Hozzászólások - Khetty

Nodehogy kvízkérdés legyen belőlem... ööööö.... mit is mondhatnék erre?

Melyik az a lófajta, amelyik csikó korában sötét és később világosodik ki a szőre?
lipicai
angol telivér
magyar félvér
arab telivér

nemáááááár ilyen kérdéééés...

Idézet: Miklós - 2009.02.26. 12:15:20

Ha valaki jobb ajánlatot kap, akkor az úgyis el fog menni, mert ha nem tud tovább fejlődni egy szövetségben, akkor nyilvánvalóan meg fogja lépni azt, hogy egy nagyobb szövetségben próbálkozik. Régen rossz, ha egy szövetséget a kényszer tart össze!!
A ki-be lépkedésektől azért el kellene különíteni azt, aki egyszerűen szövetséget vált, hiszen ez esetben az illető nem ugyanoda fog visszalépni!

Idézet: Endyr - 2009.02.26. 12:47:54

Ne haragudj Endyr, de ezt meg nem értem! Amíg egy szövetséget érintett a probléma, addig nem volt globális! Ha nem veszélyezteti globálisan a játékot, akkor miért is gond, hogy akkor változtatnak rajta, amikor kezd elterjedni a használata...
Egyébként meg a sikeres embereket (végzeturakat) mindig irigylik!

Amúgy kicsit olyan érzésem van ezzel az egész témakörrel kapcsolatban, mint mikor rohamtempóban megépültek a Katakombák! Akkor szóvá tette néhány ember, hogy "milyen dolog az, hogy mikor vesztésre áll egy szövetség, akkor a tagjaik 80%-a elbújik a Katakombába", akkor az volt a válasz, hogy "ez is egy háborús-taktika"...
Most egy újabb (hozzáteszem ez sem szimpatikusabb) taktika kezd meghonosodni azok között, akik azért szeretnének a maguk örömére játszani is és nem 2-3 hetet láthatatlanságban vagy katakombában tölteni, de erre már korlátozást akarunk bevezetni?
Pedig nekem nagyon úgy tűnik, hogy szinte ugyanarról a taktikáról beszélünk, csak az egyik verzióban teljes tehetetlenségre van ítélve a karatker (őszintén, ki vadászna 50%-os nyereségért láthatatlanságban!), míg a másik esetben van esélye arra, hogy megerősödjön némiképp!
Merthogy az tiszta sor, hogy csak azokat ütik éjjel-nappal, aki amúgy is gyenge! Nem arról van szó, hogy aki elbénázta a fejlesztését, akkor annak adjunk hivatalból bónuszokat!
Csak, ha egy másik topicban a "kitörési pontok hiányáról" vitatkoznak a "nagyok", akkor azt is figyelni kellene, hogy aki nem indul neki azonnal a nyerő taktikával (értsd: nem tud egész nap a játékra nézni, vagy egyszerűen másként akar játszani, vagy csak nem látja át annyira az összefüggéseket, nem matekozik egész nap az optimális vadászat/portya beállításán...stb.), annak így sincs esélye arra, hogy levetkőzze magáról a szolga-státuszt!!

Zuhanyzás közbeni gondolatok hatására pár mondatos kiegészítés került a sztori végére... És most el is köszönök!
Jó éjszakát! Jó pihenést mindenkinek!

NAPKAPU mágustornyában megüresedett pár szoba, aki szívesen beköltözne az egyikbe, írjon nekem!
A szövetség meglelte már a Térkaput, kifaragta az Epikus emlékművet, van hely a Kennelben az állat számára is! Most éppen azon dolgozunk, hogy mindannyian elvihessük a teljes állatkertet magunkkal a csatába, ehhez az Akadémia építését megkezdtük!
Ha szeretnél köztünk vacsorázni esténként, ne hezitálj, jelentkezz bátran!
Amennyiben történetmesélésben is ügyes vagy, akkor mindenképpen köztünk a helyed!

Nem feltétel, hogy prémiumos légy, de előny, ha jó a felszerelést vásároltál a Lélekkufártól és nem hanyagoltad el a karaktered fejlesztését sem!
Fontos, hogy egészen alacsony szintűeket nem tudunk felvenni!! Legjobban annak örülnénk, ha 25. szint fölötti jelentkezők akadnának!

