Hozzászólások - Cyrus Cronos

hm nem semmi így beletrafálni.

Köszi a választ mindenesetre:
-a beho honlapján is láthatók ezek a gamek
-több 1000 magyar rajongójuk van
-nem reklám gyaránt szántam vagy akkor rögzítsék le itt szabályzatban kvízkérdésnél mi minősül reklámnak. Régebben elég indok volt a helyesírási hiba vagy ha számtankérdés volt a feltett kérdés illetve ha már szerepelt az adatbázisban (reklámról egy szó sincs sehol).

De azért kösz.

Melyik böngészős játék játszódik középkori környezetben?

the-west
dark orbit
gangs of crime
klánháború

A kérdés "Rossz, hibás kérdés" értékelést kapott!

Kérdem miért? Szerintem az itt játszók többsége ismeri ezeket a játékokat (minden böngészős játék tele van a reklámjaikkal.

Tehát: a the-west vadnyugati környezertben játszódik (1800-as évek Amerikája), a dark orbit űrhajós játék, a gangs of crime 1930-ban játszódik Amerikában, a klánháború pedig a KÖZÉPKORI állapotoknak megfelelő környezetben (vár, barakk, kovácsműhely, stb.)

Úgy gondolom eléggé egyértelműen fogalmaztam, indoklás nélkül lett hibás a kérdésem.
Kérdem: miért?

Köszönöm a válaszokat, további jó játékot:

Szilárd.

Sziasztok, megkérdezném ez igaz-e én így emlékszem:

Régen itt vhol olvastam, ha 0 LE van nálam pontosan akkor portyázáskor mindenképp 0 LE-t zsákmányolok (de ezt most megkérdem a fórumban is).
Ha így van ezentúl kemény 1 LE-t fogok magamnál tartani hogy tudjak zsákmányolni de megkérdezlek titeket is itt a fórumon.

Miután a mágia megszünt ami a szépséget rabságban tartotta az újonnan keletkezett csápok a nagyúr felé lendültek. Amint elkaptál a Lord csontos nyakát a tündéhez kezdték húzni a testét. Bár Leana nem tudott beszélni szeméből sugárzott a düh. Constant elméjében a lány hangját halotta:
-Hogy tehetted ezt velem? Hogy tehetted ezt kettőnkkel, magaddal? Miért mondd meg miért?- a szavak akár egy szirén csábitó muzsikája úgy hallatszottak a Lord fejében miközben a csápok a tündéhez húzták a nekromantát aki nem állt ennek ellen. Annál inkább állt ellen a fejében immár tomboló mondatoknak.
-Még most is kihasználnál Leana igaz? Még most is csábitanál. Ehhez mindig is értettél boszorkány.-azzal a nagyúr egy hosszú tőrt húzott elő köpenye alól majd mozdulatát meg nem törve egy erőteljes rántással a lány szivébe döfte. Amint a hideg peng a meleg testrészbe fúródott fület szaggató sikitást hallott Constant az elméjében ha lettek volna érző idegek az agyában minden bizonnyal szét égtek volna benne.
-Szeretlek!!- hallotta Leana utolsó szavát a sikoly elött. Aztán csend...
A halott hölgy teste immáron hangtalanul rogyott a padlóra. A csápok lassan engedtek a szoritáson Constant kiszabadult az ölelésükből. Érzéketlen tekintettel nézte Leana vérrel boritott mohazöld ruháját, az arcát elcsúfitó sebeket, a lány szemét. A szemeket melyek még mindig nyitva voltak. Őt bámulták holtan.
-Átkozott a lelkem Leana. Már nem segithettél rajtam. Az életem is átkozott volt átkozott hát a túlvilági létem is. Én választottam a végzetem. Amit te nem adtál meg soha megadta más. Most már a te lelked is az EGY-et szolgája. Találkozunk még.

