Hozzászólások - Byzon

Neked is Cirmi, én is kidőlök!

Ma már ne, mert Karom már pihenget.

"Reggelre ébredve elhagytuk a Tisztogatók Klánjának méltóságteljes épületét és a csatornaszint homályába vetettük magunkat. Atreus magabiztos léptekkel sétált előttünk, szemei a legapróbb nyomokat is észrevették, léptei sokszor szinte észrevehetetlen járatokban visszhangzottak előttünk. Lassan kapkodtunk a levegő után, hisz egyikünk sem először járt a csatornaszinten, ahol minden árnyék halált fialhatott. Torzak járták a hegymély tárnáit és bármikor vaddá válhatott a vadász is. Keményen koncentráltam, hogy a bőröm átvegye a külső hőmérsékletet, megzavarva ezzel az infralátással rendelkező lényeket, Lia a lábbeliktől szabadult meg, nyilván azok közé tartozott, akik puha, párnás talpat növesztettek maguknak, mert teljesen hangtalanul járt. Atreus viszont gyakorlatilag teljesen alkalmazkodott a mélységi körülményekhez, nem látszott a hőképe, a szeme kitágult, valószínűleg a legcsekélyebb fény, vagy meleg is kirajzolódott a tárnavadász retináján. Mindennek ellenére is csak nagyon lassan és megfontoltan haladtunk. Egy nagyobb lorni gombatelepnél Atreus megállt és kigöngyölte Dexkill térképét.
- Nemsokára elérünk egy nagyobb barlangcsarnokot, azon átvágva mélyebb járatokba ereszkedünk és úgy egy órányi séta után elérjük a Legendák Völgyét.
Biccentettünk mire a tárnavadász felpattant és folytatta az utat. Mögötte kapaszkodtunk, egészen amíg el nem értük az említett barlangcsarnokot. A foszforeszkáló gombák kísérteties árnyékként vetítették a falakra a cseppköveket. A levegő pedig szokatlanul fagyossá vált. Lia megtorpant és fázósan szólalt meg:
- Valahogy... Rossz előérzetem van...
- Nekem is - bólintott Atreus. - Ez a hideg nem természetes. Nem messze van ide egy lávafolyam, ennél sokkalta melegebbnek kéne lenni...
Bizonytalanul pillantottunk körbe és nagyon lassan kezdtünk átmerészkedni a csarnokon. Sajnos a cseppköveket nem használhattuk fedezékként, mivel fogalmunk sem volt, hogy mi elől kell bujkálnunk. Idegtépő percek voltak. Térdig érő szürkésfekete ködben barangoltunk előre, a levegőben csupán ideges zihálásunk hallatszott. Aztán...
A csendet gyenge rongyként tépi szét Lia sikolya, a mágusnő még a tapasztalt veterán tárnavadásznál is hamarabb érezte meg a mágia fodrozódását. De alig néhány pillanattal később Atreussal mi is döbbenettel vegyes rémülettel bámultuk, ahogy előttünk lassan alakot ölt a köd. Halvány, kivehetetlen körvonalú alak materializálódott, teste rezgő ködpamacsok elegye, de két vörösen lángoló szem tekintett reánk. Hátrahőköltünk.
- Mi... Mi ez? - nyögte Lia.
- Fogalmam sincs - válaszolta síri hangon Atreus, én magam csupán a fejemet ráztam.
Az alak megindult felénk és a ködgomolyag változni kezdett, lassacskán egy jól kivehető alakká állt össze. Alacsony, széles vállú harcos, vállvért, tüskés sisak, nehéz, két kézre tervezett penge. Hosszú, hollófekete haja a vállát verdesi, vaskos izomkötegektől díszlő karján hegtetoválások futnak végig. Mellkasán a rubin horda jelvénye. Egy tipikus harcos, semmi különös. Mégis Lia úgy kezdett el remegni a láttára, mint aki a pokol legszörnyűbb démonával találkozott... Elkerekedett szemekkel hátrált a barlangcsarnok faláig és alig hallhatóan suttogta:
