Hozzászólások - Khetty
Dátum: 2009.01.17. 22:31:47
Folyton csak az ivászat... ejejjj! Vagy azt egy másik fórumon helytelenítjük?
Dátum: 2009.01.17. 22:23:28
Jó éjt! Kihasználod? Mire?
Dátum: 2009.01.17. 19:36:49
Cirip: nagyon szívesen, máskor is! Tényleg!
Dátum: 2009.01.17. 19:09:07
†BęT»ME«All† Clan ba ki a legelső a top listában [ez nem a végzetúrban van].
†BęT»ME«All† Nunika
†BęT»ME«All† Ádám
†BęT»ME«All† gépágyu
†BęT»ME«All† Black Deat
Ez meg mi?
†BęT»ME«All† Nunika
†BęT»ME«All† Ádám
†BęT»ME«All† gépágyu
†BęT»ME«All† Black Deat
Ez meg mi?
Dátum: 2009.01.17. 18:10:24
Idézet: Byzon - 2009.01.17. 18:03:23
Dettó!
Az 1-es nagyon tetszik, a 2-es nem a 3-ast nem tudom megnézni...
Dettó!
Dátum: 2009.01.17. 17:09:17
Mégiscsak végignyaltam az oldalakat! Szép sorban el is mondanám az élményeimet:
1.) élő akarok lenni, nem holt! de a többség akaratának fejet hajtok majd kiokoskodok valamit
2.) tekintve a horda irányultságát temetős kép és valami ehhez kapcsolódó szövetségi névre szavazok... egyik se jut hirtelen eszembe, amit olvastam, pedig volt egy-két jó... :S
3.) Telk: hidd el én nem vagyok jóságos... de bosszúálló angyal az tetszik! Vagy valami kéjdémon...
4.) köszi a képet Byzon, de nem nagyon tetszik... bocsi ... keresek magamhoz képet, ha kitaláltam, hogy mi legyek
5.) jah! azt nem mondtam, hogy persze, hogy jövök veletek a világ3-ba
1.) élő akarok lenni, nem holt! de a többség akaratának fejet hajtok majd kiokoskodok valamit
2.) tekintve a horda irányultságát temetős kép és valami ehhez kapcsolódó szövetségi névre szavazok... egyik se jut hirtelen eszembe, amit olvastam, pedig volt egy-két jó... :S
3.) Telk: hidd el én nem vagyok jóságos... de bosszúálló angyal az tetszik! Vagy valami kéjdémon...
4.) köszi a képet Byzon, de nem nagyon tetszik... bocsi ... keresek magamhoz képet, ha kitaláltam, hogy mi legyek
5.) jah! azt nem mondtam, hogy persze, hogy jövök veletek a világ3-ba
Dátum: 2009.01.17. 16:18:19
najó! Ennyi oldalt már nincs erőm átolvasni (éppcsak végeztem a west-tel és a szövetségi beírásokkal)... valaki legyen olyan kedves összefoglalni a végső döntést és koncepciót! Légysziiiiii!
Dátum: 2009.01.17. 16:14:03
Sziasztok,
Végre ideértem... ma megint tiszta kínszenvedés volt játszani... Még az msn, se működöt... megőrülök ezektől a rendszerektől, amik nem működnek tisztességesen!
Most nekiállok olvasni, majd jelzem, ha végeztem vele
Végre ideértem... ma megint tiszta kínszenvedés volt játszani... Még az msn, se működöt... megőrülök ezektől a rendszerektől, amik nem működnek tisztességesen!
Most nekiállok olvasni, majd jelzem, ha végeztem vele
Dátum: 2009.01.15. 22:41:33
Sziasztok!
Danka és remélem mások örömére felkerült az új hsz... viszont jó fáradt vagyok, úgyhogy megyek is aludni... holnap talán aktívabb leszek!
Jó éjt! Álmodjatok szépeket!
Danka és remélem mások örömére felkerült az új hsz... viszont jó fáradt vagyok, úgyhogy megyek is aludni... holnap talán aktívabb leszek!
Jó éjt! Álmodjatok szépeket!
A torony lakói izgatottan készültek a pincébe. Nagy felfedezésre számítottak, valami szenzációsra, ami egész Ghallán egyedülivé teszi Napkapu tornyát. Még Stubb is egészen meglepő díszben jelent meg; csimbókos haját, mintha megmosta volna, hosszú szakállában egy fonat díszlett középen, megszokott sörszaga ma reggel nem lengte körbe, ámbár a biztonság kedvéért erős kezében szorongatta harci szekercéjét.
