Hozzászólások - Rikike

Idézet: Mortimer - 2009.11.30. 19:33:07

Bocs de ennek a topic-nak az a neve hogy a legkedvesebb történetű kalandok ahova sztem ami tetszik azt berakhatod meg írták is h jó lenn ha minnél több lenne benn mert az biztos hogy nem kapod meg az összes kalandot.(Eggyik kalandot sem én írtam amit ide betettem)

Ennek az első része nincs meg de szívesen elolvasnám.

Varázslók ősi tornya II.
Már három napja, hogy nehéz küzdelem árán megszerezted Esterial függőjét. Most egy útszéli ivóban töltöd az idődet, próbálsz regenerálódni, testileg-lelkileg. Nem megy ki a fejedből, vajon miért nem akarta engedni a varázsló, hogy elhozd jutalmad. Körülötted a többi asztalnál végzeturak beszélgetnek, szkanderoznak, fitogtatják erejüket egymás előtt. Ahogy előrehajolsz az asztal fölött, inged alól kitűnik a függő. A szomszédos asztalnál egy tagbaszakadt végzetúrnak megakadt rajta a szeme. Súg valamit a társaságában ülő két másik embernek, majd az asztalodhoz lépnek.
- Ha kedves az életed, azt a függőt most átadod nekem! Szép kis summát kapok majd érte.
Kezed az asztal alatt fegyvereden pihen. Minden idegszáladdal a következő muzdalataidra összpontosítasz.

Esélyt sem adtál ellenfelednek. Mikor megfordulsz, látod, hogy két társa már ájultan fekszik a földön. Körbepillantasz, keresve a váratlan segítség forrását. A söntésnél egy fekete köpenybe burkolózott alak int feléd. Óvatos léptekkel közelíted meg az ismeretlent.
- Üdv néked! Áruld el neved, s hogy miért segítettél egy ismeretlennek.
- A nevem nem fontos idegen, ahogy a tied sem. Csupán az a kis ékszer. Gondolom nem tudod, mit hordasz a nyakadban. Amennyiben fontos számodra az életed, kérlek kövess!
Az idegen megfordul és kisétál az ivóból. Nem tudod mit tegyél, de érdekel mit tudhat ez az ember az ereklyédről. Mikor kilépsz az ivóból, hirtelen egy láthatatlan akadályba ütközöl. Át kell, hogy juss ezen a mágia alkotta falon!

- Teljesítetted a próbát! Most kövess engem, ha érdekel az ajánlatom!
A végzetúr megfordul s elindul az út mentén. Nem tehetsz mást, követed.
Néhány óra gyaloglás után egy elhagyott házhoz értek, ahova be is tértek.
- Ülj le kérlek! - szól az idegen, s az asztal felé mutat, ahol két szék áll. Miután helyet foglal melletted, belekezd a történetbe.
- 1000 évvel ezelőtt az akkori kor három legerősebb mágusa megalkotta Esterial függőjét, mely most a nyakadban lóg. Felvértezték mágikus tulajdonságokkal, mely viselőjét hatalmas erőkkel ruházza fel idővel. Ám, hogy senkinek se lehessen a birtokában hosszú ideig, más hatása is van. Egy idő után, a függő hatására elveszted az irányítást az elméd felett és szolga leszel. Ha meg akarod ezt előzni, vedd le, de figyelmeztetlek, már most lesz hatása a levételének!

- Most, hogy megszabadultál tőle, azt javaslom vidd el az Eraktil romvárosa melletti templomba, ahol az egyik varázsló leszármazottja él. Ott megtudod mi a teendőd. A szerencse legyen veled az utadon! - Köszönöm a segítséged, remélem útjaink még keresztezi egymást a jövőben. Felállsz és kisétálsz a házból. Eraktil romvárosa egy heti járóút. Ki tudja mi vár rád?

Holif igaza
Az ég is elsötétedik haragodtól, mikor rájössz, átvertek! Legutóbbi vásárlásod során a kufár több pénzt kért el tőled, mint eredetileg kellett volna. Nagy levegőt veszel, s lenyeled dühöd. A szövetségi palota felé veszed az irányt, hogy tisztázd a dolgot az éppen nálatok lebzselő kufárral.
- Tartozol nekem némi lélekenergiával, árus! - szólsz hozzá még türelmesen, de a válasz egy energikus ütés irányodba. Láthatóan nem bántani akar, csak ellökni, hogy menekülni tudjon a galád!
Előtted a feladat! Védd ki a kritikus ütését!

Ugyan a támadása meghiusult a galádnak, de elég volt ahhoz, hogy kibillentsen téged az egyensúlyodból. Amint feleszmélsz, már futásnak is eredt. Erősen elrugaszkodsz, s utána veted magad. Vajon mennyire vagy fitt?

Hamarosan utoléred a rohanó kufárt, s ráveted magad a lépcső előtt. Több fokot is gurultok lefelé, s a vállad eléggé megsínyi az esést. Normális esetben egy árus soha nem tudna elég erőt mutatni feléd, hogy kiállhasson veled, de a sebeden felbuzdulva rádtámad. A hirtelen lerohanás végett nem tudsz előbb támadni, mint ő. A te feladatod a védekezés.