- Nem!... Te nem lehetsz!... Ne!...
- Eljöttem érted is kicsi lány - válaszolta reszelős hangon a férfi. - Már csak te maradtál, de most te is elpusztulsz!
- Ne! Ne!!! - Lia csupán sikoltozni tudott, mi döbbenten néztünk össze Atréval, majd a tárnavadász felemelt pengével a harcos és a lány közé pattant:
- Nem tudom ki vagy - köpte a rubin zsivány felé, - de ha csak egy ujjal is bántod a társamat, véged van!
- Ne Atre! - sikoltotta Lia. - Ő... Ő nem lehet az... Nem...
- Ki nem lehet? - kérdeztem összezavarodva.
- Ez a zsoldos egyike azoknak, akik felprédálták a falut ahol laktam. Borzalmas volt... Mindenkit megöltek... Ez nem lehet!!!
- Pedig itt vagyok - vigyorgott fölényesen a harcos, majd Atreus szemébe nézett. - S te, osztagparancsnok, nem ismersz fel?!
- Én nem... Vagyis...
A harcos lassan megváltozott valamelyest, hollóhaja eltűnt, tarkopasz fejének tetején irtózatos ütés nyoma, mellkasából immár három nyílvessző bukkant elő, vértje tépett, egyik mancsa hiányzik.
- Hát ennyire nem jelentettünk neked semmit, igaz?
- Wranagh? De... De az nem lehet! Én... Hiszen a saját szememmel... Én... Láttalak meghalni! Ez...
- Igen! Láttál meghalni! Ott hagytál meghalni!
- De hát... Küldetésen voltunk... Vissza kellett térjek az információkkal... Ha maradok... Akkor... Magam is ott veszek...
- Helyette hagytál engem megdögleni!
- Hisz már halott voltál!
- Mert te csapdába vezettél! Óh, a hatalmas osztagparancsnok első tiszti bevetésére is veteránokat vihet... A halálba!!
Mintha rugóra járnának az izmaim pattantam előre a fickó felé, mert láttam, hogy az iszonyat bénítja meg Lia és Atreus tagjait. A férfi azonban felém perdült és addigra újra megváltozott. Magasabb lett, nyúlánkabb, hosszú kecskeszakállal, négy izmos csáppal, irtózatos égési sérülésekkel a testén. A döbbenet, az önvád és a félelem egyszerre csapott le rám.
- Te? ... Curuphan?... De hát...
- Én! A bajtársadnak neveztél valaha te féreg, aztán pedig hagytad, hogy a Napkapu mágusai megöljenek!
- Ez nem igaz! - csattant fel Lia. - Mi soha nem öltünk meg senkit!
- Nem? - kacagott fel keserűen régi harcostársam. - Akkor meséld csak el Incubus, hogyan is haltam meg?
- Baleset... - suttogtam. - Az baleset volt...
- Baleset?! - kérdezett vissza gúnyosan Curuphan. - Érdekes baleset, ha villámot idéznek a fejedre!
- Ugyan már! Nem téged célzott! Véletlenül ment oda és gyújtotta be a rőzsehalmot, amely alatt rejtőztél!
- És miért is ment félre az a villám?
- Mert... Mert én félrevetődtem előle... - hajtottam le a fejem szégyenkezve.
- Inkább hagytál engem elpusztulni! S most a gyilkosaimat vallod barátaidnak... Pedig valaha bajtársadnak hívtál...
- Nem vagyunk gyilkosok! - kiáltotta Lia.
- Mit tudsz te arról, mik vagyunk? - kérdezett vissza a jelenés jóval magasabb hangon mint eddig. És hirtelen újra megváltozott. A szakáll visszahúzódott, a kopasz koponyából hosszú, vörös hajzuhatag tört elő, az acélszürke szemek jégkékre váltottak. Mindhárman csak pislogni voltunk képesek...
- Khetty? - suttogta Lia.
- Igen. Én. Hogy merészelsz te nyilatkozni a Napkapuról? Mit tudsz rólunk? Mikor leszel te elég jó hozzánk? Befogadtunk, de a főzésen kívül mi hasznod? Mit gondolsz, hányszor bántuk már meg a döntésünk?
