Kösz Cirip.
I. Vörös és Zöld
1.
Egy borús napon kezdődött el Arothon, a smaragd végzetúr ténykedése az igazság felkutatására. Ez a szokása nem volt újkeletű, csak eddig megfigyelőképességét vadászatra használta, és nem végzeturak halálának kiderítésére. Mikor belépett a Hallhatatlan Bajnokok szövetségbe, mindenki furcsán nézett rá, hiszen három állat hozta be azt a sok felszerelését, amivel aztán az őrtorony két szobáját is elfoglalta. Mindenféle érzékelés-javítót és auravizsgálót összeszedett, noha mint kiderült, egy részük nem is működött, de ez őt nem tántorította el.
Azon a bizonyos reggelen Arothon éppen az előző nap kirakott csapdákat járta, hátha valami tanítható is akad köztük. Ám egyszer észrevett két földön fekvő alakot, egymástól nem messze. Közelebb sétált, és alig hitt a szemének, ugyanis a két alak két végzetúr volt. Csakhogy az egyik smaragd, a másik rubin, valamint kettejük között a fű elfeketedett, vagy egyszerűen eltűnt, és két távolodó vortex jelezte, hogy a végzeturak lelkét már nem talája bennük.. Arothon leszúrt köréjük néhány rudat a földbe, elég nagy helyet hagyva, majd rátette a kezét az egyikre, amivel működésbe hozta a szerkezetet. A rudak egymás felé sárga energianyalábokat bocsátottak ki, mindegyik a két mellettelévőbe, így a a tetemeket senki sem tudta megközelíteni anélkül, hogy ne lépjen a varázslat sugarába, ami azonnal jelzett volna Arothonnak. Ezután továbbállt vadászni.
Két órával kesőbb visszatért Marutimannal,a régi barátjával, valamint a hordafőnökkel. Ez utóbbi a holttesteket látva erősen vakarta a fejét.
- Arothon, ha a vörösek ezt meglátják, minket fognak gyanúsítani! Ez jelentős viszályhoz vezetne, és ugyebár nem akarjuk, hogy kitörjön a Háború újra?
- Valóban nem. De mit csináljunk? Szerintem mindkettőjük megérdelemelné, hogy kivizsgáljuk az ügyet.
Ekkor hirtelen megjelent a rubin parancsnok két izmos harcosával, valamint egy kisebb alakkal, aki egy koboldnak, vagy ilyesminek nézett ki.
- Igazad volt Krünk -szólt a vörös vezér, láthatólag a koboldnak.- Itt tényleg kiontották derék harcosunik vérét.
- Ezt meg kell bosszulnunk!- kiáltotta az egyik harcos, és a fegyveréért nyúlt, de a társa megállította:
- Előbb beszéljenek. Harcolni utána is ráérünk.
Ekkor Arothon szólalt meg:
- Vadászni voltam és beléjük botlottam. Azutá kiraktam a rudakat, hogy senki se jöjjön ide, hogy fel tudjuk deríteni a dolgot. Valószínűleg az egyezmény megszegésével állunk szemben.
- Ez elég nyilvánvalónak látszik varázsló!- kiáltotta az első harcos.- és ha kiderül, hogy a ti oldalatokról hágták át, akkor keményen megtoroljuk!
Arothon a rubin hordaparancsnokra nézett, remélte, hogy az van olyan bölcs, hogy nem kockáztat háborút, de aztán eszébe jutott, hogy a vezér azt fogja tenni, amit hordája elvár tőle.
- Igen -bólintott a vörös hadúr, majd Arothon felé fordult.- Ifjú smaragd végzetúr, adok melléd egy társat a mieinktől, együtt keressétek meg a tettest. Adok rá három napot, utána megtoroljuk bajtársunk kegyetlen meggyilkolását.
Ezután a három rubin s kobold megfordult és elmentek. Az első harcos dühösen Arothonra vicsorgott, majd továbbment a többiekkel.
Arothon délután elindult a megbeszélt találkozóhelyre, ahol csatlakozik hozzá a vörösek helyszínelője. Ám amikor már csak három-négy méter választotta el a tisztástól, a hatodik érzéke, ami a veszélyre figyelmeztette jelzett. A smaragd még időbenföldre vetette magát, így a támadó elrepült fölötte, de rögtön talpra ugrott. Amikor szemben voltak egymással, akkor látta Arothon, hogy a rubin hadfőnök második harcosa az.
- Végre megjöttél, smaragd végzetúr! -szólt az- Már egy órája várok rád. Azt hittem csapda lesz.
Arothon elgondolkozott.
Ha nem ugrok félre, akkor lehet, hogy nykamat törte volna. Na mindegy, de érdekes lesz így dolgozni... Majd megvonta a vállát.
- Arothon vagyok, a Hallhatatlan Bajnokok szövetségtől.
- Dreklar vagyok, a Vér Hragja klánból.
Ezután az utat szótlanul folytatták a két végzetúr halálának helyszínéig.
- Jólvan mágus, kezd a vizsgálatot!
Arothon lehajolta tetemekhez.
- A bíbormöszek mérete és száma alapján hajnali egy és tegnap éjfél előtt haltak meg. Lélekenergia nem sok volt náluk, a vortexek meglepően aprók...
- Láttam már ilyet -szült közbe a rubin.- Néhány társunkból is csak ennyi maradt. Pedig jó harcosok voltak. Többet értek, mint ti, mágusok!
- Felismered valamelyiküket?
A vörös megrázta a fejét.
- Nos, a a rubin eléggé barna bőrű. A nyakláncán kagylók vannak, meg tengeri növények. A keleti szigetekről jöhetett, mert ez a csigaház csak ott fordul elő, és soha senkinek sem adnak az ottaniak. A smaragd pedig... Á, nézd a talpán a port... -Arothon elővett egy homorú tükrött vett elő, és azzal nézte meg.- Igen, mindjárt gondoltam, kvarckristályok.
- Az mért olyan jó nekünk?
- Mert ebbe csontpor is keveredett. Vagyis a barátunk nemrég a Halott Hegységben járt, csak ott van ez a keverék.
Dreklar értetlenül nézte a csizma talpát.
- Felszerelésük alapján elég tapasztalatlan harcosok. Egyik sem juthatna el egyáltalán a hegység lábához.
- Valóban -ekkor Arothon felvett egy színes üvegű okulárét.- Auraérzékelő. megmutatja mit varázsoltak itt utoljára -mondta. Majd majdnem hanyattesett, ugyanis színek iszonyű sokasága vette körbe, sokkal erősebb, mint amire számított.
- Na, mit látsz?
Arothon rendett kényszerített tudatára, így végül újra a valós képet látta.
- A smaragd végzetúr utolsó varázslatai sokkal erősebbek voltak, mint amiket ruhája alapján gondolnánk, volt egy fényvarázslat, egy védelem, valamint egy negatív csapás. De a rubinon egyik sem látszik, őt inkább egy halálgömb szerű séggel ölték meg. De a varázslatok szinte biztos ugyanattól jöttek, az auraspektrum ugyanaz. Átfogóbb vizsgálatra be kellene őket vinni hozzám. Eljössz?
- Ki nem hagynám.
****