomra a fejemet... Amit otthonomnak nevezek...
- A te képességeiddel bizonyosan lenne helyed nagy és erős szövetségekben is... - válaszolom megrökönyödve.
- Ez igaz. Hívtak is. Nem is egyszer. De nem értek egyet az elveikkel. És főleg nem akarok fegyverhordozó lenni. Én nem szolgának születtem - mondta büszkén.
- Nálunk sem lennél azonnal vezér, csak ha kiérdemled!
- Ez igaz. De egy nagy szövetségben csak egy katona lennék a sok közül, nálatok viszont igazi elit harcos. És ez nem mindegy...
- De mi nem állunk valami jól a táborhellyel sem. Néhány földhányás védőfalként, egy nagyobb füves tér kinevezve gyakorló terepnek, egy kicsiny torony a mágikus feljegyzéseknek, meg néhány sátor és kész.
- Ha befogadtok, majd együtt felépítjük amire szükségünk van - mondja és felém nyújtja páncélkesztyűs mancsát. Belecsapok, ahogy válaszolok:
- Úgy legyen. A kapitányunk dönt a felvételed felől, de bizonyosan kedvező lesz az elbírálás - vigyorgok rá. - Üdv a Betyárok között. Első hozzájárulásként elfogadnánk pár darabkát abból a bolhedor combból.
Összevigyorogtunk Bhl_-el. Hasznos csapattárs lesz, ebben biztos vagyok.

Másnap elbúcsúztam Sajétól és Kumától, akik elkísérik a táborhelyre újsütetű társunkat. Én magam folytattam az utamat, hiszen amiért megyek fontosabb, mint az apróbb események. Az én küzdelmemen sokak élete múlhat. Ezért is töröm magam előre órákon át a kősivatagban. A nap heve itt szinte perzselő, életre teljesen alkalmatlan. Talán éppen ezért is derülök jobb kedvre, amint megpillantom a távolban a magasba törő bástyákat. A lovagvár! Végre! Körülötte ameddig a szem ellát sátrak mindenhol. Ostromló csapatok veszik körbe a várat. Legalább három különböző klán zászlaját tudom összeszámolni. Mitshubishi, A kör, Dawn of fire... Nem irigylem a védők mindenre elszánt kis csapatát, akik elszántan védik ami az övék. De ez nem az én ügyem, rántom meg a vállam gondolatban, de nem tagadhatom meg egykori önmagam a katonát és szakértő szemmel veszem szemügyre az eseményeket. A vár védői elszántak lehetnek, hogy eddig kitartottak, de előbb-utóbb meg fogják vívni a várat. A gyémántok már felállították az ostromgépet, a mágusok csapásainak nyoma is tisztán kivehető a falakon. Megcsóválom a fejemet és a Mitshubishi sátrai felé kerülök. Hamarosan egy griffszürke bőrű, izzó szemű gyémánt harcos pattan elém, keze fenyegetően fonódik a trollagyar markolatára.
- Ki vagy? Csak nem zsoldost béreltek azok odabent?
- Incubus vagyok - hajtok fejet tisztelettel. Bár lebírhatnám a fiatal harcost, de egyrészt sok a társa körülötte, másrészt nem akarok belefolyni a helyiek háborúiba. - Nincs dolgotok velem. Ugyan a várba tartok, de célom nincs összefüggésben a hadi eseményekkel.
- Miért higgyek neked? - húzódnak össze gyanakvóan izzóvörös szemei.
- Mert nem hazudok - válaszolom egyszerűen.
- Incubus! Rég láttalak zsoldos! - kapcsolódik be a beszélgetésbe egy új, fiatalos, kellemes női hang.
- Charma! - fordulok felé mosolyogva. - Bármikor állok szolgálatodra, ha továbbra is oly jól megfizetsz.
A szürke bőrű harcos megnyugszik a barátságos hangnem hallatán. Charma közben odaér hozzám és kezet rázunk.
- Mi dolgod abban a kőhalmazban Incu? - kérdezi mosolyogva Charma.
- Az egyikükkel kell beszélnem magánügyben.
- No? Csak nem toborzol? - mosolyog szélesen, én meg egyszerűbbnek látom meghagyni a hitében.
- Olyasmi. Átengedtek?
- Ez csak természetes - mosolyog és int a társainak, akik szabad utat hagynak a kapuig. Gyors búcsút veszek Charmától és odasietek. Kopogásomra kipillant az őrszem és hordajelvényem láttán résnyire nyitja a kaput, amin gyorsan be is surranok. Odabent széles udvar fogad, a fal tövében egy szanitéc ápolja a sebesülteket. Velem szemben pedig magas, vékony, jóképű férfi áll, talpig vasban, kardja kivonva, homlokán némi alvadt vér, nyilván nem sok ideje jutott mosakodni és egyéb világi hívságokra. Lágyan zengő hangon szólít meg:
- Üdvözöllek az Ígaznagyúr Lovagvárában hordatárs! A nevem FafniR. Vezér az enyéim között. Miben lehetünk a segítségedre?
- Üdvözlöm az Ígaznagyúr szövetséget. A nevem Incubus. Egyik lovagodat, Talkiht keresem.
Bólint és intésére egy újabb harcos lép mellé. Középmagas, jellegtelen arcú, barna hajú, szakállas férfi, nehéz páncélban, hárítópajzzsal. Oldalán nehéz, vérhez szokott penge, kezében hosszú, erős visszacsapó íj. Lánccsuklyája hátravetve.
- Én vagyok Talkih, de nem ismerlek téged.
- Engem nem. De nekem Fantaghiro azt javasolta, keresselek fel téged...
- Fantaghiro? Akkor állok szolgálatodra! Ő nagyon jó barát és bajtárs. Miért küldött hozzám?
- Nos állítólag segítségemre lehetsz, hogy megtaláljam a Sárkány Testvériség fészkét.
- Mi dolgod a mestergyilkosokkal?
- Egy ereklyét kutatok, amiben úgy hiszem segítségemre lehetnek. Elmagyarázod az utat?
- Hiába tenném - csóválta a fejét a harcos. - Sok a rejtekösvény, amit csak az talál meg, aki tudja mit és hol keressen. El kell kísérjelek.
- Nem szívesen veszítek katonát ilyen időkben - szólt közbe FafníR. - Azonkívül veszélyes is lenne áthaladnia az ostromlók között...
- Megfizetem a katonád szolgálatát - hajítottam a hadúr lába elé egy teli erszényt. - És átjuttatom az ostromgyűrűn biztonságban.
- Háborúban állunk... - mormolta FafníR.
- A háborút mindenképpen elveszítitek - válaszoltam ridegen. - De a pénzből oktatót fogadhatsz a következő háború előtt a katonáidnak, vagy kőművest a falakhoz. Dönts!
- Talkih? - nézett a katonájára a hadvezér.
- Én vállalom - bólintott a lovag. - Fantaghiro kérését nem szoktam visszautasítani.
- Legyen - bólintott FafníR.
Talkihhal az oldalamon kiléptünk a lovagvár masszív kapuján közben a fegyveres fülébe sziszegtem:
- Rejtsd el a klánjelvényedet.
Értetlenül pillant rám, de bólint és köpenye alá dugja az aprócska ékszert. Charma lép elénk két társával:
- Sikerrel jártál Incu?
- Úgy van - mosolygok. - Talkih mostantól velem tart.
- Több szerencsét a betyártáborban mint a várban Talkih - mosolyog Charma és kezet nyújt, amit a lovag kelletlenül elfogad és valami köszönésfélét morog az orra alatt. Hamarosan magunk mögött hagyjuk az ostromgyűrűt, a harcosok ügyet sem vetnek ránk.
- És most merre lovag? - kérdezem, amint biztonságos távolságba érünk.
- Gyere utánam - válaszolja. - Holnapra talán elérjük a Sárkány Testvériség rendházát."