- Khetty a barátom - suttogta Lia könnybe lábadt szemmel. - Ő sohasem mondana ilyet... Még csak nem is gondolna...
- Ne áltasd magadat! - kacagott fel Khetty. - Türelmes voltam, de semmit érő vagy!
- Ki a fene vagy te?! - bömböltem fel.
- Khetty vagyok - villant rám a jégkék szempár. - És ne cselekedj elhamarkodottan harcos! Emlékezz hányszor zuhantál a porba, hányszor feküdtél kiszolgáltatottan a lábaim előtt! Újra meg akarod ízlelni a vereség keserű ízét?!
- Nem tudom ki vagy, de takarodj innen! - zokogott fel Lia és ujjaiból energiagömbök kezdtek záporozni Khetty felé, ám a mágusnő könnyedén félreütötte őket, egyenesen a döbbenettől tehetetlenül álló Atreus felé, aki már nem volt képes kitérni. A varázslat ereje a legközelebbi cseppkőnek csapta a lélekvadász testét. Lia sikoltva futott a sebesülthöz én pedig artikulátlan üvöltéssel, kivont pengével estem neki, ám könnyedén elkapta a pengém és emberfeletti erővel kezdte kicsavarni a kezemből. Közben azon vettem észre magam, hogy immár nem Khetty bájos arcába, hanem egy hosszú szemfogait vicsorító, aszott vámpírkoponyába bámulok. Elengedtem a kardot és döbbenten tántorogtam hátra...
- Lord Daramoula...
- Úgy van! Nem megmondtam, hogy visszatérek?!
- De... Ez... Nem lehet... Még a saját testemben vagyok...
- Én pedig szereztem egy másikat. Most pedig...
- Miért? - a halk, csendes ám határozott hangra Lia felé fordultunk. A lány elborult tekintettel emelkedett fel Atreus mellől és lassú, kimért léptekkel, tekintetében valami dimenziókon túli megfoghatatlan fájdalommal és erővel indult a vámpír felé, aki lassan hátrált egy lépést. Majd még egyet.
- Miért? - ismételte Lia hangosabban. - Miért tetted ezt velem?
Lord Daramoula alakja elmosódott, újra a rubin fosztogató tűnt elő.
- Megöltem a családodat, a szeretteid, azt hiszed tőled fogok megijedni?!
Lia azonban csak közeledett, pillantásától a bajnokok szívébe is gyökeret vert volna a rémület. Hangja valamely égi érzelem foszlányaival telítődve, mint manától terhes vortex tombolása söpört végig a termen, amely hatása alól nem vonhatta ki magát senki, pedig továbbra sem emelte fel a hangját:
- Azt kérdeztem miért?! Én nem ölök, nem állok bosszút. Védem az életet - bizonytalanul Atreus felé intett. - Miért tetted ezt velem?!
A fosztogató a falig hátrált, majd újra Khettyként állt előttünk.
- Csak nem képzeled, hogy legyőzhetsz? - kérdezte Liát dölyfösen. - Sohasem lehetsz elég jó hozzám képest.
- A kérdésemre felelj te átkozott! MIÉRT??!!! - Lia hangja most már mennydörgött, magam is legszívesebben hangya méretűvé húzódtam volna össze érzelmeinek hulláma előtt. Az ifjú mágusnő keze belemélyedt ellenfele mellkasába, egyszerűen csuklóig eltűnt, a lény pedig vadul kezdte váltogatni az alakjait...
...Lord Daramoula kiabált hagymázas átkokat a lány fülébe...
...Curuphan kérte számon a halálát a Napkapu mágusain...
...Háborúkban legyőzött, megalázott ellenfelek sora idézte fejére átkait...
...Hogy a következő pillanatban már egy óriási torz pók csáprágóiba bámuljon...
...Mely szinte azonnal változott gigantikus skorpióvá, fenyegetően meredező méregtüskével...
