13 munkapontom van
Hozzászólások - Khetty
Dátum: 2009.01.10. 22:28:12
mindjárt én is mondom, csak bénázok össze-vissza...
13 munkapontom van
13 munkapontom van
Dátum: 2009.01.10. 20:39:24
Ideértem... felmásoltam a folytatást Kicsit hosszú lett, bocsi... 
Kicsit hosszú lett, bocsi... - Még ne nyisd meg! – zengett végig a tornyon Gill hangja az első emeletről.
- Most mehet? – kiabált vissza Kovi a pincéből.
- Várj még!
- Akkor nyitom!
- Még neeeeee!! – hajolt át a fehér márványkorláton maszatosan a főépítész. – Zárd el! Nem hallod? Zárd eeel!!
- Mi van? – nézett fel a pincébe vezető lépcsősor tetejéről a fiatal tanonc, majd meglátva főépítész felettébb morcos képét és hadonászó kezeit, visszarohant és elzárta a korábban felszerelt csapot.
- Mi a jó bánat folyik itt? – lépett ki a konyhából Khetty, ahol Liának segített eddig.
Kovi ismét megjelent a pincéből, ugyanolyan koszosan és maszatosan, ahogyan a főépítész festett.
- Meglepetés! – vigyorogta lelkesen a fiú.
- Miféle meglepetés? – nézett fel az emeletre vonakodva Khetty.
Ghallán tartózkodása alatt egészen új értelmet kapott ez a szó, és inkább kétségek töltötték el, mint örömteli várakozás. Ekkor megint megjelent Gill feje a korláton:
- Most már jó! Nyisd ki újra!
Szavaira Kovi egyetlen ugrással szelte át a pincébe vezető öt lépcsőfokot, majd Gill örömittas kiálltásából Khetty arra következtetett, hogy siker koronázta erőfeszítéseiket.
Gill ismét megjelent az emeleten körbefutó folyosón, piszkos kezét törölgetve, széles vigyorral jött lefelé.
- Melegvíz! – állt meg a legalsó lépcsőfokon, Khetty előtt.
- Mi?
- Pár hete felfedeztem egy csőrendszert, nem kell vödörrel felhúzni a vizet ezentúl. Miután a lélekkút felkerült a kupolába, elég mélyről felbugyogott a jéghideg víz a helyén, építettünk fölé egy kis szerkezetet. Fával lehet felfűteni és a víz, ami átfolyik rajta meleg lesz… fönt pedig, csak elterkerd és kész! – láthatóan roppant elégedett volt magával.
- Eltekerem? Mit?
- Hát, egyelőre csak egy ősrégi szekérkereket találtunk a beomlott tárolóban, azt tisztítottuk meg… most még csak azt lehet… - vont vállat a férfi.
Khetty minden rossz érzése ellenére a szó, hogy „melegvíz”, örömteli mosolyt csalt az arcára. A két fiú munkája valóban meglepetés volt a torony minden lakójának, és végre nem valami kellemetlen dolog érte őket.
- Mikor lehet kipróbálni? – nézett felfelé a nő sóvárgó tekintettel. Az idejét sem tudta, hogy mikor volt, amikor nem hideg, patakból merített vízzel kellett mosakodnia, forró fürdő pedig csak a Duparmai időket felidéző emlékeiben fordult elő.
- Ha akarod most rögtön… de azért ne lepődj meg, ha esetleg… ööömmm… mégse működik tökéletesen…
- Ugyan Gill! Ennél szebbet elképzelni sem tudok ezen a hideg napon! – indult el fölfelé a lépcsőn a nő.
Két pillanat alatt térült-fordult és a fürdőhelyiségben termett. A méretes kerék meglehetősen viccesen mutatott a falra szerelve, és a falból magasan kiálló cső sem emlékeztette zuhanyra, de Khetty rég megtanulta, hogy ne keressen hibát olyan dolgokban, amelyekben nem kell.
Mikor jobbra tekerte a kereket, a csőből megindult a víz, úgy ahogy az minden rendes vízvezetéknél szokás. És ami a legnagyszerűbb érzés volt, hogy melegvíz folyt. Igyekezett másokra is gondolni és odafigyelni, de ez a rég nem tapasztalt felemelő érzés nem hagyta elszabadulni olyan könnyen… végülis alig húsz percnyi pacsálás után kilépett a cső alól, hogy elzárja a kereket… A tetoválása felizzott, ahogy hozzáért; a fa mintha életre kelt volna, foltos kígyóként kúszott balra, majd hirtelen megmarta Khetty karját. A nő hiába kapta el a kezét, már késő volt. Kiálltására egy emberként rontottak be legalább hárman: Gill, aki a folyón várta, a szomszéd szobából Csirguz és a lépcsőn épp lefelé tartó Heian.
- Mi történt? – nézett a főépítész, mert nem látott semmi rendelleneset. A csőből nem folyt a víz, bár látszott, hogy korábban bőségesen ontotta magából, a kerék a falra szerelve, ugyanúgy, ahogy hagyta.
- Szedd le innen! – parancsolat Khetty a kerékre mutatva, majd ruháit maga elé fogva igyekezett sietve elhagyni a fürdőt. Ekkor vált először láthatóvá a hátán lévő tetoválása is. Amelyen, a griffekhez hasonlóan, díszes indákba kapaszkodva három főnix volt látható.
Amint belépett a szobájába, a földre szórta ruháit, előrántotta kését, és igyekezett eltávolítani az alkarjába fecskendezett mérget.
~ Affene, hogy már megint velem történik ilyen! – gondolta, miközben a padlóra köpködte a mérget.
- Khetty jól vagy? – kopogott a szobába Csirguz.
