Hozzászólások - Danka33

Sajna már feltűnt, szóval csak a maradásod tud segíteni

Dehogynem! Ha nem lennél, nem tűnne fel

Hjaj de üres nélküled a fórum!

Szia Amateon és többiek
Hajrá az epikushoz!

Jó reggelt! Akinek lesz módja rá, a v1en tessék napközben engem elpüfölni, hogy a háborús ellenfelek ne tudják ugyanezt megtenni.

Jó reggelt. Miért kell ránéznem Tiegrára?

Ó basszus! Ez nagyon jó!

Ezalatt Danka egészen más típusú problémákkal szembesült. Helyzete már-már kilátástalannak tűnő volt. Nem elég, hogy a Hegy aljáig vezető utat mindösszesen két nap alatt tette meg egyhuzamban, és még az sem volt elég, hogy félúton beejtette káoszbotját egy szakadékba. Nem, volt még tovább is. Mikor hordaparancsnoka kívánságára elvállalta a küldetést, még korán sem gondolta, hogy rövid időn belül hány változatos halálnem kísérti majd meg. Megcsúszva a kövön könnyen egy szakadékban végezheti a cseppköveken felnyársalva, vagy egy tűzkatlanba szalad bele, ahol a tolvaj klán tagjai vallatták egykoron áldozataikat és áldoztak istenüknek, Dornodonnak, de az is megteszi, ha egyszerűen csak leül, és megvárja, míg az őt üldöző borzalom, egy xenó királynő utoléri, és elevenen felkoncolja – ezektől az eleven rettenetektől nem várhat senki jobbat, mikor a halál eljön, már áldásként tekintene rá. Ha Dankában két nappal ezelőtt akár csak megfogalmazódtak volna ezek a gondolatok, biztos, hogy nem indul el arra a végzetes küldetésre. Sajnos azonban jövőbe látni csak Gill volt képes, ezért Danka vidáman indult egyenesen a vesztébe…


- Utálom, mikor kiütnek… - morogta Danka az orgyilkos által elhullajtott Fairlight nyakék tanulmányozása közben. Felvéve sokkal több varázslatra volt energiája, melyek lényegesen erősebben csapódtak a gyakorlótéren felállított, mágiai gyakorlatokra épített falba, és jókora darabokat szaggattak ki a gyakorlóbábuk testéből.
- Nem gondolod, hogy elég lesz mára ennyi gyakorlás? – kérdezte a toronyból kilépő Kovi.
- Megint nincs elverned Hatalom Kártyában? – kérdezett vissza mosolyogva Danka.
- Acabónak egyszerűen nem megy a fejébe, hogy nem kell félnie a megidézett lényektől. – vonta meg vállát vigyorogva Kovi


