*Egy nagy kerekded szikla körül távolítja el az apró kavicsokat, törmeléket. Ez a szikla a legközelebb áll a pulthoz. Reméli, a Kublások törzsasztala lesz egyszer.

*Halkabban próbál dolgozni, hogy az alvókat ne zavarja...*

*Végignéz a kocsmán*
Talán az istenek segédkeztek ennek a kocsmának a létrejöttében? Hiszen úgy néz ki, ha hajnalig kapirgálok itt, akkor már lesz néhány asztal, ahová le lehet ülni. Lett bor, lesz pálinka. Van elég hús a hűtőben. Néhány szoba... Hatalmas munka lehetett volna. De a varázslat, a nyers erő, és a szakértelem megtette hatását... Holnap 10 körül nyithatunk is... Ingünk-gatyánk rámegy erre a helyre... Persze majd megtérül. Az étkekért-italokért kapott LE-k, még inkább az információk. De a legtöbb, amit ez a hely adhat: Néhány társsal együtt álomra hajtajuk a fejünket.
*Dünnyögi maga elé az egyenletes fényben. Kitörli az álmosságot a szeméből, tovább dolgozik.*

Lassan pirkad.
Végre itt van a Lélek barlangja *gondolta megkönnyebbülten.
Végig nézett a rakományokon, ahogy roskadoznak, majd szét roppannak a szekerek kerekei a mérhetetlen súly alatt. Az igásállatok párolgó testtel, reszkető inakkal szomorkodva hallatták hangjukat a megerőltetett menet miatt, amit hellblade diktált. Szeretett volna még is csak hamarabb vissza érni, aggasztotta őt a látottak és a hallottak egyaránt. Klánok, szövetségek vannak kialakulóban, s megannyi végzetúr vándorol a szélrózsa minden irányába.
Nem félt ő, csak az óvatosságot többre becsülte bárminél, nem egyszer mentette meg ez az életét.Így - mivel ő is értett valamelyest a mágiához- két lény emelkedett ki a sziklakőzetéből halk morajlással, mintha kitépték volna őket az anyatermészet öléből. A megidézett két lény sziklapárduc volt, mely az első napsugarakra vissza tér. Jól tudták, hogy mi a feladatuk, az őrködés.
A bejárathoz közeledve megtorpant, amint felnézett.
Jöjj békességgel--Távozz békességgel, érdeklődve olvassa ~ki írhatta ezt ide~.
Nem rágódik rajta sokat, már indulna is tovább, de ismét figyelmes lesz valamire.
~mi a fene ez a halk zaj, talán még mindig dolgoznak~
Elcsigázottan lépet be a lilás színben derengő terembe, ahol neki háttal a klánvezér egy kőasztal szerűségen munkálkodik. Kisé meggyötörten, a fáradság rabláncai már rajta is látszódnak. Hellblade nem tudta igazán szemügyre venni a készülendő alkotást, mert abban a pillanatban meg is fordult Sztavrogin. A társa azonban most nem hagyta szóhoz jutni és egyből bele is vágott. Zafírok között is megindult a verbuválás ToxinBoy vezér irányításával. Egyébként itt van minden ami kell, kint megvár minket reggelig. Hagy aludjanak tovább a többiek,*mosolyogva* egyébként neked sem ártana egy kis belsőmegfigyelés. A választ sem várva megindult, nem tudván meghallgatásra találtak -e szavai.
A hordó mellé vackolva magát ~még egy kupával csak megérdemlek nem *elmereng* hékás, hol lehet Zamodemon*kicsit vár, és megnyugszik* valószínűleg ő is egy hordó mellet.
*Lassan a gondlatjai is elcsendesednek, aztán hortyogva mélyálomba szenderül*