- Prímán… - válaszolta gyorsan.
- Mi baj a kerékkel? – állt meg az ajtó előtt Gill is.
- Csak szedd le!
Khetty kifejezetten soknak érezte az aggodalmaskodó érdeklődést. Mikor úgy ítélte meg, hogy végzett a méreg eltávolításával, kimerülten lerogyott az ágyára. Ekkor vette csak észre Acabo rémült tekintetét, amellyel az ágy végében elhelyezett dobozából bámult kifelé.
- Nincs semmi baj – mosolyodott el Khetty.
- Varázskígyó hozni nagy veszedelem alakváltókra… - motyogta, hegyes füleit lehajtva.
- Nem kell aggódnod! – dőlt hátra az ágyban, magára húzva a takaróját.
- Nem szabad most aludni!!! – ugrott elő a ládából Acabo.
- Fáradt vagyok, Acabo… hagyjál most…
- Nem aludni! – kiálltotta a manó, miközben igyekezett lerángatni a takarót a nőről.
Kétségbeesett hangjára ismét nagy lendülettel nyílt ki a szobaajtó, most még többen igyekeztek betódulni rajta, ezzel egyidőben Khetty dühösen villogó szemmel ült fel az ágyában:
- Én nem vagyok alakváltó, se galetki, se végzetúr! Nem lesz semmi bajom egy varázskígyótól, azon kívül, hogy megvisel! Ti meg mit bámultok! Hagyjatok már békén!
Khetty dühöngéseit eddig is nehezen viselték jópáran a toronyban, mivel amilyen hirtelen fellobbant benne az indulat, ugyanolyan hirtelen le is csendesedett, csak a köztes időben nem szabadott a közelében tartózkodni, de így még sosem kiabált senkivel. Miután kiadta dühét, magára húzta a takaróját és szinte azonnal álomba merült.
- Miféle varázskígyó? – vonta össze a szemöldökét Danka, aki eddig a tekercseket tanulmányozta a mágikus szobában, majd Gillre meredt. – Azt mondtad, hogy a pincéből hoztad azt a kereket?
- Onnan… tele van mindenféle lim-lommal az a helység, illetve csak volt, mert Kovival rendbe tettük az egészet, kihordtuk a földet…
- Kihordtátok? – kerekedett el Stubb tekintete is.
- Egész nagy terem lehetett valamikor, csak benőtte a növények gyökérzete… - vont vállat az építőmester.
Acabo csendben hallgatta a beszélgetést, majd az ágyra mászott, Khetty lábához és a sarokba kuporodva simogatta a takarót.
- Varázskígyó bajt jelent… varázskígyó nem evilágból való…
- Miért motyog ez folyton valami a varázskígyóról? – csukták be az ajtót a mágusok, majd a fürdőhelyiségből kilépő Kayracra meredtek mindannyian.
- Talán ezért – húzott maga után egy színes foltokkal ékesített kígyótetemet a lich.
- Ho...hogy került ez oda? – meredt Kovi a méretes állatra.
- Khettyt megmarta egy ilyen?! – képedt el Csirguz, majd nagy lendülettel visszanyitott a nő szobájába, akin máris megmutatkoztak a láz jelei, ahogy a szervezete a többi méreggel küzdött.
Acabo egy rongyot gyűrögetett a kezében, amellyel néha letörölte az izzadságcseppeket a nő homlokáról és arcáról.
- Nem lesz baj, Acabo! Túl fogja élni.. – mondta Csirguz, majd visszacsukta az ajtót.
Kayrac bosszúsan vonszolta le a kígyó tetemét a földszinti kandallóig, ahol minden előzetes bejelentés nélkül a lobogó tűzbe hajította, pillanatok alatt förtelmes bűz terjengett körbe.
- Ezt muszáj volt? – nézett Diabolo fancsali arccal. Ezüstös bőrén csillámlás hullámzott, ahogy az undor végigszaladt rajta.
- Muszáj! – bólintott Kayrac. – Nem evilági lény volt, a testét elpusztítani csak úgy lehet, ha elégetjük.
- Na de pont itt bent? – húzta fel az orrát Heian is.
A következő pillanatban a tűzből lángnyelvek csaptak ki. A vöröslő lángnyelveket kékes fény vonta körbe, mintha nem is lángnyelvek, hanem kígyók akarnák elérni Kayrac testét, akik mielőtt megmarhatták volna a lichet sivítva húzódta vissza. Ez megismétlődött néhányszor még, Kayrac egy jó lépésnyi távolságban, mozdulatlanul állt a kandallótól, végül egy nagyobb hördüléssel felcsaptak a lángok, hogy aztán mintha mi sem történt volna, vígan pattogjon a tűz tovább.
- Ez meg mi volt? – ámult el Stubb. Kupáját úgy szorította, mintha az élete függne tőle, még kortyolni is elfelejtett, valójában a döbbenet volt az, ami sokkolta a törpét.
- Menjünk le a pincébe, nézzük meg azt a termet! – sóhajtotta Kayrac és megindult előre.
- Nem várjuk meg Khettyt? – lökte el magát a korláttól Gill.
- Aki maga mondta, hogy nem közülünk való? – az élőholt mágus gúnyos szavai sokáig visszhangzottak a falak között, senki nem felelt, senki nem mozdult, mígnem Lia csendes, de határozott hangon megszólalt:
- Annyit mondott, hogy nem végzetúr, nem galetki és nem is alakváltó… de mi ezt eddig is tudtuk róla… de olyat, hogy nem közülünk való… ilyet soha nem hallottam tőle…
- Most mehet? – kiabált vissza Kovi a pincéből.
- Várj még!
