Hozzászólások - Oscar

Először is köszönöm, hogy értékes és intelligens hozzászólásokkal bővítettétek a látókörömet a témában. Amit olvastam hasznos volt, és sok dologban úgy érzem nincs is vita, azonban amivel nem értek egyet arra azért reagálnék.

Otoaak, amit ítrál azzal nem vitatkozok mert igazad van. Én sem azokról beszéltem akiknek nem nagyon van más lehetőségük az életben, mint valamiféle hitel felvétele, hogy tisztességes egzisztenciát teremtsenek maguknak és a családjuknak. Abban is igazad van, hogy nem a mercis x milliós kölcsönösökön csattan majd az ostor, nem ők jutnak majd koldusbotra, hanem a becsületesen dolgozó kisemberek, akik csak normális életet szeretnének. De szertnék előhuzakodni, egy személyes példával, érzékeltetve, hogy miről is írtam eddig.

Egy ismerősömmell egy helyen dolgoztam, szinte ugyanolyan pozicióban, naggyából ugyanolyan fizetéssel. Mindketten tartós kapcsolatban élünk, terveztük a jövönket ki hogy boldogul ilyenek. Szinte azonos időben (naggyából két éve tettük meg a nagy elhatározást, saját egzisztenciát hozunk létre. Az, hogy nekem ebből mi sikerült, már leírtam. Kollégám viszont másképp cselekedett. Hitlre vett egy szép nagy kocsit, és egy 140 nm-es kertes családi házat. 16 millió hitelt vett fel. Tartaléka nem igazán volt, de nem igazán aggódott. Bő egy évvel ezelőtt megérkezett a baba is. Aztán egyik nap (tavaly nyáron) elvesztette az állását. Jelenleg ott áll, hogy a kocsiját már elbukta, és egy-két hónap múlva oda a szép háza is. Én ilyen összefüggésekben beszéltem a felelőtlen döntésekről, és a bután (ostobán) felvett hitelekről.

Ami a gyerek vállalást illeti, 8 hónapja én is büszke apuka vagyok (gyönyörű kislányunk van), és nem terveztük, két tragédia után nem is nagyon reménykedtünk benne. Nem a gazdasági helyzettől tettük függővé a gyerekvállalást (és szerintem a legtöbb ember sem). Az iskolai végzettségre, és az általános intelligenciára és a döntések bonyolultságára is reagálnék. Jómagam érettségivel rendelkezem (azt is csak harmadjára sikerült megszereznem), ettől azonban még elvárható tőlem, hogy felelős döntéseket hozzak, illetve ha ha egy bonyolult és hosszútávú döntést kell meghoznom ami ráadásul nem csak az én életemet befolyásolja akkor ne féljek segítséget, tanácsot kérni. Nem leszek kevesebb attól, hogy tájékozódom (és talán nem is kötünk ki a híd alatt egy kartondobozban).

Miklós veled inkább elvi síkon értek egyet, mármint ami a reklámokat illeti. Egy tökéletes világban igeként hírdetném minden szavad. De a reklámok betiltása nem oldja meg a problémát. Attól, hogy nincsenek dohányreklámok, még nincs kevesebb dohányos, sőt. Abban kétségtelenül igazad van, hogy a reklámok sokakat becsapnak és talán ez is közrejátszik, hogy aztán bajba kerülnek, de biztos vagy te abban, hogy hitelreklámok nélkül kevesebb lenne a rossz hitel??? Érdekességképpen megemlítem, hogy a magyar lakossági hitelállomány több mint 6000 milliárd forint, aminek akár a harmada is bedőlhet 2 éven belül. Szerinted ezt mind ráfoghatjuk a reklámokra meg az elégtelen tájékoztatásra, vagy esetleg írhatunk ebből az összegből az emberi trehányság számlájára is??? Akkor már inkább a felvilágosítás, kvázi oktatás ahol meg lehetne tanítani az embereket a helyes hitelfelvételre (beleértva az államot is).

Mortimer amit a banklobbiról írtál azzal egyetértek. Azonban, hogy ez megváltozzon a társadalom széleskörű összefogására van szükség, hogy az ország irányítói is így kezdjenek gondolkodni (90-es évek, dohánylobbi térvesztése). Mert azért azt látnunk kell a lobbik kiket is támogatnak (törvényhozás, országirányítás). Az, hogy a lengyel példa nálunk is teret nyerjen, félek sok ember koldusbotra jutására lesz szükség.

Kedves Miklós!