*Szemcsípős reggel köszön Sztavroginra. Az éjszakából elcsalt pihenés lázad így. Végigtekint a kocsmán...
A bejárat még egy egyszerű és széles hasadék. Ebből még ajtót kéne csinálni. Lankás rész vezet be a kocsmába (ide egyszer még néhány lépcsőt kell faragtatni...) a kocsma padlata már szín kő. Egyenetlen a talaj, de ilyen gyorsasággal nem lehet mozaikpadlót felrakni -gondolja. Majd lesz szép egyenes padló is... A falak is kissé egyenetlenek, itt-ott egyszerűbb faragás dísziti, és a néhol kiálló kristálycsoportok, mely enyhe, lilás fénnyel tölti meg a termet. A falakon néhol lilás erek futnak, enyhe fénnyel, apró kristályok, amik nem álltak még össze szemmel látható egésszé. Szép és természetes díszítése ez a plafonnak.
A kocsma belső tere elég nagy. Elipszis alakú mélyedés, vagy 25 méter hosszú, és 17 méter széles. Az egyik oldalon kályha, a bejárattal szemben hatalmas söntéspult -sziklából kifaragva. Eddig 9 asztallal végeztek. A legnagyobb kör alakú asztal mellett elférnek körbe akár 14-en, de még szellősebben, csak 10, egy törzsből kivájt szék áll körülötte. négy asztal kétszemélyes. Az egyik három- (szükősen négy-...) kettő három személyes, egyik köré hatan is leülhetenk úgy, hoyg ne kelljen szorongani, az utolsó asztal körül 8 szék került -igaz, ide a terepviszonyok miatt nem is férne több szék.
És persze ott a söntéspult, ami előtt 8 szék áll egy sorban. Ez azonban vélhetően nem lesz kedvenc helye a végzeturaknak, ugyanis aki ide ül, az hátát mutatja -könnyű célpont- a kijáratnak, és a kocsma belső terének.

Középen szélesebb, üres tér, remek porond az előadóknak, táncosoknak, és a kocsmai verekedőknek.

A pult faltól falig fut, egy felnyitható kölappal lehet bejutni mögé -esetleg a pulton átugrálva, de ez vélhetően nemtetszését fogja kiváltani a hely tulajodnosának.
A pult mögött jobb szélen egy apró forrás csordogál, mely a földön lévő kis hasadékban eltűnik. Középtájt ki kell alakítani a raktárt, ez várat még magára.... Bal szélen ismét egy tágasabb rés következik ~ide sem ártana valami ajtó, lehetőleg kulccsal zárható...~ ami mögött 10 egyszerű szoba található. De alapos bányászmunkával bővíthető ez is. A 10 szobából egy fixen a csapos és kidobófiú hegyi ogréé. A szag, ami abból a lukból terjeng elő, feleslegessé tesz minden egyéb jelzést (például: halálfej közérthető szimbólum) jelenlétét. Ide is kell még 10 ajtó. A fennmaradó 9 szobából 6 egyágyas, három kétágyas szoba található. Nincs nagy különbség a kettő között, pusztán a priccsek és szobák mérete. Mindegyikben van egy (háromban két) szekrény, egy faasztal székkel (vagy kettővel), és egy álló rúd, aminek tálkájában a kocsma teréből levert kristályok világítanak. Vastag szörmével lereítve a "lámpa" könnyen lekapcsolahtó.

Sürgősen kell még néhány titkos kijárat, ha egyszer menekülőre kell fogni a dolgot, és egy nagyobb raktárt kell még középre vájni... ÉS a kocsma készen van...
De előtte Sztavrogin kissé elpihen, szemhéjját leereszti, erősen szorítva a fegyverén markolatát (Sem jóbarátnak, sem ellenségnek nem ajánlott megviccelni szendergésében a harcost...), és bóbiskol egy sort, figyelve élénken a zajokra.*

*Látaszik, hogy Sztavrogin álma nyugtalan ilyesmiket motyog:*
hellblade, Trinigan, Zamodemon, Shul, Thurak, Berkenye, Orsi, Talán Gort. És én... 10... *Forgolódik.*

*Shul elkezd forgolódni nyughelyén, majd lassan ki-ki kukucskál szemhéjai között, majd teljesen kinyitja a szemét és egy nagy ásítás mellett óriásiakat nyújtózkodik, majd fel kel és körbe néz a fogadón.
-Ejha Sztavrogin tényleg egész éjjel dolgozhatott... ~ Nagyon pofás kis fogadó lett apróbb hiányosságokkal.

*Aludna, de nem jön szemére álom. Még fontos dolgok vannak hátra. Most nem épít hanem pergament keres.*

*Shul kortyol párat a csobogó forrásból, majd kimegy a barlangból, hogy a reggeli hűvösben jobban felébredjen.

*Trinigan is magához tér, és bár még kissé kába, iszik a forrásból, szel egy jó darab kenyeret, és ken magának vastagon egy womathzsíros kenyeret*

*Shul visszaérve csatlakozik Trinigan-hez, és ő is eszik egy jó vastagon kent zsíros kenyeret.

-megjöhetne lassan a szállítmány-mondja a mágus.