Még reggelizni sem volt hajlandó senki, elvégre előző este csak Khetty miatt nem nézték meg, hogy mit rejt az alagsori szoba.
Acabo kezeit tördelve téblábolt a lépcsőn, hegyes fülei lekonyultak, hatalmas szemei tágra meredtek, hézagos fogai közé szívta az aljsó ajkát és láthatóan nagyon kínlódott, hogy megszólaljon-e.
- Azért nem bánnám, ha Peps itt lenne most! – sóhajtotta Khetty Gill mellé lépve, amikor megindult a csoport a pincébe.
- Ő legalább ismerte a torony titkait….
- Mortazor és Camelus meg elég erős volt ahhoz, hogy megvédjenek minket – bólintott egy nagyot Csirguz.
Mikor leértek, Gill az ajtóhoz sietett és Kovival együtt kinyitották azt. Különös érzés vett erőt rajtuk. Amíg rendbe tették ezt a helyiséget, nem is gondolták, hogy valami baj lehet, csak dolgoztak és inkább a többiek örömét képzelték el, mintsem azt, hogy most félve kell átlépniük a jellegtelen deszkaajtón.
A toronylakók nem sokkal látták tágasabbnak a helyiséget, mint korábban… annyi azért feltűnt, hogy hosszabb lett és a szakadozott polcok eltűntek, a kiürült üvegek úgyszintén.
Khetty néhány csettintésére tűzgolyók lobbantak a terem különböző pontjain, megvilágítva egy három lépés széles és tizenkét lépés hosszú üreget. A falakon valaha burkolat lehetett, de az évezredek során betörő növényi gyökerek átvették az uralmat, ám a padlót teljesen hosszában és széltében fekete márványlapok borították, ellentétben a toronyban eddig tapasztalt fehér márvánnyal. A lapokon különös szimbólumok aranylottak
- Danka, mi lehet ez? – nézett le a lábai elé Khetty.
A fiú hunyorogva nézte először az egyik, majd a másik jelet, a nő intésére újabb tűzgömb gyulladt, közvetlenül Danka mellett, megvilágítva ezzel a nehezen látható vésetet. A kékköpenyes mágus sokáig nézegette a jeleket, lehajolt némelyikhez, ujjával végigsimította őket, majd hirtelen felegyenesedett, körbenézett és így szólt:
- Díszek…
- Mik?
- Nem jeleneteken semmit… legalábbis az általam ismert nyelveken… úgyhogy szerintem csak díszek – vont vállat végül.
- Hogy került ide az a varázskígyó? – nézett körbe Kayrac bosszankodva, hiszen körös-körbe csak a fekete földet és a márvány padlót látták.
- Talán itt? – kapargatott meg egy szűk kis rést Stubb.
- Mi ez? – hajolt közelebb Gill is a réshez.
- Mindjárt kiderül! – dörmögte a törpe és mielőtt bárki megakadályozhatta volna, írtózatos erejű ütést mért a résre.
A fekete földfal megremegett, mintha a torony alapjai rázkódtak volna, kisebb-nagyobb földrögök hullottak a toronylakók fejére.
- És ismét itt a baj! – sóhajtott nagyot Elviz, miközben megszorította varázstőrét.
- És ezen még meglepődsz? – nézett a fiúra vigyorogva Csirguz, miközben Stubb a saját alkatához tágította a repedést.
Minden egyes csapásnál újabb repedések jelentek meg az eddig masszív földfalon, amelyen halványkék színű fénysugarak törtek utat maguknak túlragyogva a tűzgömbök fényét.
Mihelyst a törpe elég szélesnek ítélte meg a rést, kérdés nélkül átlépett rajta.
- Félelmetes harci ereje van, de egyszer esküszöm, egyszer megfojtom ezekért az önfejűségeiért! – dohogott Khetty.
- Khöömmm… mintha téged látnánk kicsiben… - jegyezte meg Gill és a rés tágításába kezdett.
A földfal utoljára megrázkódott, mintha végighullámzott volna, majd apró homokszemenként folyni kezdett lefelé egy keskeny résbe, amelyben el is tűnt.
Néhány perc után láthatóvá vált a kékes fényű ragyogás forrásra, majd Stubb alakja, ahogy áhítattal nézi a különös kapu formájú zöld indákkal körbefuttatott oszlopokat. Az oszlopok egy kör alakú emelvényen álltak, amelyre három lépcső vezetett.