- Akkor nyitom!
- Még neeeeee!! – hajolt át a fehér márványkorláton maszatosan a főépítész. – Zárd el! Nem hallod? Zárd eeel!!
- Mi van? – nézett fel a pincébe vezető lépcsősor tetejéről a fiatal tanonc, majd meglátva főépítész felettébb morcos képét és hadonászó kezeit, visszarohant és elzárta a korábban felszerelt csapot.
- Mi a jó bánat folyik itt? – lépett ki a konyhából Khetty, ahol Liának segített eddig.
Kovi ismét megjelent a pincéből, ugyanolyan koszosan és maszatosan, ahogyan a főépítész festett.
- Meglepetés! – vigyorogta lelkesen a fiú.
- Miféle meglepetés? – nézett fel az emeletre vonakodva Khetty.
Ghallán tartózkodása alatt egészen új értelmet kapott ez a szó, és inkább kétségek töltötték el, mint örömteli várakozás. Ekkor megint megjelent Gill feje a korláton:
- Most már jó! Nyisd ki újra!
Szavaira Kovi egyetlen ugrással szelte át a pincébe vezető öt lépcsőfokot, majd Gill örömittas kiálltásából Khetty arra következtetett, hogy siker koronázta erőfeszítéseiket.
Gill ismét megjelent az emeleten körbefutó folyosón, piszkos kezét törölgetve, széles vigyorral jött lefelé.
- Melegvíz! – állt meg a legalsó lépcsőfokon, Khetty előtt.
- Mi?
- Pár hete felfedeztem egy csőrendszert, nem kell vödörrel felhúzni a vizet ezentúl. Miután a lélekkút felkerült a kupolába, elég mélyről felbugyogott a jéghideg víz a helyén, építettünk fölé egy kis szerkezetet. Fával lehet felfűteni és a víz, ami átfolyik rajta meleg lesz… fönt pedig, csak elterkerd és kész! – láthatóan roppant elégedett volt magával.
- Eltekerem? Mit?
- Hát, egyelőre csak egy ősrégi szekérkereket találtunk a beomlott tárolóban, azt tisztítottuk meg… most még csak azt lehet… - vont vállat a férfi.
Khetty minden rossz érzése ellenére a szó, hogy „melegvíz”, örömteli mosolyt csalt az arcára. A két fiú munkája valóban meglepetés volt a torony minden lakójának, és végre nem valami kellemetlen dolog érte őket.
- Mikor lehet kipróbálni? – nézett felfelé a nő sóvárgó tekintettel. Az idejét sem tudta, hogy mikor volt, amikor nem hideg, patakból merített vízzel kellett mosakodnia, forró fürdő pedig csak a Duparmai időket felidéző emlékeiben fordult elő.
- Ha akarod most rögtön… de azért ne lepődj meg, ha esetleg… ööömmm… mégse működik tökéletesen…
- Ugyan Gill! Ennél szebbet elképzelni sem tudok ezen a hideg napon! – indult el fölfelé a lépcsőn a nő.
Két pillanat alatt térült-fordult és a fürdőhelyiségben termett. A méretes kerék meglehetősen viccesen mutatott a falra szerelve, és a falból magasan kiálló cső sem emlékeztette zuhanyra, de Khetty rég megtanulta, hogy ne keressen hibát olyan dolgokban, amelyekben nem kell.
Mikor jobbra tekerte a kereket, a csőből megindult a víz, úgy ahogy az minden rendes vízvezetéknél szokás. És ami a legnagyszerűbb érzés volt, hogy melegvíz folyt. Igyekezett másokra is gondolni és odafigyelni, de ez a rég nem tapasztalt felemelő érzés nem hagyta elszabadulni olyan könnyen… végülis alig húsz percnyi pacsálás után kilépett a cső alól, hogy elzárja a kereket… A tetoválása felizzott, ahogy hozzáért; a fa mintha életre kelt volna, foltos kígyóként kúszott balra, majd hirtelen megmarta Khetty karját. A nő hiába kapta el a kezét, már késő volt. Kiálltására egy emberként rontottak be legalább hárman: Gill, aki a folyón várta, a szomszéd szobából Csirguz és a lépcsőn épp lefelé tartó Heian.
- Mi történt? – nézett a főépítész, mert nem látott semmi rendelleneset. A csőből nem folyt a víz, bár látszott, hogy korábban bőségesen ontotta magából, a kerék a falra szerelve, ugyanúgy, ahogy hagyta.
- Szedd le innen! – parancsolat Khetty a kerékre mutatva, majd ruháit maga elé fogva igyekezett sietve elhagyni a fürdőt. Ekkor vált először láthatóvá a hátán lévő tetoválása is. Amelyen, a griffekhez hasonlóan, díszes indákba kapaszkodva három főnix volt látható.
Amint belépett a szobájába, a földre szórta ruháit, előrántotta kését, és igyekezett eltávolítani az alkarjába fecskendezett mérget.
~ Affene, hogy már megint velem történik ilyen! – gondolta, miközben a padlóra köpködte a mérget.
- Khetty jól vagy? – kopogott a szobába Csirguz.
- Prímán… - válaszolta gyorsan.
- Mi baj a kerékkel? – állt meg az ajtó előtt Gill is.
- Csak szedd le!
Khetty kifejezetten soknak érezte az aggodalmaskodó érdeklődést. Mikor úgy ítélte meg, hogy végzett a méreg eltávolításával, kimerülten lerogyott az ágyára. Ekkor vette csak észre Acabo rémült tekintetét, amellyel az ágy végében elhelyezett dobozából bámult kifelé.
- Nincs semmi baj – mosolyodott el Khetty.
