Hozzászólások - cirip

nem tudni, még senki nem érte el a 100%-os fertőzöttséget

tényleg, nincs egy db Baba Yagánk sem

Idézet: Viszok009 - 2009.02.03. 19:52:50 Nem kötelező olvasmány, de a nálunk is kapható trilógiájából (Az úr sötét anyagai) film is készült, amit szintén bemutattak a magyar mozikban (Arany iránytű).

Nézd meg légyszíves Craslorg aláírását

maximum lecserélni tudod, fegyver mindenképpen kell hogy legyen a kezedben
de ha a buzogányról van szó, azt inkább tartsd meg, később még jól fog jönni

Nyugodt vagyok, csak leírtam hogy tudom én

Sör Of Stubb

Idézet: Magusocska - 2009.02.03. 15:06:40
mégcsak nem is a Titanic volt az első hajó, ahol alkalmazták, bár ez a legenda...
1906-ban vezették be, 1909-ben egy Slavonia nevű hajó használta először, de csak a Titanic 1912-es katasztrófája után vált általánossá a használata, ismerete.

Idézet: Magusocska - 2009.02.03. 14:53:10
nem, csak a .Hack című animét
mindenesetre nem kötözködöm, leghíresebb vagy legismertebb, nekem mindkettő megfelel, kb ugyanazt mondtuk szerintem

Huhh, már volt egy kérdésben hogy ennek mi is a pontos neve, előbb volt az SOS, aztán kitaláltak rá jelentést, talán hogy könnyebb legyen megjegyezni.
De ettől még ennek a jelzésnek az a célja, hogy még egy részeg matróz is le tudja adni, vagy felfogja ha látja
és ennyi, nem "save our souls", nem "sink our ship" és semmi ilyesmi

Megvan, MIvan-tól tanultam: backronym, vagyis előbb a "rövidítés", aztán az értelmezésére kitalált kibontás

talán szerencsésebb lenne a leghíresebb, elvégre a legnagyobbról nem tudhatjuk ki az, nem?
Ja igen, a Vágó István válasz helyett nagyon nehéz lett volna kitalálni valami mást
és Stephen Joe

I. világháború (szóközzel)

Ha ragaszkodunk ehhez a kérdéshez, akkor: Melyik, elég egy kérdőjel, M.A.G.U.S., Barátok közt, Vampire, the Masquerade

pontok a dátumok után, tök jó lett volna, ha nem ennyire hasonló dátumok
valamint a wiki szerint: Az őszi napéjegyenlőség napja – és egyben a csillagászati ősz kezdete – szeptember 22. (illetve szeptember 23.).

Bőven elegendő ha egy városról/falúról meg kell keresnem melyik megyében van, na de hogy négyről? Szerintem csuklott a kérdező.

van nem hat oldalú is? minden esetre: Bűvös kocka

a plusz lé a rossz, nem jöhetett ajánlásból, vagy valami másból?

Hát, nálam ez a helyes válasz: A ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti könnyen leadható jelzés, praktikus okokból esett rá a választás.
utólag kicsit szídtam magam, de úgy néz ki úgyis ki fog esni, úgyhogy megkapom jól megérdemelt büntetésem

hopp, ezt én is kérdeztem: bár én így fogalmaztam:
1906. október 3-án bevezették a nemzetközi segélykérő jelet, az SOS-t. Mi a jelentése?

isten bizony nem koppintottam

Amazonas - azt hiszem

de minimum helyesírás hibás, mert született

Nem értem a kérdésedet
mert ő játszotta, azért.

igen, de egy maximumnál nem nőhet tovább, ez 250, vagy 400 ha prémiumos vagy

zeneszerzője


Végre egy kérdés, ahol kifejtette a kérdező, mi van a számok mögött.
Viszont ha ez népmese, akkor nincs belőle többféle verzió? Remélem nem

prémiumos, vagy mi, azért ott még nem tartunk hogy nagy betű legyen, és a két középső válasz helyett valami értelmesebb fajta jólesne.

Jujj, én úgy tudom, ennek a műnek nem maradt fenn az írója, egy Illiász utánzatról lenne szó, amit aztán Csokonai lefordított. Tévedek?

A rókadémonok első törvénye: Semmi nem érhet váratlanul!