Értem amit mondasz, de én nem ismerek senkit akit mondjuk fegyverrel kényszerítettek volna arra, hogy hitelt vegyen fel. Nem azért írtam kivagyiságról, irigységről, ostobaságról mert jól mutatott a hozzászólásban (na jó azért is), hanem mert erről van szó nem többről. Hiszen mint minden más esetben a hitel és a kölcsön nem más mint termék. Amit reklámozni szokás. A bankok reklámozták a terméküket, mi emberek pedig dönthettünk kell-e a felkínált termék vagy nem. Ez az emberek felelőssége. Körültekintéssel, pici odafigyeléssel nagyon sok ember elkerülhette volna, hogy bajba kerüljön (túl vállalja magát).

Az, hogy a bankokat mekkora felelősség terheli a helyzet kialakulásában, na az is megér egy misét. Való igaz nekik is oda kellett volna figyelniük kiknek hiteleznek, azt viszont ne feleddjük, hogy ők azért jobban be vannak biztosítva, hiszen nemfizetés esetén, a hitel fejében övék a kocsi, lakás, toronyóra lánccal stb-stb. A kialakult helyzetért a bankokat leginkább erkölcsi felelősség terheli. Talán ha a bankok közül is tönkre megy néhány, akkor talán a jövőben ők is körültekintőbben, az ügyfeleket maximálisan tájékoztatva, és segítve hiteleznek (bár ennek ellentmond, hogy bankmentő csomag van, ügyfélmentő csomag helyett).

Az árfolyamokról is ejtenék pár szót, mint ahogy te is tetted. Jelenleg ott tart a helyzet, hogy az állam beavatkozott a forint (és ezzel együtt a devizahitellel rendelkezők), védelmében. A térség országaival közösen (Csehország, Lengyelország), próbálják stabilizálni a nemzeti valutákat, hogy a törlesztőrészletek ne verdessék a csillagos eget (ezt ugyan nem vallották be, de nem történt a térségben olyan említésre méltó gazdasági esemény ami indokolná ezen valuták erősödését). Ez ugyan nem valódi megoldás, azonban ad egy kis időt arra, hogy valódi megoldás szülessen a probléma megoldására.

A témával kapcsolatban jómagam is próbálok a lehető legnagyobb empátiával viszonyulni, a megnyilvánulásaim, nem mások sértését, megalázását szolgálják, sokkal inkább egy gondolatébresztő vita építőkövei lennének!!!

Üdv!

Sok érdekes dolgot olvastam, a témában hallottam a rémtörténeteket, és nem nagyon értem az embereket. Én (márcsak munkámból kifolyólag is), nem látok mást mint értelmetlen költekezést, közben pedig a fene nagy síránkozást, hogy milyen rosszul megy itt mifelénk az embereknek.

Bocsánatot kell kérnem előljáróban azért amit mondani fogok, de belehet fejezni a rinyálást, meg a mesterséges hisztériakeltést. Semmi más nem történt, minthogy beleléptünk a magunk álltal megásott gödörbe. Elismerem ilyen helyzetben kényelmesebb a gödör alján síránkozni és várni a segítséget, de hasznosabb erölködni picit, és önerőböl kimászni a nevezett gödörből. Mire is gondolok? Én is szeretnék budai villát, C osztályú mercedest, thaiföldi nyaralást, svájci telelést, 3 méter képátmérőjű plazmát a mennyezetre, és természetesen ezt 3-4 évente lecserélni, de nem telik rá. Amire viszont a páromnak és nekem telt azt összehoztuk. Belvárosi társasházi tetőtér, egy 2 éves apró suzuki, hétvégi kirándulások (belföldön, legtöbbször barátoknál), egy 72 cm képátmérőjű 10 éves TV. A kontraszt dúrva, tudom csak azt szeretném érzékeltetni vele, hogy a hitel (vagy kölcsön), nem tünteti el a különbségeket, egyszerűen vannak vágyak és van a valóság.

És ettől a valóságtól rugaszkodtak el nagyon sokan az elmúlt években. Kivagyiságból, irigységből, vagy egyszerű emberi ostoboságból. Most meg elérkezett a fizetés ideje, és bizony sokan rajta fognak veszíteni. Miért is? Mert nem szántak rá röpke öt percet, hogy gondolkodjanak, hogy mi az a teher amit baj esetén is fel tudnak vállalni (munkahely elvesztése, baleset stb.). Ránk köszöntött az új világ, már nincs hatalom ami megmondja mit csináljunk, mikor és hogyan. Magunknak kell boldogulnunk, terveznünk, számolnunk, gondolkodnunk (tudom fárasztó, kényelmetlen meg baromi ciki, de ez van).

De fel a fejjel! Ez egy lecke, amiből tanulni fogunk (remélhetőleg), és ezután már tapasztalatokkal felvértezve, okosan és előrelátóan tervezve boldogulunk majd a jövőben (ha már nem tanultunk mások hibájából, majd most tanulunk a sajátunkból).

Ezen sorok írójának nem állt módjában senkit megsérteni, saját (nem éppen népszerű), gondolatait, véleményét kívánta megosztani a nagyérdeművel!!!