- Varázskígyó hozni nagy veszedelem alakváltókra… - motyogta, hegyes füleit lehajtva.
- Nem kell aggódnod! – dőlt hátra az ágyban, magára húzva a takaróját.
- Nem szabad most aludni!!! – ugrott elő a ládából Acabo.
- Fáradt vagyok, Acabo… hagyjál most…
- Nem aludni! – kiálltotta a manó, miközben igyekezett lerángatni a takarót a nőről.
Kétségbeesett hangjára ismét nagy lendülettel nyílt ki a szobaajtó, most még többen igyekeztek betódulni rajta, ezzel egyidőben Khetty dühösen villogó szemmel ült fel az ágyában:
- Én nem vagyok alakváltó, se galetki, se végzetúr! Nem lesz semmi bajom egy varázskígyótól, azon kívül, hogy megvisel! Ti meg mit bámultok! Hagyjatok már békén!
Khetty dühöngéseit eddig is nehezen viselték jópáran a toronyban, mivel amilyen hirtelen fellobbant benne az indulat, ugyanolyan hirtelen le is csendesedett, csak a köztes időben nem szabadott a közelében tartózkodni, de így még sosem kiabált senkivel. Miután kiadta dühét, magára húzta a takaróját és szinte azonnal álomba merült.
- Miféle varázskígyó? – vonta össze a szemöldökét Danka, aki eddig a tekercseket tanulmányozta a mágikus szobában, majd Gillre meredt. – Azt mondtad, hogy a pincéből hoztad azt a kereket?
- Onnan… tele van mindenféle lim-lommal az a helység, illetve csak volt, mert Kovival rendbe tettük az egészet, kihordtuk a földet…
- Kihordtátok? – kerekedett el Stubb tekintete is.
- Egész nagy terem lehetett valamikor, csak benőtte a növények gyökérzete… - vont vállat az építőmester.
Acabo csendben hallgatta a beszélgetést, majd az ágyra mászott, Khetty lábához és a sarokba kuporodva simogatta a takarót.
- Varázskígyó bajt jelent… varázskígyó nem evilágból való…
- Miért motyog ez folyton valami a varázskígyóról? – csukták be az ajtót a mágusok, majd a fürdőhelyiségből kilépő Kayracra meredtek mindannyian.
- Talán ezért – húzott maga után egy színes foltokkal ékesített kígyótetemet a lich.
- Ho...hogy került ez oda? – meredt Kovi a méretes állatra.
- Khettyt megmarta egy ilyen?! – képedt el Csirguz, majd nagy lendülettel visszanyitott a nő szobájába, akin máris megmutatkoztak a láz jelei, ahogy a szervezete a többi méreggel küzdött.
Acabo egy rongyot gyűrögetett a kezében, amellyel néha letörölte az izzadságcseppeket a nő homlokáról és arcáról.
- Nem lesz baj, Acabo! Túl fogja élni.. – mondta Csirguz, majd visszacsukta az ajtót.
Kayrac bosszúsan vonszolta le a kígyó tetemét a földszinti kandallóig, ahol minden előzetes bejelentés nélkül a lobogó tűzbe hajította, pillanatok alatt förtelmes bűz terjengett körbe.
- Ezt muszáj volt? – nézett Diabolo fancsali arccal. Ezüstös bőrén csillámlás hullámzott, ahogy az undor végigszaladt rajta.
- Muszáj! – bólintott Kayrac. – Nem evilági lény volt, a testét elpusztítani csak úgy lehet, ha elégetjük.
- Na de pont itt bent? – húzta fel az orrát Heian is.
A következő pillanatban a tűzből lángnyelvek csaptak ki. A vöröslő lángnyelveket kékes fény vonta körbe, mintha nem is lángnyelvek, hanem kígyók akarnák elérni Kayrac testét, akik mielőtt megmarhatták volna a lichet sivítva húzódta vissza. Ez megismétlődött néhányszor még, Kayrac egy jó lépésnyi távolságban, mozdulatlanul állt a kandallótól, végül egy nagyobb hördüléssel felcsaptak a lángok, hogy aztán mintha mi sem történt volna, vígan pattogjon a tűz tovább.
- Ez meg mi volt? – ámult el Stubb. Kupáját úgy szorította, mintha az élete függne tőle, még kortyolni is elfelejtett, valójában a döbbenet volt az, ami sokkolta a törpét.
- Menjünk le a pincébe, nézzük meg azt a termet! – sóhajtotta Kayrac és megindult előre.
- Nem várjuk meg Khettyt? – lökte el magát a korláttól Gill.
- Aki maga mondta, hogy nem közülünk való? – az élőholt mágus gúnyos szavai sokáig visszhangzottak a falak között, senki nem felelt, senki nem mozdult, mígnem Lia csendes, de határozott hangon megszólalt:
- Annyit mondott, hogy nem végzetúr, nem galetki és nem is alakváltó… de mi ezt eddig is tudtuk róla… de olyat, hogy nem közülünk való… ilyet soha nem hallottam tőle…
Dátum: 2009.01.10. 18:56:20
Sziasztok!
Vagyok, olvasgatok, csak még írom a folytatást is
Danka: tiszta lökött vagy!
Vagyok, olvasgatok, csak még írom a folytatást is
Danka: tiszta lökött vagy!
Dátum: 2009.01.09. 22:29:14
De már kifelé jössz a betegségből, nem? Vagy még mindig inkább az elején tartasz?
