Hozzászólások - Khetty

A melléütés -szerintem- lehet annak a következménye is, hogy a másiknak magas a védelme, hiszen "kitér" az ütésed elől... (de ez csak az én gondolatom)
Megértem a bosszankodásod, mert én a szerencsepontjaim miatt voltam kiakadva egy hete (magas építkezési átlag, magas szerencsepont, aztán mégse sikerül semmi ), de beletörődtem, hogy ez a játék része... nem kényelmesedhetek el, hogy húha, van egy jó felszerelésem és akkor hajrá, mert kb. 2-3 szint múlva újra esedékes lesz a felszerelés cseréje...

A vezetőkészség ahhoz kell, hogy több állatod legyen egyszerre.
Ha egy állatod volt, amit elengedtél, akkor a csapdakészítésed %-ban van esélyed, hogy befogj egy új állatot.

Idézet: Necronis - 2008.10.16. 18:24:00

A megszerezhető LE-re gondoltam, bocsi... Mármint, hogy ha senki nem támadta mostanában (bár ez nem világos időmeghatározás számomra ), akkor 100% LE-t lehet tőle szerezni. Ha támadták, akkor a szerezhető LE 80%, 60% egyre kevesebb lesz a zsákmány...

A tulajdonságösszeg csak tájékoztató adat, mert azt nem látod, hogy az illető mire fordított különös figyelmet. Lehet, hogy az általad támadott karakternek nagy a védekezése, nagyobb, mint a te támadásod... Az sem mindegy, hogy előtted hányan támadták ugyanilyen stratégiával az illetőt, mert minél többen szálltak rá egyszerre úgy kap bónuszokat a védekezésre, persze, mikor támadsz ezt te nem láthatod.

A szerzett LE pedig tiszta szerencse, akit ütsz, annál van-e? Nekem alig 10 portyára jut 1, amikor 50 LE felett sikerül elcsennem valakitől, de a szövetségen belül vannak nálam szerencsésebb játékosok

Idézet: Paskovich - 2008.10.16. 18:05:22


A kérdéseid között továbbra is látni fogod, de nem lesznek arányosított válaszok...mivel hogy fel sem tették a kérdést a nagy közönségnek...
Jónéhány oldallal korábban láttam, hogy valaki beírta ezt a kérdést, és törlést kért, mivel túl speciálisnak minősítette...

Idézet: Craslorg - 2008.10.16. 16:08:09


Úgy értettem a minőséget, hogy attól, hogy valaki beírja, hogy 1,2,3,4,5... vagy köszi... vagy szivi.... ettől nem nő a csillagszáma és ezt akár 10-re is pontozhatja valaki

Ezúton üzenném annak az ámokfutónak, akik végigrohant a Napkapu topicon és lepontozta a hozzászólaimat, ezzel jelezve, hogy személyemet irritálónak tartja: nem nagyon érdekel!!!!
Rajta kívül úgy tűnt sokan kedvelik az íránsainkat és ezt továbbra is igyekszünk színvonalas folytatással meghálálni!! Ha pedig személy szerint velem van baja valakinek, akkor legyen már annyira macho (vagy vagány csaj), hogy személyes üzenetben tárja fel a gondját és nem a többiek hangulatát rontja el azzal, hogy a tetszési indexet redukálja!!!!
Szerencsére az olvasóinkat azt hiszem nem nagyon érdekli, egy ember kicsinyes bosszúja!!!!

Hány lehetséges helyre léphet az üres sakktábla sarkában álló vezér ( királynő ) ?
24
32
3
21


Nem tudom, és nem is akarom kiszámolni.... Megelégszem annyival, hogy ismerem a szabályokat és nagy ritkán játszom...

