Hozzászólások - gabcsi

Hát az biztos, mert még mindig nem jött át. De ami késik, nem múlik.

Hát én még nem kaptam meg.

Hát, úgye elküldted nekem e-mailbe az írásaidat, én meg arra válaszoltam.

Sziasztok!
Byzon nagyon jó a napló (ahhoz képest, hogy mindig azt mondod nem tudsz írni!) , és én is kíváncsian várom a folytatást. (írtam privát üzit megkaptad?)

Szia!
Megjöttél?

Karom épp az új, sötétzöld színben pompázó, ezüst és aranyszállal szőtt, csillagokkal és égitestek képével díszített talárjában gyönyörködött, mikor egy falfehér arcú apród rontott be lakótermének ajtaján.
A varázsló már dühösen emelte pálcáját, hogy móresre tanítsa egy viszketegség, vagy bőrragya átokkal a szemtelen ifjút, mikor meglátta a rémületet a szemében. Ezért kezét leengedve - csak, hogy tekintélyét megóvja - dörgő hangon förmedt az előtte reszketőre:
- Milyen borzasztó és legfőképpen halaszthatatlan dolog történhetett ebben a királyságban, amiért megkockáztattad kiváltani haragomat? – dörögte, de magában már rosszat sejtett.
A minden ízében remegő fiú először csak hang nélkül tátogott, majd a mágus türelmetlenségét látva, erőt vett magán és el-elfulladó hangon kinyögte:
- Meghalt….., meghalt, és Tubudír urunk …..azonnal hívat.
- Ki halt meg? Mi van? Beszélj már érthetően! – rivalt rá a halálra ijedt hírnökre.
- Lady Camella, …. Lady Camella halt meg. – zokogta már az apród és most, hogy feladatát így teljesítette fejvesztve rohant ki a szobából.
Karom egy ideig a hallottaktól döbbenten állt szobája közepén, majd hirtelen széles vigyor ült ki az arcára. (Ha valaki most látta volna, biztosan azt hiszi megbolondult, hiszen most jött a hír, hogy urának és parancsolójának szeretett hitvese meghalt, és ő meg széles jókedvvel mosolyog). Talárját, amit még mindig a kezében szorongatott, az ágyára dobta, majd megfelelő komorságot erőltetve magára királyához sietett.
A hálószobájában talált rá, ahol az, keserves zokogással borult a láthatóan már merev, halovány testre. Mikor Tubudír meglátta a szobába lépő mágust, felugrott és tébolyult tűzben égő tekintettel ragadta meg annak vállát.
- Nem veszíthetem el! Azonnal hozd őt vissza! – kiabált a megtorpanó Karom arcába, aki úgy tett, mintha nagyon meglepte volna ez a „furcsa” kérés, de inkább parancs.
- Hogy, mit csináljak felséges uram? Hozzam őt vissza? De hogyan? – adta az értetlent.
- Hát mit tudom én, te vagy a varázsló! Az én varázslóm! – válaszolta már egy kicsit higgadtabb hangon a király, aki maga is csak most fogta fel igazán, mit is kér valójában.
Karom még a látszat kedvéért szabódott egy ideig: hogy ezt nem szabad, ezt tiltja a varázslók Etikai Kódexe, meg ilyesmi, de természetesen első perctől fogva (mikor a hírt először végig gondolta) tudta, hogy meg fogja tenni és ezzel Tubudírt egy életre a lekötelezettjévé teszi. Mikor végre beleegyezett az uralkodó hálásan szorongatta a kezét még sokáig, bebizonyítva ezzel a mágusnak, hogy nem ok nélkül bizakodik.
Az előkészületek megtörténte után, a kastély sötét pincéjének egyik eldugott részében Karom megkezdte az idézés ceremóniáját.
- Nomi guráde, szuszti berodi…. – kezdte kántálni az előtte lévő, fekete bőrbe kötött, erős vaspántokkal övezett, most bíborvörös fényben lüktető könyvből, az eddig soha nem használt sorokat.
Ahogy a varázsszavak egyre mélyebben szakították fel a való világ és a halottak birodalma közötti szövetet, valami sötét és gonosz nyomakodott át a nyíláson és hatalmas üvöltéssel rontott a pinceteremben összegyűlt nemesi társaságra.
A mágus tehetetlenül nézte, ahogy a lény pillanatok alatt vörös masszává szaggatta a királyt és alattvalóit, de ez volt életében egyben az utolsó is, amit látott mielőtt a szörny vele is végzett volna, hallani egy kis ideig még hallott: hallotta az éhes szájak habzsolását, a csontok ropogását.
A következő, amire emlékszik a hideg, a borzongató, a csontig hatoló hideg. Kinyitotta a szemét, de rögtön be is csukta, mert az a valami, ami visszabámult rá vöröslő szemével, szavakkal nem volt leírható, de ekkor AZ megszólalt, és a varázsló nem volt ura többé izmainak. Szeme kipattant és kénytelen-kelletlen, de farkasszemet kellett nézni a borzalommal.
- Leah isten küldötte vagyok. – halotta a szavakat visszhangozni a fejében, - Megsértetted urunkat gyatra kis mágiáddal, amit még végrehajtani sem voltál képes, és amellyel rászabadítottad egyik legveszedelmesebb alattvalóját saját világodra. Sajnos hamar és túl gyorsan végzett veled, így nem láthattad műved eredményét, ahogy Tubudír királyi városa az enyészet martaléka lesz. Hagador (Karom valahogy tudta, hogy az általa elszabadított lényről van szó) ezután eltűnt a környező hegyekben és hatalmas urunk szem elől vesztette őt. Évszázados éhség mardossa, sok magadfajta lesz még az áldozata. – karmolta végig a küldött hangja a varázsló agytekervényit és Karom megvonaglott a fájdalomtól.
- A holtak birodalma előtted mindezért zárva marad – fokozódott a fájdalom a mágus fejében a szavak súlya alatt,- de Leah isten kegyes, kapsz még egy esélyt, és vérmágusként visszatérhetsz jóvátenni gyalázatos bűnödet. Egyike leszel a Ködkapu strázsáinak, akik őrzik a törékeny egyensúlyt világ és világ között.
E szavak már csak visszhangként zúgtak a fejében, mikor valami felragadta a földről és pár perces zuhanás után keményen a földhöz csapódott. Mikor rájött, hogy már egyedül van feltápászkodott és körülnézett: sivár, szürke tájat látott maga körül, szemben pedig egy soktornyú, fekete kastély magasodott fölé. Megérkezett.

