A stressz oldásának leghatékonyabb módja, ha nem stresszelsz. Azt mondod ilyen nincs? Már hogyne volna. Az ember rendelkezik állítólag a leghatákonyabb, és legbonyolultabb aggyal. Pont ezzel ne lehetne kitalálni? No de a lényeg. A stressz egy olyan dolog, amit önmagunk generálunk valamilyen vélt, vagy valós probléma hatására. És itt van a kutya eltemetve. Az egész csupán kontroll kérdése. Nem kell a gondokból nagyobbat csinálni, mint amekkorák valójában. A megközelítés mindjárt a legelső szempont. Derű, és optimizmus. A problémák megoldására való törekvés nem lehet, hogy görcsössé váljon. Ne felejtsük el, hogy minden megoldható. Én úgy gondolom, hogy a stressz legnagyobb része az emberek egymás közötti viszonyából keletkezik. Éppen ezért, vizsgáljuk felül a kapcsolatainkat. Azok, amelyek gondolatára is hevesebben ver a szívünk, megoldásra várnak. Jól tudjuk, hogy sok emberrel vagyunk rossz viszonyban. Ezeket az embereket kerüljük el, ha lehetséges. Ne engedjük, hogy a viszony haraggá, a harag gyűlöletté váljon. Sokan figyelemmel kísérik haragosaik életét, és ugyanúgy bosszankodnak azon, ha sikerül nekik valami, mintha káruk esne belőle. Ahelyett, hogy megpihennének, és szeretteikkel foglalkoznának, inkább az útált emberrel foglalkoznak. Felháborodva mesélik, hogy mit tett, vagy mit nem tett. Ezzel maguk generálják a stresszhelyzetet. Bár magam nem köteleztem el egyik vallás mellett sem, azért kiragadom mindből azt, ami szerintem a jó részük. Így van ez Jézus tanításával is. Azzal a résszel legalábbis, ami a szeretetet illeti. Tudjunk szeretni, és tudjunk megbocsátani egymásnak. Mindenki hibázik, miért pont mi lennénk kivételek. Tudjuk ezt elismerni. Ne keressünk bűnbakot, a felelősség áthárítása nem csökkenti a bajt. Ha valami rossz történik velünk, gondoljuk végig több szemszögből is. Tegyük mérlegre, majd eresszük el. Napokig füstölögni azon, ami már megtörtént, fölösleges. Tekinteted szegezd a jövőre, és hagyd a múltat.
Mindennek a lényegét jelmondatom fogalmazza meg nagyon jól, köszönet érte: Shakespeare
Most ennyi jutott eszembe. Talán később folytatom még.

Amit írsz az emberi kapcsolatokról, tökéletesen igaz, a tolerancia az egyik legfontosabb tulajdonság. De szerintem a legtöbb stressz nem az emberi kapcsolatokból ered, hanem inkább a munkából, pénzügyekből, megmérettetésekből. Az emberi kapcsolatok (ill azok hiánya) inkább boldogságért, szomorúságért, esetleg depresszióért felelősek. Legalábbis ez az én tapasztalatom.

Talán jól gondolod, talán ezt tapasztalod, de az is lehet, hogy nem gondoltad át kellő mélységében a tapasztalataidat. Mikor dolgozhatunk úgy, hogy a főnökeinknek is megfeleljen? Egyértelműen akkor, ha olyan az életfelfogásunk. Ha derűvel, és bizakodva látunk neki napi teendőinknek. Ha munkatársainkkal, üzletfeleinkkel és főnökeinkkel megfelelő kapcsolatot tudunk kialakítani. Nagyon kevesen tudják a problémájukat a munkahelyen kívülrekszeteni. Ha pedig már bekerül, igen erős hatással lesz a munkára. Nem fog jól teljesíteni a megmérettetéseken, nem halad előre a ranglétrán, romlanak a pénzügyei. Esetleg el is vesztheti állását, mert kinek kell egy olyan ember, aki állandóan ideges, agresszív, utálja a kollégáit, és emiatt rombolja a légkört. Rosszul is teljesít, mert nem oda figyel. Modj nekem olyan stresszforrást, ami nem vezethető vissza az emberi kapcsolatokra!