Hozzászólások - Byzon

Az első részét köszi, a második részéhez: nem én pakoltam be és nem én dobtam rá a raklapot a leszerelt GPS-re.

Nem, gond van a kamionnal. De sajna nem elég nagy. (Úgy szűk 20 perc talán).

Akkor remélem nem te értékeled majd.

Na, ez vajon spec lesz-e?

A néphagyomány szerencsétlen napnak tartja péntek 13.-át. Mely történelmi eseményből eredeztethető ez?

Napóleon csatavesztése Waterloonál
Julius Caesar meggyilkolása
A templomos lovagrend felszámolása
Abraham Lincoln meggyilkolása

Írj privát üzenetet itt fórumon Miklósnak, írd le a problémát részletesen, szerintem meg fogja oldani!

Regisztráltam, köszi!

Áh! Szegény Gyusziék, ha megszakadnak se fejezik be olyan lassan a rakodást, meg Kati néni szerintem már evett, csak még én nem...

Kati néninek mondtam, hogy menjen egy órára kávézni, vagy amit akar, a rakodóknak, meg hogy nem kell sietni.

Szép jó napot mindenkinek, van egy órám amíg felrámolják a kamiont, addig rohammal bevettem magam az irodába.

Hát pénteki viszlátás emberek, vár az ágy éjféltől meg egy szép nagy kamion!

Nagyon kedves vagy!

Meglátod!

Nem mostanában lesz, az biztos.

Amíg játszom Incubussal, addig a napló folytatódik. A lezárása az utolsó játékalkalmam lesz.

Huhh, biztosat nem tudok, de úgy hallottam, hogy az ellenfél sebzésének egy része visszaverődik rá is.

Nagyon szépen köszönöm...

Idézet: Magusocska - 2009.01.18. 17:29:39

Ahhoz hogy ennyit bukj, legyen nálad kb 2200-2500 LE, az ellenfelednél meg 220-250.

Idézet: Telk - 2009.01.18. 14:59:42

Hát kész, döntsd el mennyire sikerült felkötni azt az alsóneműt...

"Az elkövetkező órákról, vagy netán napokról nincsenek emlékeim, csak néhány töredék, amikor elmém, mint zavaros vízben a fuldokló néha a felszín közelébe emelkedett. Csupán képtöredékek, bár még akkor sem voltam magamnál teljesen, nem tudtam az irányítást átvenni a testem felett... Csupán szilánkok maradtak meg...

... Éjszárny és Atreus vastag erős láncokkal kötöz meg, homlokukról patakokban folyik az izzadtság, a vámpír ereje folyamatosan küzd a láncokkal, de azok egyenlőre még kitartanak. Tierga aggódó hangját hallom:
- El kell vinnünk őt a Napkapu ősi tornyába. A szavai alapján csak az a Kayrac segíthet.
- Igen, de ki ő? - kérdezi Atreus.
- Ha odaérünk, megtudjuk...

...Forrón perzsel a nap a puszta felett és a vámpír kétségbeesetten rángatja a kötelékeit, szabadulni akarván ősi ellensége, a fény hatalmából, noha az még nem árt neki, mert a test még él, a szív még dobog...

...Napkapu tornyának nehéz kapuja kitárul és Khetty siet elénk aggodalommal telt arccal ahogy megpillant habzó szájjal rángatózva a kötelékeimben a két tárnavadász között.
- Yahwen segíts! Mi történt vele?!
- Fogalmunk sincs - csóválja a fejét Éjszárny. - Valami megszállta a testét. Nem tudunk rajta segíteni.
- Lord Daramoula átka beteljesedik rajta - suttogta rémülten a mágusnő.
- Lord Daramoula?
- Később elmondom. Most hozzátok be. Gyorsan!
- Mielőtt teljesen elveszítette az öntudatát, még a Napkaput és Kayracot említett... - mondja Tierga, miközben a két tárnavadász befelé rángat.
- Azonnal szólok Kayracnak!...