Érezte ahogy elönti a gyülölet. A rettenetes utálat mindenki iránt. Odalépett az ablakhoz ahol még az elöbb a lány állt kitárta annak tábláit. Majd felemelte a tünde kihülő testét és kisétált az erkélyre.
A torony egyik legmagasabb pontján állt. Alatta szá meg száz lábnyira a Lord serege parancsra mindig készen állva mozdulatlanul állt. Fegyvereik kezükben. A tornyok körül vámpirok hada repkedett. Akárcsak szerte a nagyúr birodalmában élő prédára mindig lesve.
-HOLTJAIM!- harsogta Constant a serege felé. A levegőben a vámpirok közelebb repültek hozzá denevér alakban. Némelyikük vonzó férfivá alakulva a Lord mellé szállt az erkélyen. Egyikük sem kereste uruk tekintetét. Nem akartak elpusztulni általa...
A nekromanta érezte a mágia lévén minden egyes teremtményének a kifordult létezését. Amint egyikük is végleg meghalt csaátban háborúban a Lord tudott róla. Fejében ott cikáztak rendszertelenül az értelmetlen szavak. A lidérceknek illetve az emberi tulajdonsággal felruházott lényeknek minden egyes gondolatát ismerte akárcsak kaszás testőreiét. A kaszásokkal különösen erős volt a kapocs. Pár ezer éve mikor még Constant is élt nemsokkal a halála majd nekromantaként való visszatérése után személyes gárdájából csinált kaszás testőröket magának. Minden egyes hozzá hű testőrtét saját maga végezte ki hogy kis idő elteltével halálukkal is őt szolgálják. Egészen a mai napig.
A csontvázak, ghoulok, zombik nem gondolkodtak. Mechanikus teremtmények voltak. Szinte gépek. Egy parancs, egy szó a Lordtól és tették a dolgukat. Soha senkitől nem volt kérdés. Soha senki nem vonta kétségbe a Lord szavait. Háború készülődött és a nagyúr szolgái feltétel nélküli hűséget esküdtek. Aki jól szolgálta az urat jutalma gyarát végre békében nyugodhatott a lelke. Árulók soha nem voltak. Aki viszont nem tett a nagyúr kecvére...nos az...
Végül elengedte a lány testét átdobta Leana-t a párkány felett hogy pár pillanattal később hatalmas csattanással csapódjon törékeny teste a várudvar kövére a holtak közé. A felismerhetetlenségig összeroncsolódva.
-Lakjatok jól a testéből! Egyetlen csontját nem akarom látni az udvaron! Tüntessétek el a szemem elől férgek! És amint végeztetek vele, elindultok a birodalmamban mind a négy égtáj felé. ÉLŐ ember nem maradhat nálam! Ha csak egy élő gondolatot is megérzek az ostorommal állok bosszút rajtatok!!!!
Fejében egyfajta félelem kezdett el kibontakozni. Szolgái ismrték az OSTORT.
-Felégettek mindent! Minden életet elpusztitotok hogy nőjjön a hatalmam általuk! Okozzatok annyi fájdalmat és szenvedést a póroknak amennyit csak tudtok! Öljetek meg minden csecsemőt, asszonyt, gyermeket, állatot, apát! NEM akarok az élet szikráját sem érezni uradalmaban! Két hetetek van FÉRGEK! Amint visszatértetek elindul az invázióm! Lakjatok jól mindenkinek a testéből. INDULJATOK!!!
Constant orditása már-már hörgésbe fulladt át.
A hatalmas fekete várkapu kitárult.
És LORD CONSTANT a valaha élt egykori legnagyobb hős nemes lovag aki mára a leghirhedtebb és rettegett fekete nekromanta lett ezzel a paranccsal elinditota élőholt seregét. Lovasok vágtattak, vámpirok repkedtek lidércek lebegtek a szélrózsa minden irányába. Egyetlen céljuk volt csupán: ölni.
Küldetésük világos volt: szolgálni őt minden élet árán.
Az égbolt pedig egyre feketébb lett utánuk. A nekromanta egyre csak bámulta a fellegeket a kialakuló vihart. Csak állt az erkélyen. Csak állt és állt. És várt...