- … A fekete ölész sebez rajtad négyet és… azt hiszem, meghaltál! – Dőlt hátra a székében Danka, ahogy a fekete ölész az asztal fölött Kovira vetette magát, és…
- Nem úgy van az! – kiáltotta Kovi, megidézve egy varázslatot, mire a fekete ölész porrá hullt, és a varázslat maradéka lenullázta Danka életét.
- Mondtam már, hogy nem játszom veled soha többet? – tette fel a kérdést Danka, miközben odadobta Kovinak a győztesnek járó kiégett őskövet.
- Csak négyszer… - vigyorgott amaz.
- Vigyorogj csak, de legközelebb esélyed sem lesz! – ezzel Danka kisétált a toronyból és rögtön bevetette magát a vadonba. Vadászni indult, és nem utolsó sorban a hordaparancsnokával is találkoznia kellett.
Épp egy fatty nőstény lélekenergiáját szívta ki, mikor zörrenés hallatszott a háta mögül. Hátrafordulva egy tűzgolyó reppent ki kezei közül, mely végig víztócsává változtatta a hó nagy részét. Egy szárnyaspók elszenesedve hullott a havas földre.
- És most irány a hordaparancsnok. – szólt oda goblin védőmágusának, melyet az első találkozásukkor történt kis baleset miatt csak Pörköltnek hívott. Az bólintott, keze felizzott, így vágva ösvényt maguknak a hóban Smaragdvárosig.
Smaragdváros, Ghalla valószínűleg legnagyobb és legdíszesebb városa. Hét nyilvános arénájában éjjel-nappal küzdöttek az egymás előtt bizonyítani akaró smaragd hordabeliek, a kennelekben pedig állataik gyakoroltak. A főtéren állt Ghalla legmagasabb mágustornya, az Obszidián Torony, amit még Napkapu tornyából is látni lehetett.
Danka rutinosan vágta át magát a tömegen, átverekedte magát két, portékáikat fennhangon hirdető kufár közt, míg el nem érte a smaragdok hordaparancsnokának szállását, ami a szerény „Palota” névre hallgatott. Kapujánál két, rubin jelvényt viselő marcona zsoldos állt, akik minden belépőt megmotoztak, és elkobozták fegyvereiket. Danka káoszbotját az egyik őr felé nyújtotta, kedvencének intett, hogy kint várjon, majd besétált a hordaparancsnok szállására, akit tiszteletteljes főhajtással köszöntött.
- Á, az ellenség szakértője! Ülj csak le, ülj csak le. Mit hoztál tehát nekem?
- Érdekes híreket uram. Ugye tudja, kik azok a kyrek? – amaz bólintott, hogy tudja. – Úgy tűnik fenyegetést jelentenek – újra.
- Nocsak, nocsak. Ez érdekes… Itt a jutalmad! – dobott egy kis zsákot az asztal fölött Dankának. – Mindenesetre nekem is vannak érdekes híreim számodra. Felderítőink egy volt ellenség-őrposztot találtak a Teron-hegy egy kijárata mellett. Szeretném, ha megnéznéd, van e valami használható ott számunkra! – s szavait a kezében forgatott őskővel nyomatékosította.
- Természetesen uram. Hol találom azt az őrposztot?
- Tarts keletnek, míg el nem éred a Tökéletes Gyémánt erődítményét. De vigyázz! Arrafele a portyázók előszeretettel vetik áldozataikat kínzókamrába, onnan pedig jó ideig nincs kiút! Amint meglátod a tornyot, amit az a pökhendi népség Hatalom Tornyának nevez, fordulj északnak, és ne állj meg addig, míg el nem éred a hegy lábát. Az embereim várni fognak rád! – a hordaparancsnok felállt, és intett Dankának, hogy távozhat.
A kapunál egy rövid dulakodás során Danka visszaszerezte magának káoszbotját, mely megtetszett az egyik őrnek. Intett Pörköltnek, és célba vette kedvenc fogadóját, mely a Csámpás Kacsa különös nevet viselte. Itt készítik a város legjobb wantuszárnyát. Mialatt az ételre várt, egy üzenetet írt. Mikor kész volt, Pörkölthöz fordult:
- Vidd el ezt a levelet Napkapuba, hogy ne aggódjanak miattam. Maradj is ott, amíg vissza nem térek!
Pörkölt erre morcos arcot vágott, amiből valami olyasmit lehetett kiolvasni, hogy:
„Na persze! És mi lesz veled nélkülem?”
-Tedd amit mondtam! – dörrent rá Danka, mire a goblin felpattant, durcásan elrakta a levelet, és az ajtót becsapva távozott.
A kiadós ebéd után a wantukölcsönző felkeresése volt Danka első dolga. Az eladóval folytatott rövid, de annál hevesebb alkudozás után wantuháton folytatta útját.


A Tökéletes Gyémánt tábora mára már egy kis várossá nőtte ki magát. Tévedhetetlenségük látszatát mindenesetre megtörte a Hatalom tornya, mely napról napra süllyedt a földbe. Bár a torony még így is végtelen önbizalomról árulkodott.
Dankát a tökéleteseken való merengésből egy ág reccsenése zörrentette ki. A háta mögülről érkező végzetúr tudta, hogy a könnyű zsákmányról lemondhat, bár ez igazán csak akkor tudatosult benne, mikor egy tűzgolyó majdnem lepörkölte a szemöldökét. Válaszként egy gyors csapást indított ellenfele lába felé. Danka bedőlt a cselnek, nem tudta megakadályozni, mikor a csapás irányát megváltoztatva támadója gyomorszájon vágta, úgy, hogy Danka két méterrel arrébb ért összerogyva földet. A gyémánt fölé hajolt, sárga fogsora ijesztő vigyorrá torzult.
- És most mész a kínzókamrába, smaragdocskaaaAAAAAAA…
Ebben a pillanatban egy nagy, piros valami hullott a gyémánt nyakába, ami határozottan forró volt, és harciasan karmolászta és harapdálta a gyémánt fülét.
- ÁÁÁ szedjétek le rólam, segítség!!! – ordította a pórul járt harcos.
Danka is meglepve nézte a jelenetet, majd, mikor felismerte megmentőjét, bosszúsan felsóhajtott. Feltápászkodott, felült a wantu hátára, s csak akkor szólt hátra:
- Pörkölt, ide hozzám, mennünk kell!
A goblin aljas vigyorral ugrott le a végzetúr dagadt fejéről, aki, mivel már nem égett a haja, lekapta válláról kürtjét, és a goblin felmenőit átkozva belefújt. A kürtszóra két másik felelt, majd még egy és még egy…
- Kapjátok el azt a smaragdot és a goblinját! Én akarom halálra kínozni őket!
- Jó lesz sietni… - mormolta Danka, s sarkával nagyobb sebességre ösztökélte a wantut.


