Felhasználónév: Jelszó:

Hozzászólások - chehs

Dátum: 2009.05.05. 09:28:13
Bár már csak félig vagyok itt – illetve feleannyit se, mint eddig, ami adott esetben ugyanaz – de még hajt a lendület. Fél év masszív játék után kifutni érzem a VÚ-t, és nagyon nincs ez jól.
Mert a VÚ alapjában nagyon jó játék, méltó Miklósékhoz.
De.

- Elfogynak az épületek alólunk

Mielőtt winnie kijelentené, hogy nem, de igen. Már a TOP lista második oldalán lévő szövetségek is az épületek maxolásával foglalkoznak, a szövetségi épületek gerince már kész. Ez a fájó hiány a tápolás mellett két nagyon fontos dolgot vesz ki a játékból: a közöségi élményt, hogy együtt, (akár lemondásokkal is) teszünk valamit, és a taktikázás lehetőségét (lásd. a TGY korán kimaxolt Katalizátora például).

Nincs cél, nincs keserves küszködés, nincs érvelés egymás közt, nincsenek szavazások, hogy mit építsünk. A szövetségi lapon azt olvasni, hogy Építés: bármi – elég demoralizáló.

Érzésem szerint a nép nem feltétlenül egy huszadik „Zekbrakplakpok Glóbuszát” szeretne, ami plusz X-el növeli az Y Tulajdonságot, nem kell feltétlenül a statokat, erőforrás gyárokat erőltetni. Egy mókás, kiegészítő jellegű építménycsomag is bedobható lenne, aminek megvan az az előnye is, hogy nem kell vérkomolyan kitesztelni, mégis ad némi célt az építésre elfolyatni kívánt LE-nek.

Lehetne például olyan épület, amit felhúzva minden portya során egy egyedi pár karakteres szöveget küldhetnél az ellenfelednek. Semmi extra, TF-es örökség, de mókás legalább.


- Elfogynak a küldetések

A küldetés topic tele van érdekesebbnél érdekesebb küldetésekkel. Senki ne mondja, hogy a 3-4-5 szintlépéses, a térkapus tárgyas, az utolsó téglás, az epikes, a kiégett ősköves nem adott annyi féket, hogy ne lehetett volna betenni azokból néhányat.
Százegyedik küldetésnek milyen fantáziadús lett volna a „Tervezz egy küldetést, amit Miklós elfogad” opció.
De ott vannak a tanító jellegűek, hogy a kitartó, de gyengébb játékosok kapjanak egy kis segítséget. Szükségük lenne rá.

Szerezzen az állatod x TP-t egy portyából! (fejlessz már Intelligens kedvencet)
Támadj meg X alkalommal olyan játékost, akinek magasabb a tulajdonságösszege, mint neked! (aki nagyobb nem mindig erősebb)
Szerezz minimum X LE-t 20 vadászatból! (spektrális manipuláció)
Építs be egyszerre X LE-t egy épületbe Varázspontból! (manakonstruálj, ha már van, ha még nincs, akkor igyekezz, mert a játék jelenlegi legnagyobb tápja – lehetne, ha lennének épületek)
Legyen az Egészséged X! (ugye)

- Nincsen a játékosok között interakció

Ismét nem kell nagy dolgokra gondolni, de egy három havonta kiírt Novella pályázat máris megmozgatna sok mindenkit, még csak überfain medált sem kel érte adni, elég egy jel a karakterlapra a győzteseknek.
A választott téma kibontásával pedig gazdagodhatna a játék történelme, színesedne a háttér. És nem kerül semmibe.

Lehetne Nap Galetkije opció. Véletlenszerűen sorsolt végzetúr kap lehetőséget bemutatkozni mondjuk 2000 karakterben. A játékos az adott nap előtt néhány nappal kap egy értesítést a dologról, ezáltal ha van kedve és ideje rá írhat magáról pár sort, vagy lemondhat a lehetőségről, és pörög tovább a sor.
Jelenleg azokról tudok valamit, akiknek a karakterlapjára rendszeresen kattintok, és akik írnak is pár sort magukról/karakterükről. Saját hordámbeliekről például szinte semmit ezáltal.

A bemutatkozást belehet rendelni egy szimpla fül alá, aki akarja elolvasgathatja egy-két vadászat alatt. Ez se tápos, nem is bonyolult, játékélményt viszont növel.