És a novella. Tudok helyesen írni de siettem vele elnézést érte:

A két szárnyú ajtó enyhe nyikorgó hang kiséretében tárult ki. A Lord érdeklődve figyelte amint az általa életben tartott szolga becsoszog rothadó lábait maga után húzva. Teste olykor megrándult egy.egy hirtelen mozdulat miatt de a mágiának köszönhetően nem váltak le a csontok egymásról...
-Átadtam az üzenetet nagyuram. Mindegyik birodalomnak ahogy kértél.- sziszegte a szolga fejét lehajtva a hideg követ fürkészte üreges tekintetével.
-Jól van. Megtetted amire kértelek korcs. Ime a jutalmad.- azzal a Lord felkelt ébenfa trónjáról majd obszidián botját megmarkolva ajkával különös,régóta elveszett idegen szavakat kezdett el mormolni.
-I memonte es ja kurttni o polve harriiskiii harinniii I erolte savra...-az igék hatásár az obszidiánbot végén lévő smaragd zöldes fénnyel felizott majd világitani kezdett fényével betöltve a hideg falakat és a tróntermet.
-Geziiii kandola MURTIR!!! -harsogta a Lord majd amint az utolsó szó is elhagyta ajkát a smaragdból iszonyatos sebességel csapódott egy sugárnyaláb a vele szemben álló élőholtba aki irtózatos orditás kiséretében darabokra robbant.
A robbanás szétvetette a rothadó testet a csontok ezernyi szilánkkal estek le a márványkőre. A nagyúr unott arccal figyelte a földről fellebegő lelket amint hangtalanul távozik a terem falán át nyugvó helyére.

Amint csend telepedett a teremre a Lord egy oldalajtón át egy kisebb szobába ment. Maga a szoba eléggé kellemes látványt nyújtott a könyvespolcokon bőrkötéses könyvek hada sorakozott az iróasztalon tinta és egy diszes lúdtoll árválkodott. A bársonyfüggönnyel elsötétitett ablak elött egy gyönyörű teremtés állt mozdulatlanul testét az ablakhoz szegezte még mindig dermetség mágiája amit a nagyúr bocsájtott rá.
Maga a hölgy élete teljében volt bárki ifjonti lánynak mondta volna aki még nincs is túl a első dekádon. Senki nem gondolná, hogy a hölgy immár a huszadik századát éli meg lassan. Hosszú egyensszálú szőke haja lágyan simult kicsiny vállaira,piciny füleinek hegye épphogy csak kilátszott belőle,arcának bőre enyhén vöröslött aki megérintette a legsimább arcot érinthette meg. Szemeinek zöldes iriszében bármelyik férfi szive elveszett volna. De most ezek a szemek vádló tekintettel nézték a szobába belépő férfit aki valamikor daliás szépséggel rendelkezett mára azonban nem maradt más belőle int egy rideg, számitó, kegyetlen, kiméletet és az életet nem ismerő nekromanta. A Lord odalépett egykori kedveséhez fekete szemét mely olyan volt akár a túlvilág hideg űre egyenes a lányéra szegezte.
-Lásd hát Leana ahogy az EGY elrendelte úgy végzem be az ő akaratát. Mindig is a halál uralkodott ezen a földön ezután is igy lesz. Hiába a hadvezérek kicsiny csapata, hiába a tündék birodalma! Te már az enyém vagy a birtokaid hanyatlanak hiányod miatt, a hadvezéreket is a földdel teszem egyenlővé napról-napra szaporodó élőholt seregemmel! Ahogy egyre terjeszkedek egyre több a halott és mindegyik az én szolgámmá válik seregemet erősitve! Apád sem tudott megállitani az utolsó csatában te sem fogsz.- suttogta a nagyúr egyesével formálva a szavakat....

