Hozzászólások - Cirmos cica

Ne félj! Mindenki megtalálja egyszer az igazit. Lehet már holnap itt is lesz a napja.

Tudod,az első 10 évbe fülig szerelmes voltam a férjembe és egy napot nem bírtunk ki egymás nélkül. A világ végére is eljött utánam max 2 nap után, csakhogy láthasson. Aztán elmúlt a nagy szerelem és már hónapokat is elvagyunk úgy,hogy nem találkozunk. De ti még csak 2.5 éve ismeritek egymást és már ott tartotok,ahol mi 10 év együttélés után. Ez nem jó. Szerintem tovább kell lépned.

Remélem lehetek őszinte. Ha te nem tudsz kijutni, ő meg nem akar Magyarországon élni,akkor egész biztos,hogy vége a 2.5 évnek. De ne bánd! A nem tudom mit akarok,nekem csak időhúzásnak tűnik. Ha itthon maradsz, biztos találsz magadnak egy olyan lányt,aki még a pokolba is utánad menne.

Nem baj,ha panaszkodsz. Azért vagyunk itt,hogy meghallgassuk egymást.

Legalább tudsz mihez viszonyítani. A baj az,hogy én túlságosan is magyar vagyok. Nem akartam soha külföldön élni. A nagynéném Miamiba ment férjhez 50 évesen. Az unokabáttyám Floridába lakik,nekem meg 2 hét után mindig olyan honvágyan volt,hogy azonnal hazavágtattam.

Jó éjszakát Telk!

Sokat dolgoztam külföldön. Először Németország,aztán Olasz.Még kicsi volt a gyerek,vittük magunkal németbe,de aztán kezdődött a suli. Nehéz volt,megérte,de elég is volt. Már mindenünk megvan,amire szükség lehet,a luxusdolgok meg elhagyhatók.

Már nem érte meg. Ott is elfogyott az emberek pénze.

Szép volt,de messze. Jobb itthon a családdal. 2 hetet itt lenni,2 hetet ott,nem igazán jó dolog. Anyagilag nagyon sokat segített,de nem minden a pénz.

Jól mondtad Körtevirág és nyugodtan szólj csak bele. Ez nem magánbeszélgetés.

Pontosabban Velencétől 8 km-re egy kis városban és csak a fele volt az enyém.

Nálunk kétféle bizottság jött ki ellenőrizni,hogy úgy van-e minden,mint a tervrajzon. Nemigazán változtathattunk semmin.

Még nincs visszaadva a kinti üzlet,csak bezártunk. A volt üzlettársamtól még kapom a pénzt ,amivel tartozik úgyhogy még nem tudok lépni.

Hát igen.Én egy hónapja vagyok itthon,de már az őrület határán állok.

Semmi különösebb ok nélkül döntöttünk a kandalló mellett. A tervező azt mondta,hogy ide jobban illik a kandalló és mi hallgattunk rá.

Itthon vagyok,ráérek. Még unatkoznák is,ha nem lenne mit csináljak.
Nem panaszkodom.Amikor külföldön dolgoztam ő volt mindig a gyerekkel, akkor mindent megcsinált egyedül is.

Na azért engem sem könnyű elviselni. Lehet őket jobban kéne sajnálni,mint engem.

Gondolkoztam a cserépkályhán én is,de aztán kandalló maradt.
A testvérem azt mondja,hogy elkényeztettem az embert. Ez valóban így volt,de azóta már eltelt majdnem 16 év. Nem lehetne már elfelejteni mi volt az elején?

Hát ezt a kérdést már sokszor feltettem magamnak én is.
A gyerek alig van itthon. Suli,edzés,aztán mire hazaér már megcsinálok mindent.
A férj alig van itthon. Edzés,edzés és edzés.

Ja és még a szenet is betalicskázom. Vissza sírom még a jó kis gázfűtést. Végülis én akartam kandallót, úgyhogy szenvedhetem is a vele járó munkákat.