Dátum: 2009.01.09. 22:23:55
Biztos nem fáztam meg, két liter narancslé van bennem, tegnap már ittam egy kupicányi Johnnie Walkert, a fertőtlenítés miatt 
ma meg a boros teát... szóval alkohollal kúrálom magam... meg egyébként is nehezen leszek beteg (szerencsére )
ma meg a boros teát... szóval alkohollal kúrálom magam... meg egyébként is nehezen leszek beteg (szerencsére )Dátum: 2009.01.09. 21:00:28
Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de két bögre forralt boros tea, egy pokróc, vörösen izzó konvektor mellett én majd megfagyok!!!!
Gyedmaroz van... túlságosan is!!!
De legalább elfagynak a mocsok kis kártevő bogarak lárvái, akik minden évben lezabálják a virágaimat! hehehehehe
Gyedmaroz van... túlságosan is!!!
De legalább elfagynak a mocsok kis kártevő bogarak lárvái, akik minden évben lezabálják a virágaimat! hehehehehe
Dátum: 2009.01.09. 19:51:13
Idézet: Telk - 2009.01.09. 19:17:31
Tényleg? hmmm... tudodm, hogy néhányszor rá kellett szólnom, hogy "Mukodj!!!", de nem volt olyan drasztikus, mint korábban...
Szia! Akkor nálad minden rendben van. Tegnap nem volt jó a nett vagy a géped mert hol bejelentkeztél hol kiléptél?
Tegnap nem volt jó a nett vagy a géped mert hol bejelentkeztél hol kiléptél?Tényleg? hmmm... tudodm, hogy néhányszor rá kellett szólnom, hogy "Mukodj!!!", de nem volt olyan drasztikus, mint korábban...
Dátum: 2009.01.09. 19:14:39
Jó estét mindenkinek Gép nagyjából meggyógyítva, heti munka befejezve, forralt bor magamba töltve... hukkk...
Gép nagyjából meggyógyítva, heti munka befejezve, forralt bor magamba töltve... hukkk... Miután a Smaragd Rend tagjai beköltöztek Napkapu szabad szobáiba és kényelembe helyezték magukat a kevésbé meleg, de a barlangnál mindenképpen világosabb épületben, gyorsan teltek a napok.
Kayrac smaragd tekintete megakadt a torony jónéhány még kijavítatlan hibáján, a máladozó vakolaton, a megtört üvegkupolán és ezt szóvá is tette, az építőmester Gill Bates pedig kevéssé lelkesedett ezért. Hiszen ő maga is látta ezeket a hibákat, de a kútban kavargó és a vadászatok, portyák során nyert energia nem volt elég mindenre.
Ennek ellenére úgy tűnt odafigyel ezekre a jelzésekre és dörmögve ugyan, de nekikezdett a kijavításuknak.
Állandó segédje is akad, a lassan mágustanoncból mágussá fejlődő Kovi Zee személyében, aki ugyan folyton mesélt a közös építkezések alatt, de így legalább elterelte Gill figyelmét.
A Rend tagjain kívül két kóborló varázsló is meghúzta magát a toronyban, akik végül külön szobát kaptak, mint a szövetség tagjai.
Ennyi végzetúr szinte állandó zsongásban tartotta a tornyot. A könyvtárban, a laboratóriumban, a konyhában… mindig volt legalább 3-4 társalgó, beszélgető varázsló, akik ismerkedtek, barátkoztak egymással. A régi csendes, nyugodt légkör elszállt… egyetlen helyen lehett még némi nyomát lelni a kupolában, de ott is csak a hideg miatt és a feljárón keresztül azért oda is felhallatszott egy-egy szívből jövő nevetés, vagy éppen egy vita utáni ajtócsapódás hangja.
Khetty mégis leginkább itt töltötte az idejét. Kedvelte új társait, egy pillanatig sem bánta meg, hogy csatlakoztak hozzájuk; hamar beilleszkedtek és olyan természetességgel éltek együtt mintha mindig is így lett volna… de hiányzott az megnyugtató csend, amely korábban körbelengte a tornyot.
Khetty néhány nagy, színes párnát vitt magával, amelyekre telepedve egy vastag könyvet lapozgatott. Mióta hónapokkal ezelőtt beköltöztek a toronyba, lassacskán kinyitogatták a mágiával lezárt szinteket. Itt újabb és újabb rejtélyek kerültek elő, viszont mindenki megtalálta magának azt a zugot, ahol szívesen tartózkodott, ahol kérdéseire választ találhatott…
A tapasztalatok szerint a laboratórium volt a legveszélyesebb hely, bár Gloom nagyon lelkesen és szívesen tevékenykedett ott, de miután harmadik alkalommal is lángra lobbantotta a padlót a kicsöppenő vegyszerekkel, a vezetők ráparancsoltak, hogy Danka nélkül nem csinálhat semmit, hiszen a fiú legalább el tudta olvasni a címkéket.
A torony bővülésével Lia került a legnehezebb helyzetbe. Amíg csak páran voltak, örömmel tett eleget az elvárásnak, hogy főzzön, de több mint húsz emberre minden estére ételt készíteni… nem ez volt az álma, sőt! Kezdte kifejezetten tehernek érezni ezt a feladatot! Hiába segédkezett neki Bulcsu és Hajnalea is, úgy érezte magát, mint egy vendéglős, akinek minden napra új menüsort kell összeállítania.
Khetty jól látta ezt, és erősen törte is a fejét, hogy hogyan tudna segíteni, de nem nagyon jutott előbbre, csupán azt látta biztosan, hogy egyelőre mindenkinek az a jobb, ha ő maga nem veszi át a főzőkanalat.
A térdén kinyitott könyvben azonban nem erre kereste a választ, hanem valami másra, ami már a beköltözés utáni napokban szöget ütött a fejébe.
