Vörösiszap, katasztrófa, államosítás
1. hozzászólás - 2010.10.13. 13:51:57
1. hozzászólás - 2010.10.13. 13:51:57
Mindenki döbbenten áll az óriási méretű ökológiai katasztrófa előtt. Átszakadt a Magyar Alumínium ajkai vörösiszap-tárolójának gátja, és a mérgező anyag elöntötte a környéket. Már 9 halálos áldozat van, rengeteg sérült, óriási az anyagi kár, a katasztrófa sújtotta terület élővilága teljesen kipusztult. A tényeket nyilván mindenki ismeri, és nyilván mindenki, aki tud, próbál segíteni a károsultakon a lehetőségeihez mérten. Most, 9 nappal a katasztrófa után már jól lehet látni a következményeket. Kinek mi a véleménye az egészről?
A tárolót üzemeltető cég felelősségéhez nem férhet kétség, a kérdés inkább az, hogy ezt a felelősséget számon tudják-e kérni, lesz-e fedezet a károk helyreállításának költségeire, vagy ezt az államnak, az adófizetőknek kell állnia. A kormány hihetetlenül gyorsan reagált, le a kalappal, az állami felügyelet alá vétel és a vagyonzár jó megoldás volt akkor is, ha a jogászok egységesen felhördültek, és azon sopánkodnak, hogy miért nem egy több hónapig, akár évekig tartó jogi procedúra veszi ehelyett kezdetét. Érdekes a párhuzam a Mexikói öbölben történt olajkatasztrófával. A katasztrófáért felelős BP a világ egyik legnagyobb olajcége, a sokmilliárdos kártérítést ugyan ki fogja tudni fizetni, de könnyen lehet, hogy a cég erre rámegy. A Malnak valószínűleg nincs elég pénze, amiből kártalaníthat úgy, hogy utána még tovább tudjon működni. Azoknak, akiknek a házát elöntötte a vörösiszap, odaveszett szinte mindene, nehéz elképzelni, hogy ezután mihez fognak kezdeni, és ezt hogyan lehetne pénzzel vagy bármi más módon kárpótolni, hogy úgy érezzék, az életük úgy mehet tovább, mintha mi sem történt volna. Szinte bizonyos, hogy ezt az országos méretű tragédiáért az anyagi felelősséget nagyrészt az országnak kell vállalnia, ami az árvizekkel együtt alaposan megroppantja az ország gazdasági helyzetét.
A másik kérdés, hogy lesznek-e még ilyen katasztrófák, hogyan lehet ezeknek elejét venni, és ha mégis bekövetkeznek, hogyan lehet biztosítani a helyreállításhoz az anyagi fedezetet. A csernobili katasztrófa óta az atomerőműveket mindenki potenciális veszélyforrásnak tekinti, az EU ferde szemmel nézi, hogy van egy ilyen működő erőművünk Pakson. De a környezetvédők biztos rá tudnak mutatni több potenciális veszélyforrásra. Sajnos, a legtöbb ember (és ez így van a szervezetek, cégek szintjén is) sokszor csak akkor kap észbe, ha már megtörtént a baj, az ember alapvetően tűzoltó, és nem megelőző típus. Bízunk benne, hogy a lift, a metró, a hullámvasút, a gépek, körülöttünk minden, működik, emberek ellenőrzik, és garantálják a biztonságunkat - pedig ők is csak emberek, hibázhatnak, esetleg nem érzik át a felelősség súlyát. Nyilván a Mal se szántszándékkal hagyta bekövetkezni a katasztrófát. Egyszerűen senkinek eszébe se jutott, hogy egy ilyen irtózatos méretű gát csak úgy kettéroppanhat.
A tárolót üzemeltető cég felelősségéhez nem férhet kétség, a kérdés inkább az, hogy ezt a felelősséget számon tudják-e kérni, lesz-e fedezet a károk helyreállításának költségeire, vagy ezt az államnak, az adófizetőknek kell állnia. A kormány hihetetlenül gyorsan reagált, le a kalappal, az állami felügyelet alá vétel és a vagyonzár jó megoldás volt akkor is, ha a jogászok egységesen felhördültek, és azon sopánkodnak, hogy miért nem egy több hónapig, akár évekig tartó jogi procedúra veszi ehelyett kezdetét. Érdekes a párhuzam a Mexikói öbölben történt olajkatasztrófával. A katasztrófáért felelős BP a világ egyik legnagyobb olajcége, a sokmilliárdos kártérítést ugyan ki fogja tudni fizetni, de könnyen lehet, hogy a cég erre rámegy. A Malnak valószínűleg nincs elég pénze, amiből kártalaníthat úgy, hogy utána még tovább tudjon működni. Azoknak, akiknek a házát elöntötte a vörösiszap, odaveszett szinte mindene, nehéz elképzelni, hogy ezután mihez fognak kezdeni, és ezt hogyan lehetne pénzzel vagy bármi más módon kárpótolni, hogy úgy érezzék, az életük úgy mehet tovább, mintha mi sem történt volna. Szinte bizonyos, hogy ezt az országos méretű tragédiáért az anyagi felelősséget nagyrészt az országnak kell vállalnia, ami az árvizekkel együtt alaposan megroppantja az ország gazdasági helyzetét.
A másik kérdés, hogy lesznek-e még ilyen katasztrófák, hogyan lehet ezeknek elejét venni, és ha mégis bekövetkeznek, hogyan lehet biztosítani a helyreállításhoz az anyagi fedezetet. A csernobili katasztrófa óta az atomerőműveket mindenki potenciális veszélyforrásnak tekinti, az EU ferde szemmel nézi, hogy van egy ilyen működő erőművünk Pakson. De a környezetvédők biztos rá tudnak mutatni több potenciális veszélyforrásra. Sajnos, a legtöbb ember (és ez így van a szervezetek, cégek szintjén is) sokszor csak akkor kap észbe, ha már megtörtént a baj, az ember alapvetően tűzoltó, és nem megelőző típus. Bízunk benne, hogy a lift, a metró, a hullámvasút, a gépek, körülöttünk minden, működik, emberek ellenőrzik, és garantálják a biztonságunkat - pedig ők is csak emberek, hibázhatnak, esetleg nem érzik át a felelősség súlyát. Nyilván a Mal se szántszándékkal hagyta bekövetkezni a katasztrófát. Egyszerűen senkinek eszébe se jutott, hogy egy ilyen irtózatos méretű gát csak úgy kettéroppanhat.
Pontszám: 3.75