Hozzászólások - Byzon

Melyik név nem női név?

Játszint
Klaudia
Kármen
Jázmin

Hát a Játszint nem női név, de így ebben a formában nem is név... Legalábbis ha jól csalódom az Jácint...

Mekkora sebzést képes maximum okozni az "energialövedék"?

33
44
22
11

Taumaturgiától függ...

Hánzadik szinten lesz elérhető a halálrubin?

2
34
28
16

Apróbb helyesírási hiba, meg ezt egy alacsonyabb szintű karinak honnan kéne tudnia? Törölni!

Skacok, csajok emlékszik még valaki erre a vadbaromra?

http://www.youtube.com/watch?v=dTiMV1Vv1Tw

Hogy én ezt mennyire bírtam, és most is mennyire röhögök...

Panjabi MC simán bekaphatja!

Ezt ismertem, de mikor először láttam én is vinnyogtam a röhögéstől. A zene meg nagyon jó alatta! Bár dunsztom sincs ki az előadó...

Úgy, hogy esetleg jóval magasabb a szinted mint az övé. Szintenként +5% adódik a támadási küszöbhöz, pl. ha te 3 szinttel erősebb vagy nála, csak akkor támadhatsz, ha a 30%-on is átbillen.

SZIA CIRMI! De rég láttalak!

Na ezen nagyon de nagyon röhögök:

http://www.youtube.com/watch?v=hsf39FQOqmY&feature=related

Aki behatárolja a műfajt, az a nyári VÚ találkozón vendégem bármilyen piára, amit csak akar.

A hordaparancsnok? Egy elég magas szintű galetki. Miért?

"Ahogy kilépsz az erdőből meglepetten látod a szemed elé kerülő banditatábort. Marcona alakok mozgolódnak a tábortűz körül. Mindenfelé hegyekben áll a fegyver, állati bőrök vannak kiakasztva száradni, apró sátrakból szűrődik ki némi fény. A tűz körül ülő alakok egyike felpillant, majd feláll és hozzád lép. Kezében habzó sörital, arcán mosoly de a szeme nem éppen barátságosan méreget. Rekedt hangon szólít meg:
- Nos barátom, ez itt az IQ Betyárok tábora. Mi abból élünk, hogy elvesszük a másét. Aki nem tudja megvédeni a javait, az nem méltó rá, hogy birtokolja. Nincs hazánk, törvényünk, urunk vagy istenünk, minket csak a betyárbecsület köt. Az pedig azt mondja, tarts ki a társaid mellett és senki mással ne foglalkozz. Látom egyedül jöttél. Mi a célod? Hadüzenetet hoztál? Átvesszük. Add oda neki - mutat az egyik sátorból kilépő magas, csinos arcú nő felé, akinek övén és felső testén átvetve fegyvergyűjtemény pihen. - Aztán visszaküldjük a választ ugyanabban a hordóban, amibe téged szögelünk bele. Béke ajánlatot hoztál? Ha a betyártanács elfogadja, akkor lehet róla szó. Add neki akkor azt. Netán kihívnád valamelyikünket? Barátom, ez itt a mi táborunk. Nem kenyerünk a tisztesség. És egy tucat banditát egymagadban te sem bírhatsz le. Netán felcsapnál közénk? Az sem lehetetlen. Beszélj Picurral, ő a kapitányunk. És most ki vele! Miért rontod még itt a levegőt?!"

Várunk aktív, játszani szerető rubin harcosokat az IQ Betyárok közé. Követelménynek a 9. szint van megszabva, ha ennél gyengébb vagy, akkor indokold meg, hogy miért vegyünk fel és esetleg lesz rá lehetőség. Építésben nem kívánunk lehetetlent, a háborúkban viszont aktív részvételt kérünk. Ha esetleg érdekel a klán, akkor Picurt, Herceget vagy Főboszit keresd. Íme a klán elérhetősége:

http://www.vegzetur.hu/index.php?m=szovetseg

Jó reggelt mindenkinek!

Csatlakozom!

Köszönöm az elismerést! Kyroné nekem is tetszik!

Részemről nagyon szívesen, Kyronét igen szerettem!

Óh te szegény! Jó pihenést! És örülök, hogy tetszett!

Idézet: cirip - 2009.01.23. 22:29:29

Megyek is olvasni!