-ja-válaszol tömören az egyik ébredező törpe.

-Támogatom! *Szólt az ember womathzsíros kenyérrel a szájában.

Trinigan a hűtőszobához megy, és a womath egyik mellső lábával tér vissza a tűzhöz.
-megteszi reggelire az egész tábornak!-mondja, és edényért nyúl.

*Shul rögtön végignyalja a szája szélét.
-Hát igen én ezt nevezem reggelinek!

* Kész is van az irogatással, kifüggeszti az érdeklődőknek, a társaknak pedig megvitatásra az irományt. Odaszól a többieknek, hogy neki is jól esne egy zsíroskenyér, kenjen valaki -kéri- neki is egyet, ő addig felolvassa a pergament.*

Kubla Kánság – Gyémánt hordásoknak.

A Kubla kánság: Elvi célja:
A világunkban eluralkodott a fertőzés – elleneink utolsó ajándéka. A fertőzés elborította elménket és szívünket, gyűlölet és félelem járja át agyvelőnk és szívünket. Egy ilyen világban a szövetségeket egyetlen pszichológiai tényező tartja egyben: a szeparációs félelem [félelem az egyedül maradástól]. Nagyobb az esély az elpusztulásra egyedül, mint néhány társsal. Ezért egységbe tömörülnek a végzeturak. Ez a hordaszellem azonban nem sokban különbözik az alantosabb állatokétól. Ezért célunk az, hogy a régi időkből ránk maradt nyelvi emlékeink néhány bűvös szavának értelmi megfejtése: Bajtársiasság, szeretet, szerelem, stb.

Egy ilyen csoportrendeződés igen érzékeny rendszer. Két megoldást mutat a természet törvénye erre: Az első a nagyon szigorú hierarchia. Egy ilyen rendszeren belül azonban kiemelkedően magas az agresszió szintje, állandóan meg kell küzdeni az ifjakkal a kiharcolt pozíció megtartásáért. Ezt látjuk például a farkasfalkáknál. A másik –amit a kánság választ-, egy lazább tömörülés, ahol minden individuum [Az egyén] érdeke közel azonos súllyal esik latba, így nem kell a belső pozíciókért megküzdeni.

A csoport külső kötődéseit a belső kötődések mintázatára rendezi: Csak azzal áll békében, akikkel rosszabb lenne háborúban állni, vagy akiket már legyőzött, és imígyen némiképpen csatlakoztak a kánság laza tömörüléséhez. (Ez nem jelenti a legyőzött szövetség szükségszerű feladását, ám a béke addig áll fenn a legyőzöttekkel, amíg a kánság külpolitikáját követik.)

Az út a titkos szavak megértéséhez azonban elképzelhetetlen egy ilyen vad világban. Ezért a kánság tagjai elhatározták, hogy megépítenek önmaguk számára egy békés tündérpalotát Xanadu földjén, ahol békét lelhet szívük, és kereshetik a szeretetbéli összetartás erejét. Ehhez első sorban arra van szükség, hogy az individuum képes legyen feladni önös érdekét a kollektívummal [csoport] szemben. Az építkezés és a, kultúra terjesztése fő célunk. Az építkezésekhez azonban ebben a világba vér, háború, és elorozott lelkek vezetnek… Csak azon végzetúr csatlakozzon hozzánk, aki képes a saját vérével megszerzett LE-ből építkezések javára adakozni a megfelelő (minimum a csoportátlag) mértékében.

Ha távozni kívánsz e szövetségből, vagy végleg elhagyni ezt a világot, akkor 5 nap LE-jét add be a közösbe, ekkor barátként távozol, és talán sosem látod viszont egykori bajtársaidat – ha nem kívánod. (A közösségbe beadott LE-ket másik klánba lépéskor valamekkora arányban visszakapod, így túlzott kár nem ér téged…)

A kánságon belül lesznek bizonyos rangok, akik nem teljhatalmú vezetői, hanem felelősei a rá bízott területnek.

*Idáig tart az írás*

Szóljatok, ha valami kimaradt, vagy nem értetek vele egyet. Természetesen a vers majd még alá kerül...

-teljesen jó-szól Trinigan, és odanyújtja Sztavogrinnak a kenyeret, amit az imént kent neki

Köszönöm Trinigan! Jót fok tenni egy kis bor és némi étel az egész esti munka után...

-De milyen rangokra gondoltál pontosan, barátom?-kérdi a mágus