Hozzászólások - Salmeyna

Hosszú szünet után újfent jelentkeznék. Feleim unszolására ismét idebattyogtam, hogy folytassam, mit elkezdtem. Tehát, hol is hagytam abba?...Igen, gyertek csak közelebb, mindjárt eszembe jut...áh, meg is van.

******

A béke relatív fogalom. Voltak a szövetségben viharosabb napok, de általában békésen értek véget.
Syrenar egyre komiszabb lett, és egy alkalommal védelmébe vette mesterét, amikor arra semmi szükség nem volt. Egy apróságon akadt fenn a két próféta. Nem volt nagy ügy, meg tudtak volna egyezni. De Syrenar másképp gondolta, több tiszteletet követelt választott vezérének. Az hiába próbálta lenyugtatni, csak olaj volt a tűzre. Körbejárta a tábort, mindenkit leszólt, míg a próféta nehéz szívvel, de maga utasította ki a táborból. Az ő híve volt, az ő felelőssége.
De nem minden esemény volt ilyen szomorú. Ahogy nőttek számban, igény merült fel különböző épületek felhúzására. Első épületük egy fogadó volt. A "Fogadó az Őrült Istennőhöz" név igen találó volt, még ha az ötletgazdák viccnek is szánták. Furcsa szerzetek fordultak meg errefelé, és még furcsább dolgok történtek e helyszínen. A kocsmáros a pulton tárolta a vizeletmintákat, egyes háborgó vendégek székeket és asztalokat csaptak szét poénból, a semmiből jelentek meg mások, akik nem ritkán nagyot is estek, mert elszámolták a függőleges koordinátákat teleportálás előtt...és teljesen megszokott dolog volt a többi vendég állatainak lemészárlása, kocsmárosnak való eladása, majd felfalatása annak eredeti tulajdonosával. Szóval senki sem unatkozott.
Lassan a tábor is kiépült. Egy gyakorlótér a harcosoknak, mágustorony a varázslóknak, kennel az állatoknak. A tábort fallal vették körbe, szórakozás céljából pedig egy arénát is építettek. Mindennek közepén pedig a Lélekkút volt, melyben a lélekenergiájukat tárolták. Ebben sosem szűkölködtek, kiváló harcosok és vadászok voltak egytől egyig.
A tábor biztonságosnak számított, távol tartott nagyobb szövetségeket is, így megnőtt a forgalma. Lélekkufárok építettek maguknak palotákat, síkvándorok nyitottak térkapukat, és bizony itt is megjelent a Pusztitás Citadellája, mint oly sok másik szövetségben. Őrtornyokat épitettek a falakhoz, a fontosabb épületeket pedig pajzsokkal vették körbe. A tábor alatt húzódó barlangjáratokban pedig bárki el tudott tűnni, ha forró lett lába alatt a talaj. Miután a Lélekkúthoz csatlakoztattak egy katalizátort, lélekenergiájuk csak még gyorsabb ütemben nőtt. A szövetség virágkora itt kezdődött.

Új végzeturak csatlakoztak a szövetséghez. Messzi földről érkezett Veszett Kutya, aki kiváló építőmester hírében állt. Hírnevét nem hazudtolta meg, tervrajzaival jelentősen hozzájárult a szövetség infrastruktúrájának kiépítéséhez.
Érkezett egy ifjú is, aki Yoliként mutatkozott be. Ügyetlen harcos volt, de Darah és Aurri felügyelete alatt veszélyes fegyvermesterré nőtte ki magát. Mindenki tudta, hogy csak idő kérdése, hogy az össznépi bajnoki viadalokat egyszer megnyerje.
Kisgyík hadvezér is ekkor csatlakozott. Hidegvérét mindig megőrizve hamar kivívta a próféták elismerését taktikai húzásai miatt. Nem kellett sok idő, hogy kinevezzék az egész szövetség hadvezérévé.
A tüzes Meridiath és a csendes Killingspree tették majdnem teljessé az akkori szövetségi taglétszámot.
Miután egy Fraien nevű sereneya, valamint Gesztor, a szamuráj is csatlakozott, megteltek a barakkok.