"- Igen - mormolta Kayrac. - Sajnos ez egy nagyon is valószínű, fennálló lehetőség. Chara-din a régi időkben is az erősek és a befolyásosak lelkére vetette ki a hálóját, hogy rajtuk keresztül szerezze meg szolgáikat, követőiket is...
- Én őszinte voltam Kayrac - mormolta Khetty. - Most viszont neked kell annak lenned!
- Mit értesz ezen? - mordult fel Kayrac.
- Ismeritek egymást a Lorddal. Sőt! Jól ismeritek! Daramoula úgy fogalmazott: "Valaha az ő palástján akartál felkapaszkodni." Mi folyik itt Kayrac?
- Ez nem tartozik ide...
- De igen! - csattant fel Gill Bates is. - Én még annyira sem értem, mi folyik itt, mint ti, de az biztos, hogy fontos. Márpedig akkor mindenről, ami segíthet, tudni akarok! Most, Kayrac!
- Biztosíthatlak - válaszolta a lich hidegen, - semmilyen előnyünk nem származna, ennek a régi történetnek a felemlegetéséből.
- Ezt inkább mi szeretnénk eldönteni - mondta Csirguz is határozottan.
- Ez egy elég régi és ronda dolog...
- Kayrac - vágott közbe Khetty. - Mi bíztunk benned, amikor odaálltunk a varázskör csúcsaiba, miközben te Isteneket zabolázó erőket idéztél meg rajtunk keresztül. Szerintem rászolgáltunk a bizalmadra!
- Igaz - válaszolta halkan Kayrac. - Legyen. Mesélek hát. Először is Lord Daramouláról. Valaha nemes ifjú volt, aki csak a léha gyönyöröknek élt, kihasználta megdöbbentően vonzó vonásait és az éjszakákat szép lányok karjaiban, a reggeleket dühös apákkal és férjekkel szemben a párbajtereken töltötte. Imádta az életet. Éjjel bor folyt, reggel vér. Ő volt a legvonzóbb és a legjobb párbajozó, az irigyelt aranyifjú, a nők bálványa. Aztán egy bálon természetfelettien gyönyörű nővel találkozott. A felelőtlen, minden kalandra kész fiatalember számára nem lehetett kérdés: még aznap éjszakára a lány övé kell legyen. Ám akkor, életében először, csalódnia kellett tökéletes küllemében és modorában... A lány nyilvánvalóan nem érdeklődött iránta. Daramoula utána ment aznap éjjel és egy sötét kapualjban erőszakkal szakította le a rózsát, mit önként nem adtak neki. A lány elment, szégyennel és fájdalommal a szívében, nem sokkal később öngyilkos lett. De halála napján az öntelt ifjú éjjeli látogatót kapott. Magas, sápadt férfi vonta felelőségre nevelt lánya halála miatt és büntetésből párbajra hívta. És újabb csapás érte akkor az önérzetét Daramoulának, mert az idős férfit le nem bírhatta... Életét vette, de létezését nem, vámpírrá tette. Miközben átalakult a földön vonaglott, üvöltött, a férfi odavetette neki: "Vezekelned kell. Ha már tudod miért, keress meg és segítek." Egy vámpírnál döntő az első pár éjjel, hiszen iszonyodik magától, mindattól, amivé vált. Ha néhány napig nem megy önszántából a fényre, akkor lassanként feltámad benne a gyilkos ösztön és megbékél saját magával. Daramoula nem ilyen volt. Ő azonnal élvezte, hogy vámpírrá lett! Hogyne élvezte volna! Hiszen szépsége, ereje, ifjúsága örökkön megmarad. Tobzódott a vérben és az újonnan szerzett hatalmában. Városról városra vándorolt, mindenfelé feltépett torkú hullákat hagyva maga mögött. Aztán egy nap áldozata rokonai követték és karót szúrtak a szívébe. Daramoula elpusztult...
- És honnan tudsz te ennyit róla? - szűkült össze Gill szeme gyanakvóan.
- Elég rendesen utánanéztem, mielőtt szövetséget ajánlottam neki - válaszolta egyenesen Kayrac.
- Micsoda??? - hördültek fel egyszerre többen is.
- Nos akkor jöjjön az én történetem - bólintott Kayrac. - Valaha a Kyorg Birodalomban éltem. Ez egyike a négy ősi birodalomnak, melyek egymással háborúztak az ősidőkben. A kyorgok hüllők voltak, hatalmas mágikus tudással, amely elsődlegesen az anyag és elemi mágia terén nyilvánult meg. Elsődlegesen a szomszédos Bo'adhun Birodalommal háborúztak, de a szinte legyőzhetetlen triklem drakolderek megteremtése után a barbárok nem voltak többé igazi ellenfelek. Az Esthar Császárság addigra már haldokolt, azonban az elzárkózó Árnytündér Birodalomban sötét fenyegetés kezdett testet ölteni. A kyorg papok nem ismerték közelebbről, csupán annyit tudtak, nekromantikus természetű. Bo'adhun rabszolgafiúkat képeztek ki a nekromanciára, mert a barbároknak ezen mágiaformához természetes affinitásuk volt. Egyike voltam ezeknek a rabszolgafiúknak. Nem csak nekromanta mágus lettem, hanem Leah halálisten felszentelt papja is. A hatalomvágyam elragadott, sötét szertartások erejéhez fordultam, élőholttá változtattam magamat, így remélve, hogy lassanként