Hozzászólások - cirip

A torony lassan megnyugodott, enyhült a rázkódás, a szerteszét futó repedések megálltak, néhol ujjnyi széles réseket hagyva. De a rúnák vörös izzása nem halványult, sőt mintha egyre gyorsuló ütemben lüktettek volna.
A torony lakói rémülten gondoltak arra, mi következhet még, de bármilyen szörnyű sorsot rejtett is számukra a Napkapu, nem akarták elhagyni lakhelyüket. Csirguz a könyvtárban féltett pergamenjeit próbálta menteni, Kovi Zee és Gill a veszélyesen megdőlt falakat stabilizálta, vagy ami menthetetlennek tűnt, azt kidöntötte, nehogy rádőljön valakire a későbbiekben. Így hirtelen megnőtt az ebédlő területe, bár a földszinti tároló helységek közül számosról le kellett mondaniuk. Lia a közös helyiségekben szálldosó pernyével és vakolattal vívott sziszifuszi csatát.

Mindenki megpróbálta valami hétköznapi cselekvéssel elvonni a saját figyelmét a torony pulzáló fényeitől, és attól az ütemesen csippanó hangtól, ami minden helyiségben jelen volt, de csak halkan, mintha csak a tudatuk mélyén létezne.
Kayrac magában gúnyosan mosolygott ezen a gondolaton, hogy a torony renoválása immár hétköznapi tevékenységnek számít, majd felhagyott lakószobája romjainak dühös méregetésével, és egy nehéz sóhajjal munkához látott, ismét.
Mindenki talált magának tennivalót, lehetőleg valahol ott, ahová nem ért el a rúnák fénye, és a csippanások is alig hallatszottak el. Senki nem érezte úgy, hogy aludni is szeretne az éjjel folyamán, aggódtak Khettyért és Dankáért, akik ki tudja merre lehettek ilyenkor, amikor akkora szükségük lett volna rájuk.
Így nem meglepő, hogy amikor egyik pillanatról a másikra kialudtak a vöröslő fények, és abbamaradt a szokatlan hang, mindenki megdermedt mozdulata közben.

Stubb és Csirguz éppen a valaha volt kupolában ácsorogtak, ahová a leszakadt lépcsősor helyére felkötött kötélen jutottak fel. Megpróbálták megfejteni, mit is jelentenek az épen maradt részeken még izzó rúnák, amikor azok egy hirtelen felvillanással kialudtak. A törpe és a diplomata rosszat sejtve egymásra néztek, majd Bulcsúra, aki türelmesen várta egy míves bolhedortollal a kezében, hogy folytassák a diktálást. Az előtte fekvő papír csaknem teljesen üres volt.
- Lefelé – ordított fel Stubb, majd Csirguzt és Bulcsút maga előtt lökdösve, türelmetlenül várta hogy leereszkedjenek a kötélen. Ő maga nem is várta meg a sorát, hanem leugrott, és szívós kis törpe létére is felszisszent, ahogy a lábába fájdalom nyilallt. Azért még hősiesen megvárta míg a másik kettő leér, Bulcsút úgy rángatta le a kötélről az utolsó métereken, majd együtt rohantak tovább lefelé a megmaradt lépcsősoron, alig-alig vigyázva, hogy nehogy elcsússzanak a sötét tócsákban.
A lendületük kavarta szélben lassan a földre hullott a papírlap Bulcsú szép, bár gyerekesen gömbölyded betűivel, és a torony fölött magasodó felhőből hulló, pernyével kevert fekete hó lassan eltakarta a szavakat: hibás, bemeneti, adatok, invalid, koordináták, rendszer, meghibásodott, külső, beavatkozás, szükséges …

