Felhasználónév: Jelszó:
Oldal: 12
Szerző
Topic neve: Azúr Légió
kedvelt tagHombre1970Férfi
Végzetúr
65 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Azúr Légió
21. hozzászólás - 2010.02.10. 13:05:58
A Légió harcra készülődött. A megszokott nyugalom azonban most hiányzott. Mindannyian érezték, hogy ezúttal más lesz, mint eddig. Nem tudták, csak érezték. Az epikus emlékmű már az előző relikvia elosztása előtt másképp viselkedett mint eddig bármikor. Kékeslila villámok tobzódtak a tövétől égbenyúló csúcsáig. Olyan volt, mintha valami különösen erős teremtmény akart volna idő előtt erre a síkra áttörni. Mindannyian látták, amikor egy kék palástba burkolózott futár érkezett a vezéri sátorba, majd rövid idő múlva sietve távozott, attól kezdve pedig a vezérük Cyron nyugtalanul járt fel s alá a gyakorlótér melletti folyósókon, időnként széttárva majd újból összecsukva hatalmas szárnyait. A hozzá intézett kérdésekre csak egy gondterhelt legyintéssel válaszolt és tovább rótta köreit. Az idő pedig egyre fogyott, már csak pár rúna jelezte ragyogva az epikus lény megjelenéséig hátralévő időt. A légiósók mindezek ellenére nyugtalanul bár, de a tőlük megszokott fegyelemmel készültek az elkövetkező harcra. Mindenki a legjobb fegyverzetét és páncélját készítette elő, megbeszélték hogy mi lenne a legcélravezetőbb taktika egy új, minden eddiginél erősebb lény ellen. Az idomított állatokat előhozták a kennelből, felszíjazták rájuk a felszerelést, hogy minél hatékonyabb segítséget nyújthassanak a harcban. Minden készen állt. Ekkor Cyron egy mentális üzenet formájában összehívta az epikus emlékmű melleti térre a társait. Izgatottan gyűltek össze a hívásra, ilyen még sosem történt, az utóbbi időben már-már rutinnak számított az epikus lények elleni harc. Amikor valamennyien ott álltak fegyelmezett alakzatban a téren, Cyron szólásra emelkedett :

- Légiósók! Barátaim! A mai napon a hordaparancsnokunk egy fontos hírt közölt velem, amit most veletek is megosztok! Mivel az epikusok terén is az élen járunk, nekünk jutott az a megtiszteltetés, hogy megküzdjünk egy különösen hatalmas entitással, aminek eljöttét a hordánk nagyhatalmú mágusai már hetek óta érzik és várják. Ti is látjátok, hogy az epikus emlékmű sosem látott intenzitással próbálja visszatartani ezt a lényt, de egyre kevesebb sikerrel.

Amint idáig jutott a beszédben, egy szokatlanul hatalmas kisülés csapott a földbe és az előző epikus kincse, egy Elenios nyaklánca jelent meg kékes derengéstől körülvéve a legtöbbet ajánló légiós, Iron Cross előtt. Mielőtt azonban fogadhatta volna a gratulációkat jól megérdemelt jutalmáért egy energialökés döntötte le a Légió tagjait a lábukról, több métert repítve hátra őket. Gyorsan rendezték soraikat, de ahogy az epikus emlékmű felé tekintettek, sorra tört fel a meglepettség hangja a harcosok torkából. Az idomított lényeik, mintha csak egy felsőbb parancsnak engedelmeskedtek volna, mindenen átgázolva rohantak a kennel biztonságot jelentő falai felé.
Cyron ocsúdott a leggyorsabban, de az ő arcán is látszott a hitetlenkedés, ennek ellenére határozott és gyors parancsok sora hagyta el ajkait.

- Légió! Harci alakzatba, körém! Hagyjátok az állatokat, úgysem vennénk hasznukat ebben a csatában!

A Légiósok hihetetlenül gyorsan reagáltak, legalábbis egy kívülállónak így tűnt volna, Tőlük azonban ez volt a természetes. A fegyelmezettségük elnyomta a megdöbbenést, de így is hallattszott több felől is ugyanaz a mondat :

- Ez Zarknod!!