Idézet: SHADY - 2009.02.25. 22:32:58

Karakterkép alatt Beállítások pont. Ott tudsz történetet írna a karakterlapodra, jelszót változtatni és egyéb dolgokról rendelkezni

Ha Danka nem is a fejezte be vérfarkas -vagy mi is ő- történetét, én azért alkottam valamit Napkapuba Remélem elég hosszú lesz!

A toronylakók nagy örömmel léptek be a díszes kapun. A nap hirtelen lebukott a hegyek mögött, furcsa fényekkel világítva meg a tájat.
Khetty felnézett a torony fehér márványfalán megcsillanó fényekre, majd meglepődve Gillre nézett:
- Ez a randa vízköpő eddig is volt vagy ez valami újítás? – nézett a denevérszárnyakkal kuporgó nőalakra.
- Találtuk ezt is a pincében – vont vállat a férfi, majd belépett a helyreállított díszes kapun.
- Jó, hogy itt vagy Lia! – ölelte meg Khetty a lányt. – Örülök, hogy épségben megjöttél!
- Dankát letettem a szobájába, holnapra jobban lesz! – érkezett meg Camelus az emeletről.
- Örülök, hogy visszatértél, barátom! – mosolyodott el Gill. – Vigyáztunk Bulcsura, amíg nem voltál itt! - baráti kézfogásból baráti ölelés lett.
- Milyen érzelgősek lettünk hirtelen – húzta fel a szemöldökét Kayrac. – Most, hogy Lia megjött, főzhetne is valami vacsorát! – vetette fel a világ legtermészetesebb hangján, mire boszankodó pillantások tömkelege zúdult rá.
- Fáradt vagyok ma este – sóhajtott a lány mosolyogva. – Ha nem haragszol, majd holnap!
A fehér hajú lány szavaira Kayrac kissé elhúzta a száját és maga indult a konyhába, hogy korgó gyomrának éhségét csillapítsa valamivel.
- Mindent el kell mesélned! – fordult Diaboló Liához. – Milyen volt az utad? Milyen a hegymélye? Élnek még ott galetkik? Mikor jönnek utánunk a felszínre? A császár! Láttad a császárt?
- Holnap… - nyögte fáradtan a lány és megindult a lépcsőn fölfelé a szobájába.
- Remélem te is sok hasznos tapasztalattal lettél gazdagabb! – lapogatta meg Camelus széles hátát Gill.
- Holnap… - bólintott a nagy termetű varázsló, majd ő is az emeletre indult. Néhány lépés után tétován megállt és visszanézett a többiekre.
- Természetesen megvan a régi szobád! – nézett rá Khetty mosolyogva.
- Gyere apa, megmutatom! – ragadta meg Bulcsu a férfi kezét. – Képzeld, amíg nem voltál itt Gill csinált nekem egy dicsőségtáblát! Egy igazit! Kovi pedig le is festette kékre meg zöldre… és megnézheted, hogy mennyi mindent tudtam már feltenni rá! Képzeld volt egy csatám, ahol még kiégett őskövet is nyertem…
- Igazán? – Camelus meglepődve torpant meg néhány pillanatra, hogy visszanézzen a felfelé szállingozó toronylakókra, arcáról leolvashatatlan meglepődés jele mutatta gondolatait. „Szépen vigyáztatok rá, ha harcolni engedtétek!”
De Bulcsu lelkes beszámolója hallatán továbbindult, míg becsukódott mögöttük szobájuk ajtaja.
- Mi a franc! – üvöltött fel dühösen Elviz hirtelen, majd megjelent a folyosón némi éjjeliedénytartalommal a köpenyén és a vállán. – Kinek volt ez az idióta ötlete? – szikrázott a szeme a végzetúrnak.
- Itt se voltunk a toronyban – néztek a folyosón ácsorgók értetlenkedve.
- Eltűnt a pegazus tollam! – lépett ki könnyeivel küzdve Bulcsu. – Ki vitte el? A legszebb toll volt a gyűjteményemben! Miért vittétek el?
- Elvittük? – nézett Khetty meglepetten körbe.
A békés nyugovóratérés helyett úgy tűnt, felbolydult és mérges hangyabollyá vált a kis társaság. Valaki a fegyverolaját kereste, valaki ujját szorongatva hajított ki egy egérfogót a szobából. És mindenki megállás nélkül bosszankodott, Khetty felnézett az átlátszó kupola fölött örvénylő Lélekkútra, amely hirtelen mintha egy segítségért kiálltó ember arcát öltötte volna, majd tovább örvénylett.
Khetty sosem szerette az ilyen misztikus és félelmetes dolgokat. Akkor volt nyugodt, ha az eszével mindenről tudta, hogy mi miért van. Megrázta fejét és a hangzavarban, amelyben mindenki eltűnt dolgait kereste belépett a szobájába, hogy aztán döbbenten megtorpanjon. A bevetett ágya kellős közepén ott díszelgett egy smaragd színű pegazus-toll.
- Bulcsu? – nézett ki a folyosóra. – Ezt keresed? – tárta szélesre a szobája ajtaját, hogy a kis végzetúr bemasírozhasson.
- Hogy került hozzád? – kapta fel az ágyról a fiú boldogan a megtalált ereklyét.
- Nem tudom, itt se voltam – vont vállatt Khetty és kérdőn körbenézett a többieken, értetlenkedő fejrázások válaszát kapva cserébe.
- Nézzetek körül egymásnál, valaki tréfás kedvű volt.
- Na jó, de ki? – bosszankodott Kayrac.
- Nem tudom – sandított fel a Lélekkútra a nő még egyszer, de ezúttal elmaradt a kétségbeesett arc látványa. – Majd holnap ezt is kitaláljuk!
Mire a toronylakók lassan nyugovóra tértek, azzal a reménnyel, hogy másnap minden kérdésükre választ kapnak majd, Elviz is végzett a hosszas tisztálkodással.