- Nincsenek még mindig szövetségi küldetések

Az építünk-háborúzunk-egymást szórakoztatjuk kör azért bővülhetne. Mivel a környékemen már jóformán csak olyan emberek vannak, akik a társaság miatt játszanak még (ritka az akit még érdekel, hogy 15. vagy 14. a listán) ezért jópofa közös küldetésekkel meglehetne kavarni az állóvizet.
Ha ezt kiegészítjük éhány olyannal, ahol 4 különböző hordabelinek kellene összeállnia a sikerhez, akkor ez mellesleg még az interakciót is növelné.

Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, mehet ez is a bevált küldetések sémájára.


Ezeken kívül a háborús rendszer, a portya során szerezhető LE, a Top és a második vonal problémája, a világesemények hiánya, és az időrabló tevékenységek (vadászat, idomítás, gyógyítás) kezelése lenne elsődleges, akár ad absurdum egy rövid nyári szünetet (általános STOP) is bevetve, hogy még sokáig játszható maradjon a Végzetúr.
Dátum: 2009.05.03. 19:15:19
Zacc!

Hidd el, hogy a TGY valóban egy abszolút demokratikusan működő szövetség, sőt. Ha másból nem is, a Légió elleni háborúnkból ez mindenképpen kiderülhetett.
Nincs vezér, nincsenek előre megszabott, karakterekre bontott irányelvek, és szavazásból általában több van, mint ahány alszemélyiséggel IKCS-nk valaha is rendelkezett.
Ha valaki élvezi az ilyesfajta játékszemléletet, az jó helyre kerülhet, ha közénk áll.

A lekezelő stílus szerintem nem áll meg, de ha így érzed, azt sajnálom. Pedig igyekszünk itt a nagyfórumon is inkább a többség érdekét szem előtt tartó változtatásokért lobbizni, prominens TGY tagtól én még a kizárólag a TOP-ot erősítő fejlesztésre tett javaslatot nem olvastam. Portyapont, hordagyűlölet, regerenáció, Hatalom Tornya, bugyuta küldetések, háborús rendszer, lélekkút töltés, állatreform, új épületek, NPC horda – ezekben a változtatásokban mindig a kisebbek mellé álltunk.

Infernal!

Kollektív gondolkozásról beszélsz, és minket nácizol. Szívügyem a téma, de nem ide való, maradjunk annyiban, hogy szerencsétlen kijelentés volt. Kicsúszott, előfordul ilyen. De ha átgondolod rájössz, hogy ez így furán veszi ki magát.

Uwel!

„A TGY egy rakás nagyképű gyerekes emberből álló szövi......”

Bizony. Én nem ismerlek, de te mindnyájunkat. Értem.

Infernal 2.!

Most akkor én is a TGY nevében nyilatkozom? Nyilván nem. Damage se. Te is csak a saját nevedben beszélsz, a saját véleményedet mondod.

Uwel 2.!

Nem is hívtunk. A leveleid alapján nem is érzem, hogy közénk való lennél.

Uwel 3.

A VM elleni háborúban nyerésre álltunk. Nem lényeges, csak tudd.
A TGY-ről is lehet rossz véleményed. Csak közben maradhatnál szalonképes. Mint Zacc (általában;) ), vagy, mint Gau. Ők ráadásul legtöbbször még humorosak is, ha épp nem morognak.
Neked ez még nem megy.
A bajnokis bugért pedig vegyél revansot most. Az elegáns megoldás lenne, és Csiga gratulálna először.
Dátum: 2009.05.02. 16:45:16
Zacc!
Ebbe beletartozik például Jerikó? Vagy én?

Jól esett.

TB pedig nyilván hiányzik nekünk is, de felnőtt, okos ember, fogadjuk el a döntését. Régen rossz, ha valaki már úgy játszik, hogy nem élvezi.
Gratulálok az összes Légiósnak!
Dátum: 2009.04.25. 14:53:18
Tökéletesen látod. Ez biztos nem olyan fontos téma, mint azok, amikhez Miklós a héten hozzászólt...
Petur, a múltkor egy visszafogott fejlődést adományoztál nekem látatlanban, most újfent mért érzed magad megszólítva?
Az Azúr-TGY topicban már csak megjegyezhetem, hogy örülök a Légió korrektségének, nem?

