Felhasználónév: Jelszó:
Oldal: 1
Szerző
Topic neve: Örök Idök Szövetség
kedvencByzonFérfi
Végzetúr mester
5137 hozzászólás
Profil megtekintése
Örök Idök Szövetség
1. hozzászólás - 2009.08.09. 12:02:32
Itt ismerkedhetünk meg a 3. világ Örök Idök Szövetségének életével. Kíváncsian várjuk.
VB van...
DEUTSCHLAND ÜBER ALLES!!!!!!!!
Pontszám: 5
irritálóMáté96Férfi
Végzetúr mester
467 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
2. hozzászólás - 2009.08.09. 13:10:09
-Arothon, lenne egy feladatom a számodra-kezdte a Mester, és ez sosem jelentett jót.-Egy másik világon, bizonyos Ghallán, őrizni kellene a rendet. Most, hogy visszaverték az Ellenséget, eluralkodott a káosz. Nagyrészt helyre tudták tenni, de nem hagyhatjuk, hogy átlépjék földjeik határait. Van egy térkapujuk, ami a mi világunkra nyílik. Még nem fedezték föl, de ez csak idő kérdése.
-Mikor induljak, Mester?-kérdezte Arothon.
-Szerencsére a kapu csak százhúsz évente egyszer nyílik meg, a következő együttállás holnap lesz.

Arothon összepakolta holmiát, s elindult Újfőváros főtornyába, azon belül a Mágusok Termébe. A Fehér Rend varázslói már vártak rá. A Rendnek majd' harmincezer tagja volt, de alig értek többet összesen, mint Arothon.
A terem közepén a padlótól a mennyezetig ért egy zöld sugár, körülötte egy rég elfeledett nyelv írásjelei voltak a kőbe vésve. Egyszercsak a jelenlévő két-háromezer mágus egyszerre kántálni kezdte a kapunyitó varázslatot, közben a Kristályforrásból folyamatosan vonták ki az energiát.
Arothon, lévén Őrző, s aztion, rendelkezett a mágiák látásával is, remekül látta az aurákat, és azt a hihetetlen energiát, amit a Rend varázslói és varázslónői küldtek felé.
Aztán hirtelen minden a darabjaira esett a szeme előtt, és egy tércsatornán át zuhant a másik világ felé.

...Puff...
Arothon hiába igyekezett megidézni egy lebegtető varázslatot, most nem sikerült neki, úgyhogy leesett, pont bele egy hókupacba. Amint magához tért, gyorsan keresni kezdte a kaput, amin át ide pattant, de semmit nem talált. Megpróbálkozott egy keresővarázzsal, de hihetetlenül elgyengült tőle.
Szóval itt vagyok a semmi közepén, felszerelés és varázserő nélkül-gondolta.-És mi ez itt? egy jégmező. És ha nincs kapu, akkor mit kell őrizni? Na, először is keresni kell egy helyet, ahol éjszakára meghúzhatom magam.
Azzal elindult. útközben egy tetembe botlott. Majd mellette egy másikba. Valaha biztos erős harcosok lehettek, de mára csak jégbefagyott tetemek maradtak. Az egyiknek egy smaragd, a másiknak egy zafír kő volt a nyakában. egyszerű öltözékükön kívül egy buzogány volt náluk, pár kristály és néhány erősen mágikus ősi kő. Ezeket csak úgy találta meg Arothon, hogy mágikus látását segítségül hívta.
Mielőtt még tovább indulhatott volna, egy érdekes lény került a szeme elé. Bár a teste gyengének látszott, az Őrző érezte a hihetetlen mágikus energiáját.
-Üdvözöllek vándor, -mondta az- látom csak most érkeztél. Én egy lélekkufár vagyok, szerzett lélekenergiádért és ősköveidért cserébe hasznos tárgyakat adok...
Arothon megnézte a választékot, majd vett magának pajzsot és vértet. Ezután továbbállt.
Kisebb, nagyobb szörnyek akarták útját állni, de egyik sem okozott neki nagy kárt. A tetemek lélekerejét a talált kristályba engedte.
Így ment ez napokon keresztül.

Egyik nap, egy érdekes helyre érkezett. Egy dombra mászott föl, amit nem fedett jég. Sőt, a másik oldalon a domb lába sűrű dzsungelbe ért.
A dombon pedig pár házikó állt. Meg egy kapu. A kapu ott állt önmagában, két ajtószárnnyal, fölötte hely íjászoknak, de fal sehol.
A bejárat fölött egy mondat volt kiírva: Üdvözlünk mindenkit az Örök Idők Szövetségben!, és mellette egy homokóra.
Örök Idők? Végül is nem lehet rossz hely, és feladatom teljesítéséhez szükségem van segítő társakra.-gondolta az aztion.
-Halló van itt valaki?-kérdezte.
-Igen, a lélekkút mögött!-mikor Arothon odanézett, egy vidám zöld lény mászott ki egy kútszerű alkotás mögül.-Üdvözöllek az Örök Idő Szövetségben. Szeretnél belépni hozzánk?
-Megtisztelsz vele, ha felveszel.
-A második szoba a tiéd. Ha kérdésed van, meg fogsz találni-azzal visszamászott a kútba és tovább áramoltatta bele az energiát.
Arothon átment a tér másik végében lévő házba, leporolta az ágyat, majd elaludt.
A hozzászólást Máté96 módosította 2009.08.11. 20:33:15-kor
Ma már csak V6: Pandaharcos

De régen:
V3 Arothon
v1: EzegyFaaa
Pontszám: 7.75
fórumozóEkerFérfi
Végzetúr poronty
9 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
3. hozzászólás - 2009.08.11. 11:27:46
hali én vagyok knáig az örök idők szövetség vezére és minden smarand hordába tartozót várunk aki csapatban szeretne játszani a 3. világon
Pontszám: 4
irritálóMáté96Férfi
Végzetúr mester
467 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
4. hozzászólás - 2009.08.12. 12:59:54
Mikor Arothon másnap felébredt, kiment a térre. Knáigot, a zöld lényt megint ott találta a kútszerűségnél.
- Nincs kedved segíteni?- kérdezte.
- De van. Mi lesz ez?
- Lélekkút. Egy kevéske lélekenergiától beindul, utána végig termelni fogja azt.
- Meglátom, mit tehetek.
Az építmény két nappal később egy csodás és működő energiaforrás lett.
- Remek munkát végeztünk-mondta Knáig.
- Aha. Most mi jön? A fal a kapuhoz?
- Neem.. az még nem most lesz. Előbb egy őrtornyot kell emelnünk...

Teltek-múltak a napok, végül az őrtorony is készen lett. Igaz, csak félig, de az is valami.
- Hát Arothon, ezt az első vihar elviszi!
- Majd továbbépítjük.
- Azért ne foglalkozz az építéssel annyit. Gyakorolj, vadássz, gyűjts lélekenergiát. Esetleg keress pár tagot.
- Legyen akaratod szerint, barátom.

Arothon a dzsungelt járta. Amikor egy szörny került az útjába, azt gyorsan megfosztotta a lélekenergiájától. Néha egy-egy végzetúr került elé, ezekkel csatázott, de gyengülése miatt az esetek felében vesztett. Amikor egy smaragd jelvényűvel találkozott, megkérdezte, nincs-e kedve csatlakozni a szövetséghez. Senkinek sem volt.
Egyik nap egy új dolgot próbált ki, ásott egy gödröt, vékony gallyakat tett rá, és az egészet letakarta falevelekkel. Megszemlélte alkotását, majd felmászott egy fára, elhelyezkedett, majd elaludt.
Már késő este volt, mikor felébredt. Lemászott a fáról és már majdnem elment, mikor eszébe jutott a csapda. Odament, s egy zertaxot látott benne. Hmm, talán megtarthatnám háziállatnak. Igen, ez jó ötlet. Amint a lény észrevette őt, hangos sipítozásba kezdett. Arothon energiát áramoltatott bele, ezzel a zertax abbahagyta, és mohón nyúlt a mágus felé, még több reményében.
Az aztion megfogta a kis lényt a farkánál, és a hátára dobta.

- Mit csinálsz, barátom?- kérdezte Knáig.
- Idomítom ezt a zertaxot. Már nyolc és fél órája- felelte Arothon.
- Adj neki nevet, hátha úgy gyorsabban megy- tanácsolta a zöldbőrű galetki.
- Legyen Zahun, a sokkarmú.
A lilásszínű lény erre abbahagyta az ugrándozást, és odament Arothonhoz:
- Mit kérsz tőlem, gazdám?
- Gyere velem vadászni.
- Látod, Arothon, megy ez neked!- veregette meg a vállát Knáig.

Arothon most már Zahunnal vadászott, ketten mérték össze az erejüket más végzeturakkal és úrnőkkel. Legalábbis azokkal, akiken nem smaragd volt a jelvény. Akik viszont mégis azok voltak, azokat az Őrző meghívta az Örök Időkbe, de egy idő után már nem érzett nagy lelkesedést. Senki sem vett róla tudomást, csak csinálták tovább, amivel addig foglalkoztak. Míg egy nap az aztion egy fekete képű galetkival találkozott.
- Jó vadászatot neked, Foxxi!- köszönt rá.
- Neked is!- válaszolta az.
- Tartod még a véleményedet, végzetúr?
- Nem, meggondoltam magam. Csatlakozom hozzátok…
- Á remek!- kiáltott fel Arothon.
-… de nem vagyok végzetúr! Én az idő bajnoka vagyok, egy másik helyről!
- Nem baj, gyere, erre van az erődünk.