Ahogy a palotából kiráncigálod a harcban magatehetetlenné vált kufárt, többen tekintenek feléd kérdően. Hatásos kivunulód közepette azonban alig mernek a szemedbe nézni. Az elszánt tűz, a még fortyogó düh a pokol kapuit tárja azok elé, kik mégis elég bátorsággal néznek magukra. A szövetségi terület határán azonban egy őr ellátja a munkáját, s felteszi neked a napi kérdést, amire helyesen válaszolva feltárja a kaput előtted.

Miután kipenderítetted a tehetetlen testet a kapun, a sajátoddal kell törődnöd. Nedvességet érzel a válladban. Komolyabban sérültél meg, mint hiszed. Gyorsan öved után kapsz, s meglesed, van-e még nálad gyógyital. Csak el ne ájulj, mielőtt magadhoz vehetnél egy kortyot belőle!

Félresöprő mozdulattal tereled a kufár kezét, kinek a szeme elkerekedik. Hogy is lehetett oly balga, hogy téged verjen át? Ráadásul nem is egyszer, mindjárt kétszer! A következő pillanatban már ájultan fekszik a hideg kövön, s te szépen visszaveszed a neked járó összeget, s egy kis kompenzációt is a gondokért. Az őrök könnyűszerrel dobják ki a kába árust. Jön majd más, ki tiszteletben tart titeket. Kufár mindig akad.

Kicsit rövidke de nem rossz
A temető
Táborhelyedet egy kis település közelében rendezted be. Innen indulsz a vadászataidra és a portyázásaidra is. Gyakran betérsz a békés galetkik lakta falucskába, ahol legtöbbször az ivóban mulatod az időt. Egy ilyen alkalommal éppen kényelmesen elhelyezkedtél, már nekikezdenél magadba önteni a finom, jótékony nedűt, amikor a kocsma ajtaján jajveszékelve beront egy helybéli. Az össze-vissza kiabálásából csak nehezen lehet kivenni, valójában mi is a baj, de mivel elég sokáig ecseteli, Te is összerakod magadban a képet. A faluhatártól nem messze van egy temető, ahol halottak vannak. Ebben még nincs is semmi különös, de a fickó állítása szerint ezek a halottak élnek! Vagy legalábbis mozognak! Már kezdik leinteni a mesélőt, mondván, hogy túlságosan felöntött a garatra, ám ekkor közbeszól még valaki. Hát igen, elég régen nem látta senki a falu papját, aki többek között a temetéseket is tartja. A testvére pedig tegnap vitt neki elemózsiát, és azóta Vele sem találkozott egy lélek sem! Mégiscsak el kéne menni megnézni azt a temetőt. Síri csend. Valahogy senkinek nem akaródzik elvégezni a feladatot. Te persze nyomban elvállalod, miután az összegyűltek felhalmoztak az asztalra egy kis jutalmat a bátor vállalkozónak!
Az útmutatásnak megfelelően hamar meglátod utad célját. Lelkileg igyekeztél felkészülni a dologra, de azért a hideg fut át a hátadon, ahogy közeledsz a sírhelyekhez. A nem is oly távolban varjak hangját hallod. Csípős szél ostromolja az arcod, miközben lábaid már a holtak feletti fekete földet tapossák. Sehol semmi, csak egy régi, romos kriptát látsz. Az omladozó épülethez mész, és megpróbálod kinyitni, bár az ajtó már ránézésre is nagyon súlyos, és ki tudja mikor volt utoljára használva?!

Félretaszítottad az ajtót! Pókhálót tolsz arrébb a fegyvereddel, és átléped a küszöböt. Odabent két szétesőben lévő szarkofág, iszonyú bűz, és rothadás fogad! Az ocsmány szagtól könny szökik a szemedbe!

Talpon maradtál! A kripta belsejében erőt gyűjtve átvizsgálod a szarkofágokat. Régi, mocskos rongyokat, humanoid csontokat találsz csak. Tényleg lódított volna az a jajveszékelő? Itt nincs semmi! Dühösen mész ki a szabadba. Körbejárod a falakat, és két nem elföldelt hullára akadsz. Vajon Ők lennének a pap, és a testvére? Az egyiken még csuha van, ezért akár ez lehetséges is. Velőtrázó hörgést hallasz a kripta túloldala felől! Elindulsz a borzalmas hang irányába. Egy förtelmes zombi épp a koporsójából mászik kifelé! Fekete ruhadarabok lógnak róla itt-ott. Sápadt húsdarabok ragaszkodnak még mindig a csontokhoz, amik földöntúli nyikorgással adják a világ tudtára létüket. Üres szemgödre érzelmet nélkülözve mered rád, majd csontléptek indulnak feléd! A zombi nagyon lassan mozog. Kisérteties céltudatossága, azonban szinte a szívedet markolja! Tekintélyes méretű vasvillájával próbál lyukat szúrni a hasadba. Könnyedén félrehajolsz, majd eltalálod az élettelen testet a fegyvereddel, azonban az nem érez fájdalmat! Hamar rájössz, hogy itt egyszerű csatával nem arathatsz győzelmet!