A központi teremben gyülekezett mindenki a torony hirtelen némaságától rémülten, várva hogy valami történjen. Majd a kiabálva érkező Csirguz is befutott, csaknem belebotolva a bejárati ajtón keresztül érkező, lihegő Tiergába.
Kayrac dühösen felmorrant – … még egy gyémánt …- és már mormolta is varázslatát, hogy a hideg tűz eméssze el az újabb pofátlan behatoló testét, amikor a lány ezt látva megtorpant, visszalépett párat, hogy takarja a fal, és onnan kiabálta be: Khetty küldött, nem akarok bajt okozni! És különben is, nyitva volt az ajtó…- itt egy kicsit elbizonytalanodott a hangja az összetört ajtószárnyakat méregetve – Mi történt itt?
- Hol van Khetty? mozdult be Fantasylia a még mindig célratartó Kayrac és az ajtó közé, mire Tierga nagy merészen beljebb lépett.
- Olyan félnapnyi járásra innen találtam meg, konkrétan egy pocsolyában. Mennyire részletesen érdekel? – nézett pimaszul a gyémánt diplomata. (A háttérben Kayrac hangját lehetett hallani: Könyörgöm, hadd lőjem le!)
- Mi van vele, miért nem jött ő is?
- Nem tudom, nagyon hangosan kiabált, és furcsán rángatózott, az is csoda volt, hogy egyáltalán az üzenetet el tudta mondani.
- Miért nem hoztad ide? – toppantott mérgesen a fehér hajú lány, mire az apró termetű gyémánt csak kiforgatta a zsebeit – Mégis, szerinted hova tehettem volna?
Valahonnan Kayrac irányából halk morgás hallatszott: Valaki vigye onnan Liát, hadd robbantsam fel!
Végül Csirguz tolta félre az aggódó lányt: - És mi a biztosíték, hogy tényleg Khetty küldött?
- Azt mondta, ha megemlítem a toronyszobából éjfél felé látszó csillagokat, akkor elhiszed nekem, hogy ő küldött. Azt hiszem igaza volt – nézett Tierga Csirguz elvörösödő arcába. – Szóval, azt üzente hogy…
De nem tudta végigmondani a mondatot, mert a torony hirtelen újra megremegett, újra felizzottak a fények, és hangos sípolás hallatszott.
- Ez mi? – kérdezte döbbenten a gyémánt hordába tartozó lány.
- Bárcsak tudnánk – fordult vissza a lépcső felé Csirguz, ahonnan különös hangok hallatszottak, mintha valaki beszélne fenn a toronyszobában.
A Napkapu lakói körbenéztek, mindenki megvolt, senki nem lehetett ott. Egy nő azonban mégis jól hallhatóan, nyugodt, szenvtelen hangon beszélt, valamit ismételgetett, de azt már nem értették, hogy mit mond, bármilyen feszülten figyeltek is.
Páran éppen elindultak volna, hogy márpedig megkeresik a hang forrását, amikor kint a kikövezett úton vascsizmák csikordultak meg.
Tierga egy pillanatra kihajolt Csirguz takarásából, és Kayrac felé kiabálta – Csak Incubusék érkeznek, láttam őket, mielőtt ideértem, ők sem hiszem, hogy harcolni jöttek.
És valóban, pár pillanattal később az ajtóban megjelent a várnagy alakja: - Khetty, Diabolo, Lia, valaki, életben vagytok?
Lia örömmel lépett előre egykori ellenfelét üdvözölni. Diabolo is előrelépett, ám az ő arcán nem látszott öröm, csak feszült fegyelem.
- Incubus, örülök hogy látlak, fáradj beljebb … jaj – állt meg tanácstalanul a mondat közepén Lia – Nem tudlak méltón fogadni, a tornyunk, nézd, mi történt velünk.
- Örülök, hogy egyáltalán éltek, aggódtunk, hogy ide érünk-e időben – lépett előre a rubin jelvényes harcos, majd előre lépett, hogy helyet adjon Fantaghírónak.
A háttérből „még egy gyémánt” felkiáltás hallatszott, majd Tierga lépett ki Csirguz takarásából egy pillanatra, és a másik gyémánt harcost belökdöste Diabolo elé.
- Incubus, Fantaghiró, örül a szívem, hogy találkozunk, de Kayrac kicsit paprikás hangulatban van, úgyhogy csak óvatosan. – mosolygott rájuk, miközben az újonnan érkezettek kissé értetlenül próbálták felmérni a helyzetet. A még mindig szállingózó szurokfekete havat, a torony korommal borított, repedezett falait. A fogadó helységben uralkodó káoszt, és az ott összegyűlt toronylakókat, akik közt ott állt Kayrac varázslásra készen, szigorú tekintettel figyelve a „betolakodók” minden mozdulatát.
Előtte, mintegy a testükkel takarva vendégeiket, Diabolo, Fantasylia és Csirguz állt.
Maga a terem sem volt jobb formában, mint a külső falak, törmelék és sár borított mindent, az egyik sarokban az ebédlőasztal romjai látszottak, rajta a beszakadt fal maradványai. Csak a milglandok, mágusfények világítottak fényesen, mintha mi sem történt volna.
A toronyba vezető lépcső még járhatónak tűnt, de néhol egész lépcsőfokok hiányoztak, egy nagyobb hézagba dolgos kezek egy valahonnan kidőlt gerendát helyeztek, hogy valahogy áthidalható legyen a távolság.
Közben az ismeretlen hang egyre csak ismételgetett valamit a kupolában.
- Én..., mi..., azért jöttünk, mert megtudtuk, hogy veszélyben vagytok, segítséget is hoztam és … valaki elmondaná végre mi történt?
- Nem hiszem hogy erre most lenne idő – mondta Csirguz és határozottan elindult a lépcső irányába. – és nem is tudom, mi történt már megint, gyertek fel ti is, nézzétek meg.
A hirtelen fedezék nélkül maradt Tierga intett – Én talán inkább mennék, mi hasznomat vennétek – fordult az ajtó elé, majd torpant meg ijedten, amikor hatalmas döndüléssel kiszaladt egy vaskos fémajtó a falból, forgácsokká zúzva, ami még megmaradt a mívesen faragott ajtószárnyakból, és elzárta a kiutat. – Vagy maradok? Ezt ti csináltátok? – nézett vissza, de ott is csak meglepődött tekintetekkel találkozott.
- Nagyszerű - morogta a lélekőr - akkor még maradok, nem néznénk meg mi ez a zaj odafent?
A torony lakói közül többen elindultak felfelé Csirguz nyomában. Camelus intett Kayracnak is, de ő csak megrántotta a vállát – Incubus mehet, de ezekben a gyémántokban én nem bízom. Majd szemmel tartom őket, menjetek.
Bulcsú apja határozott tiltása ellenére a lépcsőn felmasírozó társaság nyomába szegődött.

