Hozzászólások - Byzon

Zoltanszon! A segítséghez: én szívesen segítek, csak azt mond már meg, hogy akarsz 7-8 szintet felütni hozzám?

www.the-west.hu

Nézd meg és megtudod. Olyan mint VÚ, csak a vadnyugaton és sokkal kevésbé időigényes.

Több száz csp-t kell elvadásznom (örülj Viszok, jól fogok tejelni, ha holnap reggel jösz mégegy körre, akkor mégjobban ), meg írogatok, westre szinte be sem néztem még Gabcsi.

Na meg bekaptuk zsinórban a 3. megnyerhetetlen háborút ma estére...

Leszek persze, hogy leszek. Ha te is megcsapod, akkor ebben a kérdésben jubilálok, te leszel a 60. játékos akinek segítek (nem gondoltam, hogy ez még kell valakinek ezen a szinten ). Korbácsos úgyis le van éppen amortizálódva.

Te, és lesz is ehhez csápos mutánsod? Nem kéne megtörni a homogén állatállományt...

Idézet: Viszok009 - 2009.04.17. 16:32:39

Van másik! (Alkonyfény, a kvazársörényű pegazus)

Nem hát, a 3 állat szintén sokat számít, főleg, hogy enyém épp pihenget.
Bár azért kíváncsi lennék, hogy Hullarablo, Mrsitn és Napmo is poénosnak találja-e, hogy róluk nevezted el az állataid ilyen... hmm... érdekes jelzőkkel...
Viszont vita nincs, sokkal jobb voltál és leszel is még egy ideig, amíg nálunk nem áll készen az akadémia nem fejlesztgetek szakikat.

EDIT: és még csak ki sem tudtam szabadulni a kamrából...

Szép napot!

Gratula Viszok, szép győzelem ellenem!

Neked is!

Kész, v3-on már túlcsordulnak a csp-im, de annyira nincs kedvem kvízezniiiiiiii!!!! Ehh... Majd azért erőt veszek magamon.

Az egyik válasz emeletes baromság, nyilván nem jó (sárkány), a 4. nem túl kreatív, nagyon nem szeretik már ezt a "nincs is olyan" dolgot... A másik kettőből is elég könnyen kilogikázható, de a páfrány még úgy nagyjából jó.
Tedd fel újra, más válaszokkal.

Hmm... Hmm... A "nem csak játék és mese" nálam megért egy 2-est.

Nem a játékban, itt a fórumon. Fent jobbra, üzenetek, ott új üzenet írása.

Jó szórakozást D4vid!
Amíg összességében jó, addig nincs gond Telk!

Unalmas. És nektek?

Meg részemről is!

A kémgömb az egy szövetségi építmény amellyel 100 Vp-ért kikémlelheted valaki statisztikáit. Úgy juthatsz hozzá, ha a szövetséged felépíti (mágustorony 1 a feltétele)

Tőlem is.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek!

