Hozzászólások - Khetty

*A Khetty épp morogva rángatta ki a konyhából az udvarra az előző estéről ottmaradt tetemet, mikor meghallotta a különös hangot, amely a mélyből morajlott fel. Ledobta a porba a tetemet és berontott a varázstoronyba, át a titkos ajtón, amely a Lélekkúthoz vezetett.
Csirguz rosszabbul nézett ki, mintha egy álló hétig verték volna. Az égésnyomok az arcán, a sáros köpenye és ahogy ott feküdt a padlón...
Khetty azonnal odarohant hozzá és a mindig nála lévő gyógykenőcsből kent egy keveset Csirguz sebeire.
- Tudom, hogy gyógynövényszagú, de hidd el, jobb lesz mindjárt * mormogta társának.
Kisvártatva Csirguz megmozdult, majd felnyögött:
- Máskor inkább ne használj ilyet! * és megpróbált a könyökére támaszkodni. Hirtelen boldog mosoly futott végig az arcán:
- Megvan a kutunk! * nézett át az alacsony kútkáván, amiben a lelkek zöldes energiája egyre fényesebben kavargott, mígnem teljesen beragyogta a boltíves termet.

A Batman és Robin filmben tényleg nem Rébusz volt az ellenfél...
Az Átok, az Méregcsók "gyártmánya" abból a felturbózott katonából....
Egyébként nem csodálom, hogy nem emlékszel, mert a legrosszabb Batman-film, amit eddig láttam! brrr... (pedig Batman-rajongó vagyok)

- Üdv Sztavrogin! A többiek nevében köszönöm az újságot, én már átolvastam, de itt hagyom az asztalon, hogy szem előtt legyen, ha hazaérnek!
*Khetty becsukja az ajtót a távozó vendég után, miközben bosszankodva nyugtázza, hogy a többiek még sehol nincsenek...
~ Nem lesz ebből vacsora! * gondolja csüggedten és farkas éhesen visszamászik a köpenyéért, ami nélkül nem mehet ki már ilyen hideg őszi éjszakán, és átsétál a Barlangba.

Az ősi varázslótornyot elfoglaló mágusok mindennapjait lefoglalja az állandó vadászat és a kútépítés nehéz munkája. Úgy tűnik a torony előtt kisebb csoportokba verődve további tanoncok várják, hogy a szövetség tagjai lehessenek.
A vastag faajtó hangos döndüléssel csapódik be Khetty után, aki egy vadászatból hazatérve, egy madárszerű lényt vonszol be a konyhába, majd a kőpadlóra ejti.
- Hoztam vacsorának valót, tud valaki főzni? - rikkantja el magát a torony közepén égbe nyúló csigalépcső aljából. Míg arra vár, hogy a visszhang alábbhagyjon és valaki önként jelentkezzen, felbaktat a szobájának kinevezett lyukba, amelyben éppen elfért egy ágy, egy szekrény és egy asztal székkel.
Mivel kérdésére semmiféle válasz nem érkezett, morcosan kinézett az ajtón.
~ Remélem nem arra várnak, hogy én csináljak vacsorát... mert akkor a Kublásoknál eszünk.... *gondolja magában és a földre dobja viharvert buzogányát, majd megszabadul köpenyétől.

Úgy értettem üdvözlet... és ne hagyjuk magunkat

Az irritáló tagságot én is megkaptam... kicsit azért fura, hogy valakinek ez a szórakozása... ahelyett, hogy játszana...biztos nem érti a játékszabályt... ennyire futja... úgyhogy

AVE minden népszerűtlen és irritáló tagnak, aki vasárnap (szombat-péntek-még régebben) óta itt dekkol a fórumon és lelkesen játszik, történetet szövöget, szövetséget toboroz és ismerkedik a játékostársakkal, taktikákat dolgoz ki és oszt meg másokkal!!!

*Ezennel hivatalosan is megalapítottuk Napkapu szövetségét! Még várjuk a felsőbb erők jóváhagyását és támogatását, de az alapításról szóló dokumentumokat már beküldtük

*A toronyban összegyűltek Napkapu urai, felöltötték legdíszesebb ruhájukat, köpenyüket és kántálásba kezdtek, amellyel segítségül hívták az őselemeket. A terem márványlapjaiba vésett ősi rúnák és jelek egyre több színben játszottak, erősödő fénnyel felizzottak, ahogy a varázslók áldást és erőt kértek és kaptak a játék indulásához, küldetésük végrehajtásához.
Bár még csak négyen alkották az első varázsló-klánt, elszántságukhoz nem fért kétsgék... a fertőzéstől megtisztulni vágytak - mindenáron...