Jó ideig nem is volt semmi gondjuk. Gaia prófétája úgy látta, nincs rá szükség, a szövetség remekül működött. Ezért Aurrira hagyta az egészet, és a következő fél évet vándorlással töltötte, hogy egyszerű vándorként hirdethesse az Istennő igéjét, melyet minden egyes alkalommal még lelkesebben adott elő, ahogy teret nyert az elméjét támadó őrület.
Ez a fél év kiesik Gaia történelméből, Gaia Tekercsei nem említik a történéseket. De talán a Kárhozott próféta lejegyezte valahol...

Gaia krónikái - Szövetségelemzés (II. fejezet - A szövetség gazdasági fellendülése)

EZ aztan okos volt. Gratulalok.
Mi koze van a cspnek az egeszhez? Ugyanaz a csp egy nappal kesobb is ugyanannyi LEt fog termelni, mint ma. Teljesen mindegy, ki mire kolti a cspt. Irrelevans. Ugyhogy azt ertem, hogy aki inkabb vadaszatra, portyara kolti a csp-t, utol fogja erni azt, aki "pazarolja", de az attol miert lenne gyengebb?
Leforditom neked, hogy mit is mondtal:
Az elementaris fuzio LE-novelo szakertelem.

Idézet: Miklós - 2009.11.19. 23:12:56

Ha a "jo" jatekos a szinthuszar TOPot jelenti, akkor megint ott vagyunk az elejen.
Velemenyem szerint lehet frissiteni, modositani, csak ne a VFet. Jo otlet a vita. Meg kell minden kozeget hallgatni egy donteshez.
Csak szocseples lenne ismet ugyanazokat az erveket felhozni, de a TOP nem alkalmas arra, hogy a VU jatekosait reprezentalja. A szinthuszarkodas csak egyfajta jatekstilus, a pokoke egy masik, ami szinten jokora mezonyt tesz ki, es ezert igazsagtalan lenne csak az egyik csoportot figyelembe venni. Ez a topic jo kezdet volt arra, hogy az "ici-pici pokok" is kiallhassanak magukert, oszinten mondom, bolcs huzasnak tartom, es orulok neki.

Szeretnem felhivni a pen & paper (azaz hagyomanyos) szerepjatekra hivatkozok figyelmet egy aprocska tenyre, ami, ha jol lattam, meg nem hangzott el.
Miert jo a szintlepes a szerepjatekokban? Kapunk pontokat, amiket eloszhatunk, es erosebb lesz a karink.
Puff.
De hat ez itt nem igy mukodik!
Persze, magasabb szinteken tobb LE jon egy vadaszatbol, terkapubol, stb, de ettol fuggetlenul nincs benne semmi kulonleges.
Mit jelent a plussz egy szint?
Azt, hogy feljebb tamadhatsz egy szinttel, illetve forditva: teged is eggyel magasabb szintrol tamadnak. Hol vannak az eloszhato pontok?
Ja, hogy azokat kozben lehet szerezni LEbol...
Akkor most hogy is van ez? Nem a szintlepesen van a hangsuly?...
Ezt eldontheti mindenki maga, de ebbol a szemszogbol nezve az IGAZI szerepjatekos elem pont a VF, hisz ha szintlepesre osztjuk ki a pontokat, egy VFes karakter joval tobbet "oszthat" el beloluk ama bizonyos, aldott pillanatban, nemdebar?
Es igen, ez a LE/TP arany, ami az eros karaktert jelenti.

Ha nem lenne egyertelmu, a VFes reform ELLEN emeltem szavam. Jo az a VF ugy, ahogy van.
Uff!

Híveim, egy kis történelemmel fárasztanálak benneteket. Csak a teljesség kedvéért. A legendák megértéséhez ismernünk kell a gyökereket. Találjuk meg a valóságmagot a csodák világának virágában, és miénk lesz a tudás, melynek értéke e fertőzött világon páratlan. Az eposzok nem mindig szólnak kalandokról. A legendák kialakulásához is kell egy biztos háttér. Halljátok szavaim, feleim, s lássátok a kezdeteket!