A párnákon ülve, vastag szőrmepalástba burkolózva nézett fel, amikor megérezte szagos társa közeledtét. Úgy tűnt a törpe zömök testalkatát annyi réteg ruhával fedi be, amelytől mozgása nehézkesnek, döcögősnek tűnt.
- Sör! – nyújtotta át az egyik korsót, majd lehuppant az egyik szabad párnára. – Hideg is van itt, a kilátás se csodás, minek vagy akkor itt? – nézett a nőre vörös szakálla mögül élénk kék szemekkel Stubb.
- Kell egy kis csend…
- Kinek?
- Nekem – szaladt ráncba a homloka Khettynek néhány pillanatra, majd belekortyolt a sörbe, ami ugyan hideg volt, de legalább oltotta a szomját.
Néhány pillanatig csendben ültek, majd a nő megszólalt:
- Láttam, letakarítottad a gyakorlótérről a havat.
- Jah…
- Azt is láttam, hogy milyen mesterien harcolsz… félelmetes erő lakozik benned… biztos, hogy varázsló vagy, mint a többiek?
Stubb erre elvörösödött a füle végéig, ez ugyan nem látszott dús szakálla és hosszú haja mögül, de az ahogy a korsóba bámult elárulta zavarát.
- Ne érts félre! Én örülök neki! – mosolyodott el erre Khetty. – Csak még sosem láttam ilyet! És őszintén bevallom, annak örülök leginkább, hogy nem ellenségek vagyunk!
- Ne mondj már ilyeneket… - húzta meg a korsóját Stubb.
- Attól hogy nem mondom, még ez marad az igazság…
- Csak sokat gyakorlok… - vonta meg a vállát a törpe. – Inkább arra felelj, hogy mit olvasol már napok óta?
- Napok óta?
- Jah… azért mert nem érem el, még látom, hogy ugyanaz a könyv hiányzik a polcról, minden alkalommal, amikor feljössz ide...
Most Khettyn volt a meglepődés sora, jó ideig kutatta a törpe szakállas arcát, de leginkább csak megszámolni tudta volna a szőrszálakat, másra nem jutott. Kis ideig tanakodott magában, hogy megossza-e a hadvezérrel a félelmeit, végül belekezdett:
- Mikor beköltöztünk, az egész tornyot körbelengte valami különös, sötét hangulat… talán Csirguz még emlékszik rá… talán Gill is… valahogy nem is tudom, ősi mágia áradt a falakból…
- Vettem észre a villogós szobában…
- Villogós?
- Ahol folyton hunyorognak azok az ábrák a falon…
Khetty elmosolyodott erre, majd folytatta:
- Tulajdonképpen egyből arra koncentráltunk, hogy a torony magasabb szintjeit rendbe hozzuk, feltörjük a zárakat az ajtókon és ez a sötét átok, mintha eltűnt volna… aztán megjelent köztünk Peps, egy tűzmadárként… a falakból… és emlékszem, mikor aztán emberi alakot öltött és milyen rémült volt a tekintete, amikor a pincéről kérdezett…
- A pincéről?
- Igen… de nem törődtem túl sokat ezzel, volt egyéb dolgunk is akkoriban… de mikor az Azúr Légió támadása elől a pincébe menekültünk…
- Emlékszem… - vörösödött el Stubb ismét, mire Khetty pár pillanatig értetlenül nézett rá, aztán eszébe jutott a bájital, amitől a törpe elég kellemetlen helyzetbe került.
- Csak arra akartam utalni, hogy van ott lent valami… szinte éreztem a bőrömön a légvételét, amíg ott voltunk…
- És meg akarod nézni – bólintott erre Stubb az utolsó kortyot is lehúzva a söréből, majd üres kupáját szó nélkül kicserélte Khetty félig még teli korsójára.
- Meg! – bólintott a nő.
- Gondolhatod, hogy nem mész oda egyedül!
- Hová mentek? – ért fel a kupolába Kayrac.
- Szörnyet írtani! – vágta rá azonnal Stubb.
Khetty bosszankodva nézett a törpére, aki úgy tűnt szószátyárabb, mint egy nő, aztán ahogy a törpe cinkosan mosolygó szemébe nézett megértette végre, hogy nem kell egyedül nekivágnia semminek. Nem várja el senki, hogy egymaga hárítsa el a tornyot fenyegető veszélyt, és főleg azt, hogy vannak rajta kívül más kalandvágyó toronylakók is, akik sérelmeznék, ha itthagyná őket, úgyhogy végül csak ennyit mondott:
- Hát igen…valami ilyesmi…
Kayrac smaragd tekintete megakadt a torony jónéhány még kijavítatlan hibáján, a máladozó vakolaton, a megtört üvegkupolán és ezt szóvá is tette, az építőmester Gill Bates pedig kevéssé lelkesedett ezért. Hiszen ő maga is látta ezeket a hibákat, de a kútban kavargó és a vadászatok, portyák során nyert energia nem volt elég mindenre.
Ennek ellenére úgy tűnt odafigyel ezekre a jelzésekre és dörmögve ugyan, de nekikezdett a kijavításuknak.
Állandó segédje is akad, a lassan mágustanoncból mágussá fejlődő Kovi Zee személyében, aki ugyan folyton mesélt a közös építkezések alatt, de így legalább elterelte Gill figyelmét.
A Rend tagjain kívül két kóborló varázsló is meghúzta magát a toronyban, akik végül külön szobát kaptak, mint a szövetség tagjai.
Ennyi végzetúr szinte állandó zsongásban tartotta a tornyot. A könyvtárban, a laboratóriumban, a konyhában… mindig volt legalább 3-4 társalgó, beszélgető varázsló, akik ismerkedtek, barátkoztak egymással. A régi csendes, nyugodt légkör elszállt… egyetlen helyen lehett még némi nyomát lelni a kupolában, de ott is csak a hideg miatt és a feljárón keresztül azért oda is felhallatszott egy-egy szívből jövő nevetés, vagy éppen egy vita utáni ajtócsapódás hangja.
