Hozzászólások - Byzon

De nagyon röhögök én most!!!

Mi történt Westen? Nekem eltűnt a Csevej topic...

Én már elvből nem reagálok Sir Ny hsz-ra (ahogy Edefére és Kagemusháéra sem). Nekem ebből elég volt.

Incubus nehéz fejjel ébredt a torony rengéseire. Véreres szemekkel csóválta meg a fejét. Lassan kitápászkodott az ágyból, és zúgó fejjel próbálta azonosítani hol van. Aztán ahogy lassan visszajöttek az emlékképek lesétált a gyakorlótérre. Út közben senkivel nem találkozott, de meglepetten állt meg gyakran megcsodálni a torony feltáruló részeit.
"- Mit nem adtunk volna a háború alatt ezért a tudásért, hogy hol milyen erős a fal, milyen az alaprajz..." - keserűen elvigyorodott. Még mindig úgy gondolkodik mint egy katona. Pedig többé nem volt az. Sem tiszt. Csak egy csavargó, akit megszántak egy éjszakára.
Leérve az udvarra azonnal meglátta a gyakorlóteret. Egy kardforgató az ilyet mindig megismeri. Körbenézve nem látott senkit, így remélte, nem zavar senkit ha kiadja magából a feszültséget egy kis gyakorlással. Levetkőzött, csak bőrnadrágja és csizmái maradtak, aztán belekezdett egy hosszú, 1000 lépéses gyakorlatba. Láthatatlan ellenfelekkel harcolt, rettenetes csapások elől tért ki, melyek nem is oly régen a kaszárnya védelmében még nagyon is valóságosak voltak, izomszakasztó gyakorlatok űzték el fejéből a halott bajtársak emlékét. Hirtelen megérezte, hogy valaki áll mögötte. Gyors mozdulattal befejezte a gyakorlatot és felmérte a mögötte állót. Fantasylia állt ott és meglepett arccal figyelte a gyakorlatozó harcost. Incubus fejet hajtott üdvözlésképpen:
- Köszönöm a szállás ajándékát. Átadom a küzdőteret.
- Szívesen - mosolygott a hóhajú máguslány. - Ha befejezted, akkor kaphatsz az étel ajándékából is. Egyébként nagyon sokat fejlődtél a háború óta.
- Mégsem voltam elég jó - rázta a fejét keserűen az egykori tiszt.
- Lássuk - válaszolta hirtelen a lány, intésére egy gyakorló buzogány röppent a kezébe. Incubus meglepetten bólintott.
A nagydarab harcos csikorogva mormolta a méregfelhő igéit, a zöldes köd beborította mágusnőt, aki nehézkesen köhögve intett a fegyveres felé. Az ujjaiból előtörő energiagömbök Incubus mellkasába vágódtak, a fickó szinte szaltózott a mágia erejétől. De aztán oldalra tárt karokkal előrelendült, mint a háború alatti utolsó küzdelmükkor. Lia már emelte is a buzogányt, de meglepetten kellett tapasztalnia a férfi gyorsaságát, akinek vaskos karjai átfonták a derekát és a levegőbe lendítették. Tüdejéből kiszorult a levegő, a bordái megreccsentek, ahogy az ölelés egyre szorosabbá vált. Lia nagyszerű harcos volt ugyan, de nem birkózó, ez a helyzet meglepte és pillanatnyit késlekedett, hogy mit csináljon. Többre nem is maradt ideje, mert Incubus egyszerűen belefejelt az arcába. A hóhajú mágusnő fogai megcsikordultak a nagy erejű találattól. Megszédült, érezte, már nem lenne ellenfél a harcosnak. Ekkor egy lágy, kellemes női hang harsant mögöttük:
- Megint te? Még mindig a mágusokat pusztítanád?! Nem hagyom, hogy megint ezt tedd! - kiáltotta.
Vörös hajú, sápadt, fiatal lányka állt előttük, meglehetős zavarban. Látszott, maga is meglepődött azon, hogy felemelte a hangját. Incubus elengedte Liát, és érdeklődve fordult az új jövevény felé. Szeme összeszűkült, látszott, ismerős neki az előtte álló. A pálinka élvezetétől karcos hangján kérdezte:
- Ismerlek?
- Igen - suttogta most már a lány. - Ismersz. Mágustanonc voltam a Kezdetek Gyöngyei között. Így sem ismerős te gazember?!
- Fékezd meg a nyelved Gloom - mondta csendesen Lia. - Incubus a vendégünk!
A fiatal mágusnő zavarodottan nézett Fantasyliára.
- Egy barbár mint vendég a mágusok tornyában?
- Igen - bólintott a lány. - Méghozzá mindannyiunk által kedvelt vendég.
- Nos... - mormolta Gloom csendesen - akkor sajnálom sértő szavaim. Csak azt hittem...
- Azt hitted csatázunk a tiszteletre méltó mágusnővel - bólintott a harcos. - Nincs ebben meglepő. Tekintve, hogy nekünk van már közös múltunk. Nagyszerű harcot vívtunk valaha egymással. Kivívtátok vele tiszteletünket és megbecsülésünket.
- Te talán élvezted a háborút, de mi mágusok nem vagyunk a harc megszállottai. Talán, ha te is megismerted volna már a vereség keserű ízét többet tudnál a világról.
A férfi arcán különös mosoly futott át.
- Hmm. Talán igazad van. Nem ismerik egymást a harcosok és a mágusok. Ti vérgőzös vadállatoknak láttok minket. Én meg eddig azt hittem a mágusok megfontoltak és nem szólnak elhamarkodottan.
Biccentett és elsétált a konyha felé. Gloom meglepetten pillantott utána és kérdőn nézett Liára.
- Igaza van - válaszolt a kimondatlan kérdésre a mágusnő. - Ha beszéltél volna valamelyikünkkel, már tudnád, hogy a kaszárnya elveszett. Ők is elbuktak. Legértékesebb kincseiket, az általuk őrzött tudást hozta most hozzánk Incubus, és ha valaki, akkor ő már ismeri a vereséget, hidd el.
Gloom szomorúan pillantott maga elé, majd hirtelen villámgyorsan a férfi után iramodott és halk hangon megszólította:
- Incubus. Én... Én sajnálom. Nem tudtam.
- Egy vesztes háború után mindig érthetőek az indulatok. Nem érdemeltétek ki a támadásunkat, de mi is kényszer helyzetben voltunk. Sajnálom. Te már új otthont találtál magadnak és én is ezen vagyok. Temessük el inkább a múltat.
- Azt hiszem tényleg van még mit tanulnom a bölcs magiszterektől itt a Napkapuban.
- No és? A mágusoknál nem erről szól a tanonc időszak? - vigyorodott el a férfi és kezet nyújtott.
Rövid tétovázás után találkozott a két kéz és a két szempárban is mosoly bujkált. Incubus a közben melléjük érő Liára pillantott:
- A tekercsekkel kapcsolatos beszámolóm még nem fejeztem be. Beszélnem kéne azzal közületek, aki legtöbbet tud népünk múltjáról és az Ellenségről.

