Hozzászólások - Necronis

Ismét egy gyöngyszem, és jó értékelést kapott, ha egyszer bennmaradt:

"A druida milyen mágjában jártas?"

Természet-mágjája
Tűz-mágja
Démon-mágja
XXX-mágja

Az utolsót nem tudom már felidézni. Kérem az ilyet törölni, lehangoló még olvasni is. Leírni nehezemre esett.

Hát kéremszépen, ez már a kvízkérdések csúcsa, és megint 10.-nél buktam miatta a küldit, másodszor

"Őseink milyen néven tisztelték a háború istenét?"

válaszok:
Raia
Tharr
Árész
Dornodon

A helyes válasz THARR a kérdező szerint, de ki a fene az???? És Raia??? Meg Dornodon??? Őseink istenei ezek vagy mi a f@sz???
Rúgják ki innen az ilyen hülyéket már elnézést

Idézet: Hydro Globus - 2008.09.29. 12:58:29
megszokás, ennyi.

Hány játékos van egyszerre a medencében vízilabda mérkőzés esetén?

A kérdező szerint 7!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Atyaég

Hány csillag van a Ferencvárosi Torna Club címere felett?

Azért ez már durva... Rákerestem, szerintem egy sincs. De találtam vagy 20 féle címert.

Idézet: Hydro Globus - 2008.09.29. 00:12:05

Nem voltál elég figyelmes, nézz utána jobban.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Mikrom%C3%A9ter_(m%C3%A9rt%C3%A9kegys%C3%A9g)
http://hu.wikipedia.org/wiki/SI-prefixum

Amit Te idéztél az igaz, a mérőeszközt ugyanis a mértékegységről nevezték el. A hivatalos neve mikrométer, a mikron "szleng".

Ismét egy naggyon jó kérdés, tele helyesírási hibával:

Melyik csapat játszotta a legtöbb első osztályú futballmérkőzést?

Értékelni már nem lehetett, sajnos A hibákat nem másoltam.
Ja és buktam rajta a küldit is

Tévedsz, annak a mértékegységnek a neve mikrométer. Prefixum a mikro- (egymilliomod), méter az alapegység. Használják a mikront, de az nem helyes.

***Mindenki alszik, mikor ez történik***
Mortazor kinyitja szemét. Néhány percig fekszik hanyatt a sötétben, a plafont bámulja. Várja a jól ismert szorítást a mellkasában, a fájdalmat bal karjában. Felül. Kába, értetlen szemmel nézi a friss kötést karján, melyen nem látszik vérfolt. Édes-kesernyés illat terjeng a levegőben, régi emlékeket ébreszt benne.
*Gyógynövények... - gondolja - de hogyan? És ki??*
Lassan körbenéz, tekintete megállapodik néhány pillanatra a berendezési tárgyakon. Nem csillan felismerés szemeiben. Hirtelen mellkasa felé nyúl... csak a hálóinget markolja, rémület cikázik át arcán. Körbenéz, sietősen, kapkodva. Észreveszi a zöld követ az asztalkán. Értetlenül szemléli, lassan nyúl érte, bal kezével. Amikor megérinti, zöld fény veszi körül karját, meleg, barátságos fény. Ebben a fényben látszik, ahogyan arca lassan színt ölt, pirospozsgás, élettel telivé válik. Egyszerű, jókedvű mosoly dereng fel szája sarkában.
- Sikerült hát... - mormogja. Hangja kevésbé rekedt most. - Hetven év után... Mennyi elkárhozott lélek... Mennyi áldozat... - Ajkáról lehervad a mosoly. - Megfizetek ezért, esküszöm Neked, Földnek anyja! Méltó leszek rá, hogy szolgálhassalak! - Tekintete megkeményedik, öklébe zárja a kristályt.
Felpillant, körbenéz, gondolkodik egy percig.
*Nem fognak megtűrni maguk közt. - gondolja - félnek tőlem, és joggal. Nem hibáztatom őket. Van miért, Földanya látja a lelkem, van miért... Imádkozni fogok értük.*
Felállni próbál, de túl gyönge még, visszahanyatlik. Sóhajt. Fejét lehajtva gondolkodik, majd mikor elhatározásra jut, lassan visszateszi a kristályt az asztalkára. Szemét lehunyva fohászkodik.
- Minden élők anyja, kérlek, bocsásd meg árulásom! A vezeklés a sorsom, azt teszem amit kívánsz tőlem! - Mintha hallgatna valamit, egy hangot, mit más nem hall. Bólint, könnycsepp csordul ki szeme sarkából. - Úgy lesz, úrnőm. Maradok.