Amint az utolsó homokszemek is eltűntek a résben a toronylakók a törpe mögé sereglettek. Az áhítatos pillanatok azonban kezdtek hosszúra nyúlni, mígnem Khetty megszólalt:
- Csodás egy valami ez, de mire jó?
Stubb morcosan vonta össze a szemöldökét, mintha válaszát minden csecsemőnek tudni kellene:
- Nem látod? Ez egy Térkapu!
- Ahan… és az mi? – kérdésére általános megbotránkozás volt a válasz.
- Minek olvastál annyit, ha eddig se jutottál el? – nézett a nőre Csirguz.
- Lehet, hogy eljutottam, csak kevés figyelmet szenteltem neki! – vont vállat Khetty.
- Évezredekkel ezelőtt a törpök és a gnómok összefogtak, hogy megnyissák az utat más világokba… ugyan nem teljesen önszántukból álltak neki, mivel leginkább, mint ahogy itt is látható, nagyhatalmú varázslók bírták rá őket a munkára… - kezdte Danka kissé tudálékosan.
- Más világokba… ? – kérdezte Khetty elgondolkodva és ezúttal nem csak Lia tudta, hogy mi járhat a nő fejében.
A törpe végül úgy gondolta eleget csodálta az ősök keze munkáját, megmarkolta fegyverét és a kapu első lépcsőjére lépett.
- Hová mész? – ragadta meg a gallérját Gill.
- Hát be?
- A kapun át?
- Ne rángasd a galléromat, mert megjárod!
Gill erre teljes természetességgel feljebb emelte a lépcsőn társát, majd ő is fellépett a harmadik fokra.
- Egyedül nem mehetsz! – nézett le vörös szakállú barátjára, majd átsétáltak a kékesen kavargó, villámló masszán, hogy aztán néhány perc múltán kissé fáradtan, piszkosan, sebhelyekkel és piszokkal borított arccal megjelenjenek ismét.
Elégedett mosollyal emeltek magasba egy-egy ezüstláncon lógó égővörös medált.
- Hát ez igazán jó móka! – vigyorgott elégedetten Stubb.
- Micsoda? – nézett a két visszatérőre Csiruz, bár az értékes mágusláncot mindannyian szívesen látták volna a nyakukban.
Miután néha kettesével, néha egyedül léptek át a kéklő kapun, egyre feltűnőbbé vált, hogy Khetty nem annyira rajong az ötletért.
- Próbáld ki! – biztatta Diabolo, ezüstös bőre szinte szikrázott az örömtől. – Élvezni fogod nagyon!
- Bizonyára! – bólintott a nő, de a széles teremben csak Lia látta tisztán, hogy valójában mitől is tart Khetty.
Miután a hófehér hajú lány is visszatért egy ogregyűrűvel a kapun túlról, megállt a falat támasztó nő előtt.
- Én nem jártam sosem a te országodban, de annyit bizton állíthatok, hogy nem az vár a túloldalon!
- Honnan tudod, ha sosem jártál Kyranniában vagy Duparmában, hogy nem oda visz a kapu? – intett a fejével az építmény felé a nő.
- Láttam már az országodat… a gondolataidban, az emlékeidben… hidd el, nem jött még el a döntés ideje a két világ között! – mosolygott a lány boldogan, majd ujjára húzott gyűrűjével elhagyta a termet.
Khetty végül nagyot sóhajtott. A többiek örömét és megelégedettségét látva felvértezte magát erővel, hogy bármit is találjon a kapun túl, ne viselje meg túlságosan, majd átlendült a két oszlop között a kocsonyás masszába. Ahogy a körülötte cikázó kék villámokra pillantott, végig futott az agyán, hogy ez tényleg nem a legnagyszerűbb ötlet, amit valaha is kiagyalt, de a következő lépésnél már nem volt se villám, se kéklő fény, se zselészerű anyag, se Napkapu pincéje…
Ellenben égette a talpát vörös sivatag forró homokja, ahogy a meleg szél az arcába fújt, levegőt is alig kapott. Hiába ez az elviselhetetlen forróság, napot nem látott sehol az égen.
Khetty griffjei fájdalmasan felvonaglottak, mire a nő marokra kapta a kardját és oldalra fordult. A támadó szőrös csápok elől alig tudott kitérni, de arra még volt ideje, hogy varázslatával csillagrobbanást bocsásson a támadójára, majd néhány gyors mozdulattal kettészelte az állat lábait.
