Remek kis halastó van itt nálunk! Elviszem a megmaradt Jonnny fijút is, bár az csak szagmintának lesz már elég, de a szándék megvan! Hozzászólások - Khetty
Dátum: 2009.01.13. 23:52:50
Korcsolyázniiii! Gyertek le hozzánk hétvégén! Remek kis halastó van itt nálunk! Elviszem a megmaradt Jonnny fijút is, bár az csak szagmintának lesz már elég, de a szándék megvan!
Remek kis halastó van itt nálunk! Elviszem a megmaradt Jonnny fijút is, bár az csak szagmintának lesz már elég, de a szándék megvan! Dátum: 2009.01.13. 22:53:21
Köszi!
No és te hogy vagy? Gyógyulóban már? Tea? Lázmérő?
No és te hogy vagy? Gyógyulóban már? Tea? Lázmérő?
Dátum: 2009.01.13. 22:32:24
Szavam nem lehet rájuk! Nagyon rendesek voltak 
Dátum: 2009.01.13. 22:05:11
Idézet: Telk - 2009.01.13. 21:37:12
Általában igyekszem jól csinálni a dolgaimat, hogy ne adjak lehetőséget az illetékeseknek arra, hogy mást mondjanak
Persze mindig találhatnak hibát, ha akarnak és ebbe is bele tudtak volna kötni, de elővettem csábító mosolyom (kár, hogy nők voltak, így nem volt olyan hatásos ) és így minden rendben is volt
Gratula! Az nagy szó ha az APEH dicsér. 
Általában igyekszem jól csinálni a dolgaimat, hogy ne adjak lehetőséget az illetékeseknek arra, hogy mást mondjanak
Persze mindig találhatnak hibát, ha akarnak és ebbe is bele tudtak volna kötni, de elővettem csábító mosolyom (kár, hogy nők voltak, így nem volt olyan hatásos
) és így minden rendben is volt Dátum: 2009.01.13. 22:01:12
Jancsit több, mint 4 éve őrizgetem... emlék... így lassan fogy... de azt hiszem már kicsit gyorsabban... hukkk...
Dátum: 2009.01.13. 21:50:14
Hogy szól a mondás. A ny á d szeret?
Igen szeret
Nem szeret
Nincs anyám
Jól á t b a sz o t t
Jó ideje nem írtam már ide, de ez a kérdés egyszerűen felháborító!!!! Mit képzel magáról az illető és hogy lehet, hogy ezt átengedték????? Hatse bizonyára tudja mit fog tenni! Nem szeretem senkinek tönkre tenni a játékát, de remélem, hogy a játéktól is eltiltják az illetőt!!!
Igen szeret
Nem szeret
Nincs anyám
Jól á t b a sz o t t
Jó ideje nem írtam már ide, de ez a kérdés egyszerűen felháborító!!!! Mit képzel magáról az illető és hogy lehet, hogy ezt átengedték????? Hatse bizonyára tudja mit fog tenni! Nem szeretem senkinek tönkre tenni a játékát, de remélem, hogy a játéktól is eltiltják az illetőt!!!
Dátum: 2009.01.13. 21:28:56
Orosz módszer? Tényleg! Van még egy kis Sétáló Johnny-m! Meg is nézem közelebbről, hátha olyan jóképű még, mint legutóbb volt! 
Telk: légyszi küldd át! Megint leállt a nyavajás...
Köszi a kérdést, jó napom volt! APEH jött 9-re... előtte 5 perceel előkerült egy egész doboz, amit tegnap egész nap kerestem, de érthetetlen módot nem találtam...lehet Atréék azt is eladták valami pia reményében... aztán rájöttek, hogy nekem az nagyok kell és visszalopták... nem tudom... Ellenőrök délig voltak, utána elmentek... és nagyon megdicsértek, hogy ügyes vagyok
Telk: légyszi küldd át! Megint leállt a nyavajás...
Köszi a kérdést, jó napom volt!