*******

Lassan kezdett hozzászokni a tábori élethez. Esténként meglátogatta az Istennő, de ennek már nem tudott teljes szívvel örülni. Minden látogatás elvett valamit a józanságából. Ezért döntött úgy, hogy naplót vezet. Az írásai alapján hasonlította össze elmeállapotát nap mint nap. Egyáltalán nem volt ínyére az egész. Úgy érezte, szellemének harmada már az őrületé lett. Cselekvései kezdtek kaotikusabbá, kiszámíthatatlanabbá válni, s a hajdan békés, diplomatikus megoldásokat kereső prófétából egyre többször lett vérengző fanatikus. De nem bánta teljesen. Olyankor...felszabadultnak érezte magát, ráadásul az Istennő is mindig vele ujjongott lelkében. És napról napra kevésbbé zavarta ez a tény.
A tábor kicsi volt. Három részre tudta osztani.
Ott volt a legnagyobb, rajtuk ütközött ki a legerősebben az őrültség. Egy magas, karizmatikus férfi, Aurri Ly'shematenel vezette ezt a csapatot. Nem tudott róla sokat, de maga Gaia is alátámasztotta azt a tényt, hogy őt is kiválasztottjának tartja, ahogyan Xojerthát is. Egy nyugodtabb pillanatban viszont ugyanezt megcáfolta. Ez valamikor az elején történt, így el tudott még rajta viszonylag ép elmével gondolkodni.
Az Istennő mintha meghasonlott volna. Ott volt benne a régi, harmóniára vágyó énje, az Egyensúly békés Úrnője, de volt egy baljós, kegyetlen fele is, ki mindennek abszurd, groteszkül kifordított változatára vágyott. Vérengzései közben Gaiának ez a fele jutalmazta meg mosolyával a prófétát, és Xojertha érezte, hogy ez a fél inkább Aurri prófétát részesíti előnyben. De ez nem zavarta annyira, mivel szeretett Úrnője, Gaia békés fele ettől még ugyanúgy rajta keresztül üzent híveinek.
Aurri Ly'shematenel állandó társa és kísérője volt egy Darah nevű nő. Gyakran látta őket együtt elmélkedni...különösen mély lehetett a köztük levő kapcsolat....spirituális szempontból, természetesen. Úgy vette észre, hogy a másik próféta legnagyobb támasza volt, gyakran kikérte véleményét, és az esetek nagy részében meg is fogadta tanácsait. Míg Aurri maga volt az őrület szikrája, a megtestesült fanatizmus, a szenvedély, addig Darah volt az, aki mindig megőrizte hidegvérét, és stratégikus gondolkodásával, elemzésével mindig a lehető legjobb alternatíva felé terelte. Ott volt egy Trockij nevű mogorva harcos, és a hűséges Dr_Mengele, ki mindig kiállt vezére mellett.
Egy másik, kicsiny csapat őt magát vette körbe, rokon lelkek a különböző síkokról. Az áhítatos AzagToth, ki elsőként kezdte terjeszteni az Istennő igéit, a hűséges TigerS, ki sosem hagyta el, és még erre a világra is követte, valamint a szenvedélyes Syrenar, akinek túlzott őszintesége gyakran bolygatta meg a csapatot.
A harmadik csoportot nem is igazán lehetett csapatnak nevezni, elkötelezett egyének voltak, akik nem mindenkivel osztoztak közös múlton. Habibu herceg, LordDiamond, LordWillhelm és Frensis_Drake ugyanarról a síkról jöttek, ahonnan ők is, és bár kötelékben nem, elvekben egyek voltak a másik két csoporttal. Bölcs és hatalmas harcos volt mind a négy, megfontoltságuk és hasznos tanácsaik nagyban hozzájárultak a szövetség fejlődéséhez. Rea_ is onnan jött, de őt személyesen is ismerte, többször megfordult a falkában. Az Istennő híve volt kétségtelenül, még ha nehezen is találta helyét.
Mespe egyedül érkezett egy teljesen más síkról. Egy törpe hadúr, edzett veterán, páratlan stratégiai elemzőkészséggel. Ő is Gaia híve volt, szívvel-lélekkel. Őt is ismerte személyesen, járt azon a világon is...
Ez volt a kezdetleges felállás. A három csoport leginkább csak származás szerint volt csoport, valójában már a kezdetektől megtalálták a közös hangnemet, és pár incidenstől eltekintve kooperációs készségük hamar a terület csúcsragadozóivá léptette őket elő. Rendszeres portyáikkal rettegésben tartották a vidéket, nehogy bárki is meg merjen feledkezni az Istennőről. Hatékony vadászként pedig sosem kellett lélekenergiában szűkölködniük. Tulajdonképpen jól működő közösség volt. Illetve most is az, mikor ezen sorokat írom. Legendák születtek, születnek, és fognak születni, amerre csak viszi őket az Istennő akarata...és közben egyre csak gyarapodnak, az Úrnő hívei szüntelenül sereglenek zászlóink alá.

