Idézet: Cirmos cica - 2008.11.21. 12:06:52

Ez neked is szíved joga. És attól még lehetsz nagyon jó ember sőt nagyon jó hívő is. Nekem meg fontos az egyházi útmutatás, bár ismerek én is "méltatlan papokat" ugyanakkor nagyon jó lelkészeket is. Remélem azért nem fogsz kevésbé kedvelni, mert én templomba járó vagyok... Nem tudom milyen színjátékot művelek ilyenkor, de nekem az fontos...

Persze,hogy nem jó.Meg ez a dillema is.Én megdermednék.Vagy eldobom a pisztolyt és rávetem amagm a pasira.ha lelövöm,akkor azért van lelkiismeret-firdalásom,ha nem lövöm le,akkor azért,de ebbben az esetben van választási lehetőség.Értem,mire gondolsz.Én rendőrnek tuti nem lennék jó,meg katonának sem.De ha nagyon,nagyon muszály lenne megölnöm vkit,mert tényleg olyan pszichopata és nincs más választás,megtenném.Csak utána nehéz lenne feldolgozni.

Idézet: Byzon - 2008.11.21. 12:10:44

nem magára a misére gondolt szerintem Cirmos.Hanem,ami nálunk is zajlik.Eljárnak templomba,fitogtatja a sok öregasszony,hogy jár,közben oylan boszorkányok,hogy csak csuda.Ismerek olyan öreglányt,aki hazamegy a temlomból és elveri a férjét.Komolyan.60 éves és veri az urát.Ez a színjáték.

Én is jártam templomba,sőt még a fiam is katolikus oviba járt. Nem mondom,hogy imával fekszünk és kelünk,de sokszor megköszönjük azt,amit kaptunk.Tehát,gyakoroljuk a vallást,de csak itthon.
Nem számít,hogy más a gondolkodásunk,az a fontos,hogy tiszteletben tartsuk egymás véleményét és választását. Tehát,még mindig ugyanúgy kedvellek!

Sikerült biztosítót választani?

Idézet: Cirmos cica - 2008.11.21. 12:22:54

Na ez az ami számít nekem, elvégre nem is vagyok térítő misszionárius!

Mindkettőtöknek csak annyit szeretnék mondani, hogy ha lehet, ne csak egyes hívek vagy akár papok alapján ítéljétek meg az egyházat, van annak sok szépsége is! Komolyan...
Viszont ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról: jó keresztény vagyok, ahhoz templomba járni nem kell. Ahhoz úgy kell élni. Ahogy eddig látlak titket, mindkettőtöknek csak letről integethetek majd a túlvilágon. Néha egy pohár vizet hozhatnátok majd, mert meleg lesz ott...

Nekem azzal van bajom,hogy egy többszörös gyilkos, vagy pedofil beül a templomba imátkozni és megbocsájtást kap. A kis falukban az ilyen embereket kivetik maguk közül a tisztességes hívők, de itt nálunk a pap és a többszörös gyilkos a legjobb cimborák. Hát ezt látván inkább nem járok templomba. Legalábbis,itt nálunk nem. A keresztanyuéknál egy kis faluban, minden misére elmegyünk,amikor ott vagyunk. Ott más! Ott valóban a mise miatt mennek az emberek,itt meg csak a magamutogatás végett.

Ha te tudnád,hogy milyen rengeteg vétkem van nekem! És még biztos lesz is,de majd egyszer bőségesen megfizetek értük!

Idézet: Cirmos cica - 2008.11.21. 12:38:09

A gyónásnál a pap nem válogathat. Akármilyen bűnt vall is meg a hívő, a papnak feloldozást kell adnia. Ha őszinte a bűnbánata, akkor Isten megbocsájt minden bűnösnek, ha nem... Nos akkor úgysem ér semmit a gyónása.

