Hozzászólások - Khetty

Oldal: 1 23 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 2324 252627 2829 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 5556 57

Story -> Napkapu

Dátum: 2008.12.21. 00:05:00

Napkapu kezdeti szárnyalása megtört, a torony lakói közül sokan elhaláloztak a háborúkban, vagy elhagyták a szebb napokat is látott mágustorony falait, hogy más szövetségek tagjaként vagy magányosan járják tovább az útjukat.
Khetty az üvegfalú felső szinten állt, belülről nézte a tomboló szélvihart, a kövér cseppekben hulló durva esőt, az üvegkupola tetején kavargó lélekkutat, amelyet nem zavart meg semmilyen időjárás… Mióta Mortazort egy villámmal harcképtelenné tette, társai visszahúzódóan viselkedtek, szemükben minden alkalommal felfedezte a bizonytalan kérdést: „vajon én mikor következem?”.
Nem tudták, nem tudhatták, hogy Khetty régről ismeri ezeket a sírontúli lényeket, a Sötét Nagyúr szolgáit, ahogy a kyranniaiak hívták…
Mielőtt átlépett volna Napkapu simára faragott fehér márványoszlopai között, mielőtt megérkezett volna erre a kietlen világra, mielőtt megismerte volna Ghallát… egy másik világban, egy másik országban… ugyanezeket a szörnyűséges, bűzös lényeket találta… Ugyanígy az emberek lelkét akarták, hogy a Sötét Nagyúr szolgáivá tegyék őket… és aki nem volt elég erős, vagy nem látott át a csábító ajánlatok hálóján, azt könnyedén tönkre tették örökre....
Még Csirguzzal is megszűntek a reggeli beszélgetési, Camelus azon kívül, hogy nyugtázta az esetet, nem nagyon nyilvánított véleményt, Gill újabb háborúkba temetkezett, a többiek pedig kitértek a vörös hajú „démon” útjából… Mortazor nem is találkozott Khettyvel, hajnalban elhagyta a tornyot és csak késő éjszaka tért vissza újból. Nem vett részt a közös vacsorákon, vagy megbeszéléseken.
„Őőőő máááár az enyéééém!” – Khetty még mindig megborzongott a mélyéből előrötő gyűlölet hangjától, ahogy felidézte a néhány nappal korábban történteket.
A vastag felhőkön áttörni képtelen halovány napsugarak a messzi távolban csillogtak a tenger hullámain, miközben hideg északi szél veszettül fújta az eső cseppjeit.
Khetty döntés előtt állt… a torony lakói megfogyatkoztak, a megmaradt tagok talán mélyen megbánták, hogy annak idején csatlakoztak…
A nő annyiban volt csak biztos, hogy soha nem fog a Sötét Nagyúr szolgálatába állni, és ha rajta múlik az utolsó csepp véréig küzdeni fog ellene, még akkor is, ha ez halhatatlanságába kerül és soha nem fog visszajutni Duparmába, az otthonába… Trifferlinhez… de el kellett döntenie, hogy megy vagy marad? Döntenie kellett: felkutassa a hazavezető utat, és talán mostani társai vele tartanak egy számukra ismeretlen, mégis békésebb, biztonságosabb világba.. vagy maradjon és tudását, erejét felhasználva a Sötét Nagyúr ellen – akit itt Chara-dinként emlegettek – egész Ghalla segítségére legyen, még akkor is, ha ezt a végzeturak egyike sem tudja meg soha…
„Ki vagyok én itt? Egy betolakodó, egy duparmai, aki azt se érti sokszor, hogy mi történik körülötte? Nem maradok itt egy percig sem tovább, mint szükséges! … De vajon velem tartanának-e a többiek? Ők itt születtek, ez az ő hazájuk… Én már látom, hogy mivel kell megküzdeniük, ami komolyabb, mint a fertőzés és ami jócskán túlmutat az egymás elleni hadakozásokon… De nem akarok még egy ilyen háborúban részt venni! Elég volt Kyranniában! Elég volt akkor legyőzni a saját démonaimat és félelmeimet!
Pedig mégis döntenie kellett… Lehunyta a szemét és mélyet szippantott a hideg, párás, sós levegőből, majd elmosolyodott. Csirguz észrevétlenül jött fel a lépcsőkön, kezében két bögre rozmaringteát szorongatott, hangtalanul a nő mellé lépett és átnyújtotta az egyik bögrét.
- Ha elhagynál minket, menten szétcsúsznánk. A Napkapu név veled született, és veled is fog meghalni Ghallán.
Khetty szemei kipattantak, átvette a teát és ujjait a kissé megcsorbult szélű bögre oldalára fonta. Nem válaszolt azonnal. Bár az elmúlt napokban alig beszélt valakivel, Csirguz most mégis megtalálta, mint régen, mikor kiültek a padra és megbeszélték a torony gondjait.
- Mindenki kerül a toronyban… félnek tőlem azok után, amit Mortazorral tettem… - kortyolt bele a teába Khetty. Hangja tárgyilagos volt, nem várt se szánalmat, se sajnálatot.
- Kétségtelen, hogy mindenki megdöbbent… - tette hozzá sötétkék köpenyét szorosabbra húzva maga körül.
- Én már találkoztam ilyen lényekkel korábban…
- Sejtettem – bólintott a férfi.
- Nem kímélnek semmit és senkit! Csak a lelked akarják, bármi áron… Mortazor már egyszer elcsábult… mikor a lányát akarta visszahozni az életbe…
- Azt hiszed, újra megtette? – nézett Csirguz felvont szemöldökkel a nőre.
- Nem tudom – rázta meg vörös fürjeit Khetty. – Csak remélni tudom, hogy nem…
Csirguz nem szólt egy darabig csak a tajtékosan hullámzó tengert nézte, végül feltette a kérdést, amely foglalkoztatta:
- Hazamész vagy velünk maradsz?

Panaszok + kvíz -> Kvíz 2.

Dátum: 2008.12.20. 21:06:20

...

Cookie/süti kezelés
Weboldalainkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szóló szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére. Tudjon meg többet...

Hozzászólások - Khetty

Profil

Információ