mindenekfeletti hatalmat szerezhetek. Közben persze kiderítettük azt is, miben mesterkednek az Árnytündérek. Halhatatlanságot akartak. Meg akarták törni Leah hatalmát. Valóságos lázadást robbantottak ki az Árnyvilágban. E közben a smaragdvámpírok az árnytündérek mellé álltak a harcban és valahogyan Ghallára szabadultak a ködkapukon keresztül. Az ősi birodalmak elpusztultak, de az árnytündérek sem győzhettek a halálistennel szemben. Elbuktak ők is és Leah korcs, élőholt létre kárhoztatta őket. Rettegtek a smaragdvámpírok is árulásuk következményeitől, de Leah mindössze egy feladatot bízott rájuk: küldjenek lelkeket az ő birodalmába. Hatalmas háborúk dúltak akkoriban, Lord Daramoula élőholt hadúrként vett részt ezekben, mindent megtett, hogy bizonyítsa hűségét Leah felé. Én akkoriban csatlakoztam hozzá csatamágusként, majd ahogy a hatalmam nőtt magam is hadúrrá lettem, noha közel sem oly erőssé, mint Daramoula. Mindenesetre fegyvertársak voltunk évszázadokig. Amíg meg nem értettem, hogy Leahnak nem csak egy arca létezik, nem csak a pusztító. Egy halandó pap magyarázta ezt el nekem és én megértettem szavai igazát. Akkor elhagytam a katonai szövetséget, a harcmezőt és a halál művészetének szenteltem magam. A nekromantikus kutatásaimba mélyedtem. Természetesen értesültem Daramoula többszöri haláláról és végleges pusztulásáról is, de ez akkor már nem foglalkoztatott.
- De most már elment végre, nem? - kérdezte Picur fázósan.
- Aligha - csóválta a fejét Kayrac. - Daramoula nem fogja feladni, kell neki ez a test, hogy visszatérhessen és előkészíthesse az utat mestere számára. Ami jelenleg Incubusban él, az csupán egy lélekkezdemény, amely főképpen érzelmeket tartalmaz. Vágyat, haragot, gyűlöletet, bosszúvágyat. Ha ez eluralkodik rajta, kilöki a testből Incubus lelkét, akkor megnyílik az út Lord Daramoula számára. Jelenleg ugyan az erőtök segíti a harcost, de meg nem óvhatja. A lélekcsíra így is egyre erősebb lesz benne, végleges megoldást kell hát találnunk. De sajnos van nagyobb gondunk is...
- Nagyobb? - mordult fel Csirguz.
- Igen, nagyobb - bólintott Kayrac. - Daramoula Chara-din kapitánya. Nem az ő visszatérése a veszélyes, hanem az uráé! Márpedig ez a sötét isten pontosan erre készül!
- Mit tehetünk? - kérdezte Tierga.
- Figyelünk és várunk. Megpróbálunk információkat szerezni, hogy kiket próbál meg bűvkörébe vonni a Káosz Nagyura. És figyelünk ezekre - ezzel előre intett és a szoba közepén magas, éjfekete kőoszlop illúziója derengett fel, oldalán kékesen izzó varázsjelekkel és szimbólumokkal. - Ez itt Chara-din monolitja. Az ősisten ereje ezeken keresztül áramlik és áramlott a világban. Ha feltűnnek újra, akkor a Káosz Ura sem lehet messze! Viszont neked Incubus más dolgod van! Először is szerezd meg a Ragyogó Kesztyűket, az ereklyék hatalma nagy segítségünkre lehet. De a Hegy gyomrában társakra lesz szükséged!
- A hagyományos felderítő csapat - mosolyodtam el. Ahogy népünkben mindig is szokás volt: egy tárnavadász, egy harcos és egy mágus. - Normális esetben természetesen Éjszárnynak és Khettynek a segítségét kérném, de jelenleg a klánvezérekre a helyükön van szükség, hogy irányítsák a társaikat és szervezzék a kutatást.
Kayrac némi meglepett elismeréssel bólintott:
- Igazad van harcos! Tehát?
- A tárnavadász tehát Atreus lesz, ha elvállalod barátom...
- Na ez csak természetes! - vigyorodott el a Lélekvadász.
- Mágus? - mormoltam. - StevZre is otthonában lesz szükség... Így hát: Danka, elkísérnél?
Az ifjú mágus bólintott ugyan, de ekkor egy csendes, ám határozott női hang szólt bele a beszélgetésbe:
- Nem jó ötlet. Danka tud a legtöbbet az ősidők történéseiről (persze Kayracot leszámítva), emellett sok összefüggéssel van tisztában világunk dolgait illetően. Jobb lenne, ha a kutatásnak szentelné most magát. Így, ha nem bánod Incu, én leszek a kísérőd!
- Lia, ez veszélyes - vágott közbe aggódva Khetty.
- Az - bólintott Fantasylia. - De nem veszélyesebb, mint arra várni, mikor szabadul a világunkra az az iszonyat. Vagy mikor pusztítja el a szemünk láttára egy barátunk lelkét. Megyek. Eldöntöttem.
- Reggel induljatok - bólintott Kayrac. - A többiek pedig térjenek vissza otthonaikba, de mostantól a kristálygömbökön keresztül maradjunk kapcsolatban. Ha valamely szövetség nyomra bukkan, összehangoltan kell cselekednünk!
Mindannyian bólintottunk, majd elszéledtünk, hogy megkezdjük a készülődést.

