Hozzászólások - Byzon

Ahhoz még nem volt szerencsém. Eddig életem legjobb filmje amit láttam, az viszont minden kétséget kizáróan a: Tökéletes trükk! Óriási!

Szerintem én szeretni fogom a Fegyverneppert, imádom az olyan filmeket, amiben vannak csavarok és a haverom szerint ez olyan, ismeri az izlésemet szóval nem aggódom.
A Pofonok földje lényegében a kung-fu filmek paródiája. NAGGYON NAGY!!!!

Az egyik a Fegyvernepper (Nicholas Cage) a másik egy kevésbé ismert brit remekmű a Torta (Daniel Craig). Illetve itt van még egy remek paródia is, amit még egy párszor meg akarok nézni, mert fetrengtem a röhögéstől, a Pofonok földje (Stephen Choe).

Majd meséld el, hogy tetszett!
Én most ellenkező végletet bámulok, kaptam két állítólag igen jó filmet, azokat szeretném majd délután megnézni (egyet ma, egyet holnap).

Mindig örülök a rajongóknak!

Neked is Cirmi! De jó látni téged!

És éljen! Küldi kész, irány az ágy!

Amint elolvassa, tudni fogja.
De ez nem a west és Kyron itt egy fejvadász, azok a fantasy világokon túlnyomórészt fegyelmezett fajta, legfeljebb valami harci drogot szednek, de egy mestergyilkosnak erre szerintem nincs szüksége.
Köszönöm a dícséretet!

Most találtak be küldetés segítésre, nekem még fél óra amíg alhatok, pedig holnap korán kell kelni...

Most hogy a naplót feltettem, szerintem én is. Jó éjt nektek!

Igen, ha törlöd a karaktert.

"Hosszú lépteim már a Betyártáborba vezető hídon visszhangzanak, szívemben magasra csap a honvágy lángja. Levelek zörgésére kapom fel a fejemet, a híd végénél a szegényes mocsári tölgyek közül alacsony, széles vállú harcos kerül elő számszeríjjal a kezében. Dobermanus. Végre! Végre itthon! Vigyorogva intek neki, ő is szívélyes mosollyal integet:
- Jó, hogy újra itthon vagy Incu! Menj a táborba, a többiek már várnak.
Bólintottam és a tábor felé vettem az utamat. Meglepve meredtem az előttem feltűnő vaskos kőfalra. Amikor elindultam még csak egy alacsony sárral tapasztott valami volt itt... Ahogy beléptem a kapun megmerevedtem a döbbenettől. Eltűntek a szegényes sátrak és néhány nem túl hivalkodó, ámde masszív kőépület uralta a látványt. Kis kör középen néhány gyakorlóbuzogánnyal és szalmabábuval, a tábor közepén lévő sziklaorom, amelynek barlangjába a lélekkutunkat helyeztük, mostanra nem egyedül határozta meg a panorámát. Mellette nem túl magas, sötét kövekből épült piramis emelkedett, amelynek aurája torzan és betegen örvénylett szemeim előtt. Megilletődve sétáltam beljebb és hamarosan Kumába ütköztem. A fiatal harcos örömmel rázta meg a kezem, majd a lélekkúthoz küldött, hogy beszéljek Főboszival, már vár reám. Sietve az orom felé vettem az irányt, majd beléptem a barlangba. A sziklabarlang mélyén ott helyezkedett el a lélekkút, a benne kavargó lélekenergia zöldes fénybe burkolta a barlangot. Ám valami furcsa volt. A levegőben egy kocka alakú, meglehetősen nagy méretű tárgy lebegett, nyilván valóan tele volt kiégett őskövekkel. A tárgyból ezek porrá tört maradványai hullottak az energiaörvénybe. Hihetetlen látvány volt, amint a zöldes fénysugárban felvillantak kékesvörös fénnyel a kút felett.
A klánunk legfontosabb épülete előtt állt alvezéreink egyike, Főboszi. Magas nő volt, hosszú, copfba fogott vörös hajjal és lágy, kék szemekkel. Arcán mint mindig, most is barátságos mosoly honolt, ahogy felém pillantott. Testhez álló sötét bőrruházatot, és erős, kétszeresen is áldott vértet viselt, valamint egy csuklyával is ellátott damaszt köpenyt. Döbbenten álltam meg mellette:
- Chara-din fekete poklára! Miféle átok ez?
- Ez barátom egy Katalizátor. Hosszas kutatásokat folytattam a régi gnóm szerkezetekkel és mágiával kapcsolatban, amiről azt a poros fóliánst vettük a mágustornyunk legutóbbi szintjének felavatására a lélekkufártól. Megpróbáltam modellezni... Hát nem a legjobban sikerült, de azért valamelyest hatékony... Még mindig tökéletesítjük... Remélem egyszer igazán olyan hatékonnyá válik, mint ami a régi feljegyzésekben szerepel...
- Hívattál - hajtottam fejet tisztelettel. - Mit tehetek érted?
- Gyere velem. Összehívjuk a Tanácsot. Ott a te szavadra is kíváncsiak vagyunk.
Bólintottam és gyakorló térre igyekeztem, ott szoktak ezek jobb híjján zajlani.