Gaia krónikái - Szövetségelemzés (I. fejezet - a szövetség összeáll)

Köszönöm a topicnyitást, Gaia hű leánya!
Figyeljetek rám, halandók, üljetek körém...Gaia prófétája szól hozzátok. Sok történetem van számotokra, sok világról, kalandról, veszélyről, s csodákról...csak győzzetek hallgatni!
Hogy meglegyen az egésznek az alapja, elmesélem nektek az Őrült Istennő történetét, mikor erre a világra is kiterjesztette hatalmát. Figyeljetek, és véssétek eszetekbe, ez egy legenda kezdete...

***

Az idegen az égre emelte tekintetét. Egy zöld fénygömb ragyogott pont előtte.
-Termékeny földnek tűnik, Úrnőm. Teremtő energiáid a hely szellemeivel és helyi istenségeivel elvegyülve valóságos Paradicsomot alkottak.
~Ahogy mondod, prófétám.~
-Nem hallgathatnám még egy kicsit a teremtés muzsikáját? Ha már évezredekig szunnyadni fogok, igazán nem ez a pár perc fog számítani...
Szinte kérlelően nézett a zöld fényre, mire vidám kacaj töltötte meg elméjét. Elmosolyodik...szereti, ha az Istennő jó kedvében van. Olyankor még a fű és a fák is zöldebbek lesznek.
~Sajnálom. Most tudom csak sorsod összefonni a világéval. Ha tovább várunk, valami közbejöhet, és rosszkor ébredhetsz fel.~
-Mi jönne közbe, ó Gaia? Ez a világ maga a megtestesült Harmónia, az Egyensúly.
Mintha szomorú felhangot hallana ki istene hangjából.
~A dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy szeretnénk. Veszítettem már el világot...volt rá példa, hogy többet is el kellett hagynom egyszerre ahhoz, hogy ne veszélyeztessem a többi világot.~
Kicsit oldalra billenti fejét, és kutyaszemekkel figyeli a fényt. Ismét felhangzik a csengő nevetés.
~Rendben van, de csak egy napig. És ne hagyd el a ligetet, a világ többi része még nem ennyire...emberbarát. Jut eszembe, milyen alakot szeretnél majd magadnak? A mostaniban nem igazán maradhatsz...~
A próféta végignéz magán. Humanoid testét vastag szőr borítja, mancsai éles karmokban végződnek, megnyúlt fején két bozontos fül, és egy ragadozószempár találhatóak; szájában hegyes agyarak sorakoznak. Az előző világában vérfarkas volt. Tetszett neki az az alak is, elvégre a farkasok Gaia választott népe. Jól érezte magát a bőrében.
-Így nem maradhatok, ugye?
Felsóhajt.
-Semmi extra. Szeretnék úgy kinézni, mint a teremtés leendő koronái, hogy könnyebben el tudjak vegyülni. És a bundámhoz ragaszkodom.
Elmosolyodik, az Istennő szeret a szavakkal játszani, úgyhogy ebből vicces helyzet alakulhat ki, ha ismét felébredt.
A nap további részében hallgatta a szelet, figyelte a fákat, nézte a vizet. Idilli volt. De a nap lehanyatlott, és ideje volt lepihenni.
-Úrnőm...
A zöld fény megjelent.
~Készen állsz?~
-Igen, még egy dolog...mi legyen a nevem?
~Ez...nem fontos. Sietnünk kell. Rossz előérzetem van.~
-Megtarthatom az előzőt? Szívemhez nőtt.
~Rendben. Bújj be ennek a fának a gyökerei közé...úgy. Találkozunk a távoli jövőben; szép álmokat, Xojertha!~
Ezek voltak az Istennő utolsó kedves szavai hozzám. A sötétség jótékonyan betakarta elmém, testem pehelyként sodrodótt a végtelen időfolyamon utazva...Rázós út volt, azt meg kell valljam. Volt pár pillanat, amikor majdnem felébredtem, oly iszonyatos csapások érték a világot. Így belegondolva...ez lehetett az Ellenséggel vívott háború. De tulajdonképpen oly mindegy már. Világunk győzött, az Ellenség meghátrált. Legalábbis úgy gondoltam. De folytatom is történetem...