Szegény Telk, hogy meglepődne ha becsöngetnénk hozzá 5-en, ha Skorm is jön, akkor 6-an...

Mikor indulunk?

Mindjárt beugrok a Suzukiba! Ne mond mégegyszer, mert nincs olyan messze Szeged!

Én körmölöm a novellát, meg vadászgatok, meg közben MSN-en próbálok fordítani egy haveromnak, meg kajálok, meg kávét főzök, meg cigarettázom, meg...

Írj privátban Hatsepsutnak. Szerintem a kérdésed nem rossz, valaki rossz kedvében volt. Ha átlagban jók a kérdéseid, akkor esélyes, hogy Hatsep feloldja a tiltást. Én sem értem mi a gond...

Sok szerencsét!

Hát ha visszajössz (és remélem visszajössz) akkor, ha még van kedved köztünk kalandozni, szólj!

Tökéletes. Ki vagyok végezve, ez vagy 2 órányi nyugit jelent. Ez már szorosabb volt.

Beszéltem velük. Ha szeretnél visszatérni, miután lejár az újabb távolléted, akkor szívesen látnak. Mennyi időre mész el már megint?

Nem, nem.

Asszem nem akarom megtudni, mekkora a támadásod, hogy a 49 (+23)-as védelmem mellett ekkora pofonokat osztasz ki... Jujj!

Köszi, szép volt! Nem semmi! Röpke 525 Ép-t vert belém... Nem gyenge!

Cirmi gyere te is please!

Gyere nyugodtan!!!

Világ1-en vagyok már csak és nem tudsz. Egyrészt egy hordában vagyunk, másrészt 12 szint a különbség. De nagyon aranyos vagy! Köszönöm!

Basszus! Szintet léptem! Most kéne nagyon az a leütősdi! Cirip, Cirmi, ha ráértek, akkor nagyon jó lenne!

Szerintem ahogy Thyrly!

Idézet: cirip - 2008.12.13. 15:24:36

Kizárt még alszom, nem vagyok ott.