...Fantaghiro hajol fölém aggodalomtól terhes arckifejezéssel. Valamilyen szobában vagyok, immár nem láncok, hanem mágia tart bilincsben. A gyémánt harcosnő arca eltorzul a fájdalomtól:
- Segíthetünk valahogy neki?
- Nem tudom - feleli szomorúan Khetty. - A vérében tenyésző szörny nagyon erős, ősi hatalom birtokosa. Mi nem törhetjük meg az átkot. Kayrac megpróbál ma este kapcsolatba lépni Incubus lelkével, mely testének mélyére van most börtönözve, reméljük sikerrel jár...
- Miért várunk olyan soká? - vág közbe aggódva Fantaghiro.
- Kayrac lich. Éjszaka bír a legnagyobb hatalommal és minden csepp erejére szüksége lesz...

...Saját elmém fogja vagyok, mindenhonnan fojtogató sötétség vesz körül. Már esélyem sincs a felszín közelébe érni... Ez a fekete miazma, mint köd ül meg mindent körülöttem, a bőrömön, a pórusaimon át szivárog belém, legalábbis ehhez tudnám hasonlítani az élményt. Mintha korbácsolnának, minden pillanatban fájdalomhullám vág végig a lelkemen... Egyre kilátástalanabbnak érzem a küzdelmet a gyűlölettől megerősödött vámpírral. Kezdem feladni a reményt. Ehhez én nem vagyok már elég. Hisz én csak egy nyomorult rabló vagyok, nem hős, nem hatalmas mágus, nem mentalálisan kiképzett diplomata nemes... Fantaghiro, Khetty vagy Tierga biztosan szembe tudnának szállni vele, de én csak egy fosztogató vagyok... Csak egy senki! Miért nekem jutott ez a teher, aki mindenképpen érdemtelen a súly elviselésére?! Miért??!
- Harcoooos! Harcooooos! Figyeeelj a hangomraaa!
Megborzong a lelkem, ahogy e szavak elérnek hozzá. Mintha egy kripta mélyéről törne fel jeges fuvallatt, mely ódon idők óta várakozott ott. Mégis erősen koncentrálok, hogy megtaláljam a forrását. Lassan egy ponton oszlani kezd a sötétség és egy rémalak bontakozik ki előttem. Magas, nagyon magas, de hihetetlenül vékony lény, valaha talán galetki volt, talán más lélegző, szerető, élő lény, de mostanra csak egy élőholt kreatúra maradt, az élet torz karikatúrája. Csak a puszta sárgás csontok villannak előttem az évezredes páncél eresztékeiből, a sisak felcsapott rostélya alól egy puszta koponya vigyorog rám örök halálmosolyával, de a szemgödrökben egy-egy tökéletes, kör alakú smaragd izzik. Körülöttünk hullámzani, rángatózni kezd a sötét miazma, de az élőholt nem foglalkozik vele, egyenesen rám néz, hozzám beszél:
- Harcooos! Figyelj ráááám!
- Ki... Ki vagy te?
- A neveeeem Kayrac smaragdszeeeem. Lich ősmágus vagyooook... Én segíthetek nekeeeed!
- De... Te... Te is élőholt vagy! Ti... Nem... Nem vagytok...
- Neeeem! Lord Daramoulaaaa nem az én szövetségeseeeem. Bár valaha az voooolt. Koncentrálj katonaaaa! Mit tudtál meg eddiiiig?
- Nem... Nem sokat. Lord Daramoula lelkének egy kis szilánkja, lényegének esszenciája kering a családom vérében, amely újra a világra akarja szabadítani a smaragdvámpírokat. Akkor erősödött meg, talán a dühe által vezérelve, amikor megláttam Tierga nyakában azt a pókszimbólumos láncot... De nem tudom, hogy miért...
- Kapcsolatba tudsz vele lépniiii? - int körbe a sötétség felé.
- Nem igazán... Régebben folyamatosan suttogott hozzám... Hatalomról mesélt, bosszúról, szabadságról... De én nem tudtam vele beszélni... Nem tudok kérdezni tőle s ő nem is válaszolna azt hiszem...
- Ráááá kell kényszerítenüüünk... Kyron szavai alapjáááán, nagyobb a veszély, mint gondoltuuuuk... Nagyon komoly a helyzeeeet...
- Ezt hogy érted?
- Talán az átok nem is aaaaz, aminek gondolnáááánk... Beszélnünk kell azzal ami benned éééél...
- De... hogyan?
- Létezik egy ősi szertartáááás... De kockázatoooos... Megidézhetjük a testedbe a Lord szelleméééét... És kikérdezhetjüüüük... De miután távoziiiik, nyomot hagyhat a testedeeeen... De sokak élete múlhat a bátorságodoooon...
- Nem tudom mit gondoljak... Én nem vagyok hős...
- Nekem Khetty azt mesélte hősiesen védted az erődöt ahol éltéééél... Meghalt volna a szívedben immáron a katonaaaa? Nem kockáztatnád már az életed a barátaidéééért?
- De! Értük igen! Értük megteszem!
- Ők is segítenek majd tégeeeed... Holnap végrehajtjuk a szertartáááást...
Ezzel a lich rémalakja kifakul a homályba és én újra egyedül maradok a sötétségben...