Nagyon jók a Ködkapus történetek, nekem tetszenek. Ma én is nekiülök az enyémnek.

Jó hetet neked Byzon.

Én is az elejétől játszom és 30-as szintű vagyok.

Köszi, Byzon, mindjárt megnézem, de most egy másik gépen vagyok, ugyan is a lányom kitette a szűrömet a szobából, mert már napok óta alig jut a gépéhez.

Byzon, minden novellát, regényt, akármit szívesen veszek, ha elküldöd .

Sziaztok!
Byzon, én is kérném a novellát, ha lehet.
Most már időnként én is rá tudok nézni a gépre, ha szavazni kell.

Byzon, elküldtem az anyagot, megkaptad?

De Amateon valami Amateon Szövetséget emleget, nem onnan rúgták ki.

Félelmetes egy Társaság.

Borzasztó. De a napló nagyon tetszett. Jöhet a következő.

Jó éjt, minden éjjeli bagolynak.

Semmi gond. Csak a lánykám pont előtted hajkurászott el a gép elől, hogy most ő jön. Gondoltam addig vacsizok egyett.
Mire visszaértem már ez fogadott. Látszik nem vagyok szokva ilyen hosszú gép előtt ücsörgéshez, de ígérem, míg Chera nem jön, nagyon figyelek.

Bocs, lehet, hogy így nem vagyok ismerős. V3-Karom

Épp vacsiztam, na. Csak 15 percre hagytam ott a gépet. Már 5 óra óta ücsörgök a gép előtt, ne bántsatok ezért a kis késésért.