A boldogság
1. hozzászólás - 2008.10.30. 14:13:20
1. hozzászólás - 2008.10.30. 14:13:20
Kicsit pesszimista témákat vettem elő az elmúlt héten, úgyhogy jöjjön most valami pozitív: a boldogság. Közhelyesen hangzik, most mégis erről szeretnék írni... Valahol olvastam, hogy a boldogság gyakorlatilag a "körülményekkel való elégedettség." Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább úgy hiszem, hogy ez az egyszerű definíció nagyon helytálló. Hiszen én is akkor érzem magam boldognak, ha minden jól megy, nincsenek kudarcaim, problémáim - vagyis elégedett vagyok a helyzettel. Épp ezért van az, hogy egy aránylag szegény ember is lehet boldog, ha nem vágyik többre, és egy gazdag és sikeres ember is lehet boldogtalan, ha vannak céljai, amelyeket nem tud elérni. És ez egyben a rákfenéje is a dolognak, hiszen az emberiséget pontosan az elégedetlenség, az újabb célok hajszolása hajtja előre a fejlődés útján. Vagyis, az emberiség jövőjét a boldogtalan emberek építik
Azt is sokan mondják, hogy a pénz nem boldogít, de tény, hogy a pénz a boldogtalanságnak nagyon sok forrását képes megszüntetni. Vagyis, aki gazdag, az általában csak magát okolhatja, ha boldogtalan.
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egészséges vagyok, szerető feleségem van, három gyönyörű és okos gyermekem, házam, autóm, működő vállalkozásom. Sajnos azonban hajlamos vagyok arra, hogy a rossz dolgokon hosszan emésszem magam, egy jelentős anyagi veszteség, egy sikertelen termék, egy elveszített vagy rosszul dolgozó munkatárs, egy tönkremenő háztartási gép vagy egy jogtalan parkolási bírság ki tud idegelni a világból. Sok stressz ér, próbálom ezt a magam módján kezelni, mindig felsorolom magamban a pozitív dolgokat, és szembeállítom őket azzal, amin épp kesergek. Sajnos maximalista vagyok, és csak az tesz elégedetté, ha minden tökéletes. Annak idején évekig versenyeztem egy Magic nevű kártyajátékban. Rengeteg versenyt nyertem, de azokra nem emlékszem annyira, mint arra, amikor csak második vagy harmadik lettem, és pontosan tudtam, hogy mit rontottam el.
Bár nem kedvelem a kórházas filemeket, ismerőseim unszolására elkezdtem nézni a Kés/alatt c. sorozatot. Ez két amerikai plasztikai sebészről szól, az egyiknek tökéletes családja van, a másik pedig minden nap elcsábít egy újabb bombázót. És emellett persze rengeteg pénzt keresnek. Nos, ami nyomorúságot az életben el lehet képzelni, annak ez a két sebész mind áldozata lesz a sorozat során. Szerelmi, családi, anyagi és egészségi probléma tömege, sőt még ennél sokkal bizarrabb kellemetlenségek kilincselnek náluk. Aki ennek a két fickónak a nyomorúságos életét (leszámítva a sok megdöntött bombázót) nézi, egyfajta megnyugvást érezhet, hogy lám, lehetne rosszabb is. Hiszen itt ez a 2 fickó, fejenként 750ezer dollárt keresnek évente, és valami döbbenetesen boldogtalanok - és ezt sok esetben maguknak köszönhetik. Tehát egyfajta összehasonlítás is növelheti az ember "boldogságérzetét". Valaki egyszer azt mondta, az etiópiaiak azóta érzik magukat annyira nyomorultul, amióta a TV-ben látták, hogy a fejlett országokban az emberek milyen luxusban élnek.
Azt is sokan mondják, hogy a pénz nem boldogít, de tény, hogy a pénz a boldogtalanságnak nagyon sok forrását képes megszüntetni. Vagyis, aki gazdag, az általában csak magát okolhatja, ha boldogtalan.
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egészséges vagyok, szerető feleségem van, három gyönyörű és okos gyermekem, házam, autóm, működő vállalkozásom. Sajnos azonban hajlamos vagyok arra, hogy a rossz dolgokon hosszan emésszem magam, egy jelentős anyagi veszteség, egy sikertelen termék, egy elveszített vagy rosszul dolgozó munkatárs, egy tönkremenő háztartási gép vagy egy jogtalan parkolási bírság ki tud idegelni a világból. Sok stressz ér, próbálom ezt a magam módján kezelni, mindig felsorolom magamban a pozitív dolgokat, és szembeállítom őket azzal, amin épp kesergek. Sajnos maximalista vagyok, és csak az tesz elégedetté, ha minden tökéletes. Annak idején évekig versenyeztem egy Magic nevű kártyajátékban. Rengeteg versenyt nyertem, de azokra nem emlékszem annyira, mint arra, amikor csak második vagy harmadik lettem, és pontosan tudtam, hogy mit rontottam el.
Bár nem kedvelem a kórházas filemeket, ismerőseim unszolására elkezdtem nézni a Kés/alatt c. sorozatot. Ez két amerikai plasztikai sebészről szól, az egyiknek tökéletes családja van, a másik pedig minden nap elcsábít egy újabb bombázót. És emellett persze rengeteg pénzt keresnek. Nos, ami nyomorúságot az életben el lehet képzelni, annak ez a két sebész mind áldozata lesz a sorozat során. Szerelmi, családi, anyagi és egészségi probléma tömege, sőt még ennél sokkal bizarrabb kellemetlenségek kilincselnek náluk. Aki ennek a két fickónak a nyomorúságos életét (leszámítva a sok megdöntött bombázót) nézi, egyfajta megnyugvást érezhet, hogy lám, lehetne rosszabb is. Hiszen itt ez a 2 fickó, fejenként 750ezer dollárt keresnek évente, és valami döbbenetesen boldogtalanok - és ezt sok esetben maguknak köszönhetik. Tehát egyfajta összehasonlítás is növelheti az ember "boldogságérzetét". Valaki egyszer azt mondta, az etiópiaiak azóta érzik magukat annyira nyomorultul, amióta a TV-ben látták, hogy a fejlett országokban az emberek milyen luxusban élnek.
Pontszám: 8.85