Cyron írása a körbe hordozott véres kardról az utóbbi három hét legnagyobb játékélménye volt nekem, amit a szövetségemen kívül kaptam.
Én ezt a hozzáállást becsülendőnek tartom, és örülök neki.
Ennyi.
Majd ha a Hordáról akarok véleményt mondani, akkor arról írok. Most pont nem.
Én kint vagyok a háború kezdete óta. Se láthatatlanság, se katakomba, se ital - Morth szokott elrakni 15% alá, ha már úgy érzi túl sokáig kint vagyok.

Jó harc, kemény csata, tiszteletreméltó ellenfelek.

A Védelem itala és a hordagyűlölet persze abszurddá teszi kicsit, de ezt tudtuk előre. Örülök, hogy a Légió nem fröcsög, hanem harcol ereje szerint, annak már kevésbé, hogy nekünk kellett lépni azért, hogy a hínáros, porlepte állóvizet egy kissé megkavarjuk.

Én ennek a 70 embernek a révén mindenesetre egy szép élménnyel fogok távozni.
Dátum: 2009.04.21. 20:52:33
Mazlee!

Milyen egy igazi háború szerinted?
A kérdés még mindig érvényes.

Az én arányom ellenetek 23-8. Akkor én most bujkálok, benne vagyok a négy emberben, aki szerinted harcol, vagy egyéb kategória?
Dátum: 2009.04.21. 20:07:24
Folyton azt olvasom itt, hogy ez nem háború.
Vitaindítóként akkor felteszem a kérdést: milyen az igazi háború?

A Sanyi, illetve Tyrant módi, azaz a "gyengébb karakterek mégis okosabbak" fajta?
A Mortimer, illetve Száz hordás féle önfeláldozó egyszemélyes?
A SoD által bemutatott önpusztító?
A Top szövetségek által űzött kényelmes hajtóvadászat?
Az Azúr féle kapitulálj kéthetente módszer?

Szerintem minden háborúnak megvolt a maga szépsége, amiben részt vehetem pályafutásom alatt.
Ennek is, pedig most 10 Azúrost látok, ebből kettő láthatatlan, hat Védelem italás, egy láthatatlan/segítőkezes.
De ezt is vártam, nincs ezzel semmi probléma.
Dátum: 2009.04.20. 21:58:19
Fura azt állítani, hogy én két hónapja készülök erre a megmérettetésre, ilyet tőlem nem tudom hol olvastál. A szövetségem viszont mindig is tudta, hogy ezt a lépést meg kell egyszer tennie, hiszen a háromszög egyetlen önálló, játékos oldalát mi alkotjuk.
Nektek is lett volna számtalan lehetőségetek ezt meghúzni - nem tettétek.

Most viszont kiderülhet véglegesen, hogy melyik csapat milyen minőséget képvisel mind a játékban csapatként, mind az itteni megszólalások alapján.

Én emlékszem Leanthil rabszolgás aláírására, emlékszem a hajdani hetenkénti farmolásaitokra a kicsi és gyenge szövetségem ellen, emlékszem a csapatod tagjainak hozzánk íródott leveleire.

Most, hogy szorul a kapca, ide jössz, és furákat mondasz.
Te is, és a társaid is.

Harcolj, játssz, érezd jól magad. Az Azúr és a TGY is ezt teszi.

A Végzetúr az új barátságokon kívül nagyjából erről szól.

Nincs Ellenség Petur.
Dátum: 2009.04.20. 21:22:49
Ha ez a húzásunk akár egy kicsit is visszahoz, akkor bármi lesz a vége már megérte.

Wurgolx, várunk itthon!
Dátum: 2009.04.20. 14:49:34
Harcosaink nem ülnek a falak mögött. Nem játszanak tisztátlan eszközökkel.

Más.

Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz ennek a háborúnak a visszhangja. Csalódtam az EH-ban.
A harc kedvéért indítottuk a háborút. De a harcot a csatamezőn vívják, nem itt.

Minden tiszteletem az Azúré.

Hajnal Sándor (az új divat szerint...)
Dátum: 2009.04.19. 16:28:47
Üzenet a Hegy összes örökösének!