Dzsó a Hatalom Tornyának legfelsőbb szintjén állt, s a hajtóvadászatot nézte. Bosszantotta, hogy megint Napkapu egy lakója tör borsot szövetsége orra alá. Elfordult az ablaktól, hogy megpillantsa az ásítozva belépő Seligent.
- Mi történt?
- Látod? – mutatott Dzsó a wantuháton menekülő végzetúrra.
- Naná, hogy látom. De mi olyan különleges benne?
- Seligen, ha még nem esett volna le: ott menekül a pálinkám!


A wantu a vastag hó ellenére is gyorsan haladt, utasai fellélegezhettek. Danka mégis csak akkor lassított, mikor már biztonságos távolban érezte magát gyémántváros kínzókamrájától. És, bár félt, hogy a feldühödött gyémánt társain áll bosszút, hordaparancsnoka kívánságát nem hagyhatta figyelmen kívül, és üzenni sem tudott, tekintve, hogy Pörkölt első alkalommal sem ment el Napkapuig. Úticéljától egyébként sem volt már messze.
A fák közül kiérve a napfénytől szikrázó hó megvilágította a Teron-hegy bejáratát. Danka kikötötte a wantut egy fához, majd a bejárat felé fordult, ahonnan már egy alak tartott egyenesen felé.
- Danka! Hát te hogy kerülsz ide? – kiáltotta.
- StevZ! Mi járatban?
- Tudod, a hordaparancsnok megígérte, hogy ha felügyelem a romokat egy álló hónapig, akkor beszél a Végzeturak Mestereivel, hogy tanulhassak az akadémiájukban. És még két hétig fogok itt strázsálni.
- Hozzánk is elmehetsz tanulni. Most építjük az Akadémiát, Khettynek és a többieknek biztos nem lesz ellenvetésük!
- Ezt komolyan mondod?
- A lehető legkomolyabban.
- Ebben az esetben megmutatom neked a helyszínt, aztán pedig látogatást teszek nálatok! - mondta StevZ örömmel.
StevZ vezetésével betódultak a barlangba, ahonnan jó száz láb múlva egy folyosóba fordultak be. A folyosóból két barlangajtó is nyílt, az elsőn fordultak be. Danka felnézett a falra és...
- Úristen! - nyögte ki, szinte némán.
- Én is ezt mondtam. - bólint StevZ.
A fal mellett egy xenó királynő szobra állt.
A döbbent csendet Stevz törte meg.
- Akkor... én indulnék.
-Persze, persze... - mondta szórakozottan Danka a szobrot bámulva.
StevZ távozása után Danka a második barlangszoba felé vette az irányt.
A falon rúnáknak tűnő írást az átlag galetkik simán otthagyták volna, Danka viszont értette azt, így az orra alatt motyogva kezdett a tanulmányozásába.
- Ez egyértelműen az Ellenség nyelve. Itt mond valamit erről a gombról... - mondta Danka, megnyomva azt.
BUMM!
BUMM!
BUMM!
Danka csöndben elindult az ajtó felé, de szinte azon nyomban hátrahőköl.
- Fairlightra.... - mondta, és azon nyomban futásnak eredt. Épp csak beért a sarkon, mikor egy savcsóva kenődött szét a falon.
- A xenó! Életre kelt! Most légy észnél Danka!

Simán csak nem szeret a random.

Vandesz: energiakristályosítót lehet belőle építeni, másra nem jó.

Megtaláltam a napot! Itt süt felettünk!

Visszaküldjem?

Nálunk már az elején el lett döntve, hogy licitálunk, mert a megbeszélésből csak sértődés lesz...

Nem, az nem magyarázza. A magyarázat más, mégpedig abban keresendő, hogy bizonyos tökéletes gyűrűre való kincspontkuncsorgás közepette eladtam a felszerelésem, és még csak tőrt és varázslatot sikerült vennem

Emberek, döntetlenesekkel kell csinálni a 10 egymás utáni nyerést, rájöttem...

Te ezen a világon építési tiltólistán vagy

Szia Telk! Már csak röpke hét órát kutyagolok

Írtsad őket! Hulljon a férgese, kivéve Lárvust!

Danilaci: sebgyógyítás szakértelem, 9es tanulásnál kapod meg.

MISU8060: Eddig húszezerszer elmondta mindenki, van, aki még az aláírásába is berakta, de csak most csak neked: Legendát olvasgatni, a fehérrel aláhúzott részek küldiben fontosak lesznek.

Őőőő... Playstationozott?

Jó reggelt! Csak én kelek korán?

12!