Hozzászólások - Byzon

Naná, hogy ismeri! Elég sok sofőr ment már bee hozzá azzal, hogy agyhalál után 2 órával miért kell még felvenni embereket a céghez!!!

Minszk mellett van egy szép új autópálya, azon gyorsabban végeztem, mint gondoltam, meg kivételesen egész szépen le is volt takarítva az út...
Én is örülök, hogy itt vagyok. Nálam megvolt az év röhögése, a főnök csináltatott egy táblácskát, amit mindig az a kamion visz, amelyiken Feri kolléga van rakodóként (akiről már meséltem itt). Ez a felirata:
"Vigyázz - VIP (Vélhetően Ideges Pilóta)"

Én is örülök, most olvasok mindenhol.

Én már vagy.

Üdv mindenki!

Én is puszilom Cirmit!

Hát eljött a búcsú ideje, majd pénteken! Pápá!

Nem, ha nem tetszenének, akkor azthiszem nem olvasnátok...

Hurrá!

Én is azt várom erősen, de ez jutott...
Örülök, ha tetszett!
Nem tudom mi bajod van cirip, ez szerintem nem rövidebb rész mint a szokványos...

Uram, őszintén megmondom, Ön hülye!

Inkább ne vitatkozzunk... Köszönöm az elismerést!

Jelentem kész!
És a Matilda is kapitulált!