Szövetségünk mióta világ a világ mindig a felfedezők dicső, ám veszélyes és sokakban irigységet keltő útját járta.

A kezdetek óta sorainkban tudhatjuk a lélekenergia áramoltatás nagymestereit.
Ők tehetségük és az idők kezdete óta őrzött Gyémánt tudás birtokában oly sikeresen küzdöttek, hogy az már az istenek rosszallását is kiváltotta.
A lelkünkben tomboló tűzet csillapító harcaink mennyisége deus ex machine változott meg.

Nem adtuk fel.

Elsőként építettünk Térkaput.
A világok közt utazó legendás lények a mi fegyvereink csapásától szenvedtek először.
A vad entitások ekkor még tömegesen próbálták meg létsíkunkat ocsmány talpuk alá gyűrni, de harcosaink fáradhatatlan csapásait nyögve visszakozni kényszerültek.
Manapság már csak időnként merészkedik át egy-egy botor, kalandorlelkű álmodozó közülük.
Miután észleltük, hogy a síkok közti átjárót saját erőnkből képtelenek vagyunk hosszabb időre bezárni, fohászkodni kezdtünk. Imáink meghallgattatak, de mégis kiváltottuk az istenek rosszallását.
Volt köztünk olyan is, kit végleg beszippantott a léten túliakkal való egyenlőtlen hadakozás.

Nem adtuk fel.

Úttörők voltunk a világunkat szisztematikusan, folyamatosan, és megállíthatatlanul támadó, és uralni kívánó epikus lényekkel történő csatározásokban is.
Hordánk tagjai sosem voltak a fegyverek, a sebek begyógyítása vagy a mágia kiválasztott mesterei, a rettenetes erejű lényekkel mégis felvettük a harcot. Igyekvésünk, hogy a lélekenergia kinyerésében szerzett évszázados tapasztalatainkat ellenük is bevethessük kiváltotta az istenek rosszallását.

Nem adtuk fel.

Közösségünk hamar feszegetni kezdte a felszín által ránk kényszerített korlátokat.

Rengeteg Végzetúr kívánt az idők során az IKCS-unk által jelképezett, az egyéni érdekeinket háttérbe szorító tudatok feletti létezésünk részévé válni, de szövetségünk az ős-galetkik léptékével mérve is pillanatok alatt elérte kapacitásának maximumát.

Barátok és társak lévén lélekenergiáink közös gyűjtőhelyét elsőként emeltük oly méretűre, hogy az már az istenek rosszallását is kiváltotta.

Nem adtuk fel.

A legendás idők ködébe vesző hajdani dicsőségünk, melyet a lélekenergia áramoltatása terén szereztünk kifakult, megkopott. Olykor felvillan még egy-egy fényesen csillogó, energiától duzzadó Végzetúr reménytelenségünk kies horizontján, de szívünk mélyén mind tudjuk már: elmúlt.
Imáink a semmibe szálltak, így energiáinkkal a felszín vadjainak elejtése felé fordultunk.
Néhány társunk ebben is tehetségesebbnek bizonyult a többségnél, ezzel már az istenek rosszallását is kiváltva.
Így egy szép nap, egy csapásra azt vettük észre, hogy csapdáinkban egyre kevesebb vad vergődik. Mintha ügyetlenebbek lennénk, mint tegnap voltunk.

Nem adtuk fel.

Építkezni kezdtük.

A felszín közösségeinek feszítő energiái áttörték a mindenség kapuját, ezzel rég elfeledett, rejtett tudást szerezve. Új építmények sejletek fel, s konstruktőreink a tervrajzokat böngészve elégedetten hümmögtek, majd rikkantottak fel. Heuréka!
A bősz tervezgetés serény munka váltotta fel.
A minket érő szakadatlan, és sosem látott támadási hullám ellenére fáradhatatlanul raktunk téglára téglát. Míg buzogány markolattól cserzett tenyerű legendás harcosaink habarcsot kevertek, főmágusunk lapátokat osztogatott. Nem volt köztünk senki, aki oda ne állt volna a vakolókanál mellé.
Sebekkel borítva, elcsigázottan pihentünk meg végül, hogy szemünket vérünkből, verejtékünkből épített új büszkeségünkön, a Tornyon megpihentessük. Büszkén néztünk körbe!
De jajj! Talán túl büszkén is!
Tettünk sajnos kiváltotta az istenek rosszallását!

