Egy küldetés története...
1. hozzászólás - 2009.05.10. 08:29:25
1. hozzászólás - 2009.05.10. 08:29:25
És lőn...
Nézem a nagy testvér által írtakat és gondolkodom. Ez mennyire megterhelő zsenge szervezetemnek? Mennyire kihívás? Ohh, hiszen ez egyszerű. Csak 50-szer kell nyernem egymás után. Nem probléma, hiszen ha meglátogatom más hordák satnya tagjait, azokat lecsapom 1-szer, 2-szer, 5-ször ha kell. Persze közben engem is megüthetnek, kihasználva ideiglenes gyengeségemet azok, akik jelen pillanatban előréb állnak a ranglistán.
Piha. Mert előre engedtem őket. Sharpa, Barrique, Csagataj, Galmuszk, Almira, Petur, Leinád, Nasdfil... Ideiglenes elkészítik a számomra fenntartott helyet. Vigyáznak rá, óvják. Miért is ne? Előre küldtem hordám megbízható tagjait, akik maguk mellé vettek még két használható személyt más hordákból. Kell lenni közülük is, hiszen amikor odakerülök, mindenki fölött fogok uralkodni, nem csak a saját hordám fölött. Mondhatni Hordák felett állóként tekintek majd le a nyájamra. Vagy inkább falka?
No de addig még van 1-2 teendőm. Például későbbi alattvalóim közül le kell csapnom 50-et...
Elkezdtem. Csak ne lennék ennyire rendes! Hisz sokszor előfordul, látom a szerencsétlent, hogy szinte sír!
- Ne bánts, Uram! Kérlek szánd meg hitvány életem. Adj nekem alamizsnát! Adj, hogy erősebbé váljak és még erősebben szolgálhassalak!
Én persze a nagy, jó szívemnek hála néha-néha bizony hagyok náluk valamit. Néhány LE, esetleg a győzelem mámora, hogy mégse savanyú ábrázatát kelljen néznem, miközben később a trónszékem előtt térden állva fogad hűséget.
Kell a népnek ez. Kell a cirkusz, kell a színjátszás. Enélkül is menne az uralkodás természetesen, no de miért fejezzem le őket, ha élve sokkal több hasznot hoznak? Higgyék csak, hogy én egy jóságos uralkodó leszek. Higgyék, hogy amit elveszek majd tőlük, azt szívesen adják. Ne kelljen őket kényszerítenem. A terményüket, a nőiket, szolgának gyermekeiket és mindenek felett lelküket. Az energiájukat.
No de nekem is haladnom kell, hiszen a királlyá, császárrá, uralkodóvá való avatásom előtt még teendőim vannak (hogy mi lesz a titulusom, még nem tudom, valami igazán jól hangzó kellene...).
Például 50 leendő alattvalómat kell egymás után földig aláznom. Mert kell. Kell, hogy lássák, hogy a jó király egyben határozott és kemény is ha arra van szükség. Elbánik azokkal, akik ellene akarnak tenni. Kell, hogy lássák, meg tudom védeni majd népem, ha a szükség úgy hozza.
50 áldozat... 50, akik boldogok lesznek, hogy egy ilyen mérvű segítséget nyújthatnak nekem. Akik örömmel mesélik majd unokáiknak, mit vittek végbe. Nevüket megőrzik az írások, történetek, legendák.
Eddig 10 alattvalóm miatt nem tehettem meg, hogy folytassam küldetésem. 10-en kaptak alamizsnát tőlem, s nekik köszönhetően kellett újra és úja kezdenem, feleslegessé téve több, mint 200 portyát. De megtettem... A kedvükért és azok kedvéért, akinek elmesélhették nagylelkűségemet. Megtettem, de mostantól ezt már nem tehetem. Hogy megértitek-e vagy sem, rajtatok áll. Hogy megértitek-e, milyen nagyszerű célt szolgálhattok önzetlen segítségetekkel, rajtatok áll. Lehet ellenállni, de a korábban említettek közül sokan csak a jelemre várnak és elégtételt fognak venni azokon, akik makacskodnak.
Ne tedd. Nincs értelme!
Lehet emelni gátat az óceán ellen, de hidd el, az óceán hosszú távon nyerni fog.
