)Kaptam egy-két pozitív visszajelzést, és meglepő módon (lekopogom) negatívat nem
. Így hát itt a következő rész, remélem tetszik!1.: Kezdetek
A nevem Cyron Kadelo, és ez az én történetem. Átlagos srác vagyok, rövid fekete hajjal, ami hajzselé nélkül is folyton az égnek áll, és kék a szemem. A lányok szerint helyesebb vagyok az átlagnál. Csak viccelek. Egyébként sem a külsőm a lényeg. Ez a nap is úgy kezdődött akárcsak a többi. Mindjárt itt az ébredés ideje, de én már fent vagyok, mint mindig… Furcsa álmom volt az éjjel. Valaki figyelt. Tudom, ez sokakkal előfordul, de nem álmában ugye?! Végül is mindegy. Fontosabb dolgok vannak ma ennél. MATEKDOGA!!!! Ki nem állhatom a matekot, ami nem a tantárgy hibája, sokkal inkább a tanáré. Pikkel rám. Többször hallottam már, hogy a hátam mögött azt mondta rólam:
- furcsa gyerek.
Miért lennék én furcsa? Olyan vagyok, mint mindenki más. De ilyen az élet. Ha mindenki szeretne, az lenne igazán furcsa nem igaz?
Röviden a családomról: Apukámról semmit sem tudok, anyuval élek. Testvérem egy sincs. Sajnos a leírás ennyi, tényleg rövid. Hát akkor itt az ideje, hogy elinduljak – és akkor – hirtelen újra éreztem, amit álmomban.
- Figyelnek – Dermesztő volt, és aggodalom lett úrrá rajtam. Össze kellett szedjem magam, hiszen ha dermedten állok, azzal nem segítek magamon, hacsak nem egy medve figyel. Ettől a gondolattól elnevettem magam, és az érzés egy pillanat alatt elillant, amitől erőre kaptam. Elég erőre ahhoz, hogy rájöjjek nincs min nevetnem, hiszen el fogok késni a dolgozatról. Felkaptam a táskámat, futva tettem meg az iskoláig vezető utat. Épphogy csak sikerült kezdésre odaérnem. A tesztbe csupa hülyeség volt, egyenletek, halmazok mindenütt, amik ugyan nem nehezek, máskor könnyedén elbánok velük, de ma valamiért nem tudtam kellő figyelmet fordítani rájuk.
- ÚÚÚnom! – Az ablakon bámultam ki, miközben elmémbe szépen lassan visszaúszott a megérzés, hogy valaki engem figyel. Most nem riadtan, hanem tiszta fejjel gondoltam a dologra. A mai világban miért figyelnék az embert? A bűnözőket szokták, és én nem tettem semmit! Ebben az esetben nincs miért aggódnom, kivéve…
Kivéve, ha az illető akar rosszat nekem. Ezek a gondolatok kószáltak bennem. Az idő vaslábakon lépkedett, de rájöttem, ha nem tudok odafigyelni a tesztre, meg is bukhatok.
Ekkor még nem tudtam, hogy ez egyáltalán nem számít többé. Gyorsan egymás után végeztem a feladatokkal, azután leadtam a papírt a tanárnőmnek, majd köszönés nélkül távoztam a teremből. Semmi másra nem vágytam jobban, minthogy az otthon védelmében érezzem magam. Az út általában húsz perc hosszú, de most inkább egy kicsit rohantam. Futás közben egyszer csak egy hang szólalt meg közvetlen mögülem.
- mögötted!
Ekkor megtorpantam, minden idegszálam megfeszült, és amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam. Senkit sem láttam, ami még jobban fokozta félelmem. Már-már a lidércnyomás erejéig erősödött. Tovább rohantam, úgy ahogy csak a lábaim bírták. Még négy utca, gyerünk Cyron, mindjárt otthon vagy! Fuss! Még három. Semmilyen fáradtságot nem éreztem, valószínűleg az adrenalin miatt, amit a helyzet okozott. Még két utca, már látom a házat! És akkor meg kellett torpannom. A legrémisztőbb alak ált előttem, akit valaha is láttam. Földig érő köpenyt viselt, arcát eltakarta csuklyája. Egyedül egy vörösen izzó szempár tűnt ki a sötétségből. Rögtön tudtam, ő figyelt álmomban, az iskolában, végig mindenhol. A rémültségtől moccanni se bírtam. Valahogy sikerült erőt venni magamon, és a legrosszabb kérdést tettem fel, amit csak lehetett.
- Meg akar ölni? – óráknak tűnő félelmetes másodpercek teltek el míg a válaszra vártam.
A válasz pedig rendkívül meglepett. Hangosan elkezdett nevetni! Már percek óta lankadatlanul kacagott, mire végre megszólalt.
- Dehogy akarlak téged megölni buta fiú! – miközben ezt mondta levette csuklyáját, s így már nem is volt olyan félelmetes, mint korábban.
- Akkor mit akar? – kérdeztem érdeklődő arccal.
- Marlus vagyok ifjú Kadelo, és egy hírrel érkeztem hozzád ami a neved mögött van.
Összeráncoltam a homlokomat, mert nagyon megleptek szavai. Milyen híre lehet a számomra? Honnan tudja egyáltalán a nevem? Nem bízom benne.
-Az apád barátja vagyok – mondta, mire csaknem elájultam.
- Az, az nem lehet!
- De igen. James Kadelo az édesapád, és az én jó barátom.
Nem hittem a fülemnek, és bár sok kérdés járt a fejemben, mégis csak egyet tettem fel
- Milyen hírt hozott nekem?
- Holnap eléred azt a kort, amelytől kezdve megváltozik az életed. – közölte, és látván, hogy teljes értetlenség közepette vagyok, folytatta..
Egy olyan erő birtokába jutsz, amit el sem tudsz képzelni.
Egy film jutott hirtelen az eszembe, mikor megjelenik egy magas idegen, hogy Harry, te varázsló vagy!!! Ezen elnevettem magam.
- Persze, de most maga csak tréfálkozik velem igaz? – láttam, hogy arca rezzenéstelen e kérdés hallatán, ekkor egy kicsit eltöltött az ijedtség.
- Nem viccelek, és egy teljesen más világgal fogsz majd, megismerkedni. Most nem mondhatok többet, később visszajövök, és mindent elmesélek.
- Én inkább most hallgatnám meg őket. – csattantam fel, úgy érzem jogos kíváncsisággal.
- Később.. és Cyron, boldog születésnapot! – és eltűnt.
Teljes zűrzavar uralkodott elmémben, el sem akartam hinni, hogy a szemem láttára köddé vált. Amilyen gyorsan tudtam, haza siettem, fel a szobámba, és lefeküdtem az ágyamra. Forgott velem az ágy, forgott a szoba, sőt az egész világ. Ez nem történhetett meg velem.
- Egyszerűen lehetetlen – miközben egyre csak az járt a fejemben, ahogy a fickó azt mondja: „egy teljesen más világ” Majd elaludtam.