Aznap éjjel a könyvtárterem erkélyén állva az éjszakai eget bámultam, nem a másnapon, hanem az eddig történteken merengve. Barátokra leltem, miközben majdnem elveszett a lelkem. Most is éreztem, hogy a hozzájuk fűző kapocs óvó burokként öleli a lelkem és tartja távol a vámpírlélek támadásait. Hirtelen csendes, surranó léptek zaja ütötte meg a fülemet, Khetty könyökölt mellém az erkélyre. Hálóruhában volt, mezítláb, fáradt tekintettel. Sokáig nem szólalt meg egyikünk sem. Végül a mágusnő törte meg a csendet:
- Vigyázzatok Liára, kérlek!
Bólintottam, majd rövid gondolkodás után válaszoltam:
- Úgy lesz, de azt hiszem nem szorul gyámkodásra.
- Erős. De ez csak a felszín. Ő... sebezhető...
- Ahogy mindenki - vontam meg a vállam. - Mindenkinek van gyenge pontja, de mindenkié más. Vigyázunk rá, ígérem.
- Nagyon megszerettem őt... Igaz barát...
- Tudom - bólintottam. - És ha nem mondtam volna, hálás vagyok Khetty!
- Hisz barátok vagyunk - mosolyodott el a varázslónő.
- Nem. Nem csak azért. Azért is, amit a világunkért teszel.
- Ez csak a ti világotok. Nekem nem Ghalla az otthonom. Én csak a barátaimért küzdök.
- Az otthonodért - biccentettem.
- Az otthonom távol van innen Incu...
- Innen távol is van egy otthonod - javítottam ki. - A Hegymélyben egy barlangban éltem és azért harcoltam, amikor a felszínre léptünk, mert erre okítottak, erre neveltek. Amikor a harc lecsendesedett és én beléptem a Rubintok Kaszárnyájába, akkor találtam először otthonra, majd annak pusztulása után másodszor a Betyárok táborában. Az otthon nem kőfal, föld vagy tető Khetty. Az otthon az, ahol olyanok vesznek körül, akik szeretnek. Mint itt téged a társaid. Ha visszatérsz valaha a saját világodba, akkor hazamész. De otthonról mész haza...
- Ez... - mormolta zavartan a mágusnő. - Ezen még gondolkodnom kell...
- Tedd azt - bólintottam. - Nem feltétlenül kell velem egyet értened, de én így gondolom...
Khetty bólintott és elindult a szobája felé, de én még utána szóltam:
- Mindenesetre most Ghalláért is küzdesz És ezt köszönöm neked!
Khetty szótlanul, nagyon lassan sétált el, mint aki még mondani akar valamit én pedig a másnapi utazás tervezésébe merültem..."

Na ez mondjuk egy jó kérdés... Első körben azok lépjenek be, akik a legtöbbet vannak net előtt, úgy gyorsabban megy majd a dolog.

Azon vagyunk!

Tőlem mondhatod neki. Nem hiszem, hogy emiatt problémák lennének.
Nem támadok én sem Lélekőrt nagy átlagban, de ha te jönni akarsz...

Bhl_ se hiszem, hogy megharagudna egy látogatás okán, csak ne szállj rá hosszú távon. Akkor se tud mondjuk mit csinálni, ma utálni fog...

Nézd, drágaságom, ha te tudsz engem ütni, várlak egy pofa sör mellett a Betyártáborban!