-Soha nem voltam a tiéd Constant! Ágyasoddá tettél szolgáltalak a testemmel mikor rabod voltam de a szivem soha nem adtam neked. Volt egy kis idő mikor szerettelek, mikor hittem benned mikor még annyira más voltál. A rontó mágia, a halál ura, a túlvilági igéretek eltorzitottak téged vedd már észre végre! Nem kellene ennek igy lennie! Végre béke honol a földön megállithatnánk őt te is békében nyugodhatnál! Nézz magadra! Soha nem lehetsz már az aki voltál a tested halott időtlen idők óta a játékszere vagy csupán. De véget lehet ennek vetni. Kérlek téged tudom hogy legbelül még ott van benned a vágy az életre. Szakitsd meg vele a kapcsot tépd szét ezt egyedül csak te teheted meg. Hiszen te sem akarsz uralkodni egy halott bolygón. Együtt megállithatjuk őt. Te sem fogsz másképp járni mint a többiek felhasznál téged és amint lábát e földre teszi...
-Hallgass némber!- A csontos kezek a pofon nyomán mély barázdákat szántottak a nő bőrén. Arcából lassan elindult a vér.
-Szavaid nem hatnak meg! Elárultál! Elutasitottál! Nketek voltam én a báb de az EGY megtalált és magához vett! Sokkal mélyebb kapocs van köztünk mint te azt hinnéd mert EGY vagyok vele! Eldöntetett a sorsod Leana amit most teszek érzem nem fogom megbánni szerelmünk gyümölcse elrothadt mikor nemet mondtál nekem!
-Nemet Constant mert nem irányithatsz halál árán birodalmat. Nem engedhettem hogy a hatalom iránti vágyad elpusztitsa a népemet. A párod lehettem volna ha nem forditasz nekem hátat a nekromanciáért.- könnyek szöktek a szépség szemébe de a nagyura tez sem hatotta meg.
-Nincsen szivem Leana már semmi m nincsen csak a hatalmam. A harcomat egyedül kell megvivnom. És most "szerelmem" véget vetek a kapcsolatunknak. Domine erro futria..ismét felhangzottak az ismeretlen mágia szavai Leana viszont tudta már mi fog rá várni. Ezeket a szavakat hallotta akkor is mikor Constant az utolsó csatában megölte az apját.
-Kérlek Constant. Nem kell hogy igy legyen. Tudo...ezek voltak a szépséges tünde lány utolsó szavai. Ajkát betapasztotta örökre a mágia két keze helyén már csak földig érő csápok lógtak.

kötetlenként egy verset és egy novellát tennék közzé, hátha vki ezáltal kikapcsolódik egy kissé.
Bocs, ha hosszú és emiatt esetleg büntit kapok és bocs ha máshová kellett volna őket tennem de nem leltem nekik megfelelő topikot.
Akik értékelik esetleg annak hálás köszönetem.

Kellemes olvasást: Szilárd.

Daragó Szilárd: Hazatérés

Elmúlt hát végetért
Sok harcostárs elhullott
Míg kivívtuk a magunk harcát
És vesztettek az angolok.

Véres kardom kezemben
Nézem nézem ó a mezőt
Levágott végtagok, lehullott fejek
De a szabadság eljőtt

Elhalkult a moraj, túl néma a csend
Elindulok nincs keresnivalóm
Vérző sebem csak egyet jelent
Ők meghaltak én életben maradok.

De mi ez? Csak nem?
Mit hallok ím talán?
Ismerős a hangja de zúg a fülem
Mégis megfejtem a talányt.

A kis erdei rigó kit annyiszor láttam
Elérni nem tudtam őt soha
Lengő széllel hozza szabadságom
A kicsi hős ki szívemnek nem mostoha.

Repül, repül előre a mezőn
Holtakon átlépve követem őt
Míg le nem száll a hírnöknél
Testéből kihúzom a tőrt

Mellette hever a duda
Micsoda dallam mennyi énekszó
Hősök voltunk mindannyian
Éltetett minket a dudaszó.

Büszke népként vonultunk hadba
Nem félve senkitől.
Túl nagy lett az áldozat
De miénk a skót felföld.

Ajkamhoz veszem sípját
Hangjához semmi nem fogható
És halott fivéreim teteme felett
Csak fújom, fújom a gyászindulót

Szúr a tüdőm, hasad a szívem
Képek törnek bennem elő
Hogy omlottak össze barátaim
Elnyomta őket az angol erő

Melyik isten csodája lehetett
Azóta sem tudom
De megfordult a harc menete
S klánunk győzni tudott

Mely isten csodája lehetett
Hogy felálltam a sáros földről
S láttam hogy menekülnek
Elleink eme földről

Oly sokat nem számít
Szégyen ez rám nézve
Mert nem haltam meg hősként
Az égiekhez térve

De nini! A kis rigó
ki hallgatta a dallamot
A vállamra röppenve szemembe néz
Látom ő már valamit tudhatott.