Az alapesély minden vadászatnál 2%. Lehet, hogy egymás után 5 vadászatból is jön, vagy éppen 1000-ből egy sem. (Ezek persze szélsőséges végletek). Szóval vagy sikerül, vagy nem. Ha nagyon kell növeld a szubtéri érzékelés szakértelmet.

Idézet: LSDestiny - 2009.01.15. 21:06:27

Van egy alap, nem túl magas esély, hogy találsz-e. Ez vagy bejön, vagy nem...

Tedd azt, és gratulálok hozzá. Nekem is remélem majd összejön egy förtelemzombi, vagy ében halálhajcsár.... Mindenesetre örülök, hogy találtál szimpatikus jószágot magadnak!

ŐV-n a karakterem fő fegyvere a villámlehellete volt, ez a dög meg immunins az elektromosságra... Viszont csak a fél világ kérte a szárnyait...

Egy szárnyas bolhedor? Pfuj! Hogy utáltam ezeket ŐV-n! Ha egyszer ilyet fogok, akkor asszem rászánom magam a kisajtolás megtanulására! Nagyon rühelltem a piszkos kis dögöket!

Ez itt kérem szépen egy ében halálhajcsár!

Na a fertőzés leküzdve, immár csak 44%-ban uralja az elmémet, úgyhogy lassan nekibuzdulok a naplónak. Ezzel kapcsolatban mindjárt küldök neked Telk egy üzenetet, arra majd kérlek válaszolj!

Ha nem lesz élőholtam, akkor egy ilyen nekem kell:



Nagyon cuki!

Nekem is ezt válaszolta Miklós.
Először hozzád mentem volna, de még nem...
Napló: szerintem fél 9-ig meglesz, de amíg le nem küzdöm a fertőzést mással nem foglalkozom, nem akarok mégegyszer figyelmetlen lenni...
Éjszárny tök aranyos volt, felajánlotta, hogy visszaadja, de természetesen nem fogadtam el.

Mivel nem jöttek meg múlt hétvégére az ősköveim nem voltam ezen a héten prémiumos, úgyhogy most nem is olyan sok sajna...

Kicsire nem adunk, nem értem miért most van némi felhalmozódott csp-m.

Uhh! Szintlépés, közben erősen készültem a küzdelemre a fertőzéssel, mondom jó, akkor most leüttetem magam (van nálam vagy 5000 LE), Tierga nekem már elérhetetlen, nem baj van még elég haverom. Kyron: nem járt le a békeszerződés felbontása óta a béke. Mindegy! Napkapu végigkattogtat: túl kevés az Ép-je... Francba! Cirmi: szintén zenész... Atreus: ő ok, de csak 207-et ütött belém. Vitt 300 egynehány LE-t, de az mindegy. OK: StevZ. Neki sincs Ép-je. Hogy az a...! Mindegy! Éjszárny! Na ő már le is ütött, igaz vagy 1500 LE-ért cserébe... Hosszú lesz ez a küzdelem a fertőzéssel...

Előtte egy újratelepítést azért megpróbálnék, általában költséghatékonyabb.

Sz@r ügy! Részvétem.

Mi van???

Ha az az átlag, akkor az tök jó Lan!