A délelőtt folyamán egyre feljebb kúszó nap a könyvtárba gyűlő toronylakók zsivaját és beszélgetését hallotta csak. Miután mindannyian felébredtek, összegyűltek a díszesen szőtt szőnyekekkel díszített szobában:
- Ezek honnan vannak? – nézett Gillre a nő meglepetten. – Azt nem mondd, hogy ezt is találtátok!
- Nem, ezeket a házaló kufároktól vettünk – nézett végig elégedetten a szerzeményeken Gill.
- Szépek! – ült le a székére Khetty.
Az építész elmondhatatlanul büszke volt magára.
Mikor mindenki bezsúfolódott a könyvtárba, Khetty felemelkedett és így szólt:
- Először is szeretném megköszönnni mindenkinek, hogy az orvgyilkos kivégzését véghezvittétek! Tudom, hogy félelmetesnek tűnő ereje megrémített titeket, de bátran helyt álltatok és a halált megérdemelte tetteiért! – hirtelen elhallgatott, míg egy gondolat végigfutott az agyán: „Komolyan ezt mondtam? Hogy megérdemelte a halált?” De látva társai folytatást váró tekintetét elhessegette a gondolatot a tudatából: - Bizonyára kíváncsiak vagytok, hogy hol voltam az elmúlt napokban, és ígérem, hogy erre is sort fogok keríteni, de azt hiszem, hogy Lia útjáról Incubus-szal még inkább szeretnétek hallani, illetve Camelus tanulmányairól is szívesen hallanánk! – nézett a két emberre Khetty, mire Lia azonnal tiltakozó gondolatokat küldött a nőnek.
- Tudom, hogy nem nagyon szeretsz ennyi ember előtt beszélni, de itt barátokkal vagy! Örömmel vennénk, ha elmesélnéd, mi történt veletek az úton! – mosolygott a nő a fehér hajú lányra, majd leült a helyére.
Lia meglehetős zavarban volt. Kavarogtak benne az emlékek, amelyek egy részéről egyáltalán nem is akart beszélni. Végül belekezdett:
- A sivatagon viszonylag hamar és gond nélkül átkeltünk, a barlang bejáratát is gyorsan megtaláltuk és néhány órányi gyaloglás után el is értük a lakóbarlangokat. Elmondhatatlan szegénységben élnek a föld alatt rekedtek, nyomor és félelem az életük.
- Félelem? Mitől? – vágott a lány szavába Diabolo.
- Azt hiszem, leginkább tőlünk… - majd látva a szobában ülők értetlenségét gyorsan folytatta: - Attól rettegnek, hogy az Ellenség helyett most mi fogunk rájuk törni. Szerintük a háború után elfelejtettük, hogy honnan jöttünk és hogy mi is a mi valódi feladatunk. Nem mernek utánunk jönni a Felszínre.
- Mekkora baromság ez! – legyintett Csirguz.
- Ne gondold ezt! Az Ellenség fertőzése kegyetlenekké tett minket! – felelt a fehér hajú lány.
- Fertőzés… piha?! – legyintett Gill.
- Te nem hiszel benne? – nézett az építészre meglepetten Khetty.
- Engem nem fertőzött meg senki és semmi! Teljesen ép az elmém! Éppúgy, mint neked!
Erre Khetty kissé gúnyosan elmosolyodott:
- Honnan tudod, hogy én nem fertőződtem meg?
- De hát te nem vagy galetki! Sem végzetúr! Hogy kaphattad volna meg! – nézett Camelus meglepetten.