Alig fertályórán belül összegyűltünk mi betyárok és körben ültünk a kicsiny gyakorló téren. Középen három széket helyeztek el a fiúk, azokon foglaltak helyet klánunk vezérei, a Vének. Középen Picur ült, jobbján Herceg, míg balján Főboszi. Herceg emelkedett szólásra:
- Fiúk! Túl vagyunk már néhány rablóhadjáraton és önvédelmi harcon is. Volt részünk győzelemben és kudarcban. Mostanra le kellett vonnunk ezekből a tanulságokat! Először is, minél jobb fegyveresekre van szükségünk és mi hárman már így is elég felelősséget birtoklunk. Erre a posztra valakit közületek szeretnénk jelölni. Kit akarnátok ti?
- Bhl_! - vágtam rá habozás nélkül.
- Egyet értek - bólintott Talkih. - Bhl_ a legjobb jelölt!
Hamarosan biztató, barátságos kiáltások töltötték meg a levegőt és Bhl_ könnyedén meghajolt felénk. Fesztelen arca ellenére a hangja elárulta, komoly érzelmek dúlnak most benne:
- Köszönöm a bizalmatokat! Ígérem, mindent megteszek, hogy méltó legyek reá.
- És még egy hivatalt akarunk kijelölni - emelkedett fel most Picur. - Szükséges, hogy a harcunkat koordináltabban, fegyelmezetten vívjuk, ne pedig ötletszerűen, mint eddig. Egy stratéga kinevezése is fontos lenne. Ki vállalja?
- Incubus! - mondta Talkih határozottan.
Döbbenten kaptam fel a fejem:
- Micsoda? Én? Hisz én gyakran vagyok távol. Nem a legjobb ötlet...
- Képzett katona vagy, tiszti szalag ide, vagy oda - replikázott Bhl_. - Én megbízom benned. Rád szavazok.
A betyárok zajosan doboltak fegyvereikkel pajzsaikon, egyetértésük jeleként. Fejet hajtottam:
- A lehető legjobban megpróbálom megszolgálni a bizalmat!
A tanácsülés véget ért, én pedig belemerültem a haditervekbe.