Ismerek egy nagyon jó papot. Ő maga mondta, az egyik legnehezebb pillanata volt papi pályafutásának egy eset. Két kis csecsemőt találtak egy nejlonzsákban, addigra kihűltek már, meghaltak. Krisztián atya adta rájuk a búcsúkeresztséget. Két nappal később úgy hozta a sors, hogy az anyuka, aki elhagyta őket a kukában, nála gyónt meg. Azt mondta, azt a helyzetet soha senkinek nem kívánja... Megértem. Hosszú beszélgetések sora után adott feloldozást az atya, de nem tagadhatta meg, mert ő nem ítélheti meg, hogy a bűnbánat őszinte-e. Szóval nehéz dolog ez. De a papnak csak közvetíteni kell a hívő és Istn között, az Úr szeretete pedig végtelen, minden bűnt megbocsájt ha őszintén kérik.

Nekem is van.Igyekszem jó lenni,de ez nem megy.Persze gyilkos nem vagyok,legfeljebb a fejemben,de sok kicsi,sokra megy.
De mi legalább törekszünk jók lenni,nem úgy,mint egyesek.Az is nagy szó,ha megpróbáljuk.Isten teremtett minket olyannak,amilyenek vagyunk,tudja mik a korlátaink.És értékeli reményeim szerint,ha ezeket a korlátokat igyekszünk arrébb tolni vagy adott esetben szorosabbra fonni.

Idézet: Kortevirag - 2008.11.21. 12:14:42

De nagyon szerettem volna én katona lenni... Istenem! De nem vagyok alkalmas...

Idézet: Byzon - 2008.11.21. 12:48:20

Ezzel most kiragadtál egy modatot az összefüggésből.Nagyon jó dolog katonának lenni,meg rendőrnek is.Védeni a hazát,igazságot tenni,szép,nemes dolog.De ehhez hozzá tartokiz az is,hogy időnként bizony ölni kell és a nyilvánvaló bűnöst szabadon engedni.Ez az,ami nem menne.

Nem kiragadni akartam a mondatot, hanem másra terelni a beszélgetést.
Igen nagyon tetszett a sereg. Én nagyon maradtam volna. Az emberölés sohasem lehet egyszerű, de a harci cselekmény az azért nem gyilkosság... Szerintem. A másiknál is van mordály. A mai napig sajnálom, hogy nem maradhattam az angyalbőrben.

Idézet: Byzon - 2008.11.21. 12:57:00

Ahha.
Én nem gyilkosságra gondoltam,hanem ölésre.Az nekem kicsit más.Meg lehet bennem van a hiba,de én igyekszem minden embert a jó oldaláról is megközelíteni.A legelvetemültebb sorozatgyilkosnak is vannak jó tulajdonságai vagy anyukája,aki szereti.Tegnap néztem egy ámokfutókról szóló dok.filmet.A benne szereplő 5 emberről,kiderült,hogy az egyiknek agydanata volt,a másiknak vmi szindrómája(a lényeg az volt,hogy az ilyen betegek nem tudják az érzelmeiket kontrollálni), a 3. mélyen magába zuhant,depressziós emebrt volt(az egyetlen nő,aki szerette,meghalt,mindenki más megvetette,munkát sem adtak neki),a 4. csak a szülői mintát követte,az 5. meg próbálta magát kontrollálni,pszihiáterhez is elment,de nem tudtak rajta segíteni és lemészárolt vagy 20 embert.
A kriminálpszihológus azt mondta,hogy az elfojtott agresszió,harag,félelem az,ami kitör íly módon és általában a vérengzés után saját magukat is megölik az ilyen emberek.
Nem mentegetni akarom őket,szörnyű,amit tettek,de nem feltétlenül csak és kizárólag ők a hibásak a történtekért.
Ilyenkor előjön bennek egy kérdés?Isten miért hagyja,hogy ilyen emberek is legyenek?

Idézet: Byzon - 2008.11.21. 12:57:00

A mésik dolog,hogy szegény katona,ait kikényszerítenek adott esetben a harctérre,mennyiben rosszabb ember,mint te.Tudom,hogy harc és ölj vagy megölnek,de akkor is.Nekem ez nem menne,na.