***A harmadik álom***
... A szakállas, magas férfi az ölében viszi az élettelen lányt... Arca elgyötört, szeme körül fekete karikák... Ruhája mocskos már, nem törődik vele... Botladozva lépked a lépcsőfokokon, egyre csak felfelé... Napfény tör át a mennyezet nyílásán... A férfi kilép a szabad ég alá, talpa alatt hullámzó fű... Sokáig gyalogol, mérföldeket tesz meg, közben beesteledik... Templomhoz ér, sötét, komor épület, fekete ajtószárnyak, ismeretlen rúnák az ajtó fölött... A férfi belép, végigsiet a kihalt csarnokon... Minden fekete, a falak, az oszlopok, az oltár is... A férfi az oltárra helyezi a lányt, majd lassan, módszeresen gyertyákat tesz az oltár köré... Öt gyertyát, mind fekete... Meggyújtja őket, majd letérdel az oltár elé, imádkozni kezd... Halk az ima, alig hallatszik:
- Ó, Földnek anyja... kinek öléből minden élet származik... szolgáltalak egész életemben... bocsáss meg nekem... - hangja elcsuklik egy pillanatra - ... nem tudtál segíteni, vagy nem akartál... végtelen a Te bölcsességed, dacolni akaratoddal botorság... mégis... megtagadlak Téged, a lányom életéért... - sírásba fulladnak a szavak...
... Hosszú, nagyon hosszú ideig burkolózik némaságba a férfi... Éjfél van, mikor megszólal:
- Téged szólítlak, Holtaknak Ura! Jöjj, felajánlom Neked életemet! Tiéd leszek, míg csak kívánod! Csak add vissza a lányom életét!
... Csend, néhány pillanatig... Aztán villámfény, mennydörgés... Feketeköpenyes, csuklyás alak jelenik meg a semmiből... Arca helyén halálfej... Vigyorgó, torz pofa... Hangja karcos, suttogó, hátborzongató:
- Nyújtsd hát a karod, halandó. - halk kacaj - S kívánságod teljesítem. - Mutatóujjának körmével ötszög alakú, vékony sebet karcol a kinyújtott alkarba. Öt csepp vér csordul ki, a padlóra cseppennek, egymás mellé, ötszöget formázva. A halálfejes megérinti a padlót az ötszög közepén. A vércseppek helyén éjfekete, ötszög alakú kristály jelenik meg. - Vedd ezt a követ, halandó! Mindig veled leszek, míg új utadat járod! Ötvenöt évig kell engem szolgálnod, új otthonodban! A neved mostantól Mortazor, felejtsd el a régit! Ha elég halandó lelket áldozol nekem... talán felmentelek a szolgálat alól, ötvenöt év múlva! - Kacaj. Hátborzongató, szörnyű kacaj. A férfi felveszi a követ, elteszi köpenye alá. Felemeli könnyáztatta arcát, zöld szemei meggyötörtek, de elszántak...
... A feketeköpenyes a lány felé int... Aztán halványulni kezd, áttetszővé válik... Eltűnése után is hallatszik vérfagyasztó hahotája... A férfi nézi a lányt, szemeiben remény csillan... A lány megmozdul, nyakán nem látszik a sebhely... Kinyitja szemeit... Felül... A férfi ekkor látja meg a lány szemeiben a halott fényt... A lány mozgása darabos, suta... Nem szólal meg... Aztán változni kezd... Bőre kifakul, kelések, fekélyek kezdik borítani... halott szemeiben nincs értelem... A férfi arcán a döbbent felismerés árnya suhan át... Szóra nyílik a szája... Üvöltés lesz belőle...
- Neeeeeeeeeeeemmmmm... - rémült, szörnyűséges üvöltés, még akkor is hallatszik, mikor a hirtelen megnyíló, kékes fényt árasztó térkapu magába rántja a férfit...
***Khetty, Csirguz, Gekko, Zordon, Roonel, ezt az álmot mindnyájan látni fogjátok, mikor legközelebb alszotok***