Késő éjszaka sétáltam csak ki a házikómból, pillanatra el is tűnődve, milyen furcsa, hogy immár nem egy sátrat mondhatok otthonomnak. Egyenesen a baljóslatú átokpiramishoz sétáltam és homlokomat a hideg kövekhez fektettem. Furcsa érzés kerített a hatalmába. Ez az épület meglepően vonzott valamiért, noha működési elvével talán csak Főboszi volt tisztában közülünk, mégis az aurája, ez az örökkön váltakozó, sötéten kavargó miazma szinte beleolvadt az enyémbe és ettől vált az teljessé... Nem értettem, nem fogtam fel, csak a nyugalmat éreztem... Aztán szinte megmerevedtem.
A tarkómhoz jéghideg penge nyomódott, fülem mellett mint gyenge lehelet hangzott fel a suttogás:
- Üzentél értem, eljöttem kicsi harcos.
Néhány mély lélegzetvétellel rendeztem az érzelmeim és csendesen válaszoltam magam is:
- Üdvözöllek a táborunkban Kyron. Mit tettél az őrszemmel?
- Semmit. Csupán alszik. Még nagyon hosszan. Mit akarsz tőlem?
- Gyere velem. Van számodra valamim.
A mestergyilkos csak kis ideig tétovázott, végül elvette a pengét a tarkómtól én pedig visszasétáltam hajlékom falai közé. Ott ledobtam magam az ágyra és egy szék felé intettem:
- Foglalj helyet!
Kyron megrázta a fejét:
- Inkább állok. Gyorsabban tudok mozdulni, ha szükséges.
Megvontam a vállam és bort töltöttem magamnak, majd kérdőn pillantottam vendégemre, de újabb fejcsóválás volt a válasz:
- Az alkohol eltompít és lassúvá tesz. Aki élni akar, nem él vele. Víz van?
Szívből jövően felröhögtem:
- Nem nagyon találkoztam még magadfajtával. Le sem ülsz, csak vizet iszol... Gondolom emellett talpig vasban is alszol... No mindegy! Én bizony iszok! És te meg tölts magadnak akkor a fal melletti asztalkán álló kancsóból és a mellette lévő viaszosvászon zsákocska is a tiéd!
Kyron odalépett és a kancsóra ügyet sem vetve a táska tartalmát vette szemügyre. Gyorsan átfutotta a papírokat majd meglepetten hajtott fejet:
- Hát megszerezted! Rendem elveszett feljegyzései! Köszönöm nektek!
- Nincs mit - biccentettem bort kortyolgatva.
Sokáig csendben néztük egymást, de ez sokszor többet mondott a magunk fajtának minden szónál. Ő pengeművész volt én kardforgató. Most felmért engem, megpróbált belém látni, értékelni. Én pedig megnyíltam előtte szavak nélkül is, engedtem, hogy belém lásson. Nagy sokára kelt újra hang a maszk mögül:
- Ajánlatom van nektek!
- Picur a diplomatánk, ha klánod nevében szólsz! Vele kell beszélned!
- Téged ismerlek, te tetted a szolgálatot, veled beszélek.
- Legyen hát úgy!
- Egyezményt ajánlok! Klánom nagy és erős, a tiétek is gyorsan fejlődő, de ez a hely még nem elég jól kiépített, hogy komolyabb ostromokat kibírhasson, noha sokat dolgoztatok vele, ez látszik. Az ajánlatom: ha lebírhatatlan ellenség táborozik le a falaitoknál fivéreim és nővéreim is eljönnek és segítik a harcotok. Ha segítségre van szükségetek, mellétek állunk.
- És az IQ Betyárok szabadosai táborba szállnak, ha ti kéritek Kyron, s pengéink egy úton járnak, pajzsaink a tiétekkel alkotnak falat!
A mestergyilkos bólintott:
- A kontraktus megköttetett, ha klánod bölcsei is így látják.
- Efelől nincs kétségem.
- Ha személy szerint neked van szükséged segítségre...
- Hozzád fordulok majd!
Kyron bólintott és kifelé indult, de még utána kiáltottam:
- Mond, melyőtöknek volt a hegymélyben az a ronda nagy agglomerátora?
- Agglomerátor? - kérdezte meglepetten. - Mi olyat nem tartottunk. Szükséges volt, hogy magunkfajta, lopakodásra is kiképzett lények szolgáljanak minket, az agglomerátoroknak pedig nincs agyuk...
- Hát mindenesetre befészkelte oda magát egy ronda nagy jószág ebből a fajból... El kellett pusztítanunk.
- Nem ért minket veszteség - rántotta meg a vállát, majd újra elnyelte a sötétség és én egyedül maradtam a gondolataimmal.
Ha nem a Sárkány Testvériségé volt az a monumentális dög, akkor honnan került oda? Hogy nőtt ekkorára? Talán figyelmeztetnem kéne a Napkapusokat erre... De annyira nem lehet fontos. Most a háborúkra kell felkészülnöm..."

Azon vagyok!

Holnapig tuti végzek, csak ma még naplót is szeretnék írni. Holnap du megy a véleményezés.

Na most ennek örömére megnéztem a sajátomat: 349-781. Engem sem mozgat túlzottan.

Engem a 30-32.

Ez sokkal, sokkal nyugisabb és időtakarékosabb.
De nekem a VÚ jobb, akkor is, ha ott legtöbben focilabdának néznek.

Hosszú folyamat az, főleg egyáltalán mit nevezel gazdagságnak?
De ahogy nézegettem, tényleg ügyes vagy!

Ez azért jól jött Lan.

Kik leszünk összesen w3-on?