Félreértesz
Nem a háborúzás tényével van bajom, üssétek egymást nyugodtan, amíg tudjátok, hanem ezzel a nyilvános pocskondiázással, amiben egyik fél sértegeti a másikat nyakra-főre (persze csak karakterek szintjén... emberileg bizonyára együtt söröztök péntek esténként)

Fijjúúk!! Nyissunk már ennek a témának egy külön topicot és ott szapuljátok tovább egymást, akit érdekel majd néha belenéz, hogy éppen hol áll az Elit Horda vs Tökéletes Gyémánt meccs ... bocsi, de egyszerűen kiborít, hogy ilyeneket olvasok!! Ráadásul szorosan nem kötődik a "szövetségi háborúk" általános kérdésköréhez...

Köszi

Idézet: Craslorg - 2008.10.16. 11:36:07


Én úgy tudom, hogy nem csak a hozzászólások száma, hanem azok minősége is számít... (mielőtt telenyomná valaki a fórumot a teljes halmazelmélettel vagy ilyesmi)

"Elektron-befogás A mag befog egy keringő elektront és kibocsát egy neutrínót
– A leánymag gerjesztett, instabil állapotba kerül"


Értem én hogy tudomány, de itt azért már erősen kacagnom kellett!

Alapvetően én is békés természetű vagyok... a portyázásokat ki sem tudom használni, mert általában kora reggel lever valaki annyira, hogy egész nap nem térek magamhoz... mikor mégis, akkor kb. 6 portyát bírok ki összesen egész napra... szóval én nem sokra megyek a portyákkal, bár jó móka, nem mondom, de főleg annak, aki egész nap a gép előtt számolja, hogy mikor telik le a 60 perc, hogy újra támadhasson...

Én nem vagyok okos...csak élénk a fantáziám és régóta irogatok, így van benne rutinom

Idézet: Tiha - 2008.10.15. 19:56:18

Ezzel véleményem szerint (módosítok) a botrányos helyesíráson felül, csak az a gond, hogy nem értékelhet mindenki, de lehet, hogy tévedek... Bevallom, nem követtem nyomon teljes terjedelmében az erről szóló beszélgetést, de úgy rémlik, hogy az értékelés jogát nem kapja meg mindenki... ha valaki sosem értékelt, akkor az nem is tudhatja a választ...

Idézet: Delicatesse - 2008.10.15. 17:58:46

"15. szinten lehetőséget kapsz a hordaváltásra"... idézet a játékleírásból... úgyhogy akár jó is lehet a kérdés, mert 1. szintű is tudhatja rá a választ... ha elolvasta a leírást...

Idézet: NeXaG0n - 2008.10.15. 14:19:46

Másik topicban írták valahol, hogy ez a segítség-nyújtás még fejlesztés alatt áll... ne aggódj nekem is folyton ezt írja ki, így nem is próbálkozom vele...
Kérdezz itt, hátha tudunk mi is válaszolni
/illetve én kevésbé... vannak nálam okosabb válaszolók is/

És ezt tényleg mindenkinek tudnia kellene?

Mennyibe kerül rgy díszes nyakörv?
2 őskő és 300 LE
2 őskő
3 őskő
900 LE


A kérdéssel nincs baj (bár egy első szintű nem tudhatja), csak elgépelték ez egyet...