Az erődben Knáig várta őket friss ötleteivel. A vezető mostanában nagyon rosszkedvű volt, mert egy félresikerült varázslat után fél méterrel magasabb lett.
- Arothon, arra gondoltam…
Ma már csak V6: Pandaharcos

De régen:
V3 Arothon
v1: EzegyFaaa
Pontszám: 8.14
irritálóMáté96Férfi
Végzetúr mester
467 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
5. hozzászólás - 2009.08.28. 15:03:33
A lélekkút lassan töltődött. A szövetség tudta, hogy ez Zarknod miatt van, és valószínűleg sokáig fog tartani. Márpedig így nagyon lassan haladt az építés.
Knáig terve az volt, hogy egy másik szövetségen rajtaütnek, és ellopnak tőlük egy kevés energiát. Nem volt semmi baj, mert az ellenség csak két gyémánt végzetúr volt, gyenge felszereléssel, és hát… nem éppen izompacsirta testtel.
Az Örök Idők vezére úgy gondolta, hogy éjfélkor támadjanak. Tehát az időközben négy tagra nőtt szövetség már napnyugatkor elindult, hogy időben odaérjenek.
Amint mentek, pár éjszakai állatnak a lélekenergiáját vették, így teljesen frissen érkeztek meg a Végzeturak Szövetségéhez. Knáig felmászott egy közeli fára, és onnan kémlelte az ellenséget. Az egyik gyémánt ott ült a kapuval szemben a tűz mellett, míg társa valószínűleg a toronyban aludt.
A magas, zöld és szomorú képű végzetúr lemászott a fáról.
- Kelkáposzta velem jön, mi ajtón át megyünk. Közben te és Foxxi elvágjátok az útját a toronytól. Valószínűleg az őrködő riasztani fogja a társát, de ti le tudjátok győzni - mondta Arothonnak.
- Rendben – felelték.
Úgy is lett. Knáig és Kelkáposzta betörték a kaput, és rávetették magukat az őrködő végzetúrra. Viszont, mivel az a tűz másik oldalán ült, egy kis kerülőt kellett tenniük, ezalatt pedig az kiáltott egyet a társának. Arothon és Foxxi éppen akkor érte el a tornyot, amint a másik gyémánt álmosan kitámolygott a kapun. Mikor észrevette a támadókat, védekezőn a feje elé kapta a kezét, de a következő pillanatban egy ütéstől el is terült. Ettől viszont nem hogy jobban felébredt volna, hanem újra elaludt a földön.
Közben Kelkáposztát egy szerencsétlen csapás eltakarított az útból, ezért Knáignak egyedül kellett megbirkózni a védővel. Hosszú harc után a zöld végzetúr győzedelmeskedett, a gyémánt meg nekicsapódott a falnak.
Ekkor az Örök Idők tagjai elkezdték kivonni az energiát a gyémántok kútjából, de legnagyobb bánatukra csak ár csepp folyt a kezükbe. Knáig ezt is elrakta, majd bosszúsan odébbálltak.

Néhány nappal később a kis csapat már hat főből állt. Csatlakozott hozzájuk Dorin és Skeptic, két erős végzetúr. Időközben végeztek az őrtorony kibővítésével, úgyhogy már lakni is lehetett benne. Erre nagy szükség volt, mert így az ellenségeknek nehezebb dolga volt. Ezenkívül aki őrködött éjszakánként, annak nem kellett nyílt terepen lenni, hanem a lakóépület tetejéről kémlelhette a láthatárt.
Hat tagnál viszont több ellentét lett, mint korábban kettőnél vagy négynél. Mikor az őrtornyot befejezték, több dolog is szóba került, hogy mit építsenek ezután. Végül a szavazás döntött, de lényegében mindenki azt csinált amit akart.
Az építkezések nagyon lassan haladtak, ezért végül a tagok jobbnak látták, ha csak egy dologgal foglalkoznak.

Harmadnapra készen lett a védőfal. A pompás kis kőépítmény remekül mutatott a domb tetején. Közben kisebb alapok kerültek a főtorony mellé bővítéshez, és egy gyakorlótér-féle is kezdett formálódni. A szövetséggel minden rendben volt.
Eddig…
Ma már csak V6: Pandaharcos

De régen:
V3 Arothon
v1: EzegyFaaa
Pontszám: 7.50
kedvelt tagMaruti 800Férfi
Végzetúr tanonc
25 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
6. hozzászólás - 2009.09.18. 21:35:03
Üdv néktek!
Megosztom veletek a történetemet, hogy honnan kerültem ide, és hogy ott mit csináltam. A világ, ahonnan jöttem, mára már elpusztult. De mielőtt még ebbe belevágok, el szeretném mesélni, hogy hogyan születtem, és a gyerekkorom milyen volt. A világomat Zentaxnak hívtuk, és a Volalkolda nevű városában születtem. A családom nagyon szegény volt. Egy másik szegény családdal éltünk egy házban, miénk volt az emelet, az övék pedig a földszint. A higiéniás körülmények iszonyatosak voltak, bűzben, koszban, mocsokban éltünk, patkányok és egyéb kártevők között. A városunk közfürdőjében csak hetente egyszer tudtunk fürödni. Mindig betegségek gyötörtek minket. Amikor 3 éves voltam, meghalt az anyám. Akkor még nem is tudtam felfogni, hogy ez mit jelent. Sokat sírtam, arra emlékszem. A világunk nagyon instabil volt már akkor is, ezt mindig a mesterem mesélte nekem. Néha történtek katasztrófák. A sok varázslattól az emberek, mint minden egyéb, atomjai instabillá váltak, és egyszerűen néha felszívódtak. Az anyámnak ez okozta a halálát. Hirtelen eltűnt a szíve, és azonnal meghalt. Szörnyen el voltam keseredve, alig mozdultam ki egy évig itthonról. Majd, ahogy a szokás volt, mint fiú gyermeket, 4 éves koromban elkezdtek harcra kiképezni. A harci iskola nem volt bentlakásos, otthon töltöttem mindennapjaimat, csak reggeltől kora délutánig az iskolában voltak. Már most elkezdték fejleszteni a képességeinket. Az egyik nap mindig az erőt, a támadást, és a védekezést gyakoroltuk, másik nap pedig az ügyességünket fejlesztettük, egészségi állapotunk megőrzéséről tanultunk, gyakoroltuk a mágiát és a taumaturgiát. Nekem a mágia volt a kedvencem. El sem tudtam hinni, hogy tényleg a varázserőnkkel tesszük azt, amit tettünk. Jól éreztem magam az iskolában, és nem is gondoltam annyira idő előtt elvesztett édesanyámra. Végül aztán újabb csapás jutott osztályrészül nekem. 7 éves koromban az édesapám is meghalt, harcban. Akkoriban háború dúlta a földet, és az apámat berendelték katonának. Azt mondta, hogy csak egy hónapra megy el, de végül örökre elment. Lakrészünket átadták valaki másnak, aki kiűzött onnan, és az iskola bentlakásos részére kerültem. Folytatták képzésemen, és dacból egyre jobban tanultam, és erősödtem. Meg akartam bosszulni a természeten anyám halálát, és a háborún apámét. Ez hajtott addig, amíg az évfolyam legjobb tanulójává nem váltam. Az utolsó év következett a harci iskolában. Hallottam, hogy suttognak arról, hogy valakit ki fognak választani a vizsgán. Nem tudtam mi alapján, és mire, ezért úgy döntöttem, hogy a normál teljesítményemet fogom felmutatni. A vizsgán nagyon jól szerepeltem. Ekkor a mester beszédet mondott.
- Tanulók! Figyelmezzetek rám! Nagyon fontos bejelenteni valóm van. Ez meg fogja határozni a világunk sorsát. Tudósok felfedezték, hogy nem csak a mi világunk van. - erre nagy suttogás volt a válasz - Csendet kérdek! Most ki fogom választani azt az egy tanulót, akit kiképezek a világok közti közlekedésre. Ő majd kiválasztja az utódját, és így tovább, a végtelenségig. Ez a diák pedig Satrieres lesz! (ez volt az eredeti nevem). Mivel mostmár nemessé fogadtam, ezért új névre van szüksége. Én Maruti 800 vagyok, legyen hát a neve Marutiman! Gratulálok fiam!
- Köszönöm! - mondtam.
- De ne hidd azt, hogy egyszerű lesz. Szörnyű dolgokat fogsz látni, és nem tudom neked garantálni, hogy nem fogsz szörnyű dolgokat véghezvinni, de ezt csak a jó ügy érdekében teszed. Ez éltessen, fiam!
Elkezdte a mester a tanításomat. Nagy munka volt. 12 éves voltam, de máris olyan próbákat kellett kiállnom, mint egy felnőttnek. Nagyon erőltette a képességek tanulását. Addig-addig tanultam, ameddig minden képességemre 20 pontot adott a vizsgákon. Tovább tanultam, és megtanította a vadászat alapjait, és barátságos párbajokat is vívtunk. A mesteremmel közeli barátokká váltunk, szinte második apámmá vált az évek során. 16 éves koromra minden követelményének megfeleltem. Minden tulajdonságomra 20 pontot adhatott, legyőztem őt párbajban, és vadásztam sikeresen. Ezen a világon a lényeknek a szívében volt egy arany rúd, még az emberekében is. Aki legyőzött egy lényt, ezt vette ki belőle, és ezt gyűjtötte. Sikertelen párbaj esetén ezeket adtuk az ellenfélnek is. Nekem sok összegyűlt, de amint kiderült ennek nem sok hasznát vettem a jövőben. A mesterem viszont minden egyes nappal egyre inkább aggódott. Nem tudtam miért, de nem kérdeztem meg, pedig furdalt a kíváncsiság. De egyszer a mesterem így szólt hozzám:
- Aggódom. Minden nappal egyre idősebb leszek, és félek, hogy nem tudom neked átadni a titkot a világok közötti közlekedésre, tehát most megteszem.
- Igen, mester. Megteszek mindent!
- Nos, mint tudjuk 5 világ van. Ez a világ az egyik szélén van az univerzumnak. Innen csak a középső világba juthatsz át, onnan viszont akárhová. Ezt úgy teheted meg, hogy átkelsz a Tűz-síkságon. Ott egy szakadék van. Nagyon figyelj, mert ha nem jegyzed meg meghalhatsz. Azt kell mondanod, hogy TRAVELLICUM, és bele kell ugranod a szakadékba. Ezt kell megtenned, de ha elrontod, meghalsz.
- Megjegyeztem. Azt kell mondanom, hogy TRAVELLICUM, és beleugrok a szakadékba. Hová fogok megérkezni? - kérdeztem.
- Az biztos, hogy egy ugyanilyen szakadékból fogsz kirepülni. De azt, hogy milyen lesz az a világ, azt nem tudjuk. - válaszolta.
- Kicsit félek. - mondtam.
- Ez természetes. - ekkor egy hatalmas rengés rázta meg a földet. - Egy hét múlva elindulunk. A Tűz-síkság veszélyes, de tudom, hogyan kell átkelni. És majd elmondom neked is.
Elmentünk aludni, de arra ébredtünk, hogy nagyon reng a föld. A lámpa fele eltűnt, és egyéb tárgyakból is hiányoztak dolgok. Ekkor a mesterem ezt mondta:
- A mágusok összedöntötték a világunk atomi szerkezetét! 24 óra múlva minden felszívódik! Azonnal el kell indulnunk. - És el is indultunk. Semmit sem hoztunk, hogy gyorsabban haladhassunk. Elindultunk. Tizenkét óránkba telt, mire eljutottunk a Tűz-síkságig. Ott szörnyű állapotok fogadtak minket. Gejzírek törtek fel minden percben, és néha a földből csak úgy lángok csaptak ki. Nekivágtunk, bár már 12 órája talpon voltunk. A mesterem egyre inkább elfáradt. Már csak vonszolni tudta magát, amikor elértünk a szakadékig. De ekkor eltalálta egy tűzcsóva, és nagyon megsebesült. Kórusban mondtuk, hogy TRAVELLICUM, és beleugrottunk a szakadékba. Ijesztő árnyak kavarogtak körölöttünk egy percig, ekkor megérkeztünk egy kietlen, de viszonylag stabil világba.
- Marutiman! Figyelmezz rám! Sajnos meg fogok halni, nincs sok időm, ezért csak egyszer tudom elmondani. Ebben a világban a lékekenergiára van szükséged a túléléshez. Ha megölsz valamit, akkor ki tudod nyerni a lélekenergiáját. Gyűjtsd szorgalmasan. Nyerd ki az én lélekenergiámat is, miután meghaltam. Arra tudod használni, hogy... - ekkor elkezdett köhögni, és öklendezni, majd meghalt.
- Mester! Ne! MESTER! - ordítottam kínomban. A mester volt a legjobb barátom! Szörnyű volt elveszíteni. Kinyertem a lélekenergiát, ahogy mondta, és már jobban éreztem magam. Hirtelen elfogott a vágy, hogy lélekenergiát szerezzek. Soha nem voltam még ennyire éhes. Találtam egy barlangot. Gazdáját legyőztem, majd lélekenergiáját vettem. Ez lett az otthonom, e köré állítottam fel a táboromat. Iszonyatosan éhes voltam, és egyre éhesebb.