Mielőtt az egy nagyobb nyálas galacsint tudott volna kilőni, újabb lendítéssel elválasztotta a fejét a testétől. A gyors, de kimerítő csata után lihegve engedte le nehéz kardját a homokba:
- Még a mini társaidat is rühellem, nemhogy téged! – fintorodott el a bűzös váladékot engedő pók mellett Khetty, majd a homokba szúrt két oszlophoz lépett és visszatért a torony pincéjébe.
Még reggelizni sem volt hajlandó senki, elvégre előző este csak Khetty miatt nem nézték meg, hogy mit rejt az alagsori szoba.
Acabo kezeit tördelve téblábolt a lépcsőn, hegyes fülei lekonyultak, hatalmas szemei tágra meredtek, hézagos fogai közé szívta az aljsó ajkát és láthatóan nagyon kínlódott, hogy megszólaljon-e.
- Azért nem bánnám, ha Peps itt lenne most! – sóhajtotta Khetty Gill mellé lépve, amikor megindult a csoport a pincébe.
- Ő legalább ismerte a torony titkait….
- Mortazor és Camelus meg elég erős volt ahhoz, hogy megvédjenek minket – bólintott egy nagyot Csirguz.
Mikor leértek, Gill az ajtóhoz sietett és Kovival együtt kinyitották azt. Különös érzés vett erőt rajtuk. Amíg rendbe tették ezt a helyiséget, nem is gondolták, hogy valami baj lehet, csak dolgoztak és inkább a többiek örömét képzelték el, mintsem azt, hogy most félve kell átlépniük a jellegtelen deszkaajtón.
A toronylakók nem sokkal látták tágasabbnak a helyiséget, mint korábban… annyi azért feltűnt, hogy hosszabb lett és a szakadozott polcok eltűntek, a kiürült üvegek úgyszintén.
Khetty néhány csettintésére tűzgolyók lobbantak a terem különböző pontjain, megvilágítva egy három lépés széles és tizenkét lépés hosszú üreget. A falakon valaha burkolat lehetett, de az évezredek során betörő növényi gyökerek átvették az uralmat, ám a padlót teljesen hosszában és széltében fekete márványlapok borították, ellentétben a toronyban eddig tapasztalt fehér márvánnyal. A lapokon különös szimbólumok aranylottak
- Danka, mi lehet ez? – nézett le a lábai elé Khetty.
A fiú hunyorogva nézte először az egyik, majd a másik jelet, a nő intésére újabb tűzgömb gyulladt, közvetlenül Danka mellett, megvilágítva ezzel a nehezen látható vésetet. A kékköpenyes mágus sokáig nézegette a jeleket, lehajolt némelyikhez, ujjával végigsimította őket, majd hirtelen felegyenesedett, körbenézett és így szólt:
- Díszek…
- Mik?
- Nem jeleneteken semmit… legalábbis az általam ismert nyelveken… úgyhogy szerintem csak díszek – vont vállat végül.
- Hogy került ide az a varázskígyó? – nézett körbe Kayrac bosszankodva, hiszen körös-körbe csak a fekete földet és a márvány padlót látták.
- Talán itt? – kapargatott meg egy szűk kis rést Stubb.
- Mi ez? – hajolt közelebb Gill is a réshez.
- Mindjárt kiderül! – dörmögte a törpe és mielőtt bárki megakadályozhatta volna, írtózatos erejű ütést mért a résre.
A fekete földfal megremegett, mintha a torony alapjai rázkódtak volna, kisebb-nagyobb földrögök hullottak a toronylakók fejére.
- És ismét itt a baj! – sóhajtott nagyot Elviz, miközben megszorította varázstőrét.
- És ezen még meglepődsz? – nézett a fiúra vigyorogva Csirguz, miközben Stubb a saját alkatához tágította a repedést.
Minden egyes csapásnál újabb repedések jelentek meg az eddig masszív földfalon, amelyen halványkék színű fénysugarak törtek utat maguknak túlragyogva a tűzgömbök fényét.
Mihelyst a törpe elég szélesnek ítélte meg a rést, kérdés nélkül átlépett rajta.
- Félelmetes harci ereje van, de egyszer esküszöm, egyszer megfojtom ezekért az önfejűségeiért! – dohogott Khetty.
- Khöömmm… mintha téged látnánk kicsiben… - jegyezte meg Gill és a rés tágításába kezdett.