APEH jött 9-re... előtte 5 perceel előkerült egy egész doboz, amit tegnap egész nap kerestem, de érthetetlen módot nem találtam...lehet Atréék azt is eladták valami pia reményében... aztán rájöttek, hogy nekem az nagyok kell és visszalopták... nem tudom... Ellenőrök délig voltak, utána elmentek... és nagyon megdicsértek, hogy ügyes vagyok Dátum: 2009.01.13. 21:12:13
Szia Mindenkinek Nem tud valaki konvektort szerelni?
Nem tud valaki konvektort szerelni?Dátum: 2009.01.12. 20:33:17
Jó estét mindenkinek! ... megfagytam... hazaértem.... vacsoráztam... forró fürdőt fogok venni.... vac-vac....
... megfagytam... hazaértem.... vacsoráztam... forró fürdőt fogok venni.... vac-vac....Dátum: 2009.01.12. 00:01:49
Kedveskéim tényleg megyek! Holnapután jön hozzám az APEH... illetve már holnap (kedden), mert nem akarják elhinni, hogy jogosan kértem vissza annyi ÁFÁ-t
Erre ma jól rá kell készülnöm!
Álmodjatok szépeket!
Erre ma jól rá kell készülnöm!
Álmodjatok szépeket!
Dátum: 2009.01.11. 23:59:46
Örülök, ha tetszett! Jó ilyet hallani 
Nem ezt terveztem mára, dehát a csapdámba esett egy ilyen drágaság... ezt egyszerűen nem lehetett, nem megírni
Nem ezt terveztem mára, dehát a csapdámba esett egy ilyen drágaság... ezt egyszerűen nem lehetett, nem megírni
Dátum: 2009.01.11. 23:48:14
Én is ártatlan vagyok, du. 3-ig korcsolyáztam, utána meg regényt és hsz-t írtam, meg még itthon se voltam pár órát
Most viszon jóéjt mindenkinek... kikapcsolt a konvektor... teljesen... egyszercsak úgy döntött mára elég volt, bye... és most már kezd nagyon hideg lenni itt... ez is az oroszok miatt van! Nem elég, hogy a gázcsapot elzárják még a konvektoromra is hatással vannak!
Atre: mindenkinek megcsináltad az adatmentést, géptelepítést?
Most viszon jóéjt mindenkinek... kikapcsolt a konvektor... teljesen... egyszercsak úgy döntött mára elég volt, bye... és most már kezd nagyon hideg lenni itt... ez is az oroszok miatt van! Nem elég, hogy a gázcsapot elzárják még a konvektoromra is hatással vannak!
Atre: mindenkinek megcsináltad az adatmentést, géptelepítést?
Khetty megint otthon járt, Napkapu túloldalán, a griffek földjén, nem sokkal a Sárkányháború után. A felpercselt mezőn még felfedezhető volt egy-egy szénné égett marha teteme, a távoli hegyoldalban pedig egy romokban álló város körvonalazódott.
- Ez maradt nekünk – hajtotta le a fejét szomorúan egy fekete színű, fiatal griff.
Khettynek nem látta pontosan, hogy kivel beszélget, bár ez talán nem a megfelelő szó, mivel a griffek a gondolataikat vitték csak át, amelyre az emberek önkéntelenül is kimondott szóval feleltek. A griff nevére sem emlékezett hirtelen, csak annyi rémlett, hogy jóval Trifferlin születése előtt élt. Közelebb lépett az álomködben, mert az egész olyan valószerűtlennek tűnt, mivel a griff beszélgetőtásra mégsem hangosan válaszolt a gondolatokra, viszont Khetty mégis minden szót pontosan értett.
- Segítünk újjá építeni, ne aggódj! – simogatta meg a nyakát szeretettel a fekete köpenyes boszorkány, aki köpenyén viselte rendje összetéveszthetetlen jelvényét, két csónakszerű arany hímzéses virágot, amelyet egy kéz tart.