"A Sötét Földön tett látogatásom után kimerülten aludtam majd egy teljes napot. Igencsak fáradt voltam, ráadásul az a miazma, az az idegen világ... Megborzongtam, amikor csak eszembe jutott. Fáradtan hajítottam félre a takarómat és bizonytalan lépésekkel tántorogtam a vizes dézsához, hogy a fél napja ott poshadó vízzel kicsit felélénkítsem magam. Undorodva köptem vissza azt ami a számba került belőle, majd nadrágot és csizmát húztam, s kifelé indultam. Alacsony házikóm ajtajából valami döbbenetet láttam magam előtt. Egy hatalmas oszlop emelkedett immár a tábor közepén, a tetején már büszkén nyújtotta ki a karját valami csuklyás alakot ábrázoló szobor, a másikat egy gnóm daru segítségével éppen a helyére illesztették a csuklyás mellé. Ez utóbbi szarvsisakos, csatabárddal felfegyverzett férfi szobra volt, aki ha jól néztem éppen a kapu felé lengeti majd a bárdot... Mi ez az őrület már megint? - morogtam magamban s Picurhoz lépve hanyag tisztelgésre emeltem a karomat, ő hasonlóképpen, ám velem ellentétben széles mosollyal viszonozta:
- Hát nem gyönyörű? - intett az oszlop felé.
- Mármint micsoda? - kérdeztem vissza. - Már úgyis kérdezni akartam, mi a Chara-din pokla ez?
- Emlékmű – válaszolta mosolyogva.
- Aha... - válaszoltam buta pillantással. - És mi az ördögnek állít emléket?
- A mi hősi harcainknak.
- A miknek? - azt hiszem, most minden eddiginél butábban nézhettem. - A hősi harcainknak? Nyakunkon a VY Canis Majoris... Már mozgolódik a felderítők szerint ellenünk a Jó szerencsét klán is... És ezekben a harcokban számunkra semmi hősies nem lesz...
- Majd minden klán állított már saját dicsőségére ilyen szobrokat. Még a Napkapus barátaid is. Miért maradnánk ki ebből?
- Ehh – legyintettem fáradtan, aztán inkább a kötélhez léptem, hogy segítsek felemelni a szobrot a többieknek a helyére. Ha ez a csapat akarata – dörmögtem. Közelebbről már jobban láttam, hogy Dornodont és Tharrt ábrázolják a szobrok. Hatalomvágy és harc? - vigyorogtam. Jobban nem is választhattunk volna! Tharr szobra lassú csikordulással érkezett meg Dornodoné mellé, s együtt "néztek" fenyegetően bármely érkezőre. Magamban azért el kellett ismernem, egész csinos lett...