Szép tornyunk csillogó kövei kopásnak indultak, alapja megroggyant, a falakból víz szivárgott, s lassan, de biztosan lepett be mindent a penész…

Nem adtuk fel.

Rosszakaróink azonban nem tétlenkedtek. Míg mi szép Tornyunkon fáradoztunk, ők tanultak, kerestek, kutattak, s nem is hiába.
Ráleltek valamire, ami eddig ismeretlen volt a Végzetúrak közt, fajunk végzetére: a gyűlöletre.

Szomorúan láttuk, hogy miként fenekednek ránk acsarogva azok, kikkel eddig becsületes küzdelmeket vívtunk. Régi jó ismerősökből vált az elméjükre szállt vörös köd által vérgőzös fenevad.

De nem adjuk fel.

Felfakasztjuk a mételyt, kiégetjük jobb sorsra érdemes fajtársainkból az erjedő mételyt. Purgálásra készülünk.
Fegyvereinket élezzük, a lapát, s a talicska egyelőre a raktárba kerül.
Fogyatkozó erőnket abba az irányba fordítjuk ahonnan az új fertőzés elindult, az új fertőzés, mely jóval nagyobb apokalipszist ígér az Ellenségénél.
A győzelem reményében indulunk harcba, de tudjuk mire vállalkoztunk. Esélyeink rosszabbak, mint valaha, de nem tudjuk tétlenül nézni, ahogy világunkat szétszakítja, s felfalja a vész.
Nemtelen eszközökhöz nem fogunk nyúlni, harcunk a becsület nevében indítjuk. Nem bújunk el, s nem rejtőzünk falak mögé. Harcosaink a végsőkig velünk maradnak, s kitartanak a győzelemig, vagy a teljes pusztulásig.
Dátum: 2009.04.18. 15:28:24
A Háború csarnok hozta ezt a topicot, így a megoldás valóban kézenfekvő.

Portyatilalom, esetlegesen megvalósuló hivatalos helyetesítő rendszernél beszürkülő portya gomb. (Egy ilyen rendszerre a nyár miatt egyébként is szükség lenne.)

A Térkapus/Epikus ön-leveretésekkel még így is baj lesz, de az ügyesebbek erre úgyis megkérik egy szövetségesüket legfeljebb.
Dátum: 2009.04.18. 11:49:38
A Mágikus regerenáció szerintem egy teljesen korrekt eszköz. (Nem is nagyon értem, hogy miért nem egy lejjebb lévő slotot kapott a szakértelem listán).

Arra tökéletesen elég, hogy amikor hazaérek a munkahelyemről/mielőtt elindulok, akkor egy gombnyomás után mégis tudjak néhányat portyázni, még akkor is ha napközben rommá lettem verve.

A magas Egészség dillemáját sokan körbejárták már, ehhez csak egy kicsi adalék.
Tegnap éjjel nagy jó dolgomban (és mert az idomítás szintén teljesen érthetetlen mechanizmusa miatt úgyis a gépnél ragadtam) lekémkedtem néhány olyan szintem környékén lévő karaktert, akiknek gyanúsan megugrott a TÖ-jük, és akiket éppen ezért hanyagoltam is támadásaim során egy ideje.
Jól tippelt, aki jól tippelt, ezek a karakterek nem a méregdrága harci tulajdonságaikat dobták meg 50-70 ponttal, hanem a "gagyi" Egészséget és Mágiát.
Mégis nyugton hagytam őket napokig.
Ez is lehet egy érv, persze nem azt állítom, hogy ezzel sértetlenséget vásárolhat magának bárki, de néhány embert elgondolkozásra késztethet a magas TÖ.

A Védelem italáról eddig még jót nem hallottam, viszont sokan elfelejtik, hogy létezik egy ősrégi módszer, a segítő kéz. A magasabb szinteken, ahol az ember levereti magát olykor a Térkapun, hogy egy álló napot átvadászhasson, és gyakorlatilag egész nap 15% alatt legyen evidens módszer lehet(ne), hogy az ilyen karakterek arra a napra segítséget nyújtsanak a kisebbeknek.
Dátum: 2009.04.16. 20:24:41
Zacc, bármire megesküszöm neked, hogy a portyapontjaim 90%-a az Azúrra és a Hordára megy el.
Nem azért mert ez a passzióm, hanem mert őket látom.
Ha ránézel a toplistára, akkor te is elképzelheted, hogy hogyan nézhet ki ennek a három szövetségnek a támadás listája.