Valóban Zarknod próbálta átpréselni gigászi testét az epikus emlékmű vibráló energiafüggönyén. Többen hitetlenkedve bámulták a hegy méretű teremtményt, nem tudván eldönteni, hogy legutóbbi békés üzenete a kiszabadítása után vajon egy gonosz terv részét képezte csupán vagy az Ellenség praktikája van emögött? Amikor azonban teljes nagyságában ott állt előttük és dobhártyarepesztő bömbölésben tört ki, mindannyian tudták, hogy itt csak egy lehetőség maradt, a halálig tartó harc! Zarknod termetéhez képest meglepően fürgén útjára bocsátott egy addig sosem látott, ősi, hatalmas erejű varázslatot, egy éjfatty sikolyt. Hiába voltak a légiósok a mágia mesterei egy ilyen elemi erejű varázslatot még ők sem tudtak kivédeni, mindannyian érezték, hogy fizikai és mentális erejük egyaránt a töredékére csökkent az addiginak. De ahhoz, hogy a Légiót megadásra kényszerítse, még ez a varázslat is kevésnek bizonyult! Falanxba rendeződve indultak egyként Zarknod felé. Ekkor azonban Zarknod egy hatalmas csapással elsöpörte az egész alakzatot, csak pár szerencsés (és villámgyors) harcos úszta meg sérülés nélkül. Cyron azonnal reagált és újabb parancs harsant :

- Oszolj! Egyéni harcmodor! Mindenki üsse önállóan!

Barrique közben már odaért a behemót lábához és egy jól irányzott csapással komoly sérülést okozott. Ezt felismerve a légiósok szétspricceltek a szélrózsa minden irányába, csak hogy azután összehangolt csapásokkal gyengítsék a lényt. Iszonyatos csata vette kezdetét, amiben komoly veszteségeket szenvedett el a Légió, de méltán hírnevükhöz újra és újra összeszedték és a harc sűrűjébe vetették magukat. Minden 10 percben újabb roham vette kezdetét, ennyi idejük jutott csak arra, hogy begyógyítsák sérüléseiket és újult erővel induljanak rohamra. Az 5. ilyen roham után Zarknod térde megroggyant és a földre rogyott, de még így, félig legyőzve is a legveszélyesebb ellenfélnek bizonyult, akivel valaha is találkoztak. Ezután már nem sok idő kellett, hogy felharsanjon a jól ismert, a végső rohamra szólító kürtjel, aki még bírta magát mind egy utolsó erőfeszítéssel rohant rá Zarknodra. Végül a mindent lezáró végső csapást az Azúr Légió szárnyas vezére, Cyron vitte be, azután néma csönd telepedett a csatatérre, csak a harcosok zihálása és a gyógyító mágiák zümmögése okozott egy rövid ideig tartó halk zajt. Azután felharsant a győzelmet jelentő harsona és bicegve, sántikálva gyűltek a Légió tagjai a legyőzött entitás gigászi teteme köré. Egyként kiáltották a jelmondatukat : A Légióért! Az epikus emlékmű nyugodni látszott, csak a mágikus rúnák által kirajzolódó szöveg lebegett a fejük felett :

Zarknod, a triklem drakolder elpusztult! A halálos csapást Cyron vitte be. A lényből kiáramló 14925 lélekenergia a lélekkútba került. A lény kincse, egy Nagyobb Kalandgyűrű a kincseskamrában várja, hogy elosszátok!
Malabar V1 (Azúr Légió)
Malabar V5 (Zafír Istenek)
Pontszám: 8.51
népszerűBlackjackFérfi
Végzetúr mester
365 hozzászólás
Profil megtekintése
Azúr Légió
22. hozzászólás - 2010.04.13. 13:24:44
Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, melyek lassan legendává halványulnak, majd mítosszá. Végül a mítoszt is rég elfelejtik, mielőtt a kor, amelyből eredt, visszatérne. Az egyik korban, egy korszakban, amelyik még nem jött el, amelyik rég elmúlt már, feltámadt a szél. A szél nem a kezdet volt. Az Idő Kerekének forgásában nincsenek kezdetek és végek. Mégis, a szél egyfajta kezdetett jelentett.

A szél északkeletre suhant, miközben a perzselő nap egyre magasabbra hágott a makulátlan tiszta égen, északkeletre a kiszárad fák aszott barna levelei és csupasz ágai között, át a hőségben izzó, szétszórt szövetségi erődítményeken. Átbújt egy aprólékosan díszített ősi kőív alatt, melyről egyesek azt mondták, egy rég elfeledett város kapuja, míg mások szerint egy régmúlt, győztes csata emlékműve volt. A szél tovább suhant, belekapott az Azúr Légió szelíden lengedező zászlajába, mely büszke lobogással reagált a szél érintésére.

Az Idő Kerekének forgásában nincsenek kezdetek és végek. Mégis, a szél egyfajta kezdetett jelentett.

Robert Jordan: Az Idő Kereke ciklus nyomán.
Zoidberg - v1
Pontszám: 7.37
kedvelt tagRicskoszFérfi
Végzetúr mester
1143 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Azúr Légió
23. hozzászólás - 2010.05.25. 17:18:41 (Válasz Hombre1970 #21 hozzászólására.)
hogy ti milyenek vagytok alighogy fölébresztettük, ti már meg is ölitek? am grat hozzá, jó írás lett
Pontszám: 3.52
Oldal: 12
Dobókocka - a sokoldalú kiegészítő