*A reggel és az éhség Khettyt is felébresztette, aki a jó bortól kicsit kábultan nézett körbe.
~Itt töltöttem volna az egész éjszakát? Vigyázni kell ezzel a borral a jövőben!
* Mivel a helyiségben még a reggeli ébredezéssel vannak elfoglalva a tulajdonosok, megköszöni a szíves vendéglátást és visszasiet Napkapuba, hogy kivegye a részét a felavatási ünnepség előkészületeiből.

- Ebben egyenlőre nem tudok segíteni, a sajátomra nekem is szükségem van, de ahogy elnézem az asztalon alvó társaidat, hamarosan meglesz mindenetek, amire szükségetek van... talán még egy majdnem 1OO tagú muzsikus-zenekarra is futja majd.
*majd kissé közelebb hajol Shul-hoz és halkabban megjegyzi:
- Ha a világítás zavarja a barátodat, magammal viszem... mármint a világítást... nem a barátodat....

Én eddig csak a Sárkányölőt láttam belülről is... azzal is csak hetente egyszer foglalkoztam...
De megszállottakra mindig szükség van!!!

- Akkor ezt túl is tárgyaltuk, kedves Shul. Kérnék még kupával ebből a finom borból! Ha így folytatjátok ez lesz a legnépszerűbb hely a felszínen! *emelte magasba kupáját Khetty és jókorát húzott belőle.

- Khetty vagyok! A Napkapu szövetségből! Remélem jó szomszédi viszonyunk sokáig kitart! * mosolygott az idegen barátságosan.

~ Látom már, hogy a női karakter tisztaságmániájában nem osztoznak a többiek...
- Leszállt az este, mit szólnátok, ha átmennénk inni egyet a Lélekbarlangba?

- Egy jó bort kérek! * felelte az idegen, majd körbenézett a fogadóvá tágított barlangon és elismerő hangon hozzátette:
- Sokat dolgoztatok, megéredemeltek egy kis segítséget! * és oda sem nézve a barlang tetejére varázsolt egy fényforrást, amely a sötét helyet barátságos fénnyel világította meg.

*Az este leereszkedett... a fogadóban ücsörgők meglepődésére kinyílik az ajtó és egy zöld köpenyes alak lép be a fogadóba.
- Nyitva áll már a fogadótok egy éhes és szomjas varázsló-tanonc előtt?

Sárkányölőn hirdették, hogy új játék indul... aztán írták, hogy nem vesz el sok szabadidőt... hmm... azóta itt ülök a gép előtt....

*Ezen ötletén felbuzdulva Khetty neki is lát, hogy söprűt ragadjon és (nem... nem pattant rá, hogy elrepüljön) elkezdte a Nagyterem takarítását. Felseperte a port, az elszáradt faleveleket. Az ezeréves bútorokról lehúzta a lepleket (igaz ezzel még nagyobb port kavart, amelytől már levegőt se nagyon kapott):
- Még szerencse, hogy az ablakok üvegei mind töröttek! - mosolygott jókedvűen és folytatta a munkát.

*Mivel a varázslókat mindenki önelégültnek és fennhéjázónak tartja, akik mágikus tudásukat önhitten sokra tartják, sokan félelmet táplálnak irántuk.
- Mi lenne, ha ez egyszer másként lenne? Ha barátságosan fordulnánk társainkhoz és megmutatnánk, hogy tudunk keményen dolgozni! *fordult a többiekhez Khetty, majd széttárta kezét:
-Itt ez a magas torony melybe hajdanán az ősök zárkóztak. Poros, pókhálós, hideg és jócskán ráfér, hogy tatarozzuk! Legyen ez a hely a jövendő mágusok tanodája! Tegyük lehetővé számukra, hogy itt tanulhassanak, fejlődhessenek, megpihenhessenek!

- Köszönjük Sztavrogin! Torkunk már kiszáradóban a poros vártorony megmászásától.