Hozzászólások - Byzon

Te sohasem vagy sokáig Amateon! De én is örülök neked!

Szép jó reggelt!

Az isten szerelmére nem vagyok én naptár!




Primitív.



Minősíteni ezt meg nem kívánom.

Nem. Olvasd el az épület leírását, abban játéktechnikai vonatkozásban csak azt mondja (és ez is az összes hatása) hogy minden szintlépésednél kapsz belőle szint*1 kiégett őskövet. Másra nem jó.

Idézet: Dr_Faktor - 2009.04.05. 18:52:34

Nem bántás, de már most az vagy Faktor
Amúgy se az számít.

Én is idősebbnek hittem, de én tudtam, hogy suliba jár.

Én már régen nem nagyon foglalkozom a kvízjavítósdival, de ez... Áh...

Nem, ugyanis rossz szava nem volt hozzám, sőt kedvesen gratulált!

Idézet: Crimson - 2009.04.04. 21:29:07

Most hogy mondod körbesúgom én is a klánban...

Csatlakozom Karom, direkt úgy írtam meg, nehogy bezavarjon. Elvileg ezt az éjt Napkapu tagjai simán átaludták nem értesültek az eseményekről.
Szóval nyugodtan be tudod tenni.

A súlyosan sérült torony oldalán a lyukak mint fekete szájüregek ásítottak az ezüstös holdfényben, a környező, a nemrégiben történt kisüléstől megperzselődött növényzet torzói groteszk árnyak tömegét vetették a tájra. Ám ezen torz árnyak egyike most megmozdul... Mint éji tolvaj lopakodik árnyéktól árnyékig. Alakja szikár, mintha nem borítaná hús a csontjait. Az ajtóhoz érve lidércfény lobban az ujjain s egy pillanatra megvilágítják örök halálvigyorát. Mert valóban nincs hús azokon a csontokon... Axoniss Flass szemgödreiben sötét derengés kelt, talán ennyi jelezte a nekromanta sötét jókedvét. Tudta, hogy árnyvarázsa elrejti majd a moa szerkezet elől. Sokat fizetett a varázs titkáért, nagyon sokat! De megérte! Most megtudja a titkot! Megismeri a káoszisten kapitányait, kik elhozzák az új világrendet, ám nem Chara-dinét, óh nem, hanem Axonisse Flassét, mosolygott. Csuklójára pillantott, amelyen ott díszelgett a karcolat. A démonalku bélyege. Óh, igen. Mindig találni elég hatalomvágyó thargodant, aki hajlandó varázslatokat tanítani, s az ellenszolgáltatás, egy mágus lelke, nos nem egy nehéz feladat, s nem nagy ár...
Teste lassan sötétté, légiessé vált s átsiklott a fémfalon, majd tévedhetetlenül lebegett az emelet felé. Hamarosan elérte a harmadik lakószintet s a könyvtárszobát. Tévedhetetlenül lebegett a tekercstartókhoz, s biztos kézzel választott ki egyet közülük. Sötét pergamenlapok lila szalaggal s félholdas, töretlen pecséttel... Chara-din tekercse – gondolta Axonisse. Mióta csak felfedezte a régi iratokban a káosz isten visszatértére vonatkozó írásokat erre a hatalomra vágyott, amiért mindent, még tulajdon lelkét s feláldozta... Nem volt ami megállítsa. Eszébe jutott az a néhány héttel ezelőtti nap, ami olyan vadászattal kezdődött, mint bármelyik...
Eszébe idézte ahogy könyörög az életéért a kyorg ősmágus, s tudást kínál cserébe. A remegve elsuttogott szavak, melyek felfedték előtte, hogy a kapitányok névsora a tekercsekben van elrejtve, s a thargodan lord megidézésének módját is elárulta, ki megtanította neki az árnyvarázs titkát. Persze megölte a kyorgot, de ami a fő, élete, s halálon túli léte értelme immár karnyújtásnyi közelségbe került. De nem itt... Túl veszélyes mormolta, s elhagyta zsákmányával a tornyot...