Nem volt ez egy jó nap Isturadze lakóinak, ez mindjárt látszott. A város körüli veteményesek égtek, a tanyák nagy része romokban hevert, és a város falai is kezdtek szitára hasonlítani. A két hatalmas róka nem húzta az időt. A kilenc farok csapásai letarolták a közeli domboldalt, míg a hím rókadémon, egyetlen harapással tüntette el a kiszemelt áldozatot, aki ezúttal valami főrang lehetett, mert nagyon sok csillogó miegymás lógott róla. A parasztok finomabbak voltak, nem volt annyi megemészthetetlen fém rajtuk, de hát most háború van, áldozatokat kell hozni.

A nőstény inkább az íjászok közül szemezgetett, nagyon nem tetszett neki, hogy kárt tesznek a bundájában. Ő csak öt farokkal bírt, vagyis sosem lehetett annyi hatalma, mint férjének, de ez az íjakkal rohangászó embereket semmivel sem hangolta jobb kedvre. Időnként hátrapillantott, hogy lássa, lánya figyeli –e, hiszen a mai támadás célja többek közt Chera okítása is volt. Meg kell tanulnia vadászni, áldozatokat ejteni még akkor is ha ebben apróbb nehézségek, mint például egy városfal, vagy egy kiképzett hadsereg akadályozzák. Persze Chera még kicsi, van ideje és van elég városka is a környéken.

Büszkén figyelte, ahogy a kis róka több menekülőt is elkapott a szerteszét futkározó alakok közül, majd humanoid formára váltva, ártatlannak tűnő külsőt felöltve, rá- rámosolyog a prédára, próbálja elhitetni, hogy benne megbízhatnak. Na igen, ezt még gyakorolni kell. A kilenc hófehér prémmel borított lompos farok megint nem tűnt el, de legalább a fülek most emberiek lettek. Ez is haladás, mosolyodott el a rókaszuka, majd visszafordult eredeti tevékenységéhez. Sikolyok és ordítások kisérték ebbéli igyekvését.

Előző este egy kisebb hatalmú démon különös híreket hozott, és ezt megosztotta a rókákkal is az aznapi zsákmány maradékáért cserébe. Azt mondta, sugendzsákat, varázslókat látott a környékre érkezni. A bolond jószág ugyan a zsíros lovakról mesélt inkább egy óra hosszat, a rókák mégis aggódva néztek össze a feje fölött. Semmi jót nem jelentett, ha esetleg valami magasabb rangú mágus érkezett a környékre. De még ez a hír sem boríthatta fel a „tanrendet”, így másnap délben, némi óvintézkedéseket követően elindultak Isturadzéba.

Amikor a fal négy pontján smaragdzöld köntösbe öltözött, tetovált fejű férfiak jelentek meg, a hím róka dühösen felmorrant. Hát itt vannak a varázslók, igaz volt a hír.
Kettő közülük egy-egy hatalmas tűzmadarat idézett, amik felszárnyaltak az égre, és onnan támadták süvítve. A harmadik valamilyen megkötözés szerű varázslatba fogott, de mire végigmondhatta volna az igéket, koponyája recsegve tört össze a nagy róka fogai közt. A negyedik a nőstényre varázsolt, de az egyszerűen csak nekidőlt a falnak, és az leomlott a kántáló varázsló alatt, felfedve a háttérben álló kecses, törékenynek tűnő papnőt, aki már végzett is gyöngysora morzsolgatásával, és egy egyszerű kis origami darvat hajított a nőstény róka felé.

Talán csak a papnő hatalma volt kevés, talán nem is készült el teljesen a vékony papírból hajtogatott madárka, mindenesetre felröppent, bukdácsolt a levegőben, majd lassan elkezdett szállni tétova, sebesült madárra emlékeztető mozdulatokkal. A nőstény egy pillanatig aggodalmas képpel figyelte, majd suhintott párat a farkával, a légörvény pedig messzire sodorta a darut, ő pedig megnyugodva fordult vissza a városfal romjai felé. Lánya sikítása azonban egy pillanat alatt kiverte a fejéből a további lakomán tűnődő gondolatokat. Ahogy hátra nézett, már csak annyit látott, hogy egy hatalmas darura emlékeztető szörny a karmaiba kapja a kis rókalányt és felröppen vele.