- Térjünk vissza Lia kalandjához! – váltott témát a nő gyorsan.
A fehér hajú lány kis ideig a gondolataiba mélyedt. Próbálta átgondolni, hogy mit is mondhatna a társainak, amikor a koldussal folytatott átkozdás eszébe jutott, elmosolyodott, majd tovább folytatta a mesélést:
- Hosszas gyaloglás után találkoztunk egy félelmdémonnal… - sóhajtotta ki magából Lia a szavakat. Az élmény még most is meglehetősen felkavarta. Gyorsan Khettyre pillantott és megnyugtatta magát, hogy a démon idézte alak mégcsak nem is hasonlít barátjára.
- Mivel? – nyelte félre a reggeli sörét Stubb azonnal, bár furcsa mód a megszokott díszes kupa most nem volt nála.
- Azt mondta, hogy Erutol nagyúr szolgája és az a célja…
- Erutol meghalt! Ezt mindenki tudja! Lord Daramoulával egy…. – harapta el a mondat végét Danka döbbenten.
- Azt mondta, hogy a torony, Napkapu tornya fontos Erutol nagyúr számára… azt mondta, hogy mi, a torony lakói akadályozzuk Chara-din-t visszatérésében, ezért el kell minket pusztítania… de a toronynak sértetlennek kell maradnia…
A lány szavait jó pár perces csend követte, Lia mindenkinek hagyott időt ahhoz, hogy valamelyest megértse a hallottakat, majd folytatta:
- Miután a démont legyőztük, zavartlanul folytathattuk utunkat, egészen az uralkodó egykori citadellájáig. Találkoztunk Volkorn akadémikussal is, aztán egy kissé nagyra hízlalt agglomerátorral…
- Mivel? – hökkent meg Kovi.
- Valaki ott felejtette… vagy nemistudom… egyszerűen elfoglalt egy egész baralangot, még sosem láttam ekkorát…
- És hogy győztetek le egy ekkora állatot? – nézett érdeklődve Stubb, aki valami új használható taktikát szeretett volna hallani.
- Hát… megsütöttük…
- Mi?
- Tűzgolyó varázslatot idéztünk rá… és megsült… A barlangban szerencsére megtaláltuk, amit kerestünk.
- Sikerült megtalálni a kesztyűket? – csillant fel Khetty szeme.
- Háááát, megtaláltuk őket – tette az asztalra a hófehér mithrilszerű anyagból készült fém kesztűket, amelyek kézfején gyémántból faragott napkorong mintázat szikrázott, míg a tenyér kialakításnál vörös bársonyborítással volt ellátva.
Kayrac smaragd szemei felizzottak a kesztyűk láttán.
- A Rothadás papjainak szertartásai miatt ugyan elvesztette hajdani hatalmát, de talán Kayrac meg tudja tisztítani őket – nézett a lichre a lány és az élőhalott elé tolta a kesztyűket.
A varázsló áhítattal vette csontos ujjai közé a becses darabot.
- Incubus jól van? – törte meg a kissé hosszúra nyúlt csendet Khetty végül.
- Igen… azt hiszem… visszatért a Betyárok táborába és tovább keresi az ellenszert a vérében dúló vámpír ellen… legalábbis valami ilyesmit mondott.
Lia beszámolója után nyomasztó csend ülte meg a könyvtárat. Tengernyi gondolat, ötlet és a félelem szikrái töltötték meg a levegőt. Chara-din félelemdémonokat és ki tudja, hogy kiket küld ellenük? De hát miért? Nem olyan hatalmas mágusok ők, hogy egy isten rájuk pazarolja az energiáit…