***A második álom***
... Sötét, nedves, kanyargós alagút... Víz csepegése... Fáklya lobbanó fénye... Két alak közeledik, halkan, óvatosan... A szakállas, magas, komor férfi kezében buzogány... Alacsonyabb társa tőrt szorongat, baljában fáklya... A buzogányról vér csepeg...
... Nagyobb, félhomályos barlang... A gödrös, egyenetlen talajon hullák fekszenek, kicsavarodott tagokkal... Innen onnan nyöszörgés hallik... A két alak a holttestek között lépdel, óvatosan... Mindegyiket megszemlélik... A még élőknek az alacsonyabb átvágja a torkát... Lassan minden nesz elhal...
... Durván faragott oszlopok közt haladnak... Démoni pofák vicsorognak rájuk a falakról... A padló vérmocskos, néhol egy-egy hulla... Az alacsonyabb férfi arcán döbbent rémület... A szakállaséról semmit nem lehet leolvasni...
... Kápolnaszerűség... Négy padsor, a falakon szörnyű, véres jelenetet ábrázoló festmények... Elnagyolt mind, sötét színek... A padsorok előtt alacsony oltár... A magas férfi halálos csapással sújt le éppen egy fekete köpenyes, csuklyás, hüllőpofájú alakra... Amaz röhögve várja a halált... Mellettük az alacsonyabb férfi összeégett, kicsavarodott teste... Kormosak a falak, a plafon... Az oltáron fiatal, fekete hajú, gyönyörűszép nő fekszik, lehunyt szemmel... A torka át van vágva fültől fülig...
***Khetty, Csirguz és Gekko, ezt az álmot mindhárman látni fogjátok, mikor legközelebb alszotok***

"Ulrci Zwingle halála után, ki fejlesztette tovább a reformációs tanait?"

A kérdés jó, több helyesírási hiba is van benne, légy szíves javítsátok, köszi.

Egyszerűen hihetetlen, komolyan mondom... ilyen kérdés:

"Melyik tőrtnek nincs értelme?"

válaszok:
nulla az elsőn
egy a nulladikon
egy az elsőn
egy a másodikon

Ezek nem törtek, a fenébe is... ráadásul a kérdező szerint egy a nulladikon a helyes válasz
Egyre több ilyen bugyutaságba szaladok bele, kezd a dolog idegőrlő lenni...

Köszönöm szépen a választ!

Álmok... Édes, gyönyörű álmok... Keserű, fájdalmas álmok... Fémízű, sötét, titokzatos álmok...
***Az első álom***
...Vörös lampionok fénye világítja be a csarnokot, jókedvű kacagás, zsibongás és zene hallatszik... Táncoló, énekelő alakok, az asztaloknál jókedvű, nevetgélő tömeg... Az asztalfőn jóképű, szakállas, smaragdszemű, mosolygós férfi, mellette csillogó szemű, mosolygós arája... A férfi épp megcsókolja a nőt hosszú, szenvedélyes csókkal... Tisztán látszik a fiatalasszony domborodó hasa...
...Fehér lepedő az ágyon, fehér falak... Az asszony mellére szorítja gyermekét, a sírás abbamarad... A férfi az ágy szélén ül, mosolyog, szeme boldogságtól sugárzik...
...Tízévesforma kislány szalad át egy konyhán, a szakácsok sikkantva, sóhajtozva ugrálnak félre az útjából... Basszushangú nevetés hallatszik... Keménykötésű, magas férfi lépked a lány nyomában... Nevet... Úgy tesz, mintha keresgélné a kislányt... A szakácsnők mosolyogva fordulnak utána...
... Komoly arcú férfi, de a szeme boldog... Kicsiny, míves fadobozt nyújt át az ifjú, tizenhatéves-forma, gyönyörű, fekete hajú, zöld szemű lánynak... A lány is komoly... Átveszi a dobozt, egy könnycsepp gördül le szeme sarkából... Már mosolyognak, mindketten... Megölelik egymást, boldog, átszellemült arccal...
***Khetty, ezt az álmot látni fogod, amikor legközelebb alszol***

És egy ilyen kérdés:

"A Túlélők Földjén melyik küldetés nem létezik egyetlen istennél sem?"