A próféta kinyitotta szemét. Fáradt volt. Nem, mintha nem aludt volna eleget, sőt...de szervezetét megviselte a végtelennek tűnő pihenés. Egy pár napot át fog valószínűleg aludni. De előtte...
-Istennőm!
Csend. Ez furcsa volt számára. Korábban Gaia mindig foglalkozott vele.
-Istennőm! Úrnőm!
Semmi. Körülnézett. Egy kis üregben volt, ami távolról hasonlított arra, amibe még anno bebújt. Csak a fagyökerek hiányoztak körülötte.
-Gaia! Kegyelmes Istennőm! Gaia, kérlek tisztelj meg fényességed ragyogásával!
Továbbra is csend. Lehunyta szemeit, magába nézett...érezte az Istennő lényét, de érezhetően gyengébb volt, és olyan...más...ekkor nyomta el ismét az álom.
Nem tudta, meddig pihent, de mikor ismét felébredt, sokkal kipihentebbnek érezte magát. És nem volt egyedül. Egy mezítelen nő ült vele szemben. Vörösesbarna haja a derekáig ért, liánok takarták el a halandók számára "érdekesebb" testrészeit. Szemei üresek voltak, vörös csíkok jelezték a vérkönnyek útját valamikor a nem túl messzi múltban. Szája nyitva volt, furcsán ismerős dallamot dúdolt, miközben egy pontot nézett erőteljesen, valahol Xojertha fölött. A próféta végignézett magán. Emberszerű volt. Bőrnadrágot és bőrmellényt hordott, mellette egy lándzsa feküdt a földön. Eszébe jutott a bundája...és megnyugodott. A másik oldalán, a barlang fala mellett egy farkasbunda hevert. Így ránézésre vállra teríthető fajta, amit a mellkasa előtt tud összekapcsolni. Szemügyre vette környezetét. Kicsiny üreg. Nem volt bejárata. Az egész zöld fényben úszott, de nem lehetett meghatározni forrását. De ha nincs bejárat...
Tekintete a nőre tévedt.
-Khm...
Semmi reakció.
-Elnézést...
Még mindig. Eszébe jutott, hogy talán nem érti a természet nyelvét. A nő ránézett. Vagyis...inkább úgy tűnt.
-Dehogynem.
Mi dehogynem? Nem tudta mire vélni a szavakat.
-Azt mondtad, hogy nem értem a természet nyelvét.
A nő felkuncogott.
-Pont én nem érteném?
A prófétában kezdett valami derengeni.
-Ú...Úrnőm?
A nő színpadiasan széttárta karjait.
-Személyesen. Vér és valójában. Úrnőd, parancsolód. Hadvezéred. Istennőd. Gaia vagyok, vagy mégsem? De, azt hiszem. Szinte biztosan tudom, hogy Gaia vagyok. És ha csak hiszem, hogy az vagyok, de valójában más az? És ha az a másik nem is tudja, hogy valójában ő Gaia?
Ez a gondolatmenet láthatóan lekötötte az idegen figyelmét, szájtátva meredt a semmibe.
-Gaiara...mi történt?
-Szólítottál?...Ja, igen. Kellemetlen. Valóban. Vagy mégsem? Dehogynem. Esetleg...? Nem.
Biccent egyet, és maga elé néz megint, de legalább a száját most csukva hagyta. Mintegy a gondolatra reakcióképpen ismét kinyitotta. És elmosolyodott. Folyékonyan olvasott a gondolataiban! Erre biccent. Úgy dönt, hogy megszólal, mert nincs kedvére ez az egyirányú kommunikáció.
-Mi történt, Úrnőm? Olyan...más vagy...
Ez érezhetően rosszul esett neki.
-Még hogy én?...Biztos az eonok mentek az agyadra. Én én vagyok. Tökéletes vagyok. Maga az Egyensúly. Gaia vagyok. Most az egyszer elnézem neked istenkáromló szavaid, de figyelj, mert a bőröd fog a következő alkalommal a barlang földjén feküdni, nem az előző alakod bundája!
Xojertha teljesen meg volt döbbenve. Ez az agresszió...a nő szemének villanása eszébe juttatta, hogy óvatosabban kellene megválogatnia gondolatait...khm...
-Úrnőm, úgy érzem, sokat aludtam.
-Igen.
-Így volt eltervezve?
-Nem.
A nő megint kuncogott Xojertha értetlenkedő arckifejezését látva. Közelebb hajolt, és megfogta a próféta állát, közelebb húzva magához.
-Olyan édes vagy, amikor nem tudsz mit kezdeni az információkkal. Vajon...kibírná az elméd, ha egyszerűen belésugároznám az elmúlt eonok történéseit?
A próféta megrémült, de nem mert megmozdulni.
-U...u...Úrnőm, beérem egy rövid vázlattal is...
Végre...az ismerős nevetés. A nő jókedvűen hátradől, elengedve követője állát.
-Rendben. Figyelj.
Megint közelebb hajol, és Xojertha homlokára helyezi tenyerét. Az Ellenség. A Csapás. Végtelen szenvedés, felperzselt földek...a Fertőzés...amely magát az Istennőt is megszállta, de az már nem tud róla...eleinte próbált ellene küzdeni, de most már letagadta maga előtt is...Gaia hívei. Ezt az emléket jobban szemügyre veszi. Megvan a helye. Jobban szemügyre veszi Gaia Kiválasztottait. A Szent Tűz lobog mindannyiuk szemében, és az őrület is megtalálható mindnyájukban...kiében több, kiében kevesebb. Egy jelenetet lát. Furcsamód egy ismerős arc. Nevet is csatol hozzá. Azagtoth, egy másik világ lakója. Gaia emlékeiből megtudja, hogy ő volt az Istennő első harcosa ezen a világon, ebben a korban, ő gyűjtötte össze Gaia mostani híveit. Ebbe az emlékbe kapaszkodik.
-Úrnőm, készen állok.
-Juhhé! Örvendezzünk, a próféta elindul vándorútjára!
Az imádott Istennő felpattan, és vidáman körbeugrálja. Xojertha már majdnem túltenné magát a megbotránkoztató eseten, és megkérné, hogy hagyja abba, lévén nem méltó ilyen fokú kitüntetésére...mikor egy mezőn találja magát. Pontosabban szólva egy pusztán, fű nemigen van. Még egy pontosítás...Gaia követőinek tábora előtt, mint megtudja, amikor megfordul, és bizalmatlan tekintetek armadájával találja szembe magát. És ha ez nem lenne elég...érzi, hogy az Istennő emlékei magukban hordozták a Fertőzés csíráit, amik lassan kibontakoznak elméjében...fél a következményektől, de megnyugvást talál ama tényben, hogy az Istennőt fogja szolgálni. Mindörökké.

