Hozzászólások - Khetty

Jóestés mindenkinek!
Beköszönök, nézelődök, írogatok (ilyenkor különösen nem vagyok beszámítható)! Úgyis látjátok, ha magamnál vagyok

Én is követem Atre példáját... jó éjszakát mindenkinek, mesés álmokat!

kicsit megint lemaradtam... nekiállok írni és annyit beszélgettek, hogy nem győzöm olvasni!

Kaptam ismét néhány kérdést:

Hányadik szinttől lehet elf láncinged?
7
10
9
8

kezdő játékos nem tudhatja...
---------------------------------------------------------------
Mi a neve a gothic című rpg sorozatban a főhősnek?
Diego
Nincs neve
Paul Denton
Greenhorn

Azt se értem, miről van szó!
------------------------------------------------------
Melyik Árpád-házi királyunk halt megy úgy, hogy a trónján lévő faépítmény rádőlt?
II. András
Orseolo Péter
I. Szent István
I.Béla

Jó kérdés, csak "halt meg úgy"
---------------------------------------------------------
Melyik évben adták ki az első Aranybulla?
1151
1222
1315
1411

A kérdés szintén nem rossz (bár azt hiszem kering néhány már belőle a játékban), de Melyik évben adták ki az Aranybullát?

A kvíz topicot régóta nem látogatom már... se a stílust, se azt a frenetikus okoskodást nem tolerálja az idegrendszerem, ami ott megy... Olyan érzésem volt ott már egy ideje, mint mikor 2-3 kakas bekerül egy szemétdombra és mindegyik bizonygatja, hogy ő az okosabb... pedig az okos ember tudja, hogy mennyi hiányossága van és inkább hallgat... ezek ez észlények meg kéretlenül osztják az "okosságot", ami szerintem szimpla ostobaság némi egóval, öntudattal és arroganciával megspékelve!
Így már csak a topicot szerkeztem, meg ide nézek be hébe-hóba...

Nem hiszem, hogy végigolvasom az előzményeket, de látom puskaporos hangulatba csöppentem...

Jóestét mindenkinek!

Az alábbiakat jelenteném, mint javítandó kérdéseket:

A TF-en Raia Milyen jellemű Isten?
Semleges.
Nem Isten.
Jó.
Gonosz.

tippelős kérdésnek remek
-------------------------------------------------------
Ki írta: "sorsodat nézem/ a szépségedét..."?
Goethe
Arany
Shakespeare
Petőfi

volt keresztnevük is, sajnos a kérdésfeltevő nem volt vele tisztában...

Kösziiiii!

Jó éjt Telk!

Felírtam... sietek a javítással

Mindenkiét felírom!

Idézet: Telk - 2008.12.08. 22:48:41

Kyrannia az én kis megálmodott világom... amolyan Narnia féle, csak nem annyira ügyesen kitalált... ott áll Napkapu... ami valójában egy fehér oszlopokból álló átjáró... innen jött Khetty...
Most még épp javítás alatt áll, mert jelentős leírások hiányoztak a történetből, de ha végeztem vele és érdekel titeket szívesen elküldöm nektek... csak küldjétek el az e-mailcímeteket

Idézet: Atreus - 2008.12.08. 22:50:45

Ejjjj, de kíváncsi vagy! Még én sem tudom, mi lesz Dankával... és ha tudnám se árulnám el... a sorozat nézettsége lecsökkenne, ha minden kis titkot elárulnék nektek! (de gondolom megtalálják a férfiak és jól megmentik... mint ahogy a hősies regényekben lenni szokott... meghalni biztosan nem fog, mert aktív tagja a szövetségnek! )

öööööööö..... úgy látom, most nagyon messze jártok egy távoli-távoli galaxisban... vagy valahol máshol... én akkor megyek vissza Kyranniába, azt legalább jól ismerem!!

Már megint a vad nyugaton vagytok?

Jó estét fiatalok!

Elképzelem, ahogy indiántáncot lejtesz... szerintem megérne egy próbát az élmény!

A topic írása, meg közös munka! Nemcsak enyém az érdem! Persze nagyon mosolygok, mikor így megdicsértek!

Jó éjt mindenkinek! Engem is szólít a pizsim!

Megjöttem, ismét és végre... Kimerítő volt a mai nap, pedig csak írtam és olvastam... a topicba is szerkesztettem egy hsz-t, bár nem sikerült valami fényesre... node nem lehet mindig 100%-os teljesítményt produkálni!