- Ez már más lesz… nem ugyanaz… a harcban odavesztek legjobbjaink… mi nem főnixek vagyunk, akik újra élednek a haláluk után…
- Nem haltatok meg, Mycorhea! Sokan túléltétek!
- Nézz végig rajtuk! Mindenki szenved… nincs élelem, nincs víz, nincs legelő az állatainknak… A nőstények javarésze odaveszett, amikor a Barlangot védték… Ha nem is most azonnal, de hamarosan meghalunk…
A boszorkány kis ideig gondolkozott, majd hirtelen a griffre nézett:
- Hű társad voltam a harcokban és te is számíthattál rám mindig!
- Sose kívánnék jobb lovast magamnak! – gondolta a griff tisztelettel nézve a boszorkányra.
- Ha nem akarod végignézni néped pusztulását, utat kínálok neked…
- Utat? Ugyan hová? – nézett a varázstudóra a griff félrehajtott fejjel.
- Máshová…
A griff visszafordult a füstölgő városromokhoz, az üszkös istállókhoz, a hamuvá lett fűszálakhoz, majd tollait felborzolva bólintott.
- De visszahozni nem tudlak! – nézett rá a boszorkány kérdő tekintettel.
- Akkor is! El innen! – fordult el a hím ruganyos mozdulattal.
A boszorkány erre kántálni kezdett, tenyerét többször összeütötte, majd szétnyitotta. Az utolsó alkalommal csillagport szórt szét, amely a természet törvényei ellenére nem hullottak le a földre, hanem mintha egy légüres térben lebegtek volna.
- Mi ez? – nézett a griff kérdőn a nőre.
- Egy átjáró…
- Hová?
- Nem tudom – rázta meg a fejét a boszorkány.
A griff még tétován lépett párat, toporogva lengette bojtos farkát, míg végül döntésre jutott.
- Köszönöm! Az Istenek óvjanak! – sóhajtott nagyot, majd mielőtt bárki is megállíthatta volna átlépett a megnyitott kapun, amely elnyelte testét, mintha sosem létezett volna.
- Ég veled, barátom! – sóhajtotta a boszorkány is.
Ahogy a griff farka bojtja is eltűnt, a csillagpor a földre zuhant, hogy tovább csillogjon a hamu között.
„Zilky, mi volt ez?” – gondolta Khetty, ahogy tanácsadó társára nézett, de a boszorkány nem hallotta, nem hallhatta őt. Visszahúzta fejére a kámzsát és elindult a lerombolt város felé.
* * *
Khetty felriadt a lázálomból. Sötét kis szobájában néhány percig pislogott, mire rájött, hogy hol van és hogy éjszaka ébredt fel. Acabo a lábára dőlve hortyogott, amelyek a manó nehéz súlyától elzsibadtak már. Ahogy talpra állt, mintha ezenyi sündisznón kellett volna végigsétálnia.
A tetovált griffjei lustán nyújtóztak egyet, kellemes melegséggel töltve el izmait. Magára öltötte ruháját, színváltó köpenyét és kisurrant a szobából.
Hajnalodott, így a torony lakói még édesdeden aludtak. Szerencsére a földszinti kandallónál már elérte, hogy ne kelljen folyton fát dobni a tűzre, hanem önmagától lobogjanak a lángok, de eközben annyiszor leégette az ujjait, hogy megfogadta a többi helyiséggel nem kísérletezik még egy darabig.
Lesietett a konyhába, hogy elkészítse a reggelinek szánt ébresztőjét, miközben valami különös gondolat egyfolytában nyugtalanította. Nem tudta volna megfogalmazni, csak amikor lüktető griffjei felsajdultak, akkor pattant fel a székéből.
- Mi van már megint? – nézett le a lábára, de csak barna, prémmel bélelt csizmáját látta.
Aztán a konyhaajtón keresztül kilépett a szabadba. Egy cseppet sem volt meleg ezen a hajnalon sem. Talpa alatt ropogott a frissen esett hó, a lehelet minden légvételnél bőségesen elárulta, hogy fagypont alatt játhatnak.