Lia azonban szenvtelen arccal és indulatai szőtte aurájába burkolózva nézett szembe a rémlátomásokkal. És az alakok lassan kezdtek elfogyni, hamarosan már csak a képlékeny, izzó szemű köd lebegte körül a lány alkarját, s az is eloszlóban volt, hogy végül csak egy kicsiny, puha, áttetsző testű, aprócska lény maradjon ott, amely tehetetlenül vonaglott a mágusnő markában. A szorítás nem enyhült és az aprócska lény teste megroppant, férgekre emlékeztető tekergése egyre groteszkebbé vált. Lia undorodva hajította földre a pondrószerű valamit és már emelte a lábát, hogy eltapossa, amikor a lényecske maga fölé kapta két cérnavékony karját és felnyüszített:
- NE! Kérlek! Irgalmazz!
Lia lába lassan az aprócska testre ereszkedett, de végül nem taposta el a teremtményt, csupán a földhöz préselte.
- Ki vagy te?
- Félelemdémon vagyok. Kisebb hatalmú thargodan... Kérlek ne ölj meg... Könyörülj!... Nekem nincs lelkem... Ha testem elvész, a feledés kebelez be... Ne tedd!...
- Thargodan? - mormolta elgondolkozva Lia. - Keveset tudok a fajtádról, de azt biztosan, hogy alkut lehet veletek kötni, mely kötelez...
- Alku? - sikoltotta a félelemdémon. - Bármit megteszek! Csak könyörülj!
- Elmondod miért jöttél és beforrasztod a társam sebeit. Ez az alku!
- S mit kapok én? - nyöszörögte a démon.
- Az életedet.
- Elfogadom!
Amint kiejtette a száján a szót, Atreus szinte azonnal felült, testén nyomai sem látszottak a sérüléseknek.
- Mit akarsz tudni?
- Kisebb hatalmú thargodan vagy, tehát nem jöhettél a mi világunkra magadtól. Ki küldött? És miért?
- Erutol a thargodan nagyúr küldötte vagyok, ki egykoron elbukott Chara-din színe előtt a Sötét Földön, s most azzal kívánja visszaszerezni istene bizalmát, hogy segíti visszatértét ezen a világon. Ő a hét kapitány egyike.
- Hét kapitány?
- Chara-din hét kapitányt kíván eme világra küldeni, hogy hatalmának alapjait megvessék. Ezek egyike Lord Daramoula, egy másik pedig Erutol.
- És a többi?
- Nem... Nem tudom... De egy már itt van, ezen a világon... Úgy nevezik, a Rejtőzködő... Ő csellel és hazugsággal, nem erővel kövezi ki Chara-din útját.
- S mi volt idézésed célja?
- Meg kellett volna öljelek titeket, ha több nem megy, legalább téged Fantasylia...
- Engem? Mi olyan különleges bennem, hogy felkeltettem Erutol nagyúr érdeklődését?
- A Napkapu tornya... Nem tudom miért de fontos... És annak lakói is... Akadály Chara-din előtt... Erutol nagyúr a pusztulásotokra tör... De a toronynak sértetlennek kell maradnia! Ennyi... Csak ennyit tudok! Esküszöm!
- Nincs köze az ereklyékhez melyekért indultunk?
- Azokat, bár nagy a hatalmuk, megszentségtelenítette a Rothadás Papjainak átkos mágiája. De van valami a rendházban ami veszélyes lehet, amit nem szabadna megszereznetek, de Erutol nem mondta meg mi az, csupán annyit, még az előtt pusztuljatok, hogy a rendházat elérnétek...
Lia bólintott és levette a lábát a démonról.
- Távozz szabadon, az alku betartatott!
A démon bólintott és eltűnt. Mi hárman pedig döbbenten néztünk egymásra, végül Lia törte meg a csendet:
- Gyerünk tovább! Hamar meg kell szereznünk amiért jöttünk, mert ezeket mihamarabb el kell mondanom a társaimnak. Erutolnak ez a dög csak egy szerényebb szolgája lehetett, márpedig akkor elég komoly bajt okozhat a démon a jövőben..."