Khetty mégis leginkább itt töltötte az idejét. Kedvelte új társait, egy pillanatig sem bánta meg, hogy csatlakoztak hozzájuk; hamar beilleszkedtek és olyan természetességgel éltek együtt mintha mindig is így lett volna… de hiányzott az megnyugtató csend, amely korábban körbelengte a tornyot.
Khetty néhány nagy, színes párnát vitt magával, amelyekre telepedve egy vastag könyvet lapozgatott. Mióta hónapokkal ezelőtt beköltöztek a toronyba, lassacskán kinyitogatták a mágiával lezárt szinteket. Itt újabb és újabb rejtélyek kerültek elő, viszont mindenki megtalálta magának azt a zugot, ahol szívesen tartózkodott, ahol kérdéseire választ találhatott…
A tapasztalatok szerint a laboratórium volt a legveszélyesebb hely, bár Gloom nagyon lelkesen és szívesen tevékenykedett ott, de miután harmadik alkalommal is lángra lobbantotta a padlót a kicsöppenő vegyszerekkel, a vezetők ráparancsoltak, hogy Danka nélkül nem csinálhat semmit, hiszen a fiú legalább el tudta olvasni a címkéket.
A torony bővülésével Lia került a legnehezebb helyzetbe. Amíg csak páran voltak, örömmel tett eleget az elvárásnak, hogy főzzön, de több mint húsz emberre minden estére ételt készíteni… nem ez volt az álma, sőt! Kezdte kifejezetten tehernek érezni ezt a feladatot! Hiába segédkezett neki Bulcsu és Hajnalea is, úgy érezte magát, mint egy vendéglős, akinek minden napra új menüsort kell összeállítania.
Khetty jól látta ezt, és erősen törte is a fejét, hogy hogyan tudna segíteni, de nem nagyon jutott előbbre, csupán azt látta biztosan, hogy egyelőre mindenkinek az a jobb, ha ő maga nem veszi át a főzőkanalat.
A térdén kinyitott könyvben azonban nem erre kereste a választ, hanem valami másra, ami már a beköltözés utáni napokban szöget ütött a fejébe.
A párnákon ülve, vastag szőrmepalástba burkolózva nézett fel, amikor megérezte szagos társa közeledtét. Úgy tűnt a törpe zömök testalkatát annyi réteg ruhával fedi be, amelytől mozgása nehézkesnek, döcögősnek tűnt.
- Sör! – nyújtotta át az egyik korsót, majd lehuppant az egyik szabad párnára. – Hideg is van itt, a kilátás se csodás, minek vagy akkor itt? – nézett a nőre vörös szakálla mögül élénk kék szemekkel Stubb.
- Kell egy kis csend…
- Kinek?
- Nekem – szaladt ráncba a homloka Khettynek néhány pillanatra, majd belekortyolt a sörbe, ami ugyan hideg volt, de legalább oltotta a szomját.
Néhány pillanatig csendben ültek, majd a nő megszólalt:
- Láttam, letakarítottad a gyakorlótérről a havat.
- Jah…
- Azt is láttam, hogy milyen mesterien harcolsz… félelmetes erő lakozik benned… biztos, hogy varázsló vagy, mint a többiek?
Stubb erre elvörösödött a füle végéig, ez ugyan nem látszott dús szakálla és hosszú haja mögül, de az ahogy a korsóba bámult elárulta zavarát.
- Ne érts félre! Én örülök neki! – mosolyodott el erre Khetty. – Csak még sosem láttam ilyet! És őszintén bevallom, annak örülök leginkább, hogy nem ellenségek vagyunk!
- Ne mondj már ilyeneket… - húzta meg a korsóját Stubb.
- Attól hogy nem mondom, még ez marad az igazság…
- Csak sokat gyakorlok… - vonta meg a vállát a törpe. – Inkább arra felelj, hogy mit olvasol már napok óta?
- Napok óta?
- Jah… azért mert nem érem el, még látom, hogy ugyanaz a könyv hiányzik a polcról, minden alkalommal, amikor feljössz ide...
Most Khettyn volt a meglepődés sora, jó ideig kutatta a törpe szakállas arcát, de leginkább csak megszámolni tudta volna a szőrszálakat, másra nem jutott. Kis ideig tanakodott magában, hogy megossza-e a hadvezérrel a félelmeit, végül belekezdett:
- Mikor beköltöztünk, az egész tornyot körbelengte valami különös, sötét hangulat… talán Csirguz még emlékszik rá… talán Gill is… valahogy nem is tudom, ősi mágia áradt a falakból…
- Vettem észre a villogós szobában…
- Villogós?
- Ahol folyton hunyorognak azok az ábrák a falon…
Khetty elmosolyodott erre, majd folytatta:
- Tulajdonképpen egyből arra koncentráltunk, hogy a torony magasabb szintjeit rendbe hozzuk, feltörjük a zárakat az ajtókon és ez a sötét átok, mintha eltűnt volna… aztán megjelent köztünk Peps, egy tűzmadárként… a falakból… és emlékszem, mikor aztán emberi alakot öltött és milyen rémült volt a tekintete, amikor a pincéről kérdezett…
- A pincéről?
- Igen… de nem törődtem túl sokat ezzel, volt egyéb dolgunk is akkoriban… de mikor az Azúr Légió támadása elől a pincébe menekültünk…
- Emlékszem… - vörösödött el Stubb ismét, mire Khetty pár pillanatig értetlenül nézett rá, aztán eszébe jutott a bájital, amitől a törpe elég kellemetlen helyzetbe került.