Ahogy a szobor a helyére csusszant, s mi megálltunk egy pillanatra, hogy elgyönyörködjünk a látványban, hirtelen éles kacagás hasított a levegőbe, s tündérfény kelt a szobrok felett... Döbbenten hátráltunk, ki kardért, ki páncélért nyúlt. Lassan formálódni kezdett a tündérfény, alakot ölteni... Vékony, magas alak bontakozott ki a levegőben, amint a föld felé lebegett, hatalmas, írisz nélküli kék szemek villantak felénk, hosszú hegyes fülek, s egy kopasz fej bontakozott ki a csillogásból. Egyszerű, ám mélyen dekoltált bőrruha fedte az érkező nőalakot, karjain égszínkék fény ragyogott, hangja élesen, gúnyosan csengett:
- Esendő szánalmas bolondok! Hogy merészelitek Tharr és Dornodon alakját a magatok dicsőségére felhasználni?! Ostobák!
Magamban az esélyeket latolgattam... A klán legerősebb harcosai közül a legtöbben épp vadászni vagy portyázni vannak... Egy maréknyi ifjonc, Leske és Picur az akikre számíthatok... Itt van Alfréd, Kissólyom, Piszkos Fred, Mikrocsip... De vajon mennyit várhatok tőlük? Mire képesek? Rekedten üvöltöttem vissza a jelenésnek:
- Ki a pokol vagy és miért ártod magad a dolgunkba, s az istenek dolgába?
- Xytletaal vagyok – válaszolta éles hangon, - a mágiamorfáló. Ti pedig halottak!
- Farkasfalka-taktika! - üvöltöttem a többieknek, mire azonnal elkezdtek széthúzódva kört formálni a mágiamorfáló körül. A lény bizonytalanul fordult körbe, közben egy pillanatra a hátát mutatta Kissólyomnak... A bátor lány azonnal előrelendült, kezében felizzott a zafír mágusbot, baljából tűzgolyó robbant. Xytletaal felüvöltött a fájdalomtól ahogy a lángok a hátába martak s közvetlenül utánuk a mágusbot is csapást mért reá... A mágiamorfáló dühödten perdült támadója felé, karomszerűen görbülő ujjainak tánca nyomán valóságos lángtenger robbant a zsoldoslány felé, akit a lökéshullám egy közeli hordónak hajított. Súlyosan sérültnek tűnt... Alfréd viszont késlekedés nélkül cselekedett, immár ő került a lény hátába, s egy szédületes ugrással a hátának vetette magát, páros tőrei átütötték a bőrvértet míg kígyófarkából Xytletaal vállába fecskendezett nagy adag mérget. Ahogy a varázstudó megperdült ujjaiból energialöket robbant a fiú felé, én viszont cselekedtem, hiszen pont a háta került elém. Előrerontottam, s újból hálát éreztem az Ős iránt ki megajándékozott pompás kardjával, balomban a legendás tőrömet emeltem szúrásra s megéreztem a kellemes bizsergést a csuklóm felől is, Sheran hatalma ez alkalommal is megsegített, mérgező spórák záporoztak a mágiamorfálóra, utána pedig kardcsapások és tőrszúrások. Láttam, hogy már több sebből vérzik, ám ahogy megfordult minden erőmre szükségem volt, hogy kitartsak a helyemen, nem csak test feszült itt testnek, s acél az acélnak, de elme is az elmének. Xytletaal hibázott amikor csak egy ostoba harcosnak nézett. A magamfajták általában valóban nem dacolhatnak vele, ám engem megedzett egy nálánál sokkalta veszélyesebb és hatalmasabb lénnyel a mentális párbaj. A mágiamorfáló egy pillanatra megingott s Mikrocsip tökéletesen használta ki az alkalmat. A torzszülött lába felé vetődött, trollagyarával sima mozdulattal szelte át a térdhajlat inait. Xytletaal irtózva sikított, majd egyszerűen eltűnt... Ám a következő pillanatban már meg is jelent a palota tetején, s kékes színű energianyaláb vágódott ki a karjából a falnak lökve Mikrocsipet, hogy a félájult fiú rongybabaként csuklott össze. A mágiamorfáló újabb csapása az életébe kerülhet – villant belém a felismerés, de már semmit sem tehettem. Nem úgy mint Leske! Ő is észrevette, hogy Xytletaal újabb csapása az Ősök elé küldheti Mikrot, s dühös fúriaként kiáltotta:
- Na csak azt próbáld meg! - s már gördült is át a vállán, s saját lendületét is beleadta az erőbe, amellyel legendás tőrét markolatig állította a lény mellkasába. Hitetlenkedve néztem. Legalább harminc lépésről hajította a fegyvert... Xytletaal sikolyára felröppentek a mocsári fákról is a mirgek, s rémülten rohantak el az aljnövényzetben vadászó kobaltpatkányok. Majd újfent eltűnt, csupán a tőr maradt egy pillanatra a levegőben, majd hullott csendülve a palota tetejére. Utálom a varázslókat és a trükkjeiket! - vicsorogtam.
A dög a központi tér szélén jelent meg, egyenesen Picur mellett, ujjaiból már törtek is elő a lángok. Kapitányom döbbenetes reflexekkel szaltózott előle félre, miközben a háttérből feltűnő Piszkos Fred halászhálót hajított a megdöbbent bestiára. Picur és Fred fegyvere egyszerre mártózott meg a testében, de a mágiamorfáló szívós fajzatnak bizonyult... Lángaura lobbant a testén elemésztve a hálót, s hátrálásra kényszerítve a két harcost, s egyenesen felém tört ki. Megvetettem a lábamat, s közben döbbenten láttam, ahogy folyamatosan zárulnak be a sebek a testén, szűnik meg a vérpatakok forrása... Xytletaal tanulékony volt, nem pazarolta az időt most közelharcra, hanem szekérderéknyi lángcsóvát lövellt felém amely valósággal elhajított onnan. A fájdalomtól elhomályosuló tekintetem előtt már nem láttam pontosan ki keveredik újabb párharcba a villámgyors bestiával, talán Fred volt az...
Lassan kezdett kitisztulni a látásom, de hamar megállapítottam, üszkösre égett jobbomnak már nem veszem hasznát. Ahogy pillantásom feljebb tévedt tekintetem összekapcsolódott Kissólyoméval. A nő súlyosan megsérült, de közel sem vált tehetetlenné... Övéből gyógyitalt bűvölt elő mostanra, s lassan, a saját harcát vívó Xytletaal előtt holtnak tetetve magát már az ajkaihoz húzta. Felismerés villant a szemében, néma egyezségre jutottunk. Ahogy kiitta a gyógyitalt felpattant, sima mozdulattal egy másik üvegcsét hajított elém, majd sikoltva rontott a mágiamorfálóra, hogy felhívja magára a figyelmét. Én az üveg után kaptam. Keserű volt mint az élet, karcos mint a bőröm s erős mint a lórúgás, de azonnal éreztem jótékony hatását. Bár a jobbom még használhatatlan volt, balomba fogtam a kardom s felemelkedtem. Láttam, hogy Kissólyom csak a védekezésre koncentrálva ugrál ki a mágiamorfáló csapásai elől, de egyre inkább fárad, már nem bírhatja sokáig. Viszont a dög pontosan háttal van nekem. Csak két lépés. Két hosszú, térdet reccsentő lépés, s félfordulatból, minden erőmet beleadva megsuhintom a nehéz pengét... Xytletaal feje hosszú ívben repült le a torzóról, vére gejzírként lövellt elő, lélekenergiája fergetegként csapott le reám... Ez... Ez túl sok... Nem bírom... Ám mielőtt megkezdődhetett volna a vortexé alakulás fájdalmasan küszködő tudatom kapcsolatot talált a lélekkúttal, s abba irányította a mágiamorfáló energiáit. Majd félholtan zuhantam a porba, ahogy néztem, nagyrészt a társaim is.
Xytletaal teste villámgyorsan indult oszlásnak, sárgásbarna porként omlott össze, a homokban azonban valami csillant. Picur vette fel vontatott mozdulatokkal, majd szeme áhítatosan meredt ki:
- Ez itt Tharr gyűrűje. Tessék – nyújtotta felém, ám én a fejemet ráztam:
- Nem. Nekem már... - torkomba keserű gombóc gyűlt, de végül kimondtam a szavakat: - Nekem már nincs közöm a hadak urához. Tharr gyűrűje nem engem illet.
- De akkor ki érdemli leginkább? - kérdezte Picur.
Mint vezényszóra néztünk mindannyian Kissólyomra, s a fiatal harcosnő zavart mosollyal, de boldogan vette el Kapitányunk tenyeréből Tharr hadisten megszentelt varázsgyűrűjét. Tisztelettel nézte pár pillanatig, majd kissé pirulva bólintott:
- Köszönöm nektek, hogy engem választotok, hisz mindannyiunké e győzelem.
- Igaz – dörmögtem. - Mindnyájatokra büszke vagyok!
Magamban megállapítottam, nem kell többé kételkednem abban mit tud Alfréd, Fred, Mikrocsip és Kissólyom. Harcolni tudnak. Mint minden igazi rubin. S lehet rájuk számítani. Igazi bajtársak.