A felfelé tartó társaság a lépcső végénél torpant meg, itt már jól kivehető volt a női hang személytelen, higgadt hangja: Elmulasztott inicializálás, 32-es protokoll, behatolók megsemmisítése, önmegsemmisítés. Kérjük, az engedéllyel rendelkező alkalmazottakat, hagyják el a helyszínt. Még 5 perc a teljes megsemmisítésig. Kérjük, az engedéllyel rendelkező alkalmazottakat, hagyják el a helyszínt. Elmulasztott inicializálás, 32-es protokoll, behatolók megsemmisítése, önmegsemmisítés. Kérjük, az engedéllyel rendelkező alkalmazottakat, hagyják el a helyszínt.
- Mi a fenéről beszél? –nézett értetlenül Stubb a többiekre.
- Szerinted én tudom? De nem hangzik valami jól.
- Én …ő azt mondta ezt majd nagy szolgálatot tesz a toronynak, ti vagytok a mágusok, fel tudjátok használni? - ezzel Incubus előszedett az iszákjából egy gondosan becsomagolt kis tárgyat. Lefejtette róla a kendőt, és ahogy a sárkánypikkely előkerült, aranyló fénye beragyogta a körülötte álló mágusok arcát.
- Milyen szép – sóhajtotta Lia - De sajnos fogalmam, sincs mire lehetne használni - tette hozzá.
- Én már láttam ezt! – kiáltotta Bulcsú.
- Micsoda? Hol láttad? – kérdezte az apja, átmenetileg arról is megfeledkezve, hogy márpedig ő megtiltotta fiának, hogy velük tartson.
- Ott fent – mutatott Bulcsú a toronyszobára, a középen álló oszlopon van ugyanez a minta. Amikor nektek jegyzeteltem, és a földön kellett ülni, akkor láttam meg. – fejezte be Csirguzék felé fordulva, aki azonban meg sem várta, míg befejezi, már mászott is fel a kötélen.
- Te jó ég, mi ez? - hallatszott a döbbent hangja, mikor felért, a többiek pedig izgatottan követték.