- Csak arra akartam utalni, hogy van ott lent valami… szinte éreztem a bőrömön a légvételét, amíg ott voltunk…
- És meg akarod nézni – bólintott erre Stubb az utolsó kortyot is lehúzva a söréből, majd üres kupáját szó nélkül kicserélte Khetty félig még teli korsójára.
- Meg! – bólintott a nő.
- Gondolhatod, hogy nem mész oda egyedül!
- Hová mentek? – ért fel a kupolába Kayrac.
- Szörnyet írtani! – vágta rá azonnal Stubb.
Khetty bosszankodva nézett a törpére, aki úgy tűnt szószátyárabb, mint egy nő, aztán ahogy a törpe cinkosan mosolygó szemébe nézett megértette végre, hogy nem kell egyedül nekivágnia semminek. Nem várja el senki, hogy egymaga hárítsa el a tornyot fenyegető veszélyt, és főleg azt, hogy vannak rajta kívül más kalandvágyó toronylakók is, akik sérelmeznék, ha itthagyná őket, úgyhogy végül csak ennyit mondott:
- Hát igen…valami ilyesmi…
Dátum: 2009.01.04. 21:12:58
Idézet: Atreus - 2009.01.04. 20:09:48
Atre... Van megoldás.... hazajössz a találkozóra vagy inkább el se mész!
Telk: nagyon szívesen mennék, de nem tudom megígérni, mert nem tudom, hogy melyik kontinensen leszek a nyáron. Lehet hogy már 1 hónap múlva nem leszek itthon. Ha még itthon leszek, akkor feltétlen megyek találkozni
Atre... Van megoldás.... hazajössz a találkozóra vagy inkább el se mész!
Dátum: 2009.01.04. 19:00:00
Idézet: Telk - 2009.01.04. 17:44:54
Nem Vízkeresztkor kell bontani a fát? Az meg elvileg ma van... mindegy végülis, mert hétköznap úgyse lenne rá időm...
Szia! Mindenki. A fát nem szabad bontani csak 6.-a után így tarja a néphagyomány.
A fát nem szabad bontani csak 6.-a után így tarja a néphagyomány.Nem Vízkeresztkor kell bontani a fát? Az meg elvileg ma van... mindegy végülis, mert hétköznap úgyse lenne rá időm...
Dátum: 2009.01.04. 16:20:36
Idézet: Cirmos cica - 2009.01.04. 16:08:57
Úgy könnyűűűű!
az enyémnek sem. műfenyő. 
Úgy könnyűűűű!
Dátum: 2009.01.04. 16:05:03
Azt hiszem nekiállok lebontani a szép és gyönyörűséges karácsonyfámat... 
Pedig még bírná... egyetlen levele se hullott még le...
Pedig még bírná... egyetlen levele se hullott még le... Dátum: 2009.01.04. 16:03:41
Én is megjöttem Szia mindenkinek
Szia mindenkinek Dátum: 2009.01.03. 23:20:25
Mennyi ismerősöm lett hirtelen az msn-en! Azt hiszem ki is rugdosom a sok régi tagot, akivel sose beszélek!
Azt hiszem ki is rugdosom a sok régi tagot, akivel sose beszélek! Dátum: 2009.01.03. 23:07:18
Idézet: Atreus - 2009.01.03. 22:52:35
Értem... hát... amennyiben ez minden vágya... némi csalódással ugyan, de ezt még ki tudom elégíteni...
Atreus hadnagynak lennének egyéb vágyai is..
Pl megkóstolná azt a híres krumplisalátát
Jó éjt Telk!
Pl megkóstolná azt a híres krumplisalátát
Jó éjt Telk!
Értem... hát... amennyiben ez minden vágya... némi csalódással ugyan, de ezt még ki tudom elégíteni...
Dátum: 2009.01.03. 20:50:03
Telk: ha összehozunk egyszer valami 2-3 napos "ereszd el a hajam" találkozót, akkor megígérem, hogy megmasszírozlak...
Atreus hadnagyot is természetesen.... ha ez minden vágya...
Atreus hadnagyot is természetesen.... ha ez minden vágya...
Dátum: 2009.01.03. 20:00:56
Telk ne mondj ilyeneket! Tényleg nem érek én ennyit.... Byzon meg nincs itt, hogy tiltakozzon, de sejtheted, hogy kézzel-lábbal hadakozna egy ilyen hajlongási hullám ellen...
Különbenis még megfájdul a derekatok, aztán masszírozhatom ki a csomót belőle!
Byzon meg nincs itt, hogy tiltakozzon, de sejtheted, hogy kézzel-lábbal hadakozna egy ilyen hajlongási hullám ellen... Különbenis még megfájdul a derekatok, aztán masszírozhatom ki a csomót belőle!
Dátum: 2009.01.03. 19:45:57
Idézet: Telk - 2009.01.03. 19:28:45
Csak leírtam, ami eszembe jutott... de Byzon babérjaira semmiképp sem török... a westes írásokat mindenképp meghagyom neki...
Egyébként egész nap Kyranniában voltam... jót tett egy kis vadnyugat a történelmi háttér kiötlése közben
Szia Khetty ez nagyon jó még mi itt hétköznapi szavakat használunk Te már prózába is foglaltál mindent. 
Csak leírtam, ami eszembe jutott...
de Byzon babérjaira semmiképp sem török... a westes írásokat mindenképp meghagyom neki... Egyébként egész nap Kyranniában voltam...
jót tett egy kis vadnyugat a történelmi háttér kiötlése közben