A következő részben elbeszélem, hogyan találkoztam az új szövetségemmel.
A hozzászólást Maruti 800 módosította 2009.09.18. 21:40:16-kor
v1 ZsigmondPower - Zsigmond, az erős!
v2 Handel Brahms - My name is Brahms. Handel Brahms.
v3 Marutiman - 800. Maruti mester első tanítványa
Pontszám: 5.25
kedvelt tagMaruti 800Férfi
Végzetúr tanonc
25 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
7. hozzászólás - 2009.09.19. 14:38:45
Aznap sokáig aludtam, mivel fádadt voltam. Reggelre gyötört az éhség. Nem hagyományos ételre éheztem, hanem lélekenergiára. Úgy látszik másra itt nem is éhezünk. Tehát elindultam vadászni. Nem telt sok időmbe, és megpillantottam egy lényt. Nem ismertem fel, egy számomra különleges evilági faj volt. Rövid csatában legyőztem, és a lélekenergiáját vettem. Jó érzés töltött el, de tudtam, hogy még többre lesz szükségem. Ígyhát vadásztam tovább. Sok ismeretlen lénnyel találkoztam, és egy idő után úgy éreztem, hogy az éhségem elszállt. De meddig? A lelkemben változást éreztem. Valami erős változást, amiről azt gondoltam, hogy az egész életemet befolyásolja. Sajnos a mesterem ezt már nem tudta elmondani. Viszont úgy éreztem, a varázserőm megnőtt. Ekkor nagyon megijedtem. Találkoztam egy végezetúrral. Elbújtam, de észrevett. Már felkészültem a végre, amikor ezt mondta:
- Ne félj tőlem! Nem foglak bántani! A nevem Arothon, és egy másik világból kerültem ide.
- Szia! Marutimannak hívnak. Én is egy másik világból jutottam ide - mondtam. - Hogyhogy nem bántasz? A többiek mindenkivel harcoltak!
- Érzem, hogy ugyanolyan vagy mint én, legalábbis legbelül. Tudod, mindenki, aki idekerül egy hordába tartozik. Ezt én is csak itt tudtam meg. Éreztem, hogy változás történik bennem, és hogy a varázserőm megnőtt. - mondta Arothon.
- Velem is pont ez történt, csak nem tudtam, hogy ez mit jelent - válaszoltam.
- Ebben a világban jó, ha egy szövetségbe tartozol. Gyere, mutatok neked egyet, ahova én is tartozom. Örök Idők a neve. Ott van a domb tetején. Majd megbeszélem, hogy csatlakozhass!
- Köszönöm - mondtam. Nagyon hálás voltam Arothonnak, mert megígérte, hogy mindenben segít, amiben csak tud. Elindultunk. Útközben mindketten megéheztünk, tehát néhány útbaeső lénynek a lélekenergiáját vettük. Arothon megmutatta, hogy hogyan tudom kristályokban eltárolni a lélekenergiámat, hogy majd fizetni is tudjak vele. Először eléggé nehezen értettem ezt meg, de utána már könnyen ment, és sokkal több lélekenergiát tudtam szerezni: nem kellett mindegyikkel az éhségemet csillapítani. Megszavazták, hogy tagja lehessek a szövetségnek. Ennek nagyon örültem, és hogy új tudásomat kiprobáljam, adakozta néhány lélekenergia-kristályt a szövetség kútjába. Arothon ekkor azt mondta, hogy talált a közelben egy lélekkufárt.
- Nem tudom, hogy honnan szerzik az árúikat, de néha pompás felszereléseket hoznak. Szerintem menj oda, és nézd meg, mit árul!
- Rendben, megnézem. - és elindultam az árús felé.
- Üdvözöllek, végzetúr! Mit adhatok becses kezeidbe?
- Üdvözöllek én is! Minek neveztél az előbb?
- Hát végzetúrnak! Ezen a világon mindenki végzetúr, aki a te fajtádba tartozik! Ők döntik el, hogy mikor végeznek velünk, gyenge lényekkel.
- Mutasd a portékáidat, kérlek! Nem foglak bántani!
- Rendben! A te tulajdonságaidnak megfelelően tudok adni egy buzogányt. Ez ingyenes, mert valami kell, hogy megvédhesd magadat!
- Köszönöm - mondtam.
- Illetve tudok ajánlani egy pajzsot. Ezt a kis bőrpajzsot bírod el egyelőre harc közben, ahogy nézem. És kell még valami vért is. Ez pont jó lesz! De ezek már nem ingyen vannak. Borsos árat kérek értük. Mivel te új vagy, elég lesz... 850 lélekenergia!
- Ezek a felszerelések nélkülözhetetlenek?
- Hát persze! - mondta mézes-mázosan - Enélkül nem keveredhetsz harcba, azonnal megölnének.
- Hát akkor ezeket kérem szépen - mondtam a lélekkufárnak, és a kristályomból engedtem, hogy 850 egységnyi lélekenergia áramoljon át a lélekkufár kristályába. Ő pedig ideadta nekem a felszereléseket. Visszatértem a szövetség táborába, majd elújságoltam Arothonnak, hogy mi történt a lélekkufárnál. Ezek után elindultam vadászni. Arothon megtanított néhány lény nevére, így például felismertem a kobaltpatkányt és a gonosz manót. Sok helyen vadásztam, még olyan is volt, hogy egy nekromantától vettem el a megölt lény lélekenergiáját. Fejlesztgettem magam, és egyszer csak változást éreztem. És valahogy a kettes szám derengett előttem. Megkérdeztem Arothontól, hogy mi volt ez. Ő pedig ezt felelte:
- Kettes szintű lettél. Ebben a világban szintek vannak. Mindenki aki új, az egyes szinten kezdi, majd növeli a szintjét portyákkal, vadászattal. Térj vissza a lélekkufárhoz, mert fontos információi vannak számodra.
Tehát visszamentem a lélekkufárhoz. Elég késő volt, már éppen menni készült volna, amikor odaértem.
- Áh, hát visszajöttél hozzám, végzetúr! Meg vagy elégedve az árúval?
- Igen - mondtam neki. - Az egyik barátom azt mondta, hogy kettes szintre léptem, és hogy jöjjek ide hozzád, mert fontos dolgokat tudsz nekem mondani.
- Ez így is van, végzetúr. Minden szinten új portékákkal tudok szolgálni neked, néhány egység lélekenergia fejében. Egy mithril buzogányt tudok neked adni, és egy normál méretű bőrpajzsot. A jelenlegi képzettségeid alapján ezeket tudod használni. Ezek nagyon jó minőségű árúk, 1700 lélekenergiáért pedig már a magadénak is tudhatod őket! Nos, végzetúr?
- Rendben. Elégedett voltam az előző felszerelésekkel, ezek is nagyon tetszenek. Megveszem őket - mondtam a lélekkufárnak, és elővettem a lélekenergia-kristályomat. Elég volt a kezembe vennem ahhoz, hogy érezzem, hogy nincs elég lélekenergiám. - Vagyis megvenném, ha lene elég lélekenergiám. Csak 1500 egységnyi van.
- Semmi baj nincs, végzetúr - szólt a lélekkufár. - Csak annyit kell tenned, hogy ideadod a régi felszerelésed. Nem tudnád úgyse használni már.
- Rendben van! Odaadom. - könnyű döntés volt lemondani a régi páncélomról egy jobbért. - Azt is mondtad, hogy új információid vannak számomra.
- Igen. Csinálhatsz küldetéseket. Először 50 lélekenergiát fogsz kapni, de később már akár 500-at is, ha sikerrel jársz. Szeretnél küldetést csinálni?
- Természetesen igen!
- Rendben van végzetúr! Gondolom, észrevetted, hogy ha vadászni indulsz, akkor feldereng benned egy kérdés. Innentől válaszolj ezekre a kérdésekre, mert több lélekenergiát tudsz kinyerni a lényekből! Sőt, a küldetésed az lesz, hogy válaszolj helyesen 30 kérdésre! 50 lélekenergiát kapsz, ha teljesíted.
- Rendben van, elvállalom - mondtam a lélekkufárnak. - Megyek vadászni. Még látjuk egymást. - És elkezdtem küldetéseket csinálni. Nagyon tetszettek, és kisegítettek néhány lélekenergiával. Volt olyan is, hogy támadjak meg egy végzeturat fáradtan, és nyerjek. Egyszer különleges dolog történt. Amikor visszatértem újabb küldetésért, az volt a feladatom, hogy tegyek fel egy jó kérdést. Kiderült, hogyha 100 ilyen mentális kérdésre helyesen válaszolok, tehetek fel kérdést. Tettem is fel, és nem csak a kérdésért kaptam lélekenergiát, hanem a küldetésért is. De nem csak jó dolgok történtek. Elkezdődött a háború...
v1 ZsigmondPower - Zsigmond, az erős!
v2 Handel Brahms - My name is Brahms. Handel Brahms.
v3 Marutiman - 800. Maruti mester első tanítványa
Pontszám: 7
kedvelt tagMaruti 800Férfi
Végzetúr tanonc
25 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