~ A torony titka! – villant hirtelen Khetty eszébe.
- Peps! – suttogta maga elé.
- Mivan?
- Meghalt! – vágták rá egyszerre többen is.
- Peps tudta, hogy mit rejt a torony! – nézett végig a nő a lakókon.
- De MEGHALT! – felelt lassan és tagoltan Stubb.
- Pontosítsunk! Vortexé vált! – vágta rá azonnal Khetty.
- Jhjaaaa! Mer’ az nem ugyanaz?!
- A lelke a vortexben van!
- Óóóó… ééés? – nézett a törpe kissé értetlenül.
- Tudja a választ arra, hogy miért olyan fontos ez a nyomorult épület a Sötét Na…. Chara-dinnek!
- És megkérdezed tőle? Hé Peps állj már le egy kicsit ezzel a pörgéssel! Kérdeznék néhány dolgot! Csak te tudsz segíteni!
A törpe kissé gúnyos szavaira Khetty nem felelt, de láthatóan nem vetette el ezt a megoldást olyan gyorsan, mint ahogy Stubb remélte.
- Felejtsd el! Túl veszélyes!! – váltott erre meglepően komoly hangra a hadvezér. Mintha nem is az eddig megismert törpe lett volna.
- Jól van! – bólintott Khetty, de mindenki láthatta, hogy gyors válasza mögött nincs semmiféle belátás, majd a nő Camelushoz fordult.
- Ezen nem túl örömteli hírek ismeretében, tudsz-e valami biztatót mondani nekünk? – próbált mosolyogni.
A férfi kissé fészkelődött a székén, majd nagy levegőt véve belekezdett:
- Mint tudjátok a Végzeturak Mestereinél voltam egy kis tanulmányi úton. Sokat láttam és tapasztaltam náluk. Nem véletlen, hogy Ghalla egyik legfélelmetesebb szövetségi tömörülése, azt kell mondjam, hogy óramű pontossággal dolgoznak. Hatékonyak és félemetesek erő tekintetében, de valahogy hiányzik belőlük az az összetartás, ami itt a kezdetektől jelen van. Van sok minden, amit másként kellene csinálnunk, de nem biztos, hogy megéri ezeket megtenni, mert elveszíthetjük azt, ami csak a mi sajátunk…
- A szervezetlenségünket? – vágott közbe Stubb és jókorát húzott a söréből. Láthatóan hadvezérként ezt tudta a legnehezebben elfogadni.
- Ezen talán tudunk változtatni… például, ha… - és ezzel hosszas mesélésbe kezdett, amelyben lépésről-lépésre összehasonlította a két szövetséget.
Mire Camelus végzett a tanácsokkal és javaslatokkal már estébe nyúló szürkület telepedett a vidékre.Ekkor tűnt csak fel, hogy a könyvtárszobából a nap folyamán lassan majdnem mindenki elszállingózott, és csak a vezetők maradtak Camelus mellett. Így aztán azonnal meg is vitathatták a hallottakat, hogy a Lia által hozott hírek ismeretében, megerősíthessék védelmüket és szétszórtságukat is valamilyen formába tereljék.
- A te beszámolód elmaradt – nyújtózott nagyot Csirguz, mikor végeztek a megbeszéléssel.
- Majd bepótoljuk valamikor – állt fel Khetty is. Hirtelen úgy érezte évezredekig kőszobor volt, akinek most kell kihajtogatnia elgémberedett izmait