"Órák óta táboroztunk a várkastély előtt, a védők bátor kis csapata intézett néhány hősies kirohanást, de rendre könnyedén kergettük őket vissza a falak mögé. Ugyanakkor ezzel a módszerrel hónapokig fog tartani, amíg bevehetjük végre, ennyi időt pedig nem akartunk itt tölteni... Picur gondterhelten lépett hozzám és finom mosollyal kérdezte:
- Akkor hogyan tovább most várnagy?
Újsütetű rangom minden felelőssége mázsás sziklaként szakadt a mellemre, de bólintottam:
- Támadunk, de nem egységesen. A fal a kapu oldalán és az azzal ellentétes oldalon a legmagasabb. A csapat erős támadás alá veszi ez utóbbit. Ez alatt egy kis csapat, legfeljebb három fő, akik harcban a lehető legjobban állják meg a helyüket bemászik az egyik oldalfalon és belülről kinyitja és megrongálja a kaput. Utána frontális támadást indítunk!
- De kik lesznek a különítményben?
- Bhl_! Te vagy az egyik! - kiáltottam rá az ott várakozó emberrablóra, aki nyugodtan bólintott. A mellette ülőre pillantottam: - Leske! Te vagy a második! Én magam a harmadik.
- Nem! - mordult rám Picur. - Én vagyok a betyárkapitány! Nem engedem az embereim veszélybe, hacsak nem én vezetem őket oda!
- Te ugyan nagyszerű harcos vagy Picur - csóváltam meg a fejemet, - de épp ez az, hogy te vagy a betyárkapitány! Ha nem te irányítod az elterelő hadműveletet, akkor gyanút fognak és akkor a behatoló csapat kerül veszélybe.
- Igazad van - hajtotta le a fejét Picur, de nehéz sóhaja elárulta, nem lesz könnyű a lelke, amíg épségben vissza nem kapja az embereit. Jó parancsnok, talán az egyik legjobb, aki alatt szerencsém volt szolgálni.
Felkészültünk a környező kövek mögött a behatolásra. Hamarosan meghallottuk a csatazajt. Vártunk még egy kicsit, hogy a várvédők meggyőződjenek róla, egyszerű frontális támadásról van szó, aztán Bhl_ maga elé sziszegte:
- Most?!
- Most - leheltem, és már rohantunk is a falhoz. Leske kampós kötelet csavart le futtában a válláról amelyet már fel is hajított a várfalra. Az erős kötélen villámgyorsan kapaszkodtunk fel. Bhl_ ért fel először, villámgyorsan körbepillantott, kardja már a kezében, de nem talált ellenfelet. Melléértünk. Sürgetően szólaltam meg:
- Minden a gyorsaságon múlik! Irány a kapu!
Rohantunk, de ismeretlen terepen, csak az irányt sejtve, épületek érrendszereként jelen lévő sikátorokban, ahol minden sarok ellenséget rejthetett. Közel járhattunk már, amikor riadókürt harsant és meghallottuk a mögöttünk vágtázva érkező csapatot. Észrevettek! Inunk szakadtából rohantunk! Már láttuk a kaput, de ahogy Bhl_-re pillantottam biztos voltam benne, hogy a vén martalóc is tudja, nem érhetjük el az üldözők előtt. Tekintete megértésről árulkodott, szinte egyszerre perdültünk meg kardot és pajzsot szegezve a mögöttünk érkező acélförgetegnek. Leske döbbenten torpant meg és fordult volna vissza, szinte egyszerre kiáltottunk rá Bhl_-el:
- Rohanj! Az az egyetlen esélyünk! Rohanj!
Leske megértette, a kapu irányába iramodott, mi pedig pajzsainkat egymáséhoz támasztva, fogcsikorgatva néztünk szembe az ellenséggel. Az első érkezőt a pajzsommal ütöttem halántékon, Bhl_ pedig kardlappal ütött az arcába a támadójának, aztán egyszerre támadtunk ki az érkezők felé rövid időre meghátrálásra kényszerítve őket. Mögöttünk sűrűsödni kezdett a manaháló. Leske idegességében hatalmas erejű varázslatot készült megidézni, olyat, amivel rubin jelvényes harcos nem nagyon próbálkozik meg... Nos ha túlbecsüli az erejét, abból egy csúnya nagy robbanás lesz, meg egy mindent elemésztő vortex, gondoltam, de nem foglalkozhattam ezzel, épp eléggé lefoglalt a lassan félfalanxba rendeződő ellenség. Vicsorogva vártuk Bhl_-el a mindent elsöprő támadást, amikor mögöttünk egy borzalmas, fülsüketítő robbanás hallatszott és Leske brutális varázslata nyomán szilánkjaira robbant a kapucsörlő, a csapókapu pedig lezuhant. Mennyi idő lehet amíg idevágtatnak a társaink? 2 perc? 3? Nem tudunk addig kitartani... Leske kimerülten vigyorgott, igazán büszke lehetett magára egy ilyen erejű varázslat megidézése után, ám késlekedés nélkül csatlakozott az oldalunkhoz. Őszinte tisztelettel néztem a harcosnőre, mind tudása, mind kitartása okán. Egy gladiátor már feladta volna, de ő még mindig kardot, pajzsot emel az ellenséggel szemben, a társai oldalán. Elszánt ereje minket is lelkesedéssel töltött el. Előrelendültünk, szembe a megdöbbent félfalanxszal. Bhl_ szúrása nyomán a kardja egy harcos combjába fúródott az eldőlő test kirántotta kezéből a fegyvert ám ő puszta kézzel ütötte össze két támadó fémsisakos fejét... Leske a pajzsát vágta egy meglepett támadó arcába, majd szinte követhetetlen gyorsasággal vagdalkozott tovább... Én magam hagytam, hogy a kőkard megérezze a csata fontosságát, hogy a barátaimért, a testvéreimért harcolok. Vadul támadtam előre, hárman is meghátráltak elborult tekintetem láttán... Ám végül el kellett buknunk. Először én buktam féltérdre, térdemet roncsolta egy penge, mellettem Bhl_ zuhant hátra, mellén széles sebszáj köpködte a vért, a fáradt Leske minden oldalon ellenséges harcosokkal nézett szembe, nem tarthatott ki. Mindennek vége...
Mögöttünk füttyszó harsan, támadóink védekező alakzatba rendeződnek. Megjöttek a többiek nézek hálásan az ég, majd Picur felé. Atyám, hogy nézett ki! Kipirulva, haragtól, aggodalomtól és harci láztól fénylő tekintettel, kivont pengével és kibomlott hajjal mintha maga a háború fekete angyala állt volna a csatamezőn. Mit állt? Rohant! Egy felém csapó pengét nehéz pajzs állított meg, Talkih magasodott felettem, Bhl_ sebesült teste felett villámló szemekkel állt Főboszi, a betyárok pedig előrecsaptak. A csata innen már nem tartott sokáig. Védőfaluk előnye nélkül a Véres Gyémántok bátor kis csapata nem tarthatta magát, végül hadúrnőjük felemelte a karját:
- Elég! A csatának vége! Vesztettünk.
Emberei szomorúan engedték le a fegyvereiket, TiCsi pedig Picurhoz sántikált:
- Győztetek kapitány! Tiétek az energiánk...
- És az obeliszketek - mondta ellentmondást nem tűrően Picur.
- Igen... - mormolta TiCsi szomorúan, - az obeliszk is... Vigyétek...
- Remek harc volt - nyújtott kezet Picur elismerően.
- Még találkozunk úgy hiszem - fogadta el a jobbot TiCsi.
- Óh, abban biztos lehetsz! - mosolygott Picur. - Hozzatok pár izmosabb bányászvorthagot és kössétek mögéjük az obeliszket. Incu, hogy akarod tanulmányozni?
- Én? Én sehogy. Segítséget kérek azoktól, akiknek bölcsességük is megvan ehhez.
- A Napkapuból - bólintott Picur. - De így nem lovagolhatsz el, megsebesültél. Witcher! Te vagy a leggyorsabb vágtatóm. Eredj a Napkapu tornyához és kérj egy varázslót, vagy tudóst, vagy bárkit aki jó az obeliszktanulmányozás nem tudom milyen nevű tudományában...
- Hinni fognak nekem?
- Látni fogják a klánjelvényedet, úgyhogy igen, hinni fognak. Eredj!
A fiatal harcos bólintott és wantuján elvágtatott.