8. hozzászólás - 2009.09.19. 15:55:12
A háborút egy másik szövetséggel vívtuk. Egy a Zafír hordába tartozó szövetség hadat üzent nekünk. Nem sokkal később el is kezdődött a háború. Sajnos a háborúban én nem tudtam segíteni, mert legalacsonyabb szintű tagjuk is túl magas szintű volt hozzám, tehát szorítottam, hogy nyerjünk. A háború első szakaszában vesztésre álltunk. Volt is egy szavazás, hogy kapituláljunk-e. Én közben fejlődtem. Amikor 3-as szintű lettem, ismét felkerestem a lélekkufárt, hogy összegyűjtött lélekenergiámat elkölthessem.
- Áh, dicső végzetúr, megint eljöttél hozzám. Ez azt jelenti, hogy megint fejlődtél egy szintet - kérdezte tőlem. - Szorgalmas vagy. Mintha csak tegnap lett volna, hogy nálam jártál.
- Mit tudsz nekem ajánlani?
- Hát, a páncélokon, fegyvereken kívül tudok neked még valamit mutatni. Ezek fókuszkristályok. Nagyon értékesek, mivel javítják a fegyvereid, páncéljaid tulajdonságait. Neked ezt a védő opált ajánlom, természetednél fogva talán ez tetszhet neked a legjobban, de bátran nézegesd meg a többit is - mondta, és én megcsodáltam a gyönyörű köveket. Csillogtak a napfényben, akár a nemesfémek. De ezek még azoknál is értékesebbek voltak.
- Nos, tetszenek? - kérdezte a lélekkufár.
- Igen, nagyon szépek. Tényleg olyan hasznosak, mint amilyennek mondod őket?
- Nagyon is. Minden végzetúr elégedett, aki ilyet használ - mondta, és elmosolyodott. - Persze nem adom ám őket ingyen.
- Mennyi lélekenergiát kérsz a tűzopálért?
- Bölcs választás. Megnöveli a taumaturgiát, nagyobbakat üt majd a varázslatod. De ezért nagyon borsos árat kérek. Sőt, a többi sem olcsóbb. Sajnálom, végzetúr, de nem elégszem meg a lélekenergiával. Ősköveket akarok értük.
- Nem! Nem adok érte ősköveket. Tartsd meg magadnak a fókuszkristályaidat! - mondtam haragosan a lélekkufárnak, hiszen aljasság ősköveket kérni egy gyenge végzetúrtól. - És ha nem tudsz valami jó páncélzatot adni, akkor kereshetsz magadnak másik vevőt!
- Jól van! Ne idegeskedj, és gondolkodj el azokon a kristályokon. Ahogy nézem a testalkatodat, már nehezebb páncélokat is el tudsz bírni. Ajánlom a pikkelyvért páncélzatot, lepattan róla szinte minden ütés. Illetve egy nehezebb fegyvert adok a kezedbe: szöges mithril buzogányt. Erős, de tudni kell bánni vele. A kettőért összesen 2700 lélekenergiát kérek. Mástól 3000-et kérnék érte, de téged ki kell engeszteljelek, nem akartalak megsérteni a fókuszkristályokkal.
- Rendben megveszem - mondtam, és hagytam hogy átáramoljon a lélekenergia hozzá.
- Köszönöm szépen, jóságos végzetúr. És had adjak még egy tanácsot! Keresd meg Zarknodot! Abban a barlangban.
Elindultam vissza a szövetség táborába. Nagyon tetszettek az új felszereléseim. Hazafelé találkoztam egy ellenséges végzetúrral, aki a gyémánt hordába tartozott. Igaza volt Arothonnak, éreztem, hogy ki hova tartozik. Megtámadtam. Először is az új fegyveremmel egy támadást intéztem a lába felé. Megsebeztem. Elkezdett vérezni a lába. Majd a mellkasomat akarta megütni. Neki csak egy egyszerű buzogánya volt. Kitértem előle. Fejen találtam fegyveremmel. Látszott rajta, hogy már vége. Elájult. Ekkor kinyertem a lélekenergiáját, és tovább indultam hazafelé. Több lénnyel is találkoztam, mikor egyszer csak egy csodálatos madarat láttam. Ahogy Arothon tanította nekem, egy mirg lehetett. Néztem, de ekkor megtámadott. Sebeket ejtett rajtam éles csőrével, de én megöltem, és lélekenergiáját vettem. Oktalan állat lehetett, csodálatos szépsége ellenére. Azt hitte, hogy le tud győzni. Végül már több esemény nem történt, ahogy hazaértem a táborba. Már esteledett. Arothonnak újságoltam, hogy mit hallottam a lélekkufártól.
- Hallottál már Zarknodról? Ki az?
- Zarknod egy hatalmas lény. Elaludt, és a világ az ő álmai miatt ilyen kietlen. Az álmai a valóságba kerülnek ki. Fel kell ébreszteni. Most arra is tudod használni a lélekenergiádat, hogy aktiváld a manapilonokat, és ezek energiáját együttesen fókuszálva felébresztheted.
- Értem már. A háború hogy megy?
- Most éppen rosszul. Az ellenséges szövetség tagjai sajnos erősebbek nálunk. Te még nem is tudod őket támadni. És sajnos többet nyernek, mint mi. Márpedig aki veszít, annak adakoznia kell. Sajnos a háború-szabályzat miatt ők fognak nyerni.
- De ez ugye még nem biztos?
- Nem, természetesen bármi megtörténhet - mondta Arothon, és elmentünk vadászni. Nagyon fáradtan értem haza, így elmentem pihenni. Másnap elmentem a lélekkufárhoz, hogy adjon nekem egy új küldetést. Azt adta, hogy zsákmányoljanak tőlem 100 lélekenergiát úgy, hogy én támadok. Biztosított, hogy ennél többet fogok szerezni. Tehát elkezdtem erősebbeket megtámadni, és már nagyon fáradt voltam, mikor zsákmányoltak tőlem ennyit. Visszamentem a jutalmamért, és 450 lélekenergiát kaptam. Megérte. Belejöttem a küldetésekbe, így megcsináltam még egyet: zsinórban 10 kérdésre válaszolni. Jól ment, és 500 lélekenergiát kaptam. Valamint még többet, mivel ugyebár vadászni kell hozzá. Fejlesztgettem a tulajdonságaimat. Főleg a védekezésre és a taumaturgiára ügyeltem, mivel Arothon azt mondta, hogy a mágia nagyon fontos lesz. Így is lett. Mikor 4-es szintre léptem visszatértem a lélekkufárhoz. Odaadta az új felszerelésem, és így szólt:
- Biztos vagyok benne, hogy szeretnél mágiát tanulni. Tegnap találtam egy érdekes tekercset. Mintha egy varázslat lenne - mondta, és én megvizsgáltam a tekercset. Csakugyan egy varázslat igéi voltak rajta. A neve energialövedék volt.
- Mennyiért kínálod ezt a tekercset?
- Oh, a képességeihez képest én nagyon olcsón adom. Remélem kielégítőnek találod majd az árat. 2600 lélekenergiát kérek érte.
- Tessék - mondtam, és hagytam az energiát áramolni. - Megyek s kipróbálom.
Terveimnek megfelelően egy erősebb végzetúrral találkoztam. Majd elkezdtem mormolni az igét, és kilőttem felé a varázslatot. Megsebezte, és fájdalmasan rogyott össze, de szinte egy pillanat múlva már rohant is felém, és csatába kezdtünk. A varázslat miatt előnnyel indultam, és le is győztem. Átáramlott lélekenergiájának egy része hozzám, és ekkor tudtam, hogy vissza fog térülni az a lélekenergia, amit én erre a varázslatra költöttem.
A hozzászólást Maruti 800 módosította 2009.09.19. 16:04:34-kor
v1 ZsigmondPower - Zsigmond, az erős!
v2 Handel Brahms - My name is Brahms. Handel Brahms.
v3 Marutiman - 800. Maruti mester első tanítványa
Pontszám: 7
irritálóMáté96Férfi
Végzetúr mester
467 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
9. hozzászólás - 2009.09.20. 16:33:50
Egy borús napon kezdődött. Az Örök Idők szövetség hét harcosa felsorakozott a domb tövében. A Zafír Felderítő Alakulat kétszáz lépésre állt tőlük. Az ő erődük mellett.
A köd miatt alig látták egymást. Az eget fekete fellegek takarták, amikből eső hullott nagy cseppekben. Ettől függetlenül a talaj agyagos volt, poros és kiszáradt. Egy-két elszáradt cserje állt ott, rajtuk pár kisebb állat legelészett, akik maguk sem tudták, hogyan kerültek oda. Knáig, Foxxi, Arothon, Skeptic, Dorin, Kelkáposzta és XD. Ez utóbbi egy új tag volt, és senkinek sem mondta el, mi az igazi neve. Csak a rövidítését.
A Felderítő Alakulat sokkal erősebb volt. Arothon szövetsége által még sosem látott fegyvereket tartottak kézben, ismeretlen szakértelmeket próbálgattak és gyilkos varázsokat küldözgettek az ártatlan bokrokra. A leggyengébb tagjuk Knáiggal volt azonos erőben.