Idézet: Craslorg - 2009.02.24. 17:09:52

Igen, nekem is ez a titkos álmom: "Milyen szép lesz, ha majd egyszer olyan erős leszek, hogy visszaütök!" Lehet, hogy egyszer majd megírom az emlékirataimat és akkor ez egy külön fejezetet fog képviselni!

Idézet: Miklós - 2009.02.24. 22:06:18

Szerintem jó lenne, ha legalább szövetségen belül lehetne a használt tárgyakat vagy a 6 db fagyott gyűrűt, ami eddig a térkapus szörnytől leesett (van, olyan tagunk, aki még semmit nem nyert belőle) eladni az alacsonyabb szintű játékosoknak... vagy ha közvetlenül nem is egymásnak, de ha valaki eladja a Lélekkufárnál, akkor megvásárolható legyen a többieknek...
Olyasmire gondolok, hogy mondjuk én vettem egy pajzsot valamikor, de már nem kell, hát eladom... mivel már használt a pajzs nem kerülne annyiba egy alacsonyabb szintűnek, de mondjuk a pajzs által nyújtott védelem már nem lenne +20 csak +15... vagy egy fegyver esetében mondjuk nem ad már + 3 Erőt csak a magasabb sebzést.
Tudom, hogy erre ott vannak azok a pajzsok, fegyverek amik alapból 15 védekezést és bónusz nélküli sebzést adnak... de mondjuk egy ősköves felszerelés esetében még mindig megérné megvenni az egyéb növelő tényezők miatt... főleg, ha az új tulajdonos őskő nélkül (vagy minimális őskővel) meg tudná venni... így lenne lehetőség V1-en és V2-ön is viszonylag olcsóbban hozzájutni, mint ahogy nagyon megörültem, hogy a V3-on vannak olyan felszerelések, amik nem horror őskő áron jó bónuszokat adnak!
Nem hiszem, hogy ettől a gyengék hirtelen megerősödnének! Mert erős kétségeim vannak afelől, hogy mondjuk Sharpát vagy az élen állók bármelyikét le tudnám ütni egy ilyen "second hand" felszereléssel...

Azt pedig, hogy egy multizósnak átadja a rabszolgája az "erős" tárgyakat... hát nem tudom menyire életszerű... én biztos úgy csinálnám, hogy a rabszolga levadássza, amit kell, a multizós elviszi tőle a LE-t és azt vesz belőle, amit akar... nem hiszem, hogy aki multizik, az extra erős felszereléssel vértezi fel a rabszolgát, hiszen az csak LE-pazarlás lenne....

Idézet: Amateon - 2009.02.24. 20:00:24

Pamut-gomobolyagot a birkaőrzésért kapsz... legalábbis nekem is ez rémlik

Gratula a bővüléshez! Mindig öröm ismerősökkel együtt játszani!

Reggel volt még, nem olvastam figyelmesen... Vagy még nem ittam eleget...

Igen... de most egy kicsit összezavartál... Nem úgy értetted, hogy kisajtoltam a manót? Vagy ez irónia akart lenni, csak nem fogták a receptoraim?

Értem én hogy Latextündibündi volt az első és hogy nem akarsz megválni tőle A szelem a mozgatórugója a világnak (állítólag)

NAPKAPU mágustornyában ismét megürült pár szoba, aki szívesen beköltözne az egyikbe, írjon nekem!
A szövetség meglelte már a Térkaput, kifaragta az Epikus emlékművet, van hely a Kennelben az állat számára is!
Ha szeretnél köztünk vacsorázni esténként, ne hezitálj, jelentkezz bátran!
Amennyiben történetmesélésben is ügyes vagy, akkor mindenképpen köztünk a helyed!

Nem feltétel, hogy prémiumos légy, de előny, ha jó a felszerelést vásároltál a Lélekkufártól és nem hanyagoltad el a karaktered fejlesztését sem!
Fontos, hogy egészen alacsony szintűeket nem tudunk felvenni!! Legjobban annak örülnénk, ha 25. szint fölötti jelentkezők akadnának!

Idézet: Atreus - 2009.02.22. 01:05:32

Lehet, most kiábrándítalak, de ha figyelmesen elolvasod a szövetségi topic sorait... van egy manóm és egy griffem!
Inkább megemeltem a vezetőkészséget, hogy legyen elég befogott állatom a sajtoláshoz, de se egyik elnevezett állatomat sem fogom kisajtolni

Lemaradt, hogy "Jó reggeltet!"

Nem tudom Atre... miután te nagyon favoriázáltad Latex Angelt... én inkább itt hagylak titeket... ezekkel a játékokkal
Konzervatív kislány vagyok...

Hát az agresszió, egymás csépelése és a gonoszság! Szívassuk a másikat, ahol lehet!
Semmiképp sem a 18-as karikába illő dolgok!

Kedveskéim, jócccakát! Jó ünneplést, kellemes időtöltést a továbbiakban és csak maradjatok hűek a játék alapelvéhez!

A játékban nem, dehát a történetben minden lehetséges! Nem tudom, hogy még a gyémántváros lakói mit szólnak a 18-as karikához... úgy látom pár hölgy így is éberen őrködik Dzsó tisztessége és feddhetetlensége fölött Elég gyakran emlékeztetnek erre...