Itt is van... ugyanitt tgf, szabad jelentkezni
Szoffi: A keringőhöz
Ábrándozás az élet széptevője,
mondta a nő, kezét csípőre téve.
Strázsa lennék? Vagy hóhér?
Attól függ, szavad hol ér.
Volt már szép, de jó még sosem,
mosolygós, majd könnyes a szem.
Elmegyek, hisz ember vagyok,
de mondd, maradj: és maradok.
Hazugságok, szemfényvesztés, ne hidd, hogy ez így megy!
Tettek nélkül az üres szavak, mint az üveghegy.
Táncot akarsz? Keringőt? Legyen hát, de tudd meg:
ha nem vagy erős, ügyes; a lábadra lépek!
Szépek vagyunk, jaj de szépek.
De szemedtől mit reméljek?
Ábrándok, melyek teszik a szépet.
Féljek? Reméljek? Mit rejt a végzet?
Csacsi! Drága! Itt vagyok!
Lángodtól fölolvadok!
Tűzben égek s remegek,
oh, maradj, maradj még; kérlek!
Cipő koppan, szoknya libben,
szám sarkába mosoly billen.
Maradjak hát? Adj még okot...
mert nem várok még egy napot!
Szemem látó, szívem érző,
közeledben mindent értő.
Hegyet látok magam előtt,
mit sosem láttam azelőtt.
Saját hegyem, megehetem!
Álommanók hozták nekem.
Lerombolom, hisz kellesz nekem,
vágyom, hogy nyomot hagyj lelkemen?
Hagyok.. hagyod? Ne játssz velem!
Volt már nehéz az életem...
Ábrándozni, merengeni,
szeretnék önmagam lenni.