Alig tett néhány lépést a gyakorlótér felé, a feje fölött bizonytalan szárnycsapásokkal elzúgott valami, ami fekete foltként a hóba bucskázott, alig pár méterrel Khetty előtt.
Az állat utolsó erejével felemelte a fejét, ziháló mellkasa ontotta magából a levegőt, a fekete tollakra tapadt hó vakító fehéren világított, csillogva folyó vörös vér színezte a földön lévő havat.
- Mycorhea? – lépett a korábban Ghallán sosem látott lényhez.
Az állat fáradtan kinyitotta a szemét, majd aranyló szemei reménnyel telve felizzottak.
- Zilky barátja vagy! Emlékszem rád! – nyögte, érezhető volt, hogy nagyon kell koncentrálnia a gondolatátvitelre.
- Itt nem maradhatsz! – térdelt le az állat mellé Khetty, majd hátranézett a torony felé.
Abban biztos volt, ha a griffet is a toronyba viszi, jónéhány keresetlen szót fog kapni, hogy ez nem egy állatkert, hogy mindenki bent tartsa az állatát, de a nő tudta a griff nem maradhat kint. A szárnyából kiálló karnyi vastag dárda, súlyos sebet ejtett rajta, amibe belehal, ha magára hagyja.
- Most már úgyis mindegy! – hunyta le a szemét a griff.
- Dehogy mindegy!
- Legalább már vége van! – sóhajtotta lemondóan.
- Fejezd be ezt az önsajnálatot nagyon gyorsan! – parancsolt rá Khetty, de a griff már nem hallotta meg szavait.
Khetty erre nagy lendülettel elkezdte becibálnia a toronyba. Elég hamar ráeszmélt, hogy ezt nem gondolta végig teljesen észszerűen.
- Te meg mit csinálsz? – jelent meg Kayrac a nő mellett.
- Nem hagyhatom itt!
- Ó, dehogynem! – villogott fel a lich smaragd szeme az állat láttán.
- Mycorhea nem egy idevalósi állat! Meg kell gyógyítani!
- Tudod ez a legfőbb gondom... ez az „idevalósi”! Te mégis honnan jöttél?
- Mi van? – kapta föl a fejét Khetty.
- Tegnap emlegetted, hogy nem vagy galetki, meg végzetúr, meg semmi ilyesmi, akkor mégis mit keresel Ghallán és honnan jöttél? Hogyan kerültél ide? Vagy te is csak egy vagy a csalók közül, aki el akarja hitetni ezekkel a mágusokkal, hogy több nálunk?
- Szent ég, mi a jó bánatról beszélsz? – vonta össze a szemöldökét Khetty. – Segíts inkább!
- Nem én, amíg nem válaszolsz! – ragadta meg csontváz ujjaival a nő csuklóját Kayrac.
- Nem vagyok csaló Kayrac, egy kapun keresztül jöttem ide, ami Kyranniában áll. Én magam duparmai diplomata vagyok… illetve voltam… nem ártó szándék vezet, és senkit nem akarok becsapni…. kétségtelen, hogy nem tudom az állításaimat bizonyítani, így rajtad áll, hogy hiszel-e nekem…
A lich jó darabig méregette az emberalakú nőt, várta, hogy mikor látja meg benne a galetkik jellegzetes négy kezét vagy ennek valamiféle nyomát, de akárhogy is alkalmazta hatalmas tudását, nem látott hazugságot és ármányt. Ekkor a földön fekvő griffhez fordult, majd a nőre sandított:
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy itt marad?
- De igen, miért? – a nő kék szemében meglepetés csillogott.
- Te tényleg semmit sem tudsz Ghalláról?
- Hát nem sokat… - vallotta be Khetty kissé szégyenkezve.
- Röviden megfogalmazva: a lichek nem kedvelik a griffeket, és fordítva.
- Mycorheával nem lesz gond!
- Honnan tudod?