...Leah ősi oltára tűnik fel előttem, mely nem messze fekszik a Napkapu tornyától. De most valahogy olyan más... Először csak azt hiszem, hogy az éjszakában fényt adó fáklyák lángja által keltett torz árnyalakok mutatják másnak, ám hamar rájövök, gondos kezek állították helyre az időtől megkopott köveket. Én pont előtte állok, csupán lábaimat béklyózza meg valamilyen varázslat, az oltár mögött, velem szemben Kayrac smaragdszem áll és lassan körbehordozza a tekintetét. Ahogy követem a mágikus smaragdok fényét rájövök, hogy valaki szabályos nyolc ágú csillagot rakott itt ki fáklyákból, a csillag közepén az oltárral. Kayrac hideg, reszelős hangon szólal meg:
- Ti akik itt álltok, nagy kockázatot vállaltok. A szertartás, amelyre vállalkoztunk, hatalmas erejű. Halandó máguspapként ismertem meg valaha, az ősi pecsét titkainak egyike ez. Ghalla egére az ősidőkban a világunkat teremtő ősistenek kilenc örök csillagképet helyeztek, mely a kilenc örök erő szimbóluma, ezekkel még az isteneket is kényszeríteni lehet, noha az árát mindig meg kell fizetnünk. Mindannyian megtestesítői vagytok ezen örök szimbólumok egyikének és most az ő erejüket hívjuk, hogy világunkra kényszerítsük újra Lord Daramoulát. Meg kell tennünk, mert különben elveszíthetünk mindent, miért népünk küzdött. Bizonyságot kell szereznünk. Készen álltok?
A kilenc alak egyike sem szólalt meg, csupán fejet hajtottak, mire Kayrac levegőbe lökte hústalan karjait és kántálni kezdett:
- Hívlak téged oltárodnál, ősi nagyúr figyelmezz rám. Figyelmezd most akaratom, amit kérünk add meg nekünk! Ősi Pecsét, régi áldás, hatalma ad erőt nekünk, kapuidat tárd fel nékünk. Árnyékokból eljöjjön egy, kilenc csillag hívja ide. Erőmet adják a jelek, szólítom hát, tegyenek hitet!
A csillag északi csúcsát határoló fáklyák fénykörébe e pillanatban Talkih lépett be, keze kardja markolatgombjára fonódott, hangja tisztán csengett:
- Képviselem a Szalamandrát, az örök Harcost. A Tűz ereje a tiéd Kayrac!
Láng lobbant e szavakra a kard markolatán és lángok csaptak fel Kayrac csontujjai között is. A déli csúcsba StevZ alakja lépett be:
- Képviselem a Delfint, az Életadót. A Víz ereje a tiéd Kayrac!
Magasra tartott kezének ujjai közül víz csobogott a földre és csorgott el Kayrac felé, körülfolyva a lich lábait. A keleti csúcsban Khetty jelent meg:
- Képviselem a Griffet, a Szabadság örök szimbólumát. A Szél ereje a tiéd Kayrac!
E szavakra vad szélvihar kezdte tépni a mágusnő köpenyét és borzolta össze hosszú, vörös haját, s az élőholt mágus alakja körül is széltölcsér kelt. A nyugati csúcs volt soron, ahová Atreus lépett:
- Képviselem a Gólemet, az örökké való Kitartást! A Föld ereje a tiéd Kayrac!
Ahogy kiejtette a szavakat futóhomok nyílt a lábai alatt és felfelé térdig elfedte a harcost, miközben a lich csontjai a szemem láttára gyakorlatilag megkövesedtek. Talkih és Khetty közé a következő csúcsba Fantaghiro lépett be:
- Képviselem a Szirént, aki maga a Csábítás. A Szépség ereje a tiéd Kayrac!
Fantaghiro bőre mintha felragyogott volna, vonásait időn túli nemesség, tiszta ártatlanság ülte meg. Az ősmágus körül, mint egy aura fehér csillámlás kelt. A Fantával ellentétes csúcsban Éjszárny jelent meg, kivont kardját tenyerein emelve:
- Képviselem a Hadurat, az ősi Pusztítót. Az Erő ezennel a tiéd Kayrac!
A gyémánt nagyúr mintha megnőtt volna, lábai alatt megrepedezett a föld. Az élőholt oldalán fekete lángnyelvek kezdték nyaldosni a fegyverét. A Talkih és Atreus által határolt csúcsba Danka lépett be:
- Képviselem a Sárkányt, a Bölcsek legnagyobbikát. A Tudás hatalma a tiéd Kayrac!
Áttetsző aura vonta körbe e szavakra mindkettejüket, és a máguspap szemgödreiben felragyogtak a smaragdok. Az utolsó csúcsba Tierga lépett be, kezeit maga előtt összekulcsolva és tiszta erős hangon mondta:
- Képviselem a Galambot, a Viszályok Oldóját. A Béke ereje a tiéd Kayrac!
Aranyló köd kavargott fel erre a lány lábánál, s lassan alakja nagy részét elfedte, a lich koponyája körül aranyló glória ragyogott fel. Utolsóként Picur sétált be a csillag közepére és balját Kayrac vállára tette:
- Képviselem a Tanítványt, a Tudásra Vágyót. A Hűség ereje téged támogat Kayrac smaragdszem!
Ahogy e szavakat kimondta, minden eddigi természetfeletti megnyilvánulás egyetlen aurába olvadt, mely folyamatosan változtatta a színét és óvón ölelte körbe a hullamágust. Kayrac valamiféle ősi erőtől duzzadó, irtóztató hangon mennydörögte az ég felé:
- Leah, holtaknak ura! A Pecsét erejével kényszerítelek! Küldd el közénk Lord Daramoula lelkét!!!
Az éjszakai égből éjfekete villámok csaptak be mellettem a földbe, s valahol a mélyben, messze a kéreg alatt, korokkal ezelőtti csatákban elveszett, elfeledett harcosok kárhozott lelkei üvöltöttek, Leah árnybirodalma remegett körülöttünk, szinte éreztük, de az Ősi Istenek Legszentebb Pecsétjével még a holtak Ura sem dacolhatott. Véremben lélek ébredt. Ősi lélek. Mint fekete fergeteg tört felszínre félresöpörve a dühből élő lélekkezdeményt és egyszerű megfigyelővé alázva engem is. Lord Daramoula megérkezett...
- Hatalmunk idézett újra e világra, smaragdvámpírok legöregebbike - dörögte Kayrac. - Szolgálnod kell akaratunk, kérdéseink meg kell válaszolnod.
- Szánalmas féreg - köpte a vámpírlord undorral. - Valaha az én köpenyem sarkába kapaszkodva kívántál magasba törni, s most TE akarsz parancsolni NEKEM?!
- Változnak az idők Daramoula. S aki nem változik velük, az megreked és elpusztul. Te még mindig csak Leah pusztító arcát látod, azt akarod képviselni, hatalmat akarsz mutatni, de csupán egy szánalmas féreg vagy, ki retteg urától, s bármit megtesz, hogy elkerülje árulása következményeit. Még mindig csak a világ egyik felét veszed észre! Leah nem csak pusztító...
- Ne emlegesd nekem azt a szánalmas, felkapaszkodott feketemágust! Ő nem az én uram! Soha többé!
- Kit szolgálsz Daramoula? Válaszolj! Hatalmunk kényszerít!
- A hatalmatok?! Ezeknek a korcsoknak a hatalma?! - intett körbe és végignézett a csillag csúcsaiban állókon. Még Tierga és Khetty is megrogyni látszottak hatalmának súlyától, a többiek szinte egész testükben remegtek. - Nézz rájuk! Hisz még meg sem tapasztalhatták az erőmet, s máris reszketnek! Nevetséges!
- De amíg a csúcsok őrei a helyükön állnak, addig az Ősi Pecsét hatalma töretlen s azzal nem dacolhatsz! KIT SZOLGÁLSZ LORD DARAMOULA?