A két csapat rohanni kezdett egymás felé. Arothon Heget, a zsoldost választotta ki, Részlint és BelanMasterzt. Esetleg Screpi dot, ha minden kötél szakad.
Mielőtt a két csapat egymásnak esett volna, a szövetségiek megidéztek három vérforralást, egy villámot, méregfelhőt, és pár gyenge energialövedéket. Az ellenség ezekkel mit sem törődve elővette saját mágiáját, amitől az Örök Idők igencsak megtántorodott. Arothon és bajtársai alig tértek magukhoz, amikor lezúdult rájuk az öt zafír harcos. Csak Knáig, Foxxi, Dorin és Arothon maradtak talpon az első hullám után. Ezután Foxxit Screpi do elintézte három csapásból. De mire a többiek odaértek, a zafír már nem volt sehol. Rocketo, a hihetetlenül erős és gyors végzetúr viszont elkapta őket, és pallosával szétcsapott köztük. Az erődből a benntmaradt smaragdok tűzfalat állítottak szövetségeseik és az ellenség közé. Így is éppen csak be tudták zárni a kaput a Felderítő Alakulat előtt.

A csata már két hete tartott. A kis szövetségnek nem volt szinte semmi reménye nemcsak a győzelemre, a döntetlenre sem. Amikor néha összetalálkozott egy Örök Idők tag egy ellenséges zafírral, jól megverték egymást, aztán segítséget hívtak, és az erősebb vagy gyorsabb csapat elüldözte az ellenfelet az ő szövetségéig. Kezdetben ez 12 17 volt. Aztán 15 21. Majd később 25 36. A hadiszerencse igencsak forgandó volt. Az állás mindig sokat változott: 29:38; 39:50; 56:64; 66:73. A zafírok jól tartották magukat, Arothon tisztelte őket, mint ellenfeleket. Addigra beállt, hogy Rocketo folyton Arothont támadta, ő meg Heget Screpi dot. És így tovább…

A harcokban Arothon, Dorin, Foxxi és Knáig, a magas zöldbőrű végzetúr vett részt. Addig a többi öt kisebb végzetúr építgetett, vadásztak, ebédet főztek a bajnokoknak.
Háromféle esti programjuk is volt. Esős időben a főtoronyban vacsoráztak, utána elmentek feküdni a saját szobáikba. Viszont ha a tűz körül ültek le (márpedig ez volt minden nem-esős estén), akkor hallgathatták az éjszakát, vagy gyakrabban a nagy 800. Maruti mester tanítványának, Marutimannak az aznapi kalandjait. Ettől csak az menekült meg, aki éppen éjjeliőrségben volt. Senki sem csodálkozhat azon, hogy egyszerre három ember is a kaputoronyban volt, és félóránként váltották egymást, míg viharban egy őr állt egész éjszaka.

A végső harc is pont egy ilyen este kezdődött el…
Ma már csak V6: Pandaharcos

De régen:
V3 Arothon
v1: EzegyFaaa
Pontszám: 3.45
kedvelt tagMaruti 800Férfi
Végzetúr tanonc
25 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
10. hozzászólás - 2009.09.21. 17:35:59
A varázslatot nagyon jól tudtam használni. Nem is egyszer amiatt a 10-30 plusz sebzés miatt nyertem a csatákban, amit a varázslat okozott. Megérte azt a párezer lélekenergiát. Néhány csatám különleges volt. Egyszer összetalálkoztam egy sokkal erősebb végzetúrral, aki megtámadott. Bár erősebb volt, varázslatot nem használt. Én viszont elkezdtem az energialövedék igéjét mormolni, ígyhát 30 sebzést okoztam neki. Ekkor ő közelharccal kezdett el támadni. Volt egy szilmill tőre, mint nekem, de a felszerelése erősebb volt. Ezzel megvágta a lábamat. Szörnyű fájdalom hasított belém, de ettől csak még vérszomjasabb lettem. A csata alatt nem volt energiám újabb varázslatot lőni rá, ezért előkaptam a szilmill tőrömet, és szúró támadást indítottam a végzetúr válla felé, csak nem találtam el. Úgy gondoltam talán a fájdalom miatt. Ő újra támadott, és nekem viszont sikerült félreugrani. Ordítva rohantam felé, és nyakon szúrtam. Látszott, ahogy a fájdalom eltorzítja az arcát. Összeesett. Elájult, de szerencsére nem halt meg. Elvettem tőle egy kevés lélekenergiát, majd továbbáltam. Nagyon örültem a varázslatomnak. Pont elég lélekenergiát gyűjtöttem össze ahhoz, hogy megvegyem az orglingbőr páncélzatot. Sajnos ezek a dolgok már drágábbak, így nem tudtam az egész felszerelésemet egyszerre megvásárolni. Ekkor visszatértem a szövetségbe. Arothonnak meséltem a csatámról. Ekkor ezt mondta:
- Szerintem állatot kellene tartanom. Gyere, nézd meg az enyémet - és elindultunk a szobája felé. A sarokban állt egy ketrec, benne egy furcsa lény, amire már vadásztam, de még sohasem gondoltam bele, hogy háziasítható lenne. - Ez egy Zertax. Már 6-os szintű, annyit csatáztam vele, és nyertem is miatta. Nagyon hasznos.
- Szép állat, az biztos. Hogyan lehet ilyet fogni?
- Nem biztos, hogy ilyet sikerül neked - mondta Arothon. - Gondolom tudod, hogy lehet szakértelmeket fejleszteni.
- Nem, nem tudom - válaszoltam kicsit szégyenkezve, hiszen elvileg már tudnom kellene. - Nem tanultam eleget.
- Semmi baj, akkor elmagyarázom. A legelső szakértelem a tanulás, ezt kell fejleszteni. Ahogy ezt fejleszted, egyre több másik szakértelem válik elérhetővé. Érezni fogod ezt is, mint sok mást. Amikor úgy érzed, hogy már tudod a csapdakészítést gyakorolni, akkor kezdj el tanulni, és ha úgy látod, fogj be egy állatot. De ne fogj be kettőt, mert még nem tudsz velük bánni! Erre is van egy másik szakértelem.
- Köszönöm. El is megyek tanulni.
És el is mentem. Először megtanultam tanulni. Nehéz feladat volt, éreztem, hogy sok lélekenergiám szállt el. Nem tudom, hogy hova, csak elment. De aztán végül, több órás munka után úgy éreztem, hogy sikerülni fog csapdát készíteni. Kimentem egy síkságra, ahol elkezdtem a gyakorlás. Először is egy gödröt ástam. Egy mély gödröt akartam ásni, ezért az ásás egy óráig eltartott. A kezem piszkos lett, a ruhámat átizzadtam. Mocskos voltam, de kiástam egy gödröt. Most pedig az következett, hogy szerzek botokat és leveleket. Ezekkel lefedtem a csapdát. Sokkal könnyebb feladat volt, mint a gödör kiásása. Viszont nem is sikerült olyan jól, a vak is látta, hogy ott van az a csapda. De úgy éreztem, mintha szereztem volna egy kis tapasztalatot a csapdák terén. Annyira, hogy egy kicsit finomítottam a csapdán, és már jobban nézett ki. Ezután elindultam vadászni. Találkoztam egy pár zertaxxal, mokkuval, mirggel. Lélekenergiájukat vettem, több, mint 1000 összegyűlt. Visszamentem a csapdához, bár nem sok reménnyel. De mégis! Találtam egy mokkut a csapdában. Acsargott, amikor bezártam a ketrecbe, de mire hazaértünk lenyugodott. Arothonnak meg is mutattam.
- Ügyes vagy - mondta. - Jó gyorsan sikerült állatot szerezned magadnak. Most viszont be kell tanítanod. Tanulj még, és fejleszd az idomítás szakértelmedet.
- Rendben van. Köszi a tanácsokat - mondtam Arothonnak, majd elmentem tanulni. Idomítani kezdtem ezek után a mokkut. Sok lélekenergia elszivárgott belőlem, fárasztó munka volt. Ekkor csatába mentem, és a mokku követett. Először kilőttem az energialövedéket, majd az ellenfelem is egy hasonló varázslatot lőtt vissza rám. Ezek után a mokku előre szaladt, és az ellenfelem lábába harapott. Megsebezte, de nem nagyon, láttam, hogy fejlesztenem kell. Majd az ellenfelem a szöges mithril buzogányával fejen akart ütni. Eltalált, és elkezdtett vérezni a fejem. Utolsó lendületemmel egy körülbelül ugyanakkorát vágtam a fejébe a szilmill tőrrel, mint ő, így ő is elkezdett vérezni. A mokku elkapta a karját, és lehúzta a földre. Ekkor ki tudtam nyerni belőle egy kevés lélekenergiát. A mokku boldognak látszott. Hazamentünk, és elújságoltam Arothonnak, hogy a mokku miatt már nyertem is. Majd elmentem vadászni. Eszembe jutott a vadászat után, hogy el kellene temetni a csapdát. Meg is tettem, és elmentem a lélekkufárhoz.
- Összegyűjtöttem az 1600 lélekenergiát az acélpajzsra.
- Szép teljesítmény. Itt a pajzs. Sok szerencsét vele.
- Köszönöm.
v1 ZsigmondPower - Zsigmond, az erős!
v2 Handel Brahms - My name is Brahms. Handel Brahms.
v3 Marutiman - 800. Maruti mester első tanítványa
Pontszám: 7
fórumozóEkerFérfi
Végzetúr poronty
9 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
11. hozzászólás - 2009.09.21. 18:49:05
hali mindenkinek knáig vagyok az örök idők szövetség alapítója mit a szövetség többi tagja én is elmondom történetem:
akkor születtem mikor az ellenséget legyőztük de még az erősebb lényei éltek.Anyám és apám megpróbált felkészíteni ellenük de nem nagyon sikerült... kb. 10 évesen elragadott egy ichinedar és mivel akkor még túl erős volt ezért nem nagyon tudtam védekezni ekkor tulajdonságösszegem nem haladta meg a 70-et . 13-éves koromig fejlesztettem magam és ekkor végre elérte a 100-at a tulajdonságösszegem .Megszöktem tőle de üldözni kezdett felkaptam egy nagyobb követ és a homlokához vágtam . Belehalt és lélekenergiáját vettem . végre nem éheztem annyira és elkezdhettem lakhelyet keresni( a barlang kicsi volt és ott voltak a kicsinyei is...).Hamar találkoztam egy erősebb végzetúrral aki 18 éves koromig képzett mind a testi harc mind a mágia terén . ekkor egy szerencsétlen dolog történt... kihívott minket egy nálunk sokkal erősebb végzetúr ( nem kell említenem neki 200 nekem 120 körül volt a tulajdonságösszegem) . A csata gyors volt és kegyetlen a mesterem elájult és a másik mégis szúrt még egyet , nem tehettem semmit . egy vortex jelent meg a szemem előtt bőröm bezöldült de nem ölt meg. Hamar talpra álltam és a vortex mögött i pusztítást követtem ekkor minden megváltozott megláttam egy lélekkufárt és fegyverzetet kértem csak egy buzogányom volt és semmi nem védett az ellenfeleimtől . Csak egy kis bőrpajzsra volt pénzem de azt megvettem,legalább valami védett a többiektől. Alig pár perccel később jött is egy másik végzetúr. Olyan erős volt mint én, elkezdtünk harcolni :a pajzsommal védtem egy ütését és aztán bevittem egy találatot a gyomrára összeesett és lélekenergiáját vettem majdnem belőlem lett zsákmány. Egyhangúan teltek napjaim csatáztam vadásztam és vásároltam a lélekkufárnál . Aztán egyik éjjel volt egy látomások arról hogy egy kutat találok mely tele van lélekenergiával csak be kell indítani előtte egy torony volt és volt rajta egy
Pontszám: 6.44
fórumozóEkerFérfi
Végzetúr poronty
9 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
12. hozzászólás - 2009.09.21. 19:02:01
szöveg ami ez volt:" EZ A KÚT Ö9RÖKRE ÁLLJON MERT ÉN AZT MONDOM LEGYEN EZ AZ ÖRÖK IDŐK DOMBJA" ekkor felriadtam mert valami bizsergés futott végig rajtam... meg kell találnom a kutat !!
10 napi vándorlás és álmatlan éjszakák után végre megtaláltam . Egy kis domb tetején állt és egy kis termékeny föld volt a domb mellett másik oldalon egy kis folyó (vagy patak nem emlékszem mert gátat építettünk és egy tavat hoztunk létre ) . miután elkezdtem építeni rájöttem egyedül nem megy tagok kellenek ám nem lehet végtelen sok ember mert nem fértünk volna el . Első nap megtaláltam Arathont aki épp vadászott,megkérdeztem van -e kedve csatlakozni és és némi gondolkodás után azt mondta hogy igen így már könnyebben ment minden és volt társaságom is de nem voltunk elegen még a kút sem volt kész és nem lehetett tudni mit lehet ezután építeni egész hamar kész lett és könnyebben tudtunk tagokat toborozni mert már nem voltunk olyan gyengék volt védelmünk és nem kellett félnünk az erősebb végzeturaktól
DE HOGY EZEK UTÁN MI TÖRTÉNT AZT ARATHON ÍRJA LE A SZÖVETSÉG TÖRTÉNETÉBEN EZ MÁR AZ Ő DOLGHA
Pontszám: 6.44
irritálóMáté96Férfi
Végzetúr mester
467 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
13. hozzászólás - 2009.09.21. 20:00:59
Az Örök Idők szövetség kilenc tagja felsorakozott a Pusztulás síkja mellett. Az elmúlt hetekben örökös rettegésben voltak, és veszteségiek száma egyre csak nőtt. Nem úgy a Zafír felderítő Alakutlatn. Ők az elmúlt éjszaka fegyvereiket tisztogatták, kipihenték magukat. Jogosan, hiszen ez a nap volt a döntő. Az elmúlt egy hónap döntője.
Ezenkívül megjelent még a HordaFüggetlen Szövetségi Bíróság ügynöke, aki számolta a győzelmeket. és legfőképpen a vereségeket. Bár a két szám egyenlő volt.
A Pusztulás síkja egy sziklás sivatag volt, nem messze az Örök-dombtól. A talaj évek óta nem kapott esőt, igencsak meg volt töredezve. Fent az égen csak pár eltévedt keselyű körözött. A társaik egy kiszáradt fán ültek. Egyetlen állat sem akart most a perzselő vörös nap alatt rohangálni.