...A holdfény sápadtan tört be az aprócska barlang cseppkőfoggal díszes száján, s odabent reménytelen csatába kezdett két üres szemüregből sugárzó mohó fénnyel... A nekromanta izgalomtól remegő csontujjai feltörték a tekercset, s lassan tanulmányozni kezdte a benne foglaltakat. Észre sem vette, amikor csuklóján méregzöld fénnyel kezdett pislákolni a démonbélyeg, ahogy arra sem figyelt fel, hogy háta mögött kavarogni kezd a barlangi szél... Maga sem tudta volna megmondani mire riadt fel... Talán ösztönei végül megsúgták a bajt? Netán az érkező lépteinek neszére? Mindenesetre megperdült, sötéten lobbant a tekintete, ahogy felmérte az előtte magasodó hatalmas, izmos alakot, aki nyolc szőrös póklábon egyensúlyozva, négy izmos mancsában fejszét lóbálva közeledett hozzá, tigroszlánra emlékeztető pofáján torz vicsor villant. A nekromanta felkiáltott:
- Megállj Aqudar, taalru herceg! Megalkudtunk!
- Én teljesítettem a rám eső részt – morogta a thargodan.
- S én neked adom egy varázsló lelkét, csak mond, ki legyen az?!
- Te – morogta egyszerűen a démonherceg, s póklábain előrelendült.
Axonisse Flass nem volt sem gyáva, sem ostoba. Ujjai rögvest táncra keltek, nagyerejű villám vágódott közülük a lény mellébe, a thargodan herceg felhördült a fájdalomtól, bömbölése megrepesztette a sziklákat, s feltépte a dimenziók fátylát, szolgáit, két galetki magas, izomkolosszusokat idézve a barlang mélyére. A zinthurgok azonnal a nekromantára támadtak, ám Axonisse nem kívánt alsóbbrendű ellenfelekkel foglalkozni, könnyed intésére savfelhő vette körül, mely mély sebeket vágott az ércfalba, s elemésztette a démonokat. Kivéve Aqudart. Négy baltájával egyszerre rontott a nekromantára, az egyik csapása könyékből szelte le a felé lendülő csontkart, ám a többi elvásott a mágikus védelmen. A démonherceg a varázshéjnak feszült, hogy áttörhesse, mielőtt a nekromanta erőt gyűjt egy nagyerejű savcsapáshoz, iszonyú küzdelmük lekötötte a figyelmüket, egyikük sem vette észre a csendesléptű, sötét felleghajtós, hegyes fülű alakot, aki megjelent mögöttük, s egy pentagramma foglalatú hegyikristály láncot emelt fel s néhány szót suttogott.
A nekromanta teste rongybabaként zuhant a földre, már soha többé nem tudta befejezni varázslatát. Aqudar csendesen meghátrálva nézett a férfire, aki biccentett:
- Remek munkát végeztél herceg, Uram, Lord Daramoula büszke rád! A nekromanta lelkét egészen különleges célokra fogja használni – rázta meg a fénylő hegyikristályt a férfi. - Elveszett kyorg szolgádért is ajándékban részesülsz.
- El is várom, smaragdvámpír! - morogta a thargodan lord.
- Most menj Aqudar, ma még nem végeztél. Én ezt a lelket elviszem az én Uramnak.
A thargodan fejet hajtott, a vámpír pedig egyszerűen kifakult a térből a lélekfüggővel együtt.

Néhány óra múltán árnyékkal burkolt szőrös póklábak nehezedtek a Napkapu könyvtárszobájának szőnyegére, s egy torz árny helyezett vissza egy tekercset a tartójába. Egy tekercset, melynek tartalma épp csak egy kicsit változott meg, ám amely képes lesz komoly változást hozni e mágusok életébe, ha új pecsétjét feltörik. S egy kíváncsi kutató előbb-utóbb megteszi. Mi türelmesek vagyunk, gondolta a thargodan. Évek munkájával játszottuk ki a nekromantát is, a varázslók sem lesznek ellenfeleink. Majd lassan ő is kifakult e dimenzióból. S a torony lakói még mindig nyugodt álmukat aludták.


OFF:
A legjobbakat kívánjuk a valódi életben Axonisse és sajnáljuk, hogy elmentél! Úgy hiszem cirip és Khetty nevében is mondhatom (hisz velük egyeztetve készült ez az írás)

Épp ezért írok westen utána nekiállok naplónak is, ma alkotó hangulatom van és legalább nem ugrálnak majd a fejemen.

Na mai iromány kész, ha megjön Khetty és megengedi beteszem Napkapuba.

Nekem még nem aktuális, de szívesen segítek másoknak.

Gyere te akkor, ha gondolod.

Hát nem én vagyok ehhez az ideális neked asszem...

Mentem vazze, de ez nagyon nem döntetlenes cucc volt rajtad

Én boldog:
" Te nyerted a csatát, jutalmad 12516 lélekenergia és 12 TP!"

Sose volt ennyi!

Viszoknak mondtam, mert őt elérem, de ha szintet lépsz téged is megnézhetlek, próba szelence (Elvileg én még 4-et vadászok utána majd megnézem ki támadható közületek skacok )

Ha kell, miután lejártak a vadászataim én is tehetek nálad egy próbát, nekem ugyan nem aktív, de buzogányom, vakítóm azért van

Na és erre Éjvirág (gondolom) tovább támadja, te meg még fel s dobod... Na szép, mondhatom!