Néhány megjegyzés:
A sorozatgyilkosokhoz: zsigerből ellene vagyok a halálbüntetésnek, mert az nem hoz vissza senkit a halálból, csak más családok fájdalmát növeli. (Ezzel kapcsolatban is van egy talán érdeklődésetekre számot tartó történetem:
A 2. világháborúban egy Felix Steiner nevű orvos egy koncentrációs táborban folytatott kísérleteket kisgyermekeken a végleges impotencia elérésére. Iszonyúan fájdalmas kísérletek voltak. 8-11 éves kislányok még normálisan ki sem alakult petefészkébe petróleum és higított sósav vegyületét fecskendezte, remélve, hogy ezzel a durva sebfertőzéssel teszi őket végleg terméketlenné (igen) illetve a hasonló korú kisfiúk külső nemi szerveit hosszú röntgensugárzásnak tette ki ugyanezen okból (mind belehalt hosszú távon). 3 év alatt 1411 gyermek került dr. Steinerhez. A háború után az orvos elkerülte a felelősségre vonást, eltűnt. De össze is tört lelkileg. 20 évvel később Afrikában találták meg, egy lepratelepen volt önkéntes orvos. Ő így vezekelt. Mi értelme lett volna akkor felelősségre vonni? Csak a leprásoknak ártottak volna vele. Egyszerűen élete végéig "házi őrizetbe került" a telepen.)
Ha háború van, akkor úgyis behívnak majd Körte. És igen, semmivel sem rosszabb a másik egyenruhát viselő srác, de a haza védelme sok mindent megkövetel. Szerintem háborúban tudnék harcolni. Hidegvérrel ölni? Azt nem.

Lehet elkezdem tanulmányozni a 2. vh-t.Egész kedvet csináltál neki.
Más: Örülök,hogy ilyen jól el tudunk beszélgetni,mégha néha nem is értünk egyet(de az meg mire lenne jó).Régen nem tudtam ilyen tartalmasan beszélni senkivel.Nagyn örülök,hogy megismertelek.

A haza védelme fontos.Ezt nem vitatom.De nem menne senkit megölni asszem.Csak akkor,ha tudnám,hogy nélküle jobb lesz a világ.Akkor is sok időbe kerülne feloldozni saját magam a dolog akól.Lehet,hogy mások,meg Isten megbocsátaná,de én magamnak nagyon hosszú ideig nem.Persze,ki tudja,ha oda kerülnék,hogyan reagálnék,az életösztön nagy dolgokra képes.

Én is örülök a megismerkedésnek, ritka értékes ember vagy Körte!

Ha ott feküdnél a lövészárokban? Jó kérdés... Voltak olyan katonák akik egyszerűen sokkot kaptak. Nem tudtak mit csinálni. Csak zokogva feküdtek az árok aljában. (Az dobja rájuk ugye az első követ...) De ha azt látod, hogy melletted a bajtársaid, akikkel hónapok óta össze vagy zárva, akiket ismersz, tudod, hogy az egyiket fiatal kedves várja otthon, a másik pici gyermeket hagyott odahaza, és ők melletted esnek el, akkor belép a képbe a bosszú, a harag érzete is.

Remélem a munkahelyek is felfedezik lassan.

Ez a nagy dilemma.Mert a szemben lévő árokban is kisgyerekes apukák fekszenek.Őket kell megölni.A Vietnámból hazaért veteránok is azért zakkantak meg többségében,ha jól tudom.Persze ot közrejátszott a kényszer is.

Ha háború tör ki, akkor bizony, ha van sorkötelezettség, ha nincs, a fiatal fiúkat behívják. Ha meg ezek kezdenek fogyni, akkor az idősebbeket meg a gyerekeket is. (Amerikai ejtőernyősök mondták, semmi nem volt olyan borzasztó, mint a Hitlerjugend gránátosai ellen harcolni. A legfiatalabb közülük a dögcédula szerint még nem volt egészen 11 éves... Na az betett a kemény ejtőernyősőknek is!)