************
Lia kedves lány volt. A faluban, ahol élt mindenki szerette segítőkészségéért és vidám természetéért. Kissé különc hóbortját is elnézték, miszerint hosszú haját tincsekbe csomósítva hordta, érdeklődött a mágia iránt és emellé még kardforgatást is tanult.
A faluban ezek külön-külön is kiváltották a vezetőség rosszallását, de így együtt senkinek nem engedték volna meg… lány létére ilyen dolgokkal foglalkozzon?! Dehogy!
Mikor a különös köpenyes átutazóban megállt a faluban néhány napra Lia szinte egész alkalommal vele volt. Kérdezgette a nagyvilágról, amelyet ő maga még sosem láthatott, a varázslásról, amelyet nem igazán engedtek neki gyakorolni, és a kardforgatásról, mert a vándornak gyönyörűen megmunkált kardjai voltak. Olyanok, amilyeneket még a falu fegyverkovácsa sem látott.
Mikor a vándor továbbállt, Lia szomorkodott egy kicsit. Szívesen csatlakozott volna az idegenhez, hogy lássa, amit ő láthat, de nem mehetett. Beteg édesanyja várta otthon és a faluban is többek ápolása volt az ő feladata. Cserébe az engedélyezett hóbortért, elvégezte azt, amit senki más nem akart, gondoskodott a falu haldokló öregjeiről.
Egy nap különös szél kelt észak felől. Egyre több menekülő fordult meg a faluban. Mindannyian kis batyukkal vagy szekerekkel igyekeztek elmenekülni a félelmetes háború elől, amit a szél magával hozott. A kegyetlen, hideg északi széllel csakhamar megérkeztek a félelmetes harcosok, amilyenekkel korábban Lia még sosem találkozott.
A támadás éjszaka indult, mikor mindenki aludt. Tűzgolyók röppentek fel valahonnan, szinte nappali fénybe vonva az eget.
Lia amint kipattant az ágyból és csizmájába bújt, magához szorította még vastag köpenyét, oldalára csatolta kardját és hiába anyja kérlelő hangja, kiszaladt a házból. Pont akkor, mikor egy tűzgömb csapódott a nádtetőbe! Lia gondolkodás nélkül visszarohant és kitámogatta anyját a házból, aki a gyorsan sűrűsödő füstben egyre nehezebben vette a levegőt. Végül hangosan köhögve térdre esett az utca kövezetén.
- Gyere! Tovább kell mennünk!
- Innen már nincs tovább! – sóhajtotta az anyja és szeretetteljesen felnézett a lányára. – Fuss innen! Keresd meg azt a vándort! Elért minket az északi szél, de te többre vagy hivatott, minthogy itt halj velünk!
- Dehogy megyek! – toppantott Lia és igyekezett felhúzni anyját az utca kövezetéről.
- Menj már! – ripakodott rá az asszony, majd utoljára magához ölelte: - Soha ne felejts el! – suttogta a fülébe, miközben egy nyakláncon függő medált préselt lánya ujjai közé.
- Nem lesz semmi baj, csak még egy kicsit… - kezdte a lány.
- Fuss, amíg lehet, bolond lány! – kiabált az anyja.
A környező házak sorra lángra lobbantak, ahogy a tűzgolyók a nádtetőkhöz csapódtak. Az utcán sikítozó, rémült emberek rohangáltak. A harcosok valahol a falakon küzdöttek teljesen esélytelenül a sokkalta képzettebb támadókkal.
Lia még mindig nem mozdult anyja mellől. Még akkor sem, mikor az idős asszony keze az utca kövezetére csúszott, ahogy utolsó lélegzetéért kapkodva kilehelte lelkét. Liát megtaszította valaki, mire az egyik lángoló ház küszöbére esett. A forróságtól és megperzselt hajának bűzös szagától észhez tért.
Futni kezdett. Nem céltalanul, össze-vissza rohangált, mint a többiek, ő pontosan tudta, hogy merre vezet az egyetlen kijárat a körbezárt faluból. Egy keskeny rés a falut körülvevő falon. Szinte észre sem vehető. És mögötte a sűrű bozót. Áthatolhatatlan, tövises folyondár.
Lia már mélyen a sötét erdőben kúszott, mikor a falura leereszkedett a zöldes köd, amelyet belélegezve sorra dőltek ki a legerősebb, legbátrabb harcosok is.
Mire a hajnal beköszöntött halottak hevertek mindenhol a faluban. Nem maradt egyetlen élő lélek sem. Sem ember, sem állat. A barbárok vezetője büszkén ült hátasán, egy hatlábú zainton, miközben végigvonult a halottakkal borított utcán.
- Tisztítsátok meg! – morrant az egyik alvezérének, mire toprongyos emberek sereglettek elő.
Rabszolgák egy másik faluból és megkezdték a halottak gúlába halmozását, hogy a tetemetek elégetve adják át lelküket az örök nyugalomnak.
********************