Hozzászólások - Destroyer96

Xantilleas már nem rád figyel, hanem a kapura és a szörnyetegre. Varázsolni kezd, de minden alkalommal, amikor a rém széttépi egy klónját, fájdalmasan összegörnyed.

- Ez így nem fog összejönni! - tekinteted a térkaput tartó oszlopok tövében forgó zöld energiagömbökre téved. Tétovázás nélkül rohanni kezdesz az egyik felé. Közben felemeled a fegyveredet. A gömbök láthatóan mágikus energiából vannak, de a te fegyvered is izzik a varázslattól. Meglátjuk, mire mennek egymással! Mindenesetre, ha a fegyvered alapvetően mágikus természetű lényekkel szemben hatékonynak bizonyult, akkor talán itt is van esélyed. A táv végét egy hatalmas ugrással hidalod át, és fegyveredet belevágod a zöld gömbbe. Téged is meglep az eredmény, a gömb pukkanás közepette kialszik, elfüstöl, és a tartórúdon elektromos szikrák futnak végig. Két másik, közelben levő gömbre is lecsapsz, mire azt látod, hogy a térkapu vibrálni kezd, aztán egy nagy reccsenéssel összeomlik az egész, kettévágva a szörnyet. A termet egy utolsó, irtóztató bömbölés rázza meg, aztán valami maró, savas permet fröccsen mindenre, és csend lesz, amelyet csak egy haldokló nyöszörgése tör meg rövid időre.

- Gratulálok - mondja Xantilleas színtelen hangon, ahogy odalép hozzád. - Megölted első éjfattyadat. Most pedig tűnj el innen! - a varázsló mellbelök, és a következő pillanatban a hordaparancsnok táborában találod magad. Percekig nem térsz magadhoz, a táborlakók furcsa pillantásokkal méregetnek. Első dolgod az lenne, hogy jelentést tegyél a hordaparancsnoknak, de jelenleg épp egy rajtaütést vezet, ezért várnod kell.

Beszámolsz a hordák által alapított szövetségekről, a harcot túlélő ellenségről, a renegátokról, a kristály hordáról, a xenomorf kaptárakról, sőt, említést teszel az őrült mágusról, Xantilleasról is. Egyetlen dolog van, amiről nem beszélsz, az elfek völgye.