Gaia krónikái - A Legenda kezdete ; kelt. Gaia prófétájának tollából

Van egy kerdes, miszerint melyik autofajtat gyartjak Magyarorszagon. A helyes valasz a Suzuki volt, de a valaszok kozt szerepel az Audi is, marpedig azt is gyartjak Gyor kozeleben. Keretik javitani!

Köszönöm a válaszokat. Ez esetben rakok csapdára.
Nem is zaklatom tovább a népet. További szép napot mindenkinek!
Warti, rá se ránts.

Ezzel tisztában vagyok, köszönöm. Nem emlékszem rá, hogy valahol is kértem volna valamit. Pusztán közöltem a néppel az igényem, pusztán heccből, de sehol sem könyörögtem egy állatért.
A valódi kérdést megismétlem kedvedért...
"Bármilyen állatot be lehet fogni?"
Sőt, átfogalmazom, hogy ne lehessen belekötni:
Bármilyen, portya közben előforduló lényt be lehet fogni?

Kérdésem még meg is indoklom:
Az a pár lénytulajdonos, akit megnéztem, manapuffancsot, kukacokat, max goblin rablót tartott magánál, semmi..."komolyabbat". Azt hiszem, ezen okokból kifolyólag esetleg értelmes is lehet a kérdés, s talán méltó arra, hogy értelmes embertől értelmes választ kapjak. Köszönöm a figyelmet.

Izé...Nekem is lenne egy kérdésem. Bármilyen állatot be lehet fogni? Nekem kéne egy jégféreg...
Vagy elégedjek meg egy kukaccal?