A földfal utoljára megrázkódott, mintha végighullámzott volna, majd apró homokszemenként folyni kezdett lefelé egy keskeny résbe, amelyben el is tűnt.
Néhány perc után láthatóvá vált a kékes fényű ragyogás forrásra, majd Stubb alakja, ahogy áhítattal nézi a különös kapu formájú zöld indákkal körbefuttatott oszlopokat. Az oszlopok egy kör alakú emelvényen álltak, amelyre három lépcső vezetett.
Amint az utolsó homokszemek is eltűntek a résben a toronylakók a törpe mögé sereglettek. Az áhítatos pillanatok azonban kezdtek hosszúra nyúlni, mígnem Khetty megszólalt:
- Csodás egy valami ez, de mire jó?
Stubb morcosan vonta össze a szemöldökét, mintha válaszát minden csecsemőnek tudni kellene:
- Nem látod? Ez egy Térkapu!
- Ahan… és az mi? – kérdésére általános megbotránkozás volt a válasz.
- Minek olvastál annyit, ha eddig se jutottál el? – nézett a nőre Csirguz.
- Lehet, hogy eljutottam, csak kevés figyelmet szenteltem neki! – vont vállat Khetty.
- Évezredekkel ezelőtt a törpök és a gnómok összefogtak, hogy megnyissák az utat más világokba… ugyan nem teljesen önszántukból álltak neki, mivel leginkább, mint ahogy itt is látható, nagyhatalmú varázslók bírták rá őket a munkára… - kezdte Danka kissé tudálékosan.
- Más világokba… ? – kérdezte Khetty elgondolkodva és ezúttal nem csak Lia tudta, hogy mi járhat a nő fejében.
A törpe végül úgy gondolta eleget csodálta az ősök keze munkáját, megmarkolta fegyverét és a kapu első lépcsőjére lépett.
- Hová mész? – ragadta meg a gallérját Gill.
- Hát be?
- A kapun át?
- Ne rángasd a galléromat, mert megjárod!
Gill erre teljes természetességgel feljebb emelte a lépcsőn társát, majd ő is fellépett a harmadik fokra.
- Egyedül nem mehetsz! – nézett le vörös szakállú barátjára, majd átsétáltak a kékesen kavargó, villámló masszán, hogy aztán néhány perc múltán kissé fáradtan, piszkosan, sebhelyekkel és piszokkal borított arccal megjelenjenek ismét.
Elégedett mosollyal emeltek magasba egy-egy ezüstláncon lógó égővörös medált.
- Hát ez igazán jó móka! – vigyorgott elégedetten Stubb.
- Micsoda? – nézett a két visszatérőre Csiruz, bár az értékes mágusláncot mindannyian szívesen látták volna a nyakukban.
Miután néha kettesével, néha egyedül léptek át a kéklő kapun, egyre feltűnőbbé vált, hogy Khetty nem annyira rajong az ötletért.
- Próbáld ki! – biztatta Diabolo, ezüstös bőre szinte szikrázott az örömtől. – Élvezni fogod nagyon!
- Bizonyára! – bólintott a nő, de a széles teremben csak Lia látta tisztán, hogy valójában mitől is tart Khetty.
Miután a hófehér hajú lány is visszatért egy ogregyűrűvel a kapun túlról, megállt a falat támasztó nő előtt.
- Én nem jártam sosem a te országodban, de annyit bizton állíthatok, hogy nem az vár a túloldalon!
- Honnan tudod, ha sosem jártál Kyranniában vagy Duparmában, hogy nem oda visz a kapu? – intett a fejével az építmény felé a nő.
- Láttam már az országodat… a gondolataidban, az emlékeidben… hidd el, nem jött még el a döntés ideje a két világ között! – mosolygott a lány boldogan, majd ujjára húzott gyűrűjével elhagyta a termet.
Khetty végül nagyot sóhajtott. A többiek örömét és megelégedettségét látva felvértezte magát erővel, hogy bármit is találjon a kapun túl, ne viselje meg túlságosan, majd átlendült a két oszlop között a kocsonyás masszába. Ahogy a körülötte cikázó kék villámokra pillantott, végig futott az agyán, hogy ez tényleg nem a legnagyszerűbb ötlet, amit valaha is kiagyalt, de a következő lépésnél már nem volt se villám, se kéklő fény, se zselészerű anyag, se Napkapu pincéje…
Ellenben égette a talpát vörös sivatag forró homokja, ahogy a meleg szél az arcába fújt, levegőt is alig kapott. Hiába ez az elviselhetetlen forróság, napot nem látott sehol az égen.