Másnapra ért vissza Witcher, addig én magam az ágyat nyomtam csúnya térdsebemmel. A vágtató mellett magas, vértbe öltözött férfi állt, elsőre nem néztem volna varázslónak, de emlékeztem, hogy találkoztam vele a toronyban, de a nevére nem emlékeztem... A bőre egészen furcsa volt, a hegyi kristályokat juttatta eszembe, a szeme égkéken villant rám. A hangja, egészen lágy bariton, határozottan zengett:
- Diabolo vagyok, Napkapu varázstudóinak egyike. Üdvözöllek várnagy.
- Légy üdvözölve a betyártáborban - biccentettem.
- Van valamid a számomra?
- Tarts velem - válaszoltam, és egy fadarabra támaszkodva felkeltem. Diabolo bőrének színe megváltozott, halványzöld árnyalatot kapott, a szeme megvillant, és döbbenten éreztem, hogy a térdsebem begyógyult, alig sajgott. Döbbenetes erejű varázslat volt, de a mágus sztoikus arcán nem látszott büszkeség avagy szerénység. Nyugodtan követett az obeliszkhez.
Amint megpillantotta a majd háromgaletki magas, szénfekete, faragott rúnákkal teli oszlopot ő is kizökkent ebből a nyugalomból. A bőre lángvörössé vált. Lassan a kőhöz sétált és megérintette, de mintha fertőző beteghez nyúlna. Korábban lágy baritonja most rekedtessé vált:
- Igen, jól gyanakodtál... Ez valóban nem egy egyszerű obeliszk... Ez Chara-din monolitja, amelyre Kayrac smaragdszem figyelmeztetett titeket. Ezek visszatérése, az ősi káoszisten hatalmának újjáéledését jelenti...
- És mit csinál ez a valami?
- Nos, akik nem Chara-din hívei, azok elméjéből lassanként megcsapolja a mágikus energiákat...
- Elpusztítsuk?
- Nem javasolnám. A monolitok hálószerűen helyezkednek el Ghalla felszínén. Csomópontokat alkotnak, ahol megtalálhatjuk Chara-din híveinek fészkeit, sőt válaszokat is kaphatunk sok kérdésünkre... A monolitok között mágikus kapcsolat van, és azthiszem képesek leszünk olyan rituálét alkotni, amelynek segítségével felderíthetjük a többit és a csomópontokat...
- Magaddal akarod tehát vinni?
- Nem. Az alapján, amit Lia mondott Erutol fenyegetéséről, nem kockáztatnám meg, hogy a toronyba ilyen súlyos átkot hordozó tárgyat vigyek...
- Nem tudom elég erősek vagyunk-e a megvédéséhez - csóváltam a fejemet.
- Meg kell próbálnotok.
- De mihez kezdjünk vele?
- Állítsátok a mellé - mutatott az átokpiramisra. - Átka megerősíti annak erejét, amint megértitek a működését.
- Úgy lesz. És most Diabolo, élvezd a mai éjszakára a betyárok vendégszeretetét.
E szavak kíséretében méregerős pálinkával teli butéliát húztam elő a köpenyem alól és a tűzrakóhelynél sülő sziklaskorpió felé biccentettem. A mágus kicsit habozott, majd egy különös félmosollyal bólintott és elvette a butéliát."

Gyakorlatban is, kb egy óra, csak bukna már a Matilda!

Westen városi társunk, keveset szól ott is, de van, mert fizeti a $-kat... Itt nem tudom, nem tudom ki a karaktere...

Ceglédi banda a jelenlegi egyik háborús ellenfelünk, kérem valaki fordítsa magyarra az adatlapjukat!

Kora délután csak. Jó reggelt neked is!

Persze, hogy lehet, vagy féltucat ember csinálta már meg nálam előzetes megbeszéléssel.

Nos kétesélyes: ha fent van az admin, ő értékel, ha nincs, akkor valamennyi időre értékelésre bocsájtja a játékosok között, hogy ők értékeljék. Ilyenkor sajnos a játékosokon múlik mit tekintenek jónak/túl specnek/lexikálisnak/azonnal törölninek. Sokan sajnos szórakoznak ezzel a lehetőséggel és mindent csak hasraütésszerűen értékelnek, de szerencsére a legtöbb játékos normálisan értékel.
Namost: az előfordul, hogy nem a jó választ jelöli be a kérdésfeltevője, de ezt ez a rendszer nem tudja szűrni, hiszen az értékelő a válaszadás előtt értékel. De akkor a 25%-os határon fog elbúcsúzni a kérdés...

Jó reggelt!

Már írom is a folytatást cirip, csak még ici-picit v1-re is figyelnem kell, de már csak 1 győzelem kell és legyőzzük a Matildát is!