Néhány óra múlva, és vagy tíz font gyolcskötéssel nehezebben kezdett újra olyan formám lenni mint egy igazi harcosnak, s nem mint egy kriptaszökevény zombinak. Jobbom még fájt, de ahogy próbálgattam használhatónak tűnt. Könnyű kéz érintette meg a vállamat:
- Mész? - kérdezte Picur.
- Már nem tudom – ráztam a fejemet az emlékmű felé biccentve. - Nem hiszem, hogy ez a dög volt az utolsó, s talán nem is a legerősebb...
- Megoldjuk – mosolygott biztatóan Picur. - Kerítsd elő mihamarabb azt a kardot.
- Kéne egy harcos – mormoltam zavartan. - Mágusnak StevZ-t, felderítőnek Atreust hívom, remélem Kyron is ad mellém egy orvgyilkost, de még egy kardnak örülnék...
- Kit akarsz vinni? - kérdezte Picur.
- Talkihra gondoltam...
- Ha beleegyezik, tőlem viheted. Csak siessetek vissza, lehetőleg épségben.
- Még ma elindulok összeszedni a maradékot. Kérlek addig mond meg Főboszinak, szedje össze mit tud az illúziókról.
- Az illúziókról?
- Igen... Konkrétan, thargodannak kéne majd látszanunk... Na, de indulnom kell."

Én is menek...

Köszönjük, de nálunk van zene