- Mert ő is Kyranniából jött…
Kayrac néhány pillanatig csillogó zöld fénnyel nézte az állatot, mély légvételekkel igyekezett feldolgozni a hallottakat, majd Khettyre nézett, aki teljes természetességgel várta, hogy segítségére legyen, végül a lich felsóhajtott.
- A toronyba nem jöhet be! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően, majd kotorászott az egyik kis szütyőjében, a szirt szélén növő levéltelen bokrokhoz lépett és letört róluk egy ágat, felvett a földről egy elszáradt levelet, a hó alól kirugdosott néhány kavicsot.
Ezeket tenyerébe zárta, majd lehunyt szemmel mormolni kezdett. A varázsige után szétnyitotta a tenyerét, amelyből körbe forogva felemelkedtek az imént összegyűjtött tárgyak. Kavargó kis táncuk elindult előre, mígnem átláthatatlan hömpölygésű széltölcsérként kavagott a torony közvetlen tövében. Végül a lich egy csettintésére alábbhagyott a barnás por kavargása és a széltölcsér közepén egy vastag farönkökből összeállított, nagyobb kődarabokra épített, barna levelekkel lefedett kis istálló jelent meg. Khetty kimeredt szemmel bámulta a semmiből előkerült épületet, amely tökéletesen illeszkedett a torony falához.
Az istálló széles duplaszárnyú ajtaja kinyílt, ekkor a széltölcsér a griff testéhez kavargott, körbeölelte, majd megemelte és az istállóba lebegtette az ájult állatot. Amint a griff biztonságos helyen volt, az istálló ajtaja rácsapódott.
- Ezt meg ho… hogy csináltad? – képedt el Khetty.
- Nehezen – zihálta a mágus, látszott, hogy sokat kivett belőle az előbbi varázslat.
- Nagyon köszönöm! – bólintott a nő.
- Elég, ha távol tartod a közelemből azt a dögöt! – felelte Kayrac és visszaindult a toronyba, magára hagyva Khettyt, aki még mindig csak pislogva meredt az elkészült kis oltalmazó épületre.
- Ez maradt nekünk – hajtotta le a fejét szomorúan egy fekete színű, fiatal griff.
Khettynek nem látta pontosan, hogy kivel beszélget, bár ez talán nem a megfelelő szó, mivel a griffek a gondolataikat vitték csak át, amelyre az emberek önkéntelenül is kimondott szóval feleltek. A griff nevére sem emlékezett hirtelen, csak annyi rémlett, hogy jóval Trifferlin születése előtt élt. Közelebb lépett az álomködben, mert az egész olyan valószerűtlennek tűnt, mivel a griff beszélgetőtásra mégsem hangosan válaszolt a gondolatokra, viszont Khetty mégis minden szót pontosan értett.
- Segítünk újjá építeni, ne aggódj! – simogatta meg a nyakát szeretettel a fekete köpenyes boszorkány, aki köpenyén viselte rendje összetéveszthetetlen jelvényét, két csónakszerű arany hímzéses virágot, amelyet egy kéz tart.
- Ez már más lesz… nem ugyanaz… a harcban odavesztek legjobbjaink… mi nem főnixek vagyunk, akik újra élednek a haláluk után…
- Nem haltatok meg, Mycorhea! Sokan túléltétek!
- Nézz végig rajtuk! Mindenki szenved… nincs élelem, nincs víz, nincs legelő az állatainknak… A nőstények javarésze odaveszett, amikor a Barlangot védték… Ha nem is most azonnal, de hamarosan meghalunk…
A boszorkány kis ideig gondolkozott, majd hirtelen a griffre nézett:
- Hű társad voltam a harcokban és te is számíthattál rám mindig!
- Sose kívánnék jobb lovast magamnak! – gondolta a griff tisztelettel nézve a boszorkányra.
- Ha nem akarod végignézni néped pusztulását, utat kínálok neked…
- Utat? Ugyan hová? – nézett a varázstudóra a griff félrehajtott fejjel.