Ott tömörögtek a sokkal kevesebb emberre tervezett helyiségben, a szél kegyetlenül fújt a fém karmok közt, és még mindig mindent üvegszilánkok és kormos hó borított. De középen, egy alacsony oszlop, amiről eddig azt hitték hogy csak egy asztalka, most furcsa fények százait villogtatta. És abból jött az ismeretlen, rideg női hang is, ami azóta is ugyanazt a mondókát fújta: Elmulasztott inicializálás, 32-es protokoll, behatolók megsemmisítése, önmegsemmisítés. Kérjük, az engedéllyel rendelkező alkalmazottakat, hagyják el a helyszínt.

Bulcsú lelkesen előre nyomakodott, és megmutatta az oszlop oldalán a mintát. Itt van, nézzétek csak!
Incubus előrelépett: Ugye megengeditek…
Azzal odahajolt, és összehasonlította a kezében tartott pikkelyt a mintával, ami tulajdonképpen egy pajzs alakú bemélyedés volt, benne valami vöröslő szerves anyag maradékával. Incubus izgatottan söprögette ki onnan a maradványokat, és próbálta a helyére rakni a kezében tartott pikkelyt.

Tökéletesen illeszkedett.

Az oszlop vésetein aranyló fény futott végig, az asztalt borító vibráló apró fények kialudtak, a női hang elhallgatott.
Ekkor hallották meg a csatazajt a földszintről, de mielőtt idejük lett volna rá összpontosítani, az oszlop tetején az apró fények ismét felvillantak, jeleket írtak ki. Csirguz megpróbálta lefordítani az ősi írást:
Ide.. írd… jelszavad? - Nézett fel értetlenül a többiekre.

Danka, most egy picit ne írj semmit, lécci

mindenki felelős a tetteiért meg idézet a kötelező felelősségvállalás felhívásból pl.
Mindegy, nem akarok kötözködni, nincs gondom a kérdéssel, csak gondoltam hogy ilyesmi miatt eshetett ki a 25%-os szűrőn

részvétem a toronyért

és?

viszont tp-vel jár, erre utalt Balor az előbb

ez de jó!

így viszont könnyen lehet másra gondolni, és a többi válasz is simán elképzelhető szerintem (kivéve az életest )

Vegyük úgy hogy ismered a befutók sorrendjét.
Most próbálj meg felírni egy négy találatost

ékezetek hiánya


töröljük, ha szabad

Aláírom

Azért nem klattyintottam helyesírási hibásnak, mert a cigányprímást nem írhatta volna be.

A játékosok értékelnek, muszáj válaszolniuk is közben
Ez így normális.
Ha összegyűlik 15 egybehangzó vélemény, akkor kapod meg az értékelést.

jól van na, a vége még nem volt ott az előbb

így csak 50 ember fog anyázni miatta

Nem tudom mennyi az sms-es őskő rendelés átfutási ideje.
Ha már meg kellett volna érkeznie, akkor kb ugyanazt kellene tenned, mint Kutyinak, a telefonszám, az sms időpontja, meg nagyjából minden lényegesnek tűnő adat feltűntetésével.

írj egy üzenetet neki itt a fórumon
(pm (private message)=személyes üzenet)

csak azt tudom mondani, hogy írj pm-et Baratynak, ha már mindent kipróbáltál

3. szintre kell felfejleszteni a tanulást

nem fogom szétberhelni a szívem csücske, kedvenc traktorom