Felszáll érzem, hogy hívogat
Egyre észak felé
Követem őt hisz nem riogat
Engem többé veszély

Követem őt megannyi dombon
Hegyeken völgyeken át
Zúgó kis patakokon
Szigeten és tavon tovább

Zöldellő réteken, őseink romjain
Megpihenünk éjjel
Majd a nap első sugaraira
Tovább megyünk a széllel.

S végül oly sok nap után
Megannyi mérfölddel mögöttem
Megpillantom a kunyhót
Mit magam építettem.

Hány év eltelt már
Mióta a tudat hívott
Mennyi csatát megvívtam már
Hazámért vonva kardot

Mennyi hű barát hullt el
Szerető fivéreim
Apám s nagyapám
Messze nyugszanak mind

Hányszor vágott fegyverem
S kaptam sebet sokat
Mégsem tudtam hazatérni
Kedvesemhez soha.

Talán már nem is él
Ki tudja ki lakhat már ott
S bár egyben áll a ház
Mozgást sehol sem láthatok

Vagy mégis? Szívemben támad a remény
Nyílik az ajtó s kilép akár a fény
Mely szabadul az örök sötétségből
Drága párom ki maga a tünemény

Előlépek a nevét ejtem ajkamon
Döbbenten fordul a szóra
Kezéből esik a ruha de elkapom
S kezét fogom nyugovóra

Hazatértem kedvesem
Többet mondani nem tudok
Mint sebes lavina szívemből
Úgy törnek fel az indulatok

Csókját szívom magamba
S közben ígérem
Nincs több háború
Szerelmét nem hagyom el sohasem

Tartom törékeny testét végre
Öleli őt végre két karom
-Gyere velem- kér engem szépen
-Fiunkat biztos látni akarod

Szememből folynak a könnyek
Mikor otthonomba lépek
kicsiny gyermek volt mikor elmentem
S kész férfivá érett

-Édes fiam mondanám tovább
De torkomon akad a szó
Testem remeg talán a láz
De nem: a látvány az mi boldogító

Atyám! lép fiam felém sietve
Izmos karja felém tárul
Ölelem őt is keblemre
Mihez vállveregetés is járul

S mikor leszáll az est
Az asztalnál áldást mondok
Csendben köszönjük meg halottainknak
Hogy hazahoztak és itt maradok

Csendben köszönjük meg mindazt
Mit áldoztak értünk
Harcoltak velem óvták végig azt
Mi oly fontos minékünk

Vérüket áldozva a skót hazáért
Nyugodjon végre a lelkük.
Megőrizték párom és fiam
Pihenjen foszló testük.

Nevüket ejtsék a krónikák
Ezredekig maradjon fent
Emléket állítva az utókornak
Kitartást terem

S rebegjen hálát minden élő skót
Asszony férfi és gyerek
Fiaink értük harcoltak
S értük haltak meg

Az áldás végén kimegyünk
Udvarunkon állva nézzük az eget
Hol minden csillag egy fénylő harcos
Onnan néznek ránk vissza a tekintetek

Uraim köszönöm nemes nagylelküségüket hsz-eiket 10-10 ponttal jutalmazom. Gyorsak voltak
További jó játékot: Lord Constant (Szilárd).

Hm viszont a képkre klikkelve továbbra is kisméretű képeket ad be:-)

Van a Végzetúrban valahol galéria úgy mint pl. a Beho honlapján? Nagyon tetszik a smaragdsörényű pegazus képe és a TF-en kötődök is hozzá. Valamilyen módon (link, bármi) meg lehet tekinteni e képet (ill a többit) nagyobb felbontásban.
Ill. ha már itt tartok avatárlinkeket ismertek? Ha szépen kérem vki megdobna egy ilyen linkkel (természetesen fantasy avatárokra gondolok elsősorban).

Előre is köszönöm a segítséget.