- A változások ősi urát, kinek nevét hamarosan újra rettegve emlegetik e földeken. Őt szolgálom! S ha ez a nyomorult féreg elbukik a harcban, visszatérek eme porhüvelybe és elhozom a népemet, hogy terjesszék az ő igéjét. Nem állíthatsz meg Kayrac smaragdszem!
- Valóban - bólintott a lich. - Ám, egy valamit megtehetek. Az Ősi Pecsét erejével mondom szavaimat: te kárhozott lélek, ki ezen testet uralni vágyod! Rettegd a csillag őreinek hatalmát! Egyesített erőnk adja a hatalmat, hogy elmossa sötét erőidet, mindünk akarata erősíti meg Incubus lelkét, hogy harcoljon ellened!
- Ezzel nem állíthatod meg a visszatértemet - kacagott fel Lord Daramoula. - Legfeljebb lelassíthatod.
- Egyenlőre nekem ennyi elég is. Lord Daramoula, kárhozott lélek, térj vissza oda, honnan hatalmunk hívott!
- A Tanítvány elbocsájt téged - zihálta kimerülten Picur.
- A Galamb elbocsájt téged - suttogta rekedten Tierga.
- A Sárkány elbocsájt téged - nyöszörögte vérkönnyei mögül Danka.
- A Hadúr elbocsájt téged - mormolta Éjszárny.
- A Szirén elbocsájt téged - mondta azonnal Fantaghiro is.
- A Gólem elbocsájt téged - nyögte féltérden Atreus.
- A Griff elbocsájt téged - lihegte Khetty.
- A Delfin elbocsájt téged - bólintott StevZ is.
- A Szalamandra elbocsájt téged - mondta ki végül Talkih is.
- Az Ősi Pecsét elbocsájtott, távozz hát e világból! - üvöltötte Kayrac. Éreztem, hogy a fekete lélek azonnal elkezd elpárologni a testemből de még utoljára megszólalt:
- Visszatérek...
Visszanyertem az uralmat a testem felett, éreztem, hogy barátaim szeretete védőpáncélként vonja körbe a lelkemet, de nagyon kimerült voltam, zsinórjait vesztett marionettbábúként rogytam a porba. Khetty Kayrachoz vonszolta magát:
- Mit jelent mindez?
- Chara-dint, a káosz ősistenét nevezik a Változások Ősi Urának... Ez az ősi, pusztító istenség kíván visszatérni a feledésből, hogy hatalmával újra káoszba fojtsa a világunkat. Lord Daramoula elárulta Leahot, Chara-din seregeiben akar visszajönni, a káoszisten kapitányaként...
- Meg kell akadályoznunk a visszatérését!
- Igen... És nem csak a Lordét... Hatalmas az ereje, de ő is legyőzhető... Regenerálódnom kell...
- Térjünk vissza a toronyba - bólintott Khetty és körbepillantott. - Legyetek a vendégeink, amíg kitaláljuk mit tegyünk. Sok múlik rajtunk!
Nagy nehezen összeszedtük magunkat és elindultunk a torony felé, ám Kayrac még megszólalt:
- Khetty! Amikor birtokoltam a csillagjegyek szimbólumainak erejét, a Sárkány bölcsessége mondott nekem valamit, amit meg kell osztanom veled.
- Igen?
- Chara-dint valaha úgy is nevezték: A Sötét Nagyúr. Nem tudom mindez mit jelent...
- Én igen - suttogta sápadtan Khetty. - Elmesélem majd nektek s te is megosztod velünk a tudásod Chara-dinról és Lord Daramouláról. És együtt kitalálunk valamit. Hiszen barátok vagyunk. De nem most. Most pihennünk kell..."

Mindent megteszek az ügy érdekében.

Hát igen, bár legalább szóltak volna, hogy állítsuk magunkat takarékra, bár én spec minimum egy 2-3 hete arra nem jártam már, mert nekem már túl picikék voltak (30 feletti szintről nem lehetett elkapni 20-kat)...

Na én ma este nem sokáig leszek mert aludni is kell majd, úgyhogy elhúztam naplót írni.