Kb 1 óra. Jó éjt Telk!

Idézet: Axonise Flass - 2009.01.30. 22:20:48

Jól van na, nekem is volt véleményem oszt elmondtam.
Megyek is naplót írni, ahhoz jobban értek.

Emellett kis tanács: mi spec megnéztük, hogy mi legyen a kút max szintje, afölé nem fogjuk engedni, csak kútból építkezünk, mert ha a kút nem túl nagy, akkor kevesebb a rabolható LE, nem éri meg a nagyoknak velünk játszadozni (plusz ha nem építesz annyit jobban tudod fejleszteni a karakteredet). A fejlesztésben meg a Katalizátor csodákra képes.
Ez a játék többek között a háborúkról szól, ha nem akarod magad más játékosok ellen kipróbálni, akkor a TF-et javaslom, ott ritka a karakter-karakter harc. A VÚ arról szól, ki tud ügyesebben taktikázni, mellesleg egy kis szövi is képes "megizzasztani" a nagyokat, csak kicsit gondoljátok át a 15%-os támadhatósági határ - láthatatlanság - katakomba triót.

Idézet: gabcsi - 2009.01.30. 21:49:44

Írtam fórumon, hogy nem történt tragédia, csak abból indultam ki, hogy Cirmi (Nebet Het) gyak azonnal bekerült, ezért volt furi és én ugyan nem bántottalak Karom!

Na mindegy, befejezem a naplót és ha addig sem semmi, akkor emelek egy támadást és visszavonom a jelentkezést.

Ezt tudom, azt nem tudom hol kolbászol Karom.

Most meg én várok hiába a felvételre.

Őrtorony 3-ig.

Ügyes vagy!

Ki volt idén a forma1-ből a világbajnok?

Felipe Massa
Lewis Hamilton
Fernando Alonso
Kimi Räikkönen

Tehát a következő 10 évre megnyerte minden évben Hamilton, köszi az infót, akkor az ideit már nem is nézem, semmi izgalom így.

Melyik cég nem illik bele a felsorolásba?
Asus
Gigabyte
Nokia
MSI

Már mi alapján?

Én se sokat, de nekem elég volt látni, ahogy Yoda breakel.

Dolgoztam de, szóval aligha.

Mindenkinek aki szeret röhögni egy jót, szerintem brutál jól vágták össze, ami keveset értek az angol dumából, dettó oltári röhögés:

http://www.youtube.com/watch?v=yH8b5ruc_-E&feature=related

Szia Telk!

Mi Budapest Ferihegy IATA kódja?

BP
FH
BUD
FHBP

Az mi az?

Idézet: Lanmandragoran - 2009.01.30. 17:07:50

Ez a versenyforma nem csak HKK-ra jellemző, szóval talán maradhatna, ez azért viszonylag közismertebb info (persze mihez képest, de a nagyon alapvető HKK-s kérdések állítólag maradhatnak, ez még talán belefér szerintem...)

Melyik hamburger nem kapható a Mc Donald's - ban?

Sajtburger
Sajtos McRoyal
Atomburger
Big Mac

Köszönöm az értékes kérdést, nem akármilyen fontos ismeretre kérdez rá!

milyen elefánt nincs?

Indiai elefánt
Afrikai elefánt
Ausztrál elefánt
Mind a 3 létezik

Bocsi, de itt két rossz válasz van, nem? Vagyis jelenleg jó, mert a mind a 3 létezik is hamis...

Ki nem szerepelt az Amerikai Pite cimű filmben?

Ben Affleck
Jason Biggs
Eugene Levy
Seann William Scott

Igen, ez pedig egy olyan filmművészetileg meghatározó, tucatnyi Oscarral jutalmazott alkotás, hogy természetesen ismernem kell a teljes stáblistát!

Idézet: Dangerous05 - 2009.01.29. 22:43:27

Magánvélemény, de szerintem tévedsz. A varázslásból csak 1 kör van, harcihoz meg hozzá jönnek a szakértelmek is később, amiből lehet +3 köröd is, meg ott a kritikus sebzés. Ezeket nem tudja az alapban magasabb mágiasebzés überelni.