A HSzB-s napórájára nézett hosszan, majd intett. A végzeturak egymásnak estek. aki valahol meglátott a nagy harcban egy ellenséges végtagot, rögtön odacsapott. Az Örök Idők tagjai kezdetben létszámfölényben voltak, de a zafírok ereje és tudása hamar győzedelmeskedni látszott.
Túl hamar...gondolta Arothon egy pillantban, amikor éppen leütötte ellenfelét.Szövetségünk nem végezheti be ilyen gyorsan!!!
Ez erőt adott neki új lendülettel támadott, ami meglepte a zafír végzeturakat. Vörös köd ereszkedett le a szemei elé. Nagyon régóta nem érezte ezt. A vérszomjat. Eddig csatában mindig megőrizte higedvérét.
A vérszomj nemcsak erőt adott neki, hanem beugrott pár pusztító varázslat igéje, olyanoké is, melyekhez a ghallai mágusok nem voltak szokva...

Mire Arothon újra elméjének ura lett, szörnyülködve vette tudomásul, hogy a többi bajtársa a földön vonszolja magát az erődük felé. A szívósabbak fekve hadakoztak még. És hiába ontott rájuk ismeretlen mágiákat, a zafírok azért voltak zafírok, hogy újra és újra felálljanak harcolni. Addigra pedig Arothon már több sebből vérzett, varázslóköpenye szakadozott volt. És ereje is elfogyott.
Már eddig is csoda volt, hogy a HSzB-s eddig nem fújta le a harcot.

Ekkor az egyik bucka mögül üvöltés hallatszott. A harc megállt. Az Örök Idők szövetség segítségére sietett öt smaragd harcos. A Falkából. Az újrainduló csata új erőt öntött a harcosokba. A két varázsló csapat gyorsan elintézte a zafírokat. Viszont emiatt az ügynök nem ígérte oda a győzelmet. Négy újabb kemény napot adott.
Ma már csak V6: Pandaharcos

De régen:
V3 Arothon
v1: EzegyFaaa
Pontszám: 3.51
irritálóMáté96Férfi
Végzetúr mester
467 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
14. hozzászólás - 2009.09.22. 16:14:40
A negyedik nap reggele is eljött. Ezúttal nem volt különös helyszín, vagy időpont. Csak vereség. A hosszú és kegyetlen csata vége. Az Örök Idők szövetség tagjai éppen délutáni sétáikat rótták, mikor Marutiman kiabálni kezdett a kaputoronyból:
-Jönnek! Jönnek!
És valóban, az ellenség hat harcosa közeledett futva a domb felé. Teljes felszerelésben.
A szövetség kapuját bezárták, az ottaniak szintén felkészültek a harcra...

Semmi esélyük nem volt. Rocketo vezetésével a zafírok betörtek az erődbe. Megcsapolták a lélekkutat, félholtra verték a smaragd erőket. Aztán megálltak és vártak. A HSzB-s hamar odateleportált, és kihirdette a győzelmet. A zafírok ezután elvitték az Örök Idők zászlaját, ami a smaragd szövetség feloszlatásával volt egyenlő.

Miután elmentek, Arothon odafordult Knáighoz.
-Most mit csinálunk? - kérdezte.- Zászló nélkül elvesztünk.
Knáig csak mosolygott és elindult a raktárépület felé. Kinyitotta az ajtót, és kivett egy homokóra-mintás vászont.
-Ez megfelel?
És együtt nevettek tovább...
Ma már csak V6: Pandaharcos

De régen:
V3 Arothon
v1: EzegyFaaa
Pontszám: 3.01
kedvelt tagMaruti 800Férfi
Végzetúr tanonc
25 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
15. hozzászólás - 2009.10.01. 20:13:50
Egyelőre nem tudok új topicot nyitni, ezért ide írom a fiktív történetemet.

