Felhasználónév: Jelszó:

Hozzászólások - Maruti 800

Oldal: 12
Dátum: 2009.09.18. 21:35:03
Üdv néktek!
Megosztom veletek a történetemet, hogy honnan kerültem ide, és hogy ott mit csináltam. A világ, ahonnan jöttem, mára már elpusztult. De mielőtt még ebbe belevágok, el szeretném mesélni, hogy hogyan születtem, és a gyerekkorom milyen volt. A világomat Zentaxnak hívtuk, és a Volalkolda nevű városában születtem. A családom nagyon szegény volt. Egy másik szegény családdal éltünk egy házban, miénk volt az emelet, az övék pedig a földszint. A higiéniás körülmények iszonyatosak voltak, bűzben, koszban, mocsokban éltünk, patkányok és egyéb kártevők között. A városunk közfürdőjében csak hetente egyszer tudtunk fürödni. Mindig betegségek gyötörtek minket. Amikor 3 éves voltam, meghalt az anyám. Akkor még nem is tudtam felfogni, hogy ez mit jelent. Sokat sírtam, arra emlékszem. A világunk nagyon instabil volt már akkor is, ezt mindig a mesterem mesélte nekem. Néha történtek katasztrófák. A sok varázslattól az emberek, mint minden egyéb, atomjai instabillá váltak, és egyszerűen néha felszívódtak. Az anyámnak ez okozta a halálát. Hirtelen eltűnt a szíve, és azonnal meghalt. Szörnyen el voltam keseredve, alig mozdultam ki egy évig itthonról. Majd, ahogy a szokás volt, mint fiú gyermeket, 4 éves koromban elkezdtek harcra kiképezni. A harci iskola nem volt bentlakásos, otthon töltöttem mindennapjaimat, csak reggeltől kora délutánig az iskolában voltak. Már most elkezdték fejleszteni a képességeinket. Az egyik nap mindig az erőt, a támadást, és a védekezést gyakoroltuk, másik nap pedig az ügyességünket fejlesztettük, egészségi állapotunk megőrzéséről tanultunk, gyakoroltuk a mágiát és a taumaturgiát. Nekem a mágia volt a kedvencem. El sem tudtam hinni, hogy tényleg a varázserőnkkel tesszük azt, amit tettünk. Jól éreztem magam az iskolában, és nem is gondoltam annyira idő előtt elvesztett édesanyámra. Végül aztán újabb csapás jutott osztályrészül nekem. 7 éves koromban az édesapám is meghalt, harcban. Akkoriban háború dúlta a földet, és az apámat berendelték katonának. Azt mondta, hogy csak egy hónapra megy el, de végül örökre elment. Lakrészünket átadták valaki másnak, aki kiűzött onnan, és az iskola bentlakásos részére kerültem. Folytatták képzésemen, és dacból egyre jobban tanultam, és erősödtem. Meg akartam bosszulni a természeten anyám halálát, és a háborún apámét. Ez hajtott addig, amíg az évfolyam legjobb tanulójává nem váltam. Az utolsó év következett a harci iskolában. Hallottam, hogy suttognak arról, hogy valakit ki fognak választani a vizsgán. Nem tudtam mi alapján, és mire, ezért úgy döntöttem, hogy a normál teljesítményemet fogom felmutatni. A vizsgán nagyon jól szerepeltem. Ekkor a mester beszédet mondott.
- Tanulók! Figyelmezzetek rám! Nagyon fontos bejelenteni valóm van. Ez meg fogja határozni a világunk sorsát. Tudósok felfedezték, hogy nem csak a mi világunk van. - erre nagy suttogás volt a válasz - Csendet kérdek! Most ki fogom választani azt az egy tanulót, akit kiképezek a világok közti közlekedésre. Ő majd kiválasztja az utódját, és így tovább, a végtelenségig. Ez a diák pedig Satrieres lesz! (ez volt az eredeti nevem). Mivel mostmár nemessé fogadtam, ezért új névre van szüksége. Én Maruti 800 vagyok, legyen hát a neve Marutiman! Gratulálok fiam!
- Köszönöm! - mondtam.
- De ne hidd azt, hogy egyszerű lesz. Szörnyű dolgokat fogsz látni, és nem tudom neked garantálni, hogy nem fogsz szörnyű dolgokat véghezvinni, de ezt csak a jó ügy érdekében teszed. Ez éltessen, fiam!
Elkezdte a mester a tanításomat. Nagy munka volt. 12 éves voltam, de máris olyan próbákat kellett kiállnom, mint egy felnőttnek. Nagyon erőltette a képességek tanulását. Addig-addig tanultam, ameddig minden képességemre 20 pontot adott a vizsgákon. Tovább tanultam, és megtanította a vadászat alapjait, és barátságos párbajokat is vívtunk. A mesteremmel közeli barátokká váltunk, szinte második apámmá vált az évek során. 16 éves koromra minden követelményének megfeleltem. Minden tulajdonságomra 20 pontot adhatott, legyőztem őt párbajban, és vadásztam sikeresen. Ezen a világon a lényeknek a szívében volt egy arany rúd, még az emberekében is. Aki legyőzött egy lényt, ezt vette ki belőle, és ezt gyűjtötte. Sikertelen párbaj esetén ezeket adtuk az ellenfélnek is. Nekem sok összegyűlt, de amint kiderült ennek nem sok hasznát vettem a jövőben. A mesterem viszont minden egyes nappal egyre inkább aggódott. Nem tudtam miért, de nem kérdeztem meg, pedig furdalt a kíváncsiság. De egyszer a mesterem így szólt hozzám:
- Aggódom. Minden nappal egyre idősebb leszek, és félek, hogy nem tudom neked átadni a titkot a világok közötti közlekedésre, tehát most megteszem.
- Igen, mester. Megteszek mindent!
- Nos, mint tudjuk 5 világ van. Ez a világ az egyik szélén van az univerzumnak. Innen csak a középső világba juthatsz át, onnan viszont akárhová. Ezt úgy teheted meg, hogy átkelsz a Tűz-síkságon. Ott egy szakadék van. Nagyon figyelj, mert ha nem jegyzed meg meghalhatsz. Azt kell mondanod, hogy TRAVELLICUM, és bele kell ugranod a szakadékba. Ezt kell megtenned, de ha elrontod, meghalsz.
- Megjegyeztem. Azt kell mondanom, hogy TRAVELLICUM, és beleugrok a szakadékba. Hová fogok megérkezni? - kérdeztem.
- Az biztos, hogy egy ugyanilyen szakadékból fogsz kirepülni. De azt, hogy milyen lesz az a világ, azt nem tudjuk. - válaszolta.
- Kicsit félek. - mondtam.
- Ez természetes. - ekkor egy hatalmas rengés rázta meg a földet. - Egy hét múlva elindulunk. A Tűz-síkság veszélyes, de tudom, hogyan kell átkelni. És majd elmondom neked is.
Elmentünk aludni, de arra ébredtünk, hogy nagyon reng a föld. A lámpa fele eltűnt, és egyéb tárgyakból is hiányoztak dolgok. Ekkor a mesterem ezt mondta:
- A mágusok összedöntötték a világunk atomi szerkezetét! 24 óra múlva minden felszívódik! Azonnal el kell indulnunk. - És el is indultunk. Semmit sem hoztunk, hogy gyorsabban haladhassunk. Elindultunk. Tizenkét óránkba telt, mire eljutottunk a Tűz-síkságig. Ott szörnyű állapotok fogadtak minket. Gejzírek törtek fel minden percben, és néha a földből csak úgy lángok csaptak ki. Nekivágtunk, bár már 12 órája talpon voltunk. A mesterem egyre inkább elfáradt. Már csak vonszolni tudta magát, amikor elértünk a szakadékig. De ekkor eltalálta egy tűzcsóva, és nagyon megsebesült. Kórusban mondtuk, hogy TRAVELLICUM, és beleugrottunk a szakadékba. Ijesztő árnyak kavarogtak körölöttünk egy percig, ekkor megérkeztünk egy kietlen, de viszonylag stabil világba.
- Marutiman! Figyelmezz rám! Sajnos meg fogok halni, nincs sok időm, ezért csak egyszer tudom elmondani. Ebben a világban a lékekenergiára van szükséged a túléléshez. Ha megölsz valamit, akkor ki tudod nyerni a lélekenergiáját. Gyűjtsd szorgalmasan. Nyerd ki az én lélekenergiámat is, miután meghaltam. Arra tudod használni, hogy... - ekkor elkezdett köhögni, és öklendezni, majd meghalt.
- Mester! Ne! MESTER! - ordítottam kínomban. A mester volt a legjobb barátom! Szörnyű volt elveszíteni. Kinyertem a lélekenergiát, ahogy mondta, és már jobban éreztem magam. Hirtelen elfogott a vágy, hogy lélekenergiát szerezzek. Soha nem voltam még ennyire éhes. Találtam egy barlangot. Gazdáját legyőztem, majd lélekenergiáját vettem. Ez lett az otthonom, e köré állítottam fel a táboromat. Iszonyatosan éhes voltam, és egyre éhesebb.

A következő részben elbeszélem, hogyan találkoztam az új szövetségemmel.
Köszi szépen a választ. Volt már ilyen kérdés szerencsére. Most tettem fel egy jobbat, azt el is fogadták.
Sziasztok!
A következő kérdést szeretném feltenni: Melyik névnél használtam rossz jelzőt?
Mátyás, az igazságos
II. József, a sapkás király (a jó válasz)
Hunyadi János, a törökverő
Iván, a rettegett
Vajon elfogadják? Előre is köszi a segítséget.
Köszi szépen.
Helló!

Van két olyan kérdésem, amiben nem vagyok biztos, hogy elfogadják. Ezeket elfogadják vajon?

Melyik betűcsoportból állítható össze a SZIVÁRVÁNYHAL szó?
VIHRSZAPINYÁL
VIHÁYRSZLANÁV (ez a jó)
VAKSZIVHVÁRTI
VSZVÁRIÁNYHEL

A másik pedig az lenne, hogy
Melyik orvostudományi ág foglalkozik a tüdővel?
Hepatológia
Onkológia
Kardiológia
Pulmonológia (ez a jó)

Köszi a segítséget.
Oldal: 12