A Háború csarnok nem azért került be, és a top meg aztán főleg nem azért variált vele ennyit, hogy majd 6 szinttel lejjebb jól leüssön.
Ha nyersen akarok fogalmazni, akkor ez a csarnok nekünk, gonosz TOPoknak azért jó, hogy ugyanúgy harcolhassunk egymással, de közben legyen egy picike számláló, ami pörög ott alul.
Aztán ha elpörgött egy darabig, akkor hurrázunk egyet.

Aki az elől állok közül folyamatosan tud 6 szinttel lejjebb ütni, az meg vagy éjjeliőr, vagy Japánban él.
Dátum: 2009.04.16. 19:54:52
XY int, mire egy Z sújt le rád. 1101 pontnyit sebzett. Kritikus sebzés! Az állataid 105 életpontot sebződtek.


Igen ez a varázslat kör volt. Fájt? Igen.
Maradt ÉP-m? Igen.
A srác örült, hogy volt egy nyertes portyája és ráadásul milyen szép nagyot varázsolt közben? Igen.

Ezután az affér után mégis vígan portyáztam én is. Örültem én is.

Elszomorító, hogy jófej és értelmes emberek, mint te is Zacc úgy beszéltek az elől álló játékosokról, mintha nekik egy folyamatos diadalmenet lenne a játék, mintha ők gombnyomásra megkapnának mindent, mindenféle fáradtság és energia befektetés nélkül.
Hát nem.

Mindenkit üt valaki. Mindenki szanaszét van/lesz verve, aki itt játszik.
Ezért regisztráltunk, hogy ráérő időnkben ezt csináljuk egymással.
Dátum: 2009.04.16. 15:16:34
Zacc!

Addig mondogattad, hogy aki Egészséget fejleszt az lemarad, és nem fog tudni harcolni, hogy magad is elhitted.
Aki versenyben akar maradni (ergo játszani akar), annak kell ezt is fejleszteni. Pont.
Én épp az imént akkorát borultam, mint az ólajtó, mert bár derekasan elvertem az ellenfelemet, ő egy szép mozdulattal mefadta nekem a kegyelemdőfést.
Megoldás?

Egészség.


Mindenki fejleszti, tehát nem maradsz le semmiben a többiektől.

Ha viszont nem fejleszted, akkor

- kevesebbet portyázhatsz
- lassabban fejlődnek az állataid
- kevesebb TP/LE
- kevesebb sikerélmény

Ne hidd el Arielnek, Viktornak, Miklósnak, TrueBlodnak, Dalennek, de akkor is ez van.
Dátum: 2009.04.14. 14:03:52
SÜN!

Akarom mondani CSŐ;)

... és akkor egy szép tavaszi napon winnie kicaplatott a winnie nevű csőből, és látá, hogy milyen tágas a világ! Galetkik fent, és lent, és a Nagyúr számára mind egyaránt fontos vala. De winnie ezt nem érti, továbbra is copypaste írja hsz-eit, ostorozzá a TOP-ot, és sírrá a nemTOPokért, akik egyébként winnie nélkül is boldogan eljátszanak vala...
Dátum: 2009.04.14. 12:44:02
"igen, amikor a béke tornyát kitaláltam, tudtam, hogy mindenképpen kell neki egy ellenpont"

Miklós!
Megint létrehoztál egy hihetetlenül jó játékot, és hagyod, hogy mégis teljesen leamortizálódjon

Ha nem lesznek értelmes, veszélyes, jól szabályozott, de kockázatos háborúk, akkor nyárra maradni fog a mostani TOP100-ból 30 ember.

A mostani rendszer nem jó alul, nem jó felül, nem jó a farmereknek, az optimalizátoroknak, a zsoldosoknak se, azoknak se, akik élvezetből ütnek, és azoknak se, akik a tápért adnák el a lelküket.
Vagyunk itt néhány százan, találjunk már ki valamit együtt.
Ti leprogramozzátok, mi örülünk.

Más út nem nagyon van.