Tehát értsd meg, töltsön el örömmel,hogy az alábbi listára felkerülhetsz:
Akik elérték, hogy titulusuk lesz birodalmamban (természetesen korábban is többen voltak, de itt a végső sikerben segítők láthatóak):
Davianil - az Avatar szövetség tagja
Jaana - a Lélekőrök Szövetsége szövetség tagja
craslorg, az eljövendő Uratok
Nézem a nagy testvér által írtakat és gondolkodom. Ez mennyire megterhelő zsenge szervezetemnek? Mennyire kihívás? Ohh, hiszen ez egyszerű. Csak 50-szer kell nyernem egymás után. Nem probléma, hiszen ha meglátogatom más hordák satnya tagjait, azokat lecsapom 1-szer, 2-szer, 5-ször ha kell. Persze közben engem is megüthetnek, kihasználva ideiglenes gyengeségemet azok, akik jelen pillanatban előréb állnak a ranglistán.
Piha. Mert előre engedtem őket. Sharpa, Barrique, Csagataj, Galmuszk, Almira, Petur, Leinád, Nasdfil... Ideiglenes elkészítik a számomra fenntartott helyet. Vigyáznak rá, óvják. Miért is ne? Előre küldtem hordám megbízható tagjait, akik maguk mellé vettek még két használható személyt más hordákból. Kell lenni közülük is, hiszen amikor odakerülök, mindenki fölött fogok uralkodni, nem csak a saját hordám fölött. Mondhatni Hordák felett állóként tekintek majd le a nyájamra. Vagy inkább falka?
No de addig még van 1-2 teendőm. Például későbbi alattvalóim közül le kell csapnom 50-et...
Elkezdtem. Csak ne lennék ennyire rendes! Hisz sokszor előfordul, látom a szerencsétlent, hogy szinte sír!
- Ne bánts, Uram! Kérlek szánd meg hitvány életem. Adj nekem alamizsnát! Adj, hogy erősebbé váljak és még erősebben szolgálhassalak!
Én persze a nagy, jó szívemnek hála néha-néha bizony hagyok náluk valamit. Néhány LE, esetleg a győzelem mámora, hogy mégse savanyú ábrázatát kelljen néznem, miközben később a trónszékem előtt térden állva fogad hűséget.
Kell a népnek ez. Kell a cirkusz, kell a színjátszás. Enélkül is menne az uralkodás természetesen, no de miért fejezzem le őket, ha élve sokkal több hasznot hoznak? Higgyék csak, hogy én egy jóságos uralkodó leszek. Higgyék, hogy amit elveszek majd tőlük, azt szívesen adják. Ne kelljen őket kényszerítenem. A terményüket, a nőiket, szolgának gyermekeiket és mindenek felett lelküket. Az energiájukat.
No de nekem is haladnom kell, hiszen a királlyá, császárrá, uralkodóvá való avatásom előtt még teendőim vannak (hogy mi lesz a titulusom, még nem tudom, valami igazán jól hangzó kellene...).
Például 50 leendő alattvalómat kell egymás után földig aláznom. Mert kell. Kell, hogy lássák, hogy a jó király egyben határozott és kemény is ha arra van szükség. Elbánik azokkal, akik ellene akarnak tenni. Kell, hogy lássák, meg tudom védeni majd népem, ha a szükség úgy hozza.
50 áldozat... 50, akik boldogok lesznek, hogy egy ilyen mérvű segítséget nyújthatnak nekem. Akik örömmel mesélik majd unokáiknak, mit vittek végbe. Nevüket megőrzik az írások, történetek, legendák.
Eddig 10 alattvalóm miatt nem tehettem meg, hogy folytassam küldetésem. 10-en kaptak alamizsnát tőlem, s nekik köszönhetően kellett újra és úja kezdenem, feleslegessé téve több, mint 200 portyát. De megtettem... A kedvükért és azok kedvéért, akinek elmesélhették nagylelkűségemet. Megtettem, de mostantól ezt már nem tehetem. Hogy megértitek-e vagy sem, rajtatok áll. Hogy megértitek-e, milyen nagyszerű célt szolgálhattok önzetlen segítségetekkel, rajtatok áll. Lehet ellenállni, de a korábban említettek közül sokan csak a jelemre várnak és elégtételt fognak venni azokon, akik makacskodnak.
Ne tedd. Nincs értelme!
Lehet emelni gátat az óceán ellen, de hidd el, az óceán hosszú távon nyerni fog.
Tehát értsd meg, töltsön el örömmel,hogy az alábbi listára felkerülhetsz:
Akik elérték, hogy titulusuk lesz birodalmamban (természetesen korábban is többen voltak, de itt a végső sikerben segítők láthatóak):
Davianil - az Avatar szövetség tagja
Jaana - a Lélekőrök Szövetsége szövetség tagja
craslorg, az eljövendő Uratok
A hozzászólást Craslorg módosította 2009.05.10. 08:31:07-kor
- Ingyen póker, akár privát FREEROLL is más VÚ-sokkal.
Pontszám: 8.55