- Máshová…
A griff visszafordult a füstölgő városromokhoz, az üszkös istállókhoz, a hamuvá lett fűszálakhoz, majd tollait felborzolva bólintott.
- De visszahozni nem tudlak! – nézett rá a boszorkány kérdő tekintettel.
- Akkor is! El innen! – fordult el a hím ruganyos mozdulattal.
A boszorkány erre kántálni kezdett, tenyerét többször összeütötte, majd szétnyitotta. Az utolsó alkalommal csillagport szórt szét, amely a természet törvényei ellenére nem hullottak le a földre, hanem mintha egy légüres térben lebegtek volna.
- Mi ez? – nézett a griff kérdőn a nőre.
- Egy átjáró…
- Hová?
- Nem tudom – rázta meg a fejét a boszorkány.
A griff még tétován lépett párat, toporogva lengette bojtos farkát, míg végül döntésre jutott.
- Köszönöm! Az Istenek óvjanak! – sóhajtott nagyot, majd mielőtt bárki is megállíthatta volna átlépett a megnyitott kapun, amely elnyelte testét, mintha sosem létezett volna.
- Ég veled, barátom! – sóhajtotta a boszorkány is.
Ahogy a griff farka bojtja is eltűnt, a csillagpor a földre zuhant, hogy tovább csillogjon a hamu között.
„Zilky, mi volt ez?” – gondolta Khetty, ahogy tanácsadó társára nézett, de a boszorkány nem hallotta, nem hallhatta őt. Visszahúzta fejére a kámzsát és elindult a lerombolt város felé.
* * *
Khetty felriadt a lázálomból. Sötét kis szobájában néhány percig pislogott, mire rájött, hogy hol van és hogy éjszaka ébredt fel. Acabo a lábára dőlve hortyogott, amelyek a manó nehéz súlyától elzsibadtak már. Ahogy talpra állt, mintha ezenyi sündisznón kellett volna végigsétálnia.
A tetovált griffjei lustán nyújtóztak egyet, kellemes melegséggel töltve el izmait. Magára öltötte ruháját, színváltó köpenyét és kisurrant a szobából.
Hajnalodott, így a torony lakói még édesdeden aludtak. Szerencsére a földszinti kandallónál már elérte, hogy ne kelljen folyton fát dobni a tűzre, hanem önmagától lobogjanak a lángok, de eközben annyiszor leégette az ujjait, hogy megfogadta a többi helyiséggel nem kísérletezik még egy darabig.
Lesietett a konyhába, hogy elkészítse a reggelinek szánt ébresztőjét, miközben valami különös gondolat egyfolytában nyugtalanította. Nem tudta volna megfogalmazni, csak amikor lüktető griffjei felsajdultak, akkor pattant fel a székéből.
- Mi van már megint? – nézett le a lábára, de csak barna, prémmel bélelt csizmáját látta.
Aztán a konyhaajtón keresztül kilépett a szabadba. Egy cseppet sem volt meleg ezen a hajnalon sem. Talpa alatt ropogott a frissen esett hó, a lehelet minden légvételnél bőségesen elárulta, hogy fagypont alatt játhatnak.
Alig tett néhány lépést a gyakorlótér felé, a feje fölött bizonytalan szárnycsapásokkal elzúgott valami, ami fekete foltként a hóba bucskázott, alig pár méterrel Khetty előtt.
Az állat utolsó erejével felemelte a fejét, ziháló mellkasa ontotta magából a levegőt, a fekete tollakra tapadt hó vakító fehéren világított, csillogva folyó vörös vér színezte a földön lévő havat.
- Mycorhea? – lépett a korábban Ghallán sosem látott lényhez.
Az állat fáradtan kinyitotta a szemét, majd aranyló szemei reménnyel telve felizzottak.
- Zilky barátja vagy! Emlékszem rád! – nyögte, érezhető volt, hogy nagyon kell koncentrálnia a gondolatátvitelre.