Látom, ti már megint a vadnyugaton éltek! Vicces azért itt olvasni, hogy mit csináltok máshol! Ha több időm lenne, tényleg beneveznék erre a vad nyugatra...

A toronylakók kissé zavartan néztek egymásra. Nem nagyon tudták, hogy mit is kellene kezdeni ezzel a különös helyzettel. A folyamatos háborúk, amelyeket vívtak a gyakran alábecsült ellenfeleikkel nem éppen őket tette a legmegfelelőbb társasággá ahhoz, hogy megőrizzék az Ősi Tekercseket. Előfordult olyan nap, hogy a toronylakók alig látták egymást. Hajnalban vadászni indultak és tengernyi sebbel tarkítva csak késő este tértek haza, amikor már mindenki nyugovóra tért. Igazán nem ők voltak a megfelelő szövetség erre a hatalmas, megtisztelő feladatra.
Khetty először bizalmatlanul nézte az alázatos követet. Bár megkedvelte a kaszárnya lakóit, és a háborújuk után is gyakran találkozott egyik-másik tagjukkal, de a száznagy alázata felettébb zavarta őt… leginkább azért, mert saját magában cseppet sem érzett alázkodásra való hajlamot.
A torony fehér hajú lakójára nézett, mire Lia alig észrevehető mozdulattal megrázta a fejét, eloszlatva a nő kételyeit a követ szándékát illetően. Khetty ekkor felállt a székből és így szólt:
- Állj fel Incubus száznagy! Nem kell előttünk hajlonganod és megalázkodnod! Nemes harcosnak ismertünk meg és mindannyian tisztelünk! Látom, hogy tiszta szándékkal jöttél el hozzánk, ezért barátként fogadunk téged!
Incubus felnézett ugyan, de nem mozdult. Kezében szorongatta a Tekercseket, amelyek úgy tűnt az életénél is többet jelentenek számára, erre Lia ellépett fal mellől, ahol eddig állt és átvette a pergamendarabokat, majd letette Khetty elé az asztalra, hogy aztán ismét hátrahúzódjon az ajtó mellé.
- Elfogadjuk az Ősi Tekercseket! Megtisztelő, hogy ránk gondoltatok! Amennyiben módod van rá, kérlek, add át vezetődnek és a kaszárnya többi tagjának, hogy Napkapu lakóira mindig számíthatnak! – hajtott fejet tisztelettel Khetty, mikor a száznagy felállt a kövezetről.
Büszke tartása ellenére megtört tekintetete elárulta, hogy mekkora nehézséget vállalt magára. A kristályszív ismét megmutatta Khettynek, hogy micsoda érzések kavarognak a harcosban, amely érzelemáradatod a nő nagy sóhajjal igyekezett kordában tartani.
- A Tekercseknek biztonságos helyet fogunk keresni! – mondta hangosan, hogy megnyugtassa a száznagyot. – És most légy vendégünk, kérlek! Amennyiben szerény vacsoránk elfogadod, szívesen látunk néhány napig, amíg eldöntöd, merre vigyen utad!
A tanácstagok kissé meglepetten néztek erre a meghívásra. Nem nagyon volt ínyükre, hogy egy színtiszta izom harcos kóvályogjon körbe a toronyban, de Stubb valahonnan elővarászolt egy tele kupányi mézsört és az asztalra tette:
- Igyál barátom! – mosolygott szélesen a törpe, majd jókorát csapott Incubus combjára, mivel csak addig ért fel.
Incubus meglepődve fogadta a varázslók vendéglátását. Kissé zavartan nézett körbe egyik mágusról a másikra, épp annyira nem bízott bennük, mint amennyire a smaragd rend tagjai nem bíztak a harcosban.
„Nem lesz baj!” – súgta egy halk hang valahonnan, mire Incubus lelke megnyugodott. Kissé darabos mozgással a mézsörös kupáért nyúlt, hogy a társaság felé emelje azt, majd egy lendülettel kiitta a kupa teljes tartalmát.
Mikor visszahelyezte a kupát az asztal sarkára, azonnal érezte mekkora hibát követett el. Az erős mézsörhöz nem szokott szervezete azonnal reagált az alkoholra. A többnapos kimertítő gyaloglás és a kaszárnya védelmében töltött hetek eredményeként szervezete végképp nem a megfelelő alap volt Stubb söréhez. Incubus kissé kilengett, majd hanyatt vágódott a kövezeten. Komolyabb sérülést csupán azért nem szenvedett, mert Gill alig fél pillanattal előbb érte el a fejét, mint ahogy az a padlóra csattant volna.