Közben egy Áron nevű sráctól pár hónapja megkaptam ezt a linket (a szakértelmeket kérdeztem) csak ugye a lustaság meg az amnézia
Egyébként sok tanács piros betűvel van azokra klikkelve nem található/nem jön be az oldal. De sok más hasznos dolgot olvasok már
Akkor Birka neked is kösz

19.legenda...majdnem bejött a feltevésem:-)
Köszönöm hölgyem a kincsestárat (meghajol).

Sziasztok.

Aktív küldetésem: találkozz egy sárkánnyal.
Landragór bebörtönözésénél már többször győztem le sárkányt hiszen azt is írta a csata végén, hogy:
"A legyőzött sárkány pikkelyei között a következő tárgyat találtad: ősi nektár."

Tehát SÁRKÁNYnál mégsem lett teljesítve a küldi:S

Vagy ugyanaz van mint a hordaparancsnoknál volt, hogy elértem egy bizonyos szintet a legenda menüben ott folytatódott a történet ráklikkeltem a kiemelt hordaparancsnok szóra és elfogadta a küldit? Drakónnál is ez volt ugye. Itt is úgy kell értenem, hogy ahogy lépem majd a szintet eljön a legenda egyik fejezete mikor megemlíti a sárkányt szót arra kell klikkelnem és elfogadja a küldit (a 23 szintnél mikor 3 renegát majdnem megölt jött sárkány de ott a szó nem volt kiemelve).

Bocs a szájbarágásért előre köszönöm a válaszokat.

Szilárd.

Sziasztok.

Az volna a kérdésem, hogy mitől függ, hány állatomat vihetem harcba egyszerre, vagyis mikortól lehet több harcoló lényem is portyázáskor/vadászatkor?

Válaszaitokat előre köszönöm további jó játékot nektek:

Lord Constant (Szilárd).

Közben egy korábbi segítséggel megleltem a választ háta ezzel másnak segíthetek e kérdésben:-)

38-as szakértelemnél, 4-es akadémiánál: Hordázás Állat portya, több állatod harcolhat egyszerre a csatában

Köszönöm a válaszod, értékeltem.

18-ról 19-re növeltem a tanulás szakértelmemet de nem kaptam új szakértelmet. Mi lehet az oka?

Az állatok szintje (az alapszintje) mit befolyásol, mibe számít bele? Azt észrevettem minél magasabb szintű vagyok annál magasabb alapszintű állatokat fogok el.

Nem értem sajnos:
206 ép-vel bemegyek a térkapun harcolok a szörnnyel 244-et sebeztem bele és bár igaz azt írja ellenfelem megadja nekem a kegyelemdöfést összesen 182-őt sebzett belém azaz maradt 24 ép-m. Nem ájultam el nem 1 ép-m maradt többet sebeztem mint ő mégis ő nyerte a csatát. Miért?

köszi az igen baba ha idővel egyszerre 4 állatot is ráküldhetek majd a másikra (ráadásul ha még egyformák is az már majdnem falka. Királyság).
A szerkesztés menni fog csak én azt hittem vannak ilyen spec honlapok ahol avatárgyűjtemények vannak.
Az elf képeket viszont ismerem anno szedtem le őket amit leltem megyek is méretezni:D

Kivételesen kérés nem kérdés: szeretnék avatárlinkeket kérni ha van olyan oldal ahonnét elf avatárképeket tudnék leszedni külön hálás lennék.
Milyen formátumnak, kb-nak, pixelnek feleljen max a kép itt a végzetúron?
Mikor csak elfogom az állatot és tudok válogatni melyiket fejlesszem tulajdonképpen csak szerepjáték, tetszés kérdése harcban milyen álattal 'mutatkozom'? Válasszak olyan állatot ami illik a karim stílusához, természetéhez? Cserélgessem mindig befogás után azonnal az állatokat míg a passzolót el nem fogom?
Térkapus lényeket el lehet majd fogni?
Melyiket éri meg jobban: 100 százalékos fertőzés 50 százalék plussz LE mindenhol vagy 0 tul.növekedésért. Ti mit választok majd?

Elnézést kérek, valóban +3 erő (nem tudom miért rémlett +6:S
Igen, pontosan ezt vettem meg a LE-re nem emlékszem de 20 őskőbe került igen és minden tulajdonsága stimmel.
Bocsánat.