- Itt nem maradhatsz! – térdelt le az állat mellé Khetty, majd hátranézett a torony felé.
Abban biztos volt, ha a griffet is a toronyba viszi, jónéhány keresetlen szót fog kapni, hogy ez nem egy állatkert, hogy mindenki bent tartsa az állatát, de a nő tudta a griff nem maradhat kint. A szárnyából kiálló karnyi vastag dárda, súlyos sebet ejtett rajta, amibe belehal, ha magára hagyja.
- Most már úgyis mindegy! – hunyta le a szemét a griff.
- Dehogy mindegy!
- Legalább már vége van! – sóhajtotta lemondóan.
- Fejezd be ezt az önsajnálatot nagyon gyorsan! – parancsolt rá Khetty, de a griff már nem hallotta meg szavait.
Khetty erre nagy lendülettel elkezdte becibálnia a toronyba. Elég hamar ráeszmélt, hogy ezt nem gondolta végig teljesen észszerűen.
- Te meg mit csinálsz? – jelent meg Kayrac a nő mellett.
- Nem hagyhatom itt!
- Ó, dehogynem! – villogott fel a lich smaragd szeme az állat láttán.
- Mycorhea nem egy idevalósi állat! Meg kell gyógyítani!
- Tudod ez a legfőbb gondom... ez az „idevalósi”! Te mégis honnan jöttél?
- Mi van? – kapta föl a fejét Khetty.
- Tegnap emlegetted, hogy nem vagy galetki, meg végzetúr, meg semmi ilyesmi, akkor mégis mit keresel Ghallán és honnan jöttél? Hogyan kerültél ide? Vagy te is csak egy vagy a csalók közül, aki el akarja hitetni ezekkel a mágusokkal, hogy több nálunk?
- Szent ég, mi a jó bánatról beszélsz? – vonta össze a szemöldökét Khetty. – Segíts inkább!
- Nem én, amíg nem válaszolsz! – ragadta meg csontváz ujjaival a nő csuklóját Kayrac.
- Nem vagyok csaló Kayrac, egy kapun keresztül jöttem ide, ami Kyranniában áll. Én magam duparmai diplomata vagyok… illetve voltam… nem ártó szándék vezet, és senkit nem akarok becsapni…. kétségtelen, hogy nem tudom az állításaimat bizonyítani, így rajtad áll, hogy hiszel-e nekem…
A lich jó darabig méregette az emberalakú nőt, várta, hogy mikor látja meg benne a galetkik jellegzetes négy kezét vagy ennek valamiféle nyomát, de akárhogy is alkalmazta hatalmas tudását, nem látott hazugságot és ármányt. Ekkor a földön fekvő griffhez fordult, majd a nőre sandított:
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy itt marad?
- De igen, miért? – a nő kék szemében meglepetés csillogott.
- Te tényleg semmit sem tudsz Ghalláról?
- Hát nem sokat… - vallotta be Khetty kissé szégyenkezve.
- Röviden megfogalmazva: a lichek nem kedvelik a griffeket, és fordítva.
- Mycorheával nem lesz gond!
- Honnan tudod?
- Mert ő is Kyranniából jött…
Kayrac néhány pillanatig csillogó zöld fénnyel nézte az állatot, mély légvételekkel igyekezett feldolgozni a hallottakat, majd Khettyre nézett, aki teljes természetességgel várta, hogy segítségére legyen, végül a lich felsóhajtott.
- A toronyba nem jöhet be! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően, majd kotorászott az egyik kis szütyőjében, a szirt szélén növő levéltelen bokrokhoz lépett és letört róluk egy ágat, felvett a földről egy elszáradt levelet, a hó alól kirugdosott néhány kavicsot.