Azért ez már kissé túlmegy az általános műveltség határain... Szerintem

Ezt a kérdést kaptam:

Mi a különbség a dzsungel és az esőerdő között?

A kérdező szerint a válasz:

Az esőerdőre magas fák és ritkás aljnövényzet, a dzsungelre dús, buja aljnövényzet jellemző.

Kicsit utánanéztem és azt találtam, hogy az Amazonas-medence erdőit dzsungelnek is, esőerdőnek is titulálják. Úgy gondoltam, nincs különbség akkor a két kifejezés között, de nem vagyok biztos benne. Világosítson fel egy nálam okosabb, hogy most akkor igazam van-e vagy nincs.

Halk léptek zaja hallik, csendesen, csoszogón... Árny libben a lépcsőfordulóban, görnyedt, vézna alak. Balját szorosan oldalához szorítja, jobbja tapogatózón nyúl előre. Nem visel köpenyt, sem páncélt. Még csizmát sem, mezítláb lépdel. Egy kurta intéssel elhallgattatja az ébredező manót a lépcső alján, ügyes mozdulattal kapja el a dőlni készülő seprűt, visszatámasztja a manó vállához. A szobor előtt megáll. Jobbja lassú, dallamos mozdulatokkal közelít az apró agyagfigura felé. Mintha érintené, de nem... Ökölbe szoruló keze rejti immár a titkot, melyet a szobrocska mellkasából varázsolt elő valami ősi, elfeledett mágiával. Kaján mosolya villan. Elkomorul aztán.
"Jó szívvel fogadtak. - gondolja - Hálásnak kellene lennem."
Vívódás látszik arcán, ahogyan a holdfény végigcsurran rajta. Toporog. Lassan indul felfelé, többször is megáll közben. A negyedik szintre vezető ajtóig viszi a lába, ott megáll. Sokáig áll ott némán, smaragd szeme egészen elsötétül, markában összezárva tartja maga előtt azt a valamit. Halkan mormog magában, vitázik tán, önnön magával.
- Nem! - szinte kiköpi a szót, dühösen, fájón. - Erre már nem fogsz rávenni, sötét lelkek elrablója... - suttogja csak, sziszegve ejti a szavakat. Ökle lassan nyílik, remegő ujjai közül árnyék ömlik szét. Bal karján a kötés hirtelen, mintha virág nyílna, borul vérbe. Jobb tenyerén tartja a fekete, éjfekete fókuszkristályt. Izzadságcseppek gyöngyöznek homlokán, míg koncentrál, hosszú, nagyon hosszú ideig. Már fekete, füstszerű gomoly borítja be, kavarog körötte, a kristály csak úgy ontja magából. Hirtelen zöld villanás... Összesik. A kő nagyot koppan mellette a padlón, ötszög mintája élesen elüt az épület kockaköveitől. Nem fekete már, zöldes árnyalatú, halvány derengés vonja be. A köd eloszlik. A férfi ott marad, fekve a padlón. baljából vér csordogál. Arca halottsápadt. Kisimult, nyugodt. Alszik tán... vagy holt.

Hmm... Rendkívül vicces. Csakhogy ez itt egy kvíz, nem pedig internetes információkereső-bajnokság. Jó lenne, ha megpróbálna mindenki olyan kérdést feltenni, amire a válasz tudás. Ezért kvíz, szerintem. Mert ha nem tudom a választ egy kérdésre, és utána keresek a rendelkezésre álló 5 perc alatt, és megtalálom, akkor tanultam valamit. Valószínűleg ezért írták, hogy lehetőleg ne olyan kérdéseket tegyünk fel, amire az emberek többsége csak Google-val találná meg a választ. Élvezem a kvízt, a játéknak egy olyan része, ami feldobja, kiemeli a tucatból. Sokat tanulok is belőle. De az ilyen kérdésekre már nem is állok le választ keresni, inkább bukom. Semmi érdekes nincs benne, semmi tartalom nincs mögötte. Ha valakinek örömet okoz, hogy ilyen válaszok után kutasson, ám tegye. Én az összes ilyen kérdésre "Azonnal törlendő!"-t fogok nyomni.

Hmm... tényleg. Így viszont nem egyértelmű a válasz, mert a sorvégi rím groteszk asszonánc (kínzatol-veretel). A szó eleji mássalhangzók ismétlődése viszont valóban alliteráció.