Sikerül úgy támadnod félelmet nem ismerő ellenfeledet, hogy annak feje lerepül a helyéről! A végtagjai még végzik dolgukat, de így már könnyedén elbánsz velük. Végül tüzet gyújtasz, és rádobod az immár teljesen élettelen zombi maradványait. Vajon hogyan, és ki szentségtelenítette meg szerencsétlen galetki testét? Mi oka volt rá? Visszatérsz a faluba, és beszámolsz a történtekről. A helybéliek gratulálnak, és miután megbizonyosodtak történeted igazáról, átadják jól megérdemelt jutalmadat!

Nekem ez eléggé bejött!

Az Árnymanó Tanfolyam
A lopásra specializálódott végzeturak összegyűltek és saját szövetségünkön belül szabad akadémiát hoztak létre. Felkeresed az akadémiát, ahol egy végzetúr rögtön eléd ugrik, s megszólal.
- Üdvözöllek, szeretnél többet tanulni a lopásról? Netalántán érdeklődsz akadémiánk különböző képzéseiről? Mondd Vándor mi hozott Ide?
- Megtekinteném, hogyan folyik itt a lopásképzés, és hogy kik járnak ide. - mondod.
- Rendben, de figyelj a felszerelésedre, mert a tanítványok kapva kapnak egy ilyen lopatlanon.
- Engem ne féltsen, tudok én magamra vigyázni - mondod fennhangon.
- Akkor visszaadom a gyógyitalod.

- Ezt hogy csináltad? - kérded meglepődve.
- Gyere, megmutatom. - szól, majd elkalauzol az akadémia első szintjére - Itt apróbb trükkökre tanítjuk a nebulókat, hogy javuljon a kézügyességük.
- Akkor forgasd a pálcát és a dukátot egyszerre a kezedben fél lábon állva - Hallod a háttérből
Ahogy elfordultok a szerencsétlen tanítványtól és kezdetek a következő szintre lépni a háttérben egy nagy puffanást hallasz és a lábadig gurul egy aranydukát. Felveszed a földről és zsebre teszed.
- Köszönöm - szól a kalauzod - egy dukát plusz neked és egy nekem, tőled.
- Trükkös - mondod a szádon fél mosollyal. - Azt is meg lehet tanulni, hogy hogyan védjem ki a tolvajlásokat?
- Természetesen, de az a tanszék a pincében van. Ha kéred oda is leviszlek. De inkább csak figyelj, itt én vagyok a legjobb, jobb, ha ezt tudod.

- Ez a második szint? - kérded - Úgy néz ki mint egy edzőterem, bábukkal.
- Azokon nem hiába van ruha, a tanoncok azokon gyakorolják a lopást. Halkan megsúgom neked vannak titkos zsebek is, amikbe fókuszkristályokat rejtettünk, aki azokat megtalálja, megtarthatja és még dicséretet is kap.
- Milyen fókuszkristályokat? - kérded.
- Gyorsítókristályokat. Ha használják őket, akkor a gyorsaságuk megnő egy kicsit. Ezért nem vetted észre, amikor elvettem a dukátodat.
- A lélekkufárnál még nem találkoztam vele, hogyhogy nektek van? - kérded érdeklődve.
- Mi fejlesztettük ki, itt, de a kufárok már megkerestek azzal, hogy megveszik tőlünk.

- De rendre visszautasítjuk őket. De nem ez a fontos, itt található a harmadik szint, a mesterképzés. - szól a tolvaj.
- Bocsánat hogyan hívnak? - érdeklődöd.
- Te hívj csak Főtolvajnak, vagy Árnymanónak.
- Árnymanó? - kérdezed tágra nyílt szemekkel.
- Az árnymanók a száműzetés előtti tolvajok voltak. Most már csak a legnagyobb rang a lopásakadémián. - felel az árnymanó.
- A láttak alapján én csak az alap trükköket akarom ellesni. - tereled más irányba a szót.

A képzést sikeresen elvégezted. Az Árnymanó, vagyis a Főtolvaj ezért megajándékoz egy gyorsítókristállyal. Sajnos a képzés nem foglalta magába a kristály használatát, így hát elviszed a legközelebbi Lélekkufárhoz, aki epekedve vizsgálja meg, majd bőségesen megjutalmaz téged lélekgyémánttal, hogy elhoztad neki a tolvajok féltett kincsét.

Csocsi!!!

Sztem lehetne minden hordának külön Spec épülete(mint a kristályszív)ezzel kieygenlitődne a hordák közti harc.

(sztem nem rossz ötlet,de lelehet hurrogni)ha úgy gondoljátok!

Helló!

Sztem lehessen állatokat is venni/eladni a lélekkufárnál.