***

BEVEZETŐ

Egy mélyedésben egy sötét alak látszik. Egyenletesen mozog fel-le. Élőlény lehet, a mozgása lélegzés. Hirtelen kinyitja a szemét. Egy pillanatig elgondolkozik azon, hogy hol is van, majd felkelt. A táj eléggé szomorú volt. Kietlen, kopár, szürke pusztaság, néhol tarkítva egy-egy halott fával, esetleg tetemekkel. A távolban egy hegy látszott. Nem éppen egy olyan látvány, amire ébredés után vágyunk. A távolban egy nagy viharfelhő látszott, és az, ahogy esett alatta. A végzetúr reménykedett, hogy egy jobb búvóhelyet talál, mielőtt ideér. Nem szeretett volna megázni, mert így is tartott a kihüléstől. A végzetúr a smaragd hordába tartozott. Az alkata elég nyeszlett volt, de az elméje többre volt képes, mint egy erősebb harcosé. Könnyű páncélzatot viselt, fegyverként egy tőrt használt. Rájött, hogy nincs vesztegetni való ideje, mert hamarosan ideér a vihar. Elindult, hogy egy állat üregét birtokba vegye. Mivel igazából nem volt más választása, úgy döntött, hogy elmegy, és megnézi a hegyet. Átvágott a pusztaságon, mikor meglátott egy mirget repülni. Ajka egy fagycsóva varázsigéjét formázza, és a mirg máris holtan zuhant a földre. Lélekenergiáját vette, majd a tetemet zsákjába tette. Úgy gondolta, hogy majd megsüti. Lassacskán odaért a hegyhez. Elkezdett járkálni a hegy körül, míg észre nem vett egy kis repedést. Éppen akkora volt, hogy átférjen rajta. Az üreg belül nagynak tűnt, és védettnek. Ekkor egy mokku acsarogva letámadta őt. A végzetúr a tőrrel megsebezte a mokkut, de nem ölte meg. A mokku nem hagyott fel a támadással, nem menekült el, és védte a területét. A végzetúr úgy döntött, hogy mégis megöli. Lélekenergiáját vette, de mivel a mokkuhús nem ehető, inkább kidobta. Egy tűzfuvallat varázslat segítségével tüzet hozott létre, és elkezdte sütögetni a mirg combját. Alig várta, hogy megsüljön, és nagyon gyorsan befalta. Rég nem evett ilyen finom ételt, ezért egy kicsit jó kedve kerekedett. Elővett egy kulacs bort, és meghúzta. Majd újra elaludt a fáradtságtól. Mikor felébredt, viszonylag kipihent volt, a vihar már elvonult. A táj most nedves volt, és viszonylag élettel teli. Sok állat ivott a pocsolyákból, és - a végzetúr szerint - csak arra vártak, hogy a lélekenergiájukat vegyék. Néhányuknak a lélekenergiáját is vette. Ekkor látott egy árnyat elsuhanni a búvóhelye felé. Odarohant, és hirtelen berontott a repedésen keresztül. Egy másik végzetúr nézett éppen körül a barlangban, a gyémánt horda egyik tagja.
- Neked nem itt van a helyed - mondta a smaragd végzetúr mély hangon.
- Ki mondja ezt? - mondta a gyémánt.
- Én, Olaf. - mondta a smaragd.
- Milyen neved van? Az enyém magasztosabb. Theron vagyok.
- Tudod mit? Küzdjünk meg. Aki nyer, azé a hely.
- Rendben van - mondta Theron, és egymásnak estek. Olaf egy fagycsóvát lőtt Theronra. Theron hátra esett, majd felkelt, és egy karddal vágott a mágus felé. Olaf könnyedén félreugrott, és a tőrével Theron hasa felé célzott. Megsebezte a gyémántot, mert ő, a nehezebb páncélzata miatt, nem tudott olyan könnyen félre ugrani, bár az is igaz, hogy nem tudott olyan nagy sérülést bevinni a smaragd. Theron fejbe vágta Olafot kardjával. Olaf pedig újabb varázslatot lőtt felé, egy vérforralást. Theron hatalmasat ordított fájdalmában, majd összeesett. Látszott rajta, hogy hallja, amit Olaf mond.
- Nyertem, aljas gyémánt - ezennel elvett némi lélekenergiát Therontól. - És most takarodj!
Theron elfutott. Olaf pedig úgy döntött, berendezkedik az üregbe. Először elfedte a nyílást úgy, hogy csak ő láthassa hol van. Majd pedig a leölt állatok bőrével bélelte ki a barlangot, hogy egy kicsit melegebb legyen. A nyíláshoz egy létrát is épített, mert ugyan lefelé segített a gravitáció, felfelé mászni is kellett. A létra viszont ellökhető, és így nehezebben jutnak be. Tűzhelyet is épített, hogy nehogy felgyulladjanak a bőrök. Majd egy leölt mirg tollaiból ágyat készített. A barlangban egy mágikus gömb szolgáltatta a fényt. Elég otthonosan rendezte be a barlangot a végzetúr. És itt kezdődnek majd az igazi kalandjai.

***

1. RÉSZ - A HERCEGNŐ

Olaf a barlangban pihent, hosszú ideje nem mozdult ki a barlangból. Élelemtartaléka volt elég, és semmi kedve nem volt párbajokat vívni a túlélésért. Alapvetően békés végzetúr volt, de ha belé kötött valaki, lobbanékony természete vette át az irányítást elméje felett. Ekkor jobb volt nem a közelében lenni, mint azt Theron jól megtanulta. Viszont az elvonult életnek is hátrányai vannak. Észrevette egy ideje, hogy a mágikus tűz, amit létrehoz, már sokkal gyengébb, több idő, mire megsül a hús. Elhatározta, hogy felmegy a felszínre, és vadászik egyet, hátha csak az a baj, hogy nem gyakorolt. Elkezdte követni egy nerub behemót nyomait. Egy idő után a nyomok elvesztek, és a közelben nyögés volt hallható. Olaf meglátott egy félholt végzeturat. Ő is a smaragd hordába tartozott, akár csak Olaf. A végzetúrnak szörnyű seb volt a hasán függőlegesen, a belei kilátszottak. Olaf nem volt jártas az orvostudományban, de azt tudta, hogy ebbe a sérülésbe a végzetúr bele fog halni. Odament hozzá. Megértette a nyöszörgést is végre. A lényege az volt, hogy meg akar halni, és hogy ne kelljen tovább szenvednie.
- Ölj meg! Ölj meg most! - ordította a végzetúr fájdalmában.
- Nyugodj meg! Úgy nem fáj annyira! Ne siettessük annyira azt a meghalást. Mondd meg ki tette ezt veled!
- Ő volt az! A gyűlölet kísértete!
- Ki ő?
- A legszörnyűbb kísértet, akit valaha valaki is látott. (itt fájdalmas ordítás kapott helyet) Egy nagyon nagyon gonosz ember halálakor keletkezett, és mágikus energiával telített gömb! Bármit megtehet amit csak akar. A küldetésem az volt, hogy szabadítsam ki Larr király lányát a fogságából, de ő ezt megneszelte, és megtámadott!
- Befejezem a küldetést! Hova kell menjek?
- Menj a Thar-dombra 10 km-re innen! És ezt a medált mindig viseld! Védelmet nyújt ellene, legalábbis nem tud azonnal megölni.
- Rendben. Köszönöm. Indulok - mondta, és ekkor felállt a végzetúr mellől. Mire befejezte a mozdulatsort, már halott volt. A Thar-domb északra terült el tőle, így hát elindult. Remélte, hogy a gyűlölet kísértete nem találja meg. Az út hosszú volt, Olaf vize is elfogyott. Szerencsére talált is egy forrást, ott ivott, majd feltöltötte a kulacsait, és már indult is tovább. Meglátta a Thar-dombot. A dombon egy kastély állt, és a kastély felett egy fekete felhő volt. Olaf megmászta a dombot, de ahogy a kastély kerítéséhez ért, egy sötét árny megcsapta. Ő volt a gyűlölet szelleme. A smaragd összeszedte minden varázserejét, hisz tudta, hogy csak ezekkel győzheti le. A legkülönfélébb varázslatokat küldte a szellemre. Vérforralással kezdte, és a méregfelhőn keresztül a kataklizmáig mindenféle varázslatot ráküldött, de a szellem csak nevetett.
- Bezárlak! És mégyeszer mondom: bezárlak! - mondta a kísértet, és elteleportálta Olafot egy szobába. Olaf ájultan érkezett meg, vérző fejjel. Ekkor valaki odalépett hozzá.
- Ébredj! Ébredj fel! - mondta kedves, vékony hangon. Olaf elkezdte kinyitni a szemét. Pár percig még semmit sem fogott fel a körülötte lévő világból, de lassacskán kezdett kitisztulni a kép. Egy szegényesen berendezett szobában feküdt. A berendezés egy faágyból, és egy asztalból állt. A mosdó felé egy ajtó vezetett. Egy másik ajtó is volt, de az be volt zárva. A hercegnő még nagyon fiatal volt, úgy 15 éves lehetett.
- Kicsit szédülök - mondta Olaf.
- Elég durva varázslatai vannak. Rám egy héten egyszer mindig kábító varázslatot tesz. Attól egy hétig olyan vagyok, hogy nem tudnék elszökni. De ha sikerülne is, nem lenne hová mennem, nem tudom az utat hazafelé - mondta a hercegnő.
- Miért rabolt el téged? - kérdezte Olaf.
- Azért, mert amíg egy testben élt a gyűlölet kísértete, addig apámnak nagy ellensége volt. Akkor is ebben a kastélyban lakott. Megszabadulva a teste gátló hatásától, minden energiáját a varázslatba fektette, azért tud ennyire jól varázsolni. Állítólag egy módon lehet legyőzni. A könyvtárában a varázskönyvében ki kell keresni egy varázslatot. Azt hiszem, az a neve, hogy kristályháló. Ezt kell ráolvasni, és akkor elpusztul. De nagyon bonyolult labirintus ez a kastély. Egy időpontban tudsz vele megpróbálkozni: éjfélkor. Akkor is csak két órád van. Ennyi idő kell neki a regenerálódásra, és közben semmi másra nem figyel, de azért óvatosnak kell lenned, mert a zajokat hallja.
- Rendben, azért megpróbálkozok vele. Ma éjjel. Csak most egy kicsit pihenek, mert még mindig nagyon szédülök ettől a varázslattól - mondta Olaf, és aludt egy kicsit. Este 10 óra körül kelhetett fel. A hercegnő az ágyon aludt. Olaf udvariasságból természetesen a földön aludt, bár (ahogy ő mondta) nem veszített vele túl sokat. Megvárta az éjfélt, addig is átgondolta a dolgot. A hercegnőnek volt egy térképe a házról, ez rendben volt. Varázslattal kötelet készített magának. Ez is megvolt. Eljött lassan az éjfél. Elfújta a gyertyát, és a kötelet átvetette az egy emelettel lejjebbi ablakhoz. A térkép szerint ott lépcső volt. Lemászott a kötélen, majd elindult. Lement a lépcsőn, majd végigment egy egész emeleten a másik lépcsőig. Végre leért a földszintre. Itt kanyargós folyosón vezetett az útja a könyvtárig. A hatalmas kétszárnyú ajtót csak hangos nyikorgás kíséretében tudta kinyitni. Reménykedett, hogy a kísértet nem ébredt fel. Majd odament a varázskönyvhöz. Megkereste a kristályhálót. Nagyon bonyolult igesor volt, de megtanulta. Indult kifelé a könyvtárból, mikor megjelent a kísértet.
- Csak nem azt hitted, hogy legyőzhetsz, barátom? - kezdte. - Bátor dolog. Segíteni egy kisasszonynak. De a te helyzetedben, hogyismondjam, botor dolog volt. Csak egyre nem számítottál. Hogy gúsba kötlek!
A szellem gúzsba kötötte Olafot az akaratával, még beszélni sem tudott.
- És most kitalálom, hogy megkínozzalak-e mielőtt megöllek. De van egy ötletem. Igen a válasz - mondta a szellem, és varázsige hallatszott. Olaf összes csontja iszonyatosan fájni kezdett. A szellem hahotázott.
- Nos, akkor most megöllek. Csak összeszedem magam - mondta, és Olaf kétségbeesésében csak a varázsigét ismételgette. Már 7-edszerre elismételte, amikor villanás töltötte be a termet, és a szellem fájdalmas sikolyok közepedte fehér robbanással eloszlott. Egy kulcs maradt utána. A végzetúr végigjárta újra a kastély folyosóit, és kiengedte a királynőt a börtönéből. Elvitte Larr királynak, aki bőségesen megjutalmazta a végzeturat. Majd Olaf visszatért az otthonos barlangjába, és a kaland után hosszú pihenésbe kezdett.
A hozzászólást Maruti 800 módosította 2009.10.02. 15:02:47-kor
v1 ZsigmondPower - Zsigmond, az erős!
v2 Handel Brahms - My name is Brahms. Handel Brahms.
v3 Marutiman - 800. Maruti mester első tanítványa
Pontszám: 7
kedvelt tagMaruti 800Férfi
Végzetúr tanonc
25 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
16. hozzászólás - 2009.10.04. 17:28:02
2. RÉSZ - SZÖVETSÉG