Khetty griffjei fájdalmasan felvonaglottak, mire a nő marokra kapta a kardját és oldalra fordult. A támadó szőrös csápok elől alig tudott kitérni, de arra még volt ideje, hogy varázslatával csillagrobbanást bocsásson a támadójára, majd néhány gyors mozdulattal kettészelte az állat lábait.
Mielőtt az egy nagyobb nyálas galacsint tudott volna kilőni, újabb lendítéssel elválasztotta a fejét a testétől. A gyors, de kimerítő csata után lihegve engedte le nehéz kardját a homokba:
- Még a mini társaidat is rühellem, nemhogy téged! – fintorodott el a bűzös váladékot engedő pók mellett Khetty, majd a homokba szúrt két oszlophoz lépett és visszatért a torony pincéjébe.
Dátum: 2009.01.14. 23:53:10
Jó éccakát mindenkinek!
Majd elfelejtem: azokásos járulékokkal persze!
Majd elfelejtem: azokásos járulékokkal persze!
Dátum: 2009.01.14. 22:34:23
Én is elkezdtem írni valamit, de béna lett... most azt javítgatom, hátha jobb lesz egyszercsak
Dátum: 2009.01.14. 22:18:34
Budapest melyik kerületében található a Csöves utca?
III.
XI.
XVI.
VIII.
Nagyszerű kérdés az olimpiára! Tényleg! Alapvetően a fejemben van Budapest teljes utcatérképe, így természetes, hogy fejből vágtam rá a választ!
III.
XI.
XVI.
VIII.
Nagyszerű kérdés az olimpiára! Tényleg! Alapvetően a fejemben van Budapest teljes utcatérképe, így természetes, hogy fejből vágtam rá a választ!
Dátum: 2009.01.14. 21:58:31
Kedves vagy Danka! Írnám én, de nem jön az ötlet! ... Már két napja csak ezen agyalok!
Dátum: 2009.01.14. 20:39:02
Sziasztok, megjöttem!
Látom, mindenki beteg, mert nem nagyon aktívkodtatok! Ennek részben örülök, mert nem kell sokat olvasni; részben nem örülök, mert arra készültem, hogy a westen biztosan jókat fogok derülni amíg visszaolvasom több oldalnyi iszákosság és eltulajdonítás történetét... de majd legközelebb
Látom, mindenki beteg, mert nem nagyon aktívkodtatok! Ennek részben örülök, mert nem kell sokat olvasni; részben nem örülök, mert arra készültem, hogy a westen biztosan jókat fogok derülni amíg visszaolvasom több oldalnyi iszákosság és eltulajdonítás történetét... de majd legközelebb
Dátum: 2009.01.14. 00:39:44
Lan: milyen tippeket osztogatsz??? Nemhogy te is inkább azon gondolkoznál, hogy lejössz!
Dátum: 2009.01.14. 00:39:01
nem szabad ilyen félelmekkel telve a jégre lépni... ráadásul csak biztonságos jégre invitállak... a vékony jég könnyen beszakad, meghalni én sem akarok
De most már tényleg jó éjszakát mindenkinek! Angyalkákat, mókuskákat (Atrénanak csak őzikéket éééés mittoménmiket.... macerás egy férfi ) !
De most már tényleg jó éjszakát mindenkinek! Angyalkákat, mókuskákat (Atrénanak csak őzikéket éééés mittoménmiket.... macerás egy férfi ) !
Dátum: 2009.01.14. 00:29:36
Engem nem versz át! Láttalak! Ha alattam nem szakad be, akkor alattad biztos nem! Szóval hajrá! Nem is vagyok olyan messzire tőled!
Mondjuk ha ráígérek egy masszázst, akkor vonzóbb az ajánlat?
Mondjuk ha ráígérek egy masszázst, akkor vonzóbb az ajánlat?
Dátum: 2009.01.14. 00:16:22
Atre: megtanítalak korcsolyázni! Nem kell hozzá semmi, csak te, a korcsolya és egy nagy adag önbizalom, hogy menni fog a dolog!
Dátum: 2009.01.14. 00:15:34
Nekem csak szimplán dolgoznom kell... úgyhogy el kell mennem lassan aludni.... pedig felettéb jól szórakozom!