- Hát ez remek! – hörrent fel Mortazor.
- Hogy cipeljük fel az emeletre? Még Camelusál is nehezebb! – nézett Kovi Zee kétségbeesetten.
Csirguz erre kinyújtotta két kezét, halkan varázsigét mormolt, mire a száznagy teste kissé megemelkedett, majd kilebegett a valaha volt konyhaajtón és felfelé siklott a lépcsőn.
Lia és redjens gyors léptekkel elhaladtak a lebegő, ájult test és az őt követő Csirguz mellett, hogy mire felérnek, egy ágyat rendbe hozzanak.
A konyhában maradottak közül Mortazor emelte fel a hangját kissé:
- Miért ajánlottad fel, hogy maradjon?
- Segítségre van szüksége! A kaszárnyában már nem maradt senki, oda nem mehet vissza!
- Nekem se nagyon tetszik, hogy itt marad, de néhány napot talán elviselünk egymás társaságában! – tette hozzá Camelus.
- Nem lesz baj! – rázta meg a fejét Gill.
- Ó, igen! A jövőbelátó!
- Mortazor, hagyd ezt abba kérlek! – felelte Khetty kissé ingerülten.
A konyhára néma csend telepedett.
- Danka örülni fog, hogy lesz mit olvasnia! – vette kezébe az egyik tekercset végül Gill.
- Tényleg, hol van? Egész nap nem láttam! – nézett fel Camelus.
- Reggel láttam… elment vadászni… - felelte Bulcsu büszkén kihúzva magát.
- És azóta nem jött meg? – vonta össze a szemöldökét Mortazor. – Neked szólt, hogy több napig távol lesz? – nézett Khettyre a férfi
- Nem! – rázta meg a fejét a nő.
Khetty felállt az asztal mellől, felnyalábolta a tekercseket és felsietett velük a negyedik szintre. Hiába volt ez a legbiztonságosabb hely az egész toronyban, akárhányszor belépett, mindig eszébe jutott a ládából előröppenő féreg, amely a szívéig hatolt, ezért igyekezett a lehető leggyorsabban elhagyni az izzó betűkkel díszített szobát.
Letette a tekercseket az asztalra, majd visszaindult, ám a könyvtárszobában elakadt. A férfiak körbeállták a kristálygömböt, amelyet Mortazor használt éppen. Néhány pillanat múlva a szikár mágus felemelte a kezét, arcán a ráncok mélyebbek voltak, mint valaha.
- Khetty, Gill és Camelus! Gyertek velem!
- És mi itt maradjunk? – vonta fel a szemöldökét Csirguz.
- Nem vonulhat ki a torony teljes létszámmal! Vigyázzatok a száznagyra és a Tekercsekre!
- Hogyan, mikor magaddal viszed a legerősebb harcosokat? – a halkszavú törpe ritkán szólt bele bármilyen vitába. Széles jókedvén kívül eddig mást nem is nagyon láttak belőle.
- Menj el helyettem! – nézett a törpére Khetty, mire Stubb vörös szakálla mögül meglepett tekintet meredt rá. – Jó harcos vagy, én bízom benned!
A többiek meglepetten néztek az úrnőre, aki újabb és újabb döntéseivel egyre inkább borzolta kedélyüket, de egyelőre nem szóltak semmit.
Mindenki a szobájába indult, hogy néhány perccel sötétetés előtt teljes harci felszerelésükkel kilépjenek a torony széles bejáratán. A toronyban maradtak közül, csupán Lia tudta, hogy mekkora késésben vannak, és mennyire kell sietniük, hogy időben rátaláljanak Dankára.

Ezen felbuzdulva én is rákerestem! Persze, hogy Atre titulusa érdekelt egyedül!
Azért azt hadd kérdezzem meg, hogy hol az osztagod, akiknek parancsolsz?

Erre a kérdésre hadd mondjam azt, hogy szerintem nem! Engem az első sem kötött le...

Bocsi Byzon... nem tudok kettőt írni egyszerre...
És ez a hetem nagyon durva volt... talán mire jössz jövőhéten, már ott virítanak a folytatások tömkelegei