Chera hiába kapkodott, hiába próbált bármit, nem érte el az őt megragadó madarat, csak a vállába mélyedő karmokat tudta püfölni, de hasztalanul. Azt látta még, hogy a papnő teste véres esővé változik Isturadze házai fölött az apja hathatós közreműködésével, de ez cseppet sem nyugtatta meg. Ijedten nézte, ahogy az őt elragadó madár kezd egyre áttetszőbbé válni, és egy pillanatig attól tartott egyszerűen csak leejti őt, miután semmivé válik. A madár tollain keresztül kirajzolódtak az erek, mint a papírban a rizs szálak, és az egész jószág kezdett egyre inkább hasonlítani ahhoz, ami eredetileg is volt, egy tünékeny, apró kis origami darura.

A világ kifakult, rosszul összerakott papírmasé figuráknak tűntek az emberek, a hegyek, és a szülei is, majd ezek a képek is eltűntek és csak egyre sötétebb lett és hidegebb.

Chera első törvénye: Semmi nem érhet váratlanul, de ha mégis, akkor bajban vagy!
__________________________________________________________

A rókadémonok második törvénye: Soha ne bízz senkiben!

A szürke világ ahová érkezett semmiben sem hasonlított otthona szemgyönyörködtető tájaira. Itt még a fák is csak önmaguk csontvázaként álltak mozdulatlanul, a legapróbb mozdulat nélkül. Igaz, a legkisebb szellő sem rebbent, mintha a szél is meghalt volna. Nagyon nem tetszett neki ez a hely. Vissza akart alakulni róka formájába, hogy ne fázzon, de még az sem sikerült. Elkeseredettségében vonyítani kezdett.

És nem hagyta abba.

Két nap múlva talán, egy foszlott ruhákba öltözött ember közeledett az üvöltő lány felé. És bár az egész világnak halott szaga volt, ez a férfi a ha lehet még inkább úgy bűzlött mint egy rég foszlásnak indult hulla, zavarta Chera érzékeny szaglását, annyira, hogy hirtelen levegőt sem kapott, és egy halk csuklás kíséretében abba hagyta a vonyítást.

- Na végre, csend, már az őrületbe kergettél mindenkit. Ezen a világon nincs helye a hangoskodásnak.
- Nem érdekel, haza akarok menni, az otthoniaknak tudniuk kell hol vagyok. Mit akarsz?
- Mármint a csenden kívül? Mit keresel itt? A te helyed nem ezen a világon van.
- Nem mondasz semmi újat! – ugatott vissza Chera.
- Leah vagyok, és ez itt az én országom, az én engedélyemmel lehet ide jutni és elhagyni ezt a földet.
- Csodás, akkor mondd meg, merre kell visszamenni. Itt minden halott, nem tetszik!
- Nekem sem tetszik hogy itt vagy – vágott vissza a jövevény elkínzott arccal – de nem lehet innen visszajutni, bármelyik világból is érkeztél. De van egy ajánlatom, megmutatom, hogyan juthatsz innen egy jóval élőbb világra, ha az kell neked. Ott kedvedre ordibálhatsz. De cserébe vigyázol, hogy más ne jusson át a kapun.
- De én nem egy másik világra, hanem haza akarok jutni!
- Ennyit ajánlhatok, erről a földről csak én jutathatlak ki, és csak Ghalla földjére. Hogy ott mit csinálsz, milyen gyorsan találsz egy térkaput, vagy egyéb átjárót – itt a férfi elnyomott egy gyors vigyort Chera üdvözült mosolyára a térkapu szó hallatán – az már a te dolgod. De mint mondtam, nem teszem meg ingyen. Áll az alku?
- Áll, áll, milyen ajtóra kell vigyázni?
- Erre itt – mutatott a halott fák közt pislákoló sejtelmes fényre. Mintha valami sűrű ködön keresztül próbálna meg valaki világítani egy aprócska gyertyával. – Gyere, megmutatom! Ja igen, és itt egy embléma, ez jelzi, hogy te is a strázsák közé tartozol, nem pedig kóbor lélek vagy és üdvözlöm a többieket és sok sikert!

Mire idáig jutottak a beszélgetésben, egészen közel értek a fény halovány forrásához, Chera éppen fordult, hogy kérdezzen még egy-két dolgot a fura idegentől, amikor az megfogta a vállát, és egy íves mozdulattal behajította a lányt a kapuba. A környék még rövid ideig visszhangzott a kiabálástól (És merre menjek? És… Mit csinálsz? Hééééééééééé!, Hogy merészeled! Hol vagyok? Hééééé), majd csend borult a tájra, újra.

A férfi elégedett mosollyal indult vissza félhomályba, amerről érkezett, magában valami olyasmit motyogva, hogy végre csend, végre csend!

