Csak egy mondta erejéig térnék erre vissza még, nem annyira erre a jelenetre, inkább a német labdarúgásra.
Anno régmúltjában az NSZK komoly, akkoriban különösen komoly összeget öntött bele a labdarúgás utánpótlásba. Egy elvesztett világháború után voltak, mindenfelé a koncentrációs táboroktól, a náciktól, stb, volt hangos a világ. A németek elvesztették az önbecsülésüket, fásultak voltak, kishitűek, pesszimisták. Soha nem volt akkora szükségük "hősökre", példaképekre, mint akkor.
Az utánpótlásnevelési program amit felállítottak egyszerű alapkoncepciójú volt. Van egy alapjaiban egyszerű taktika (erős védelem, jó kapus, jó fizikális erőnlét, sok ütközés, taktikai szabálytalanság, felőrölni az ellenfelet fizikálisan és kontratámadásokból veszélyeztetni). Ezt koordináltták össze, hogy a különböző klubbok mind efelé haladjanak, legyen egy jó alap amire fel lehet majd építeni a jövő sikereit.
A program beérett. Helyes volt az alapkoncepció, nem az akkori jobb német focistákat kellett már átnevelni, hanem egy új korosztály kinevelése volt a cél. Tudatosan.
Ezek a labdarúgók, ennek a programnak a győztesei jutottak döntőbe és győzték le a mi Aranycsapatunkat. Hogy milyen körülmények között, az egy dolog. A döntőbe se várta őket senki. Óriási eredmény volt.
És a németek kaptak új hősöket. Akikre büszkék lehettek. Egy egész nemzetet ráztak fel a depresszióból, a pesszimizmusból. Nyilván nem csak ennek köszönhetően, de nem elhanyagolhatóan emiatt is álltak fel a padlóról, ahová két elvesztett háború és az általános közutálat miatt jutottak.
A fent nevezett utánpótlási program ma is működik. Ennek gyümölcsei ezek a labdarúgók, akik közül a fél csapat nincs 25 éves sem. Mégis a legnagyobbakkal veszik fel a versenyt. Elbúcsúztatják Angliát történelmi vereséggel, fölényesen verik azt az Ausztráliát, aki alig 4 éve a későbbi világbajnokot is megizzasztotta... Sőt nem esélytelenül készülhet a világ legerősebb támadószekciójával rendelkező Argentína ellen sem. És ez sokban köszönhető Joachim Löwnek. Tény hogy meglehetősen ízléstelenül viselkedett, nem figyelt magára a szakember.
Mindettől függetlenül eléggé pesszimista, múltban élő, depresszív nemzet vagyunk... Úgy gondolom lenne mint tanulnunk a német példából. Nem, nem ezt a viselkedést... De ha ezzel jár (nyilván nem, csak sarkítok
), igenis kis hazánknak is volna már igénye példaképekre, hősökre. Akik mögé baloldali és jobboldali is odaáll teljes mellszélességgel, akikre vallási, etnikai, nemi, szexuális, stb, hovatartozására való tekintet nélkül mindenki felnézhet és akik újabb generáció példaképei lehetnek. Ehhez a vb arany sem kell. De a kijutás és a tisztes helytállás jó lenne. Inkább tanuljunk a németektől (is) a "fikázást" meg nyugodtan hagyjuk meg nekik