Olaf sok ajánlatott kapott szövetségektől, hogy csatlakozzon hozzájuk. Sok ideig nem akart egyhez sem csatlakozni, de azért kiválogatta a leveleket az alapján, hogy csatlakozik egyátalán hozzájuk valaha. Azért gondolta, hogy akar majd csatlakozni. Kapott is pár ajánlatot. Ezekből egyet látott alkalmasnak. Az egyik a Végzet Zászlaja szövetség volt. Ezt írták neki: "Üdvözlégy, nemes végzetúr! Csatlakozz a szövetségünkbe, ha megkérhetünk, mert ugyan kevesen vagyunk, de fejlődni szeretnénk! Megtalálsz minket a Thothem-síkságon. Üdvözlünk: Meria, a szövetség vezetője." A végzetúrnak szimpatikus volt a levél, és eldöntötte, hogy fel fogja keresni őket. Másnap csomagolt az útra egy kis mirg combot, és egy jó nagy kulacsnyi vizet, majd elindult, és átkelt a Tot-sivatagon. A víz fele el is fogyott, és egyszer megállt megenni a mirg combot. Majd rásötétedett, és Olaf átaludta az éjszakát. Korán kelt fel. Elindult, már akkor, amikor a nap csak éppen a horizont mögül ragyogott, hogy ne legyen olyan meleg. Mire a nap teljesen felkelt, és már nem látszott az égen a hajnali pír, Olaf megérkezett a szövetséghez. Egy viszonylag nagy, védőfallal körbevett területen volt néhány épület. A falon csak egy ajtó volt, és mind a négy sarkán őrtorony. A fal tetején egy keskeny folyosó biztosította az őrtornyok közti közlekedést. Az ajtó mellett sárga zászlón egy földbe tűzött fekete zászló képe virított. Alatta a szövetség neve: Végzet Zászlaja Szövetség. Olaf jöttét az őrtoronyban őrködő ember azonnal jelezte, és mire odaért a kapuhoz, az már nyitva állt. A kapuban egy magas végzetúrnő állt. Ő volt Meria, a szövetség vezetője.
- Üdvözöllek. Köszönjük, hogy eljöttél. Fáradj beljebb - üdvözölte Olafot. A szövetség területén volt néhány épület. Középen egy kétszintes torony állt. Fehér kőből készült. Előtte egy kút. A kútból kék-zöld fény világított. Érződött a lélekenergia vibrálása ahogy a közelébe értek. Egy gyakorlótér is állt a toronytól kicsit távolabb, az egyik végzetúr éppen a bábút csapkodta. Abbahagyta, és csatlakozott Meriához, illetve Olafhoz. Ő egy kicsit alacsonyabb végzetúr volt. Horonnak hívták. Az őrtoronyból is leszaladt az ember, bemutatkozott. A neve Haggis volt. Bementek a toronyba. Az alsó szinten volt található a konyha, az étkező, a fürdőszoba, és három másik szoba. Ezek közül kettő kisebb volt, mint a harmadik: ugyanis a harmadik szoba Meria szobája volt. Bevonultak a díszes étkezőbe. Itt aranykeretes oklevél volt az egyik falon: a szövetség megalapításának okirata. Díszes mahagóni étkezőasztal is volt itt, 10 székkel. Ajtó nyílt a konyhába, ahonnan éppen Horon hozott ki egy egész sült Orgling disznót. Köretnek krumplit és káposztasalátát ettek hozzá. Mindenki szedett magának, majd elkezdtek enni. Közben beszélgettek.
- Szép épület ez a torony - mondta Olaf. - És az étel is nagyon jó.
- Ezt a tornyot egyedül húztam fel - mondta Meria. - Nem mintha dicsekedni szeretnék vele. Horon és Haggis segítségével javítottuk ki a hibákat, amiket én okoztam az építkezés közben. Majd megépítettük a második szintet, hogy felvehessünk újabb tagokat.
- Az a kút mire szolgál? Nagyon érezni rajta a lélekenergia vibrálását, tehát biztos nem vizet húztok belőle. Lehet, hogy nagyon triviális dolgokat kérdezek, de még sosem voltam szövetségben.
- A kutat minden szövetség az alapításakor kapja. Ide minden tag tölthet lélekenergiát, amit felhasználunk építésre - mondta Meria.
- És arra is rájöttünk, hogyha 2000 lélekenergiát beletöltesz a kútba, akkor egyenesen az építkezésre is költheted - mondta Haggis.
- Értem már - nyugtázta Olaf. - A gyakorlótéren mit gyakoroltok?
- Ó, az a kedvenc helyem. Képzeld el, ha hetente egyszer gyakorolsz rajta, akkor jobban tudsz támadni tőle! Az is valami mágikus dolog lehet, bár a pontos működési elvét még nem tudjuk - magyarázta Horon. Közben az orgling disznó lassan elkezdett fogyni.
- Egyébként a csatlakozóktól csak annyit kérünk, hogy töltsenek hetente 200 lélekenergiát a kútba, vagy építsenek ugyanennyit. Ez a szövetség minden tagjának jó, mert a szövetség fejlődése a mi fejlődésünk is - mondta Meria.
- Oh, persze, ez tökéletesen érthető. Szeretnék csatlakozni a szövetségetekhez. Ugye megengeditek? - kérdezte Olaf.
- Természetesen - hangzott a válasz mindhárom fél részéről.
- Csak egy gond van, hogy el kellene hozni a dolgaimat. Legalább 3 nap, mire oda-vissza megteszem az utat - mondta Olaf.
- Nem baj, már fel vagy véve a szövetségbe. Nyugodtan elmehetsz a holmidért, nem fogunk a helyedre senkit felvenni - magyarászt Meria.
- Köszönöm. Akkor nem vesztegetem az időmet, el is indulok - mondta Olaf. - Ebből az orgling disznóból vihetek egy keveset?
- Persze - mondta Horon. - Ízlett? Én csináltam.
- Nagyon finom volt. Akkor most indulok. Sziasztok, és kösz, hogy bevettetek. - mondta Olaf. Haggis kikísérte a szövetség kapujához, és adott neki egy kulcsot, hogy szabadon tudjon járkálni ki-be. Olaf ezennel visszaindult, és elhozta a fő holmiait. Berendezkedett az emeleten lévő szobájába, és boldoggá tette az a tudat, hogy ő is tartozik egy szövetségbe.
v1 ZsigmondPower - Zsigmond, az erős!
v2 Handel Brahms - My name is Brahms. Handel Brahms.
v3 Marutiman - 800. Maruti mester első tanítványa
Pontszám: 7.80
irritálóMáté96Férfi
Végzetúr mester
467 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
17. hozzászólás - 2009.11.13. 14:06:03
Befejezés.

Arothon egyik vadászata közben találkozott Trochynadar Xeroval, a Falka egyik hatalmas erejű tagjával. Ő pedig meghívta az Örök Idők néhány tagját magukhoz.
Arothon és a többiek nem sokat gondolkoztak a dolgon, nemsokára csak néhányan maradtak az Örök Idők szövetség dombján.
Arothon pedig még sokáig élte az életét Ghallán, de ez már egy másik történet, elbeszélésére máskor kerül sor...
----
Köszönöm mindazoknak, akik olvasták a történeteket, de hamarosan lezáratom a topicot.
Ma már csak V6: Pandaharcos

De régen:
V3 Arothon
v1: EzegyFaaa
Pontszám: 2.88
irritálóMáté96Férfi
Végzetúr mester
467 hozzászólás
Profil megtekintése
Re: Örök Idök Szövetség
18. hozzászólás - 2009.11.14. 16:00:25
****

Ja, és még annyit, hogy valószínűleg elindítok majd egy új történetet.
****
Ma már csak V6: Pandaharcos

De régen:
V3 Arothon
v1: EzegyFaaa
Pontszám: 3.81
Oldal: 1
Dobókocka - a sokoldalú kiegészítőAz Idő Kereke tovább forog! Megjelent a befejező trilógia utolsó része!