Chera második törvénye: Soha ne bízz senkiben, hacsak… nem, semmi hacsak, soha ne bízz senkiben!
______________________________________________________

A rókadémonok harmadik törvénye: Soha nem lehetsz gyenge!

A gomolygó ködben úszó kapuból kikeveredve Chera egy kastély udvarán találta magát. Nem volt valami pompázatos építmény, imitt-amott még a falak is lukacsosak voltak. Visszatekintve a kapu is csak egy ködös foltnak látszott, igazán nem esett jól ránézni.
A belső udvarra nyíló ablakok üresen tátongtak, senki nem sietett elé. Igaz nem is sikerült túl elegánsra a belépője, mikor megérkezett még mindig a komor tekintetű férfit ócsárolta kiabálva, aki ide küldte őt. És hát egy kicsit a lendülete is túl sok volt, aminek következtében elterült az udvar régen takarított kövezetén, mint egy béka. De végül is biztos volt benne hogy senki nem látta. Az egyik torony tetején üldögélő csúfondáros tekintetű szobron kívül persze, még jó hogy csak kőből van, nyugodott meg.

Hogy megismerje új környezetét, elindult körbenézni a kastélyban. Az udvarból egy nagyobb és néhány kisebb ajtó nyílt a belső helyiségek felé. Chera természetesen a legnagyobbat választotta. Hatalmas terembe ért, lépcsők vezetek jobbra is, balra is, elindult, hogy felderítse a terepet, de valahogy mindig ebben a központi lépcsőházban kötött ki. A lépcső karfáján heverésző, gúnyos mosolyú, denevérszárnyú szobor mintha azon vigyorgott volna, hogy mit kóvályog fel-alá. És amúgy is nagyon hasonlított ahhoz, ami az előbb még a tornyon ült. És különben is, nem is volt itt, amikor először belépett. Áh, nem érdekes, csak egy szobor.

Aztán odalépett a kijárathoz, és kinyitotta az ajtót. Valóban sokkal szebb ez a világ, mint ahonnan a ködkapun keresztül érkezett, de az otthonához nem mérhető.
Következő meghökkenését egy vakon nekiszáguldó óriási méretű skorpió okozta. Mi ütött ebbe, nem látja kivel van dolga? Chera pár mozdulattal ártalmatlanná tette, és valami olyan furcsaságot tapasztalt meg, amit otthon soha. Édes, már-már émelyítően édes energia áramlott át a skorpióból a testébe.

- Hmm, meg tudnám szokni – dünnyögte Chera.
- Arra szükséged is lesz – szólalt meg a háta mögött egy hang.

Chera ugrott egyet a helyében, mikor hátrapillantva az eddig szobornak vélt nőt pillantotta meg, amint mozdulatlanul támaszkodik a nyitott ajtófélfának. De most ilyen közelből észrevette az emblémát, ami hajszálpontos mása volt az övének, a ruhájára tűzve. Mégse szobor lenne?

- Te is egy strázsa vagy?- kérdezte, miközben hogy riadalmát senki ne láthassa, közelebb lépett a nőhöz, és alaposan megszaglászta. De nem érzett semmit. Ha lehetséges az, hogy valakinek ne legyen szaga, akkor az az előtte álló volt. Alaposabban próbálkozott, hiszen az nem lehet, hogy valaki kifogjon csak úgy az ő szimatán, de ettől csak kőpor ment az orrába és tüsszögnie kellett. De mivel az nem felelt meg a méltóságteljes viselkedésnek, visszatartotta és a nő igenlő bólintására csak megigazította ruháján az emblémát, intett egyet, majd bemenekült a kastélyba.
Már valahol a terem közepén járt amikor a denevérszárnyú nő utána szólt: Kerheina a nevem.

Visszafordult egy pillanatra, bár az orrát facsarta a kőpor szaga: Az én nevem Chera, merre vannak a szobák?

Kerheina rámutatott az egyik folyósóra, és érdeklődve figyelte, ahogy Chera elviharzik a mutatott irányban, és elszántan neki lát a megfelelő szoba keresgélésének. Hamarosan talált is egyet, - ez kiváló lesz - hajtotta be maga után az ajtót villámgyorsan.

Kerheina csak a szemöldökét vonta össze a szobából kihallatszó orkánszerű tüsszögés roham hallatán.

Chera harmadik törvénye: Soha nem lehetsz gyenge, de ha mégis, ne engedd, hogy látsszon!