Ezeket tenyerébe zárta, majd lehunyt szemmel mormolni kezdett. A varázsige után szétnyitotta a tenyerét, amelyből körbe forogva felemelkedtek az imént összegyűjtött tárgyak. Kavargó kis táncuk elindult előre, mígnem átláthatatlan hömpölygésű széltölcsérként kavagott a torony közvetlen tövében. Végül a lich egy csettintésére alábbhagyott a barnás por kavargása és a széltölcsér közepén egy vastag farönkökből összeállított, nagyobb kődarabokra épített, barna levelekkel lefedett kis istálló jelent meg. Khetty kimeredt szemmel bámulta a semmiből előkerült épületet, amely tökéletesen illeszkedett a torony falához.
Az istálló széles duplaszárnyú ajtaja kinyílt, ekkor a széltölcsér a griff testéhez kavargott, körbeölelte, majd megemelte és az istállóba lebegtette az ájult állatot. Amint a griff biztonságos helyen volt, az istálló ajtaja rácsapódott.
- Ezt meg ho… hogy csináltad? – képedt el Khetty.
- Nehezen – zihálta a mágus, látszott, hogy sokat kivett belőle az előbbi varázslat.
- Nagyon köszönöm! – bólintott a nő.
- Elég, ha távol tartod a közelemből azt a dögöt! – felelte Kayrac és visszaindult a toronyba, magára hagyva Khettyt, aki még mindig csak pislogva meredt az elkészült kis oltalmazó épületre.
Dátum: 2009.01.11. 18:16:52
Veletek is megosztom az örömöm!!!! Befogtam egy griffet!!! Egy igazi fekete griffet!!! Persze, hogy már el is kezdtem idomítani!!!
Egy igazi fekete griffet!!! Persze, hogy már el is kezdtem idomítani!!! Dátum: 2009.01.11. 17:14:22
Cirmos: én is! én is vállalom!
Dátum: 2009.01.11. 15:55:00
így értettem, hogy élők... csak már mégse annyira...
Dátum: 2009.01.11. 15:52:28
Én meg ugyanezzel a lendülettel elismerem Byzon fantáziáját... nekem ilyen falra szögezett élőholtak sose jutnának eszembe... de nagyon nagy ötlet!!! Majd ne lepődjetek meg, ha egyszercsak olvassátok máshol! (persze csak is Byzon engedélyével)
Majd ne lepődjetek meg, ha egyszercsak olvassátok máshol! (persze csak is Byzon engedélyével)Dátum: 2009.01.11. 15:39:29
Megjöttem a korizásból! kb. 3 éve nem voltam már... nem is gondoltam, hogy ennyire hiányzik... most már kezdek magamhoz térni, de fél órával ezelőtt nagyon el voltam fáradva
A napló remek! Ilyeneket sose tudnék kitalálni!
kb. 3 éve nem voltam már... nem is gondoltam, hogy ennyire hiányzik... most már kezdek magamhoz térni, de fél órával ezelőtt nagyon el voltam fáradva A napló remek! Ilyeneket sose tudnék kitalálni!
Dátum: 2009.01.11. 01:34:10
Byzon: most tudtam csak elolvasni az írásod! 10 pontot is megért
Jó éjt mindenkinek! Holnap csak későn tudok jönni
Jó éjt mindenkinek! Holnap csak későn tudok jönni
Dátum: 2009.01.10. 23:38:18
Csobbantam egyet az időrabló szerkezetben Vigyáztam a kígyókkal és egyéb "nem evilági" szörnyekkel
Még vár a hajszárítás, dehát az nagyobb macera, mint megmosni Ilyenkor mindig elgondolkodom rajta, hogy levágatom rövidre "oszt jóvan", de állítólag a pasiknak tetszik... nemtom, mert mióta hosszú ugyanannyian vannak körülöttem, mint mikor rövig volt
Vigyáztam a kígyókkal és egyéb "nem evilági" szörnyekkel Még vár a hajszárítás, dehát az nagyobb macera, mint megmosni
Ilyenkor mindig elgondolkodom rajta, hogy levágatom rövidre "oszt jóvan", de állítólag a pasiknak tetszik... nemtom, mert mióta hosszú ugyanannyian vannak körülöttem, mint mikor rövig volt