Hozzászólások - Máté96

Én speciel egy kutyára gondolok.
Dehát végülis az Anslussznál is ezt gondoltam, aztán csodálkoztam, a töri vizsga eredményén....

Hát, ott a tények szerint ugyebár nem...

****

Nem kellett mágikusan megvizsgálni az öregembert, hogy kiderüljön, akár egyetlen intéssel is elsöpörheti mindannyiukat. Arothon gondolati csatornán üzent a társainak. Nem gyanúsítjuk, amíg nem szerzünk erősítést. A többiek némán és észrevétlenül bólintottak, és csak remélhették, hogy az öreg nem vette észre.
- Lenne pár kérdésünk az öccsével kapcsolatban.
- Természetesen. Mit követett el?
- Megölt egy rubin végzeturat. Aztán belehalt a harc sérüléseibe.
- Valóban, erősen agresszív volt ittléte alatt is. Ha bármiben tudok segíteni...
- Igen -szólt Marutiman.- Az eset három napja volt, az éjszaka közepén, itt a közelben. Nem látszottak fények a lencséken át, vagy a tükrökön?
- Nem. Aznap éjjel számolgattam a csillagok állását, nem végeztem távcsöves megfigyeléseket.
- Köszönjük a segítségét. Ha nem zavarjuk, körülnézhetnénk egy kicsit?
- Igen, a személyzet a rendelkezésükre áll.

A szolgák, akik mentesek voltak minden mágikus behatásra, elmondták, hogy ők sem láttak fénysugarakat, valamint alig ötpercre hagyták magára az öreget, és nincs semmiféle repülő állatuk. Amikor a mágus erődjéből kiértek, újra átvették az eddig, és most elérteket.
- Szerintem a szolgák nem mondtak igazat! -mondta Rőtbajusz.
- Nem -válaszolta Arothon, aki a kihallgatást végezte Dreklarral.- Úgylátszik mindenki igazat mondd. A szolgák fejéből nem hiányzott semmi, tehát nem töröltek emlékeket, nem voltak mágikus behatás alatt. Azt már nem is kell mondanom, hogy nem hazudtak. Rőt, biztos nincs légi állatuk?
- Tuti. A személyzet itt is igazat mondott, a pincék üresek. Legalábbis állít nincs bennük. Maru, mire jutottál a tükrökkel?
- Hát, szükségük van rájuk, mert ha sok lencse van egy távcsőben, az erősen torzít. Vannak sima, homorú és domború tükreik.
- Aha, világos... Hé! -kiáltotta Arothon.- Hová lett az ujjlenyomat levevőm?
- Nálam van -mondta Dreklar.- Én is végeztem egy kisebb kutatást. Mert tudjátok, Cápafog Torgannak volt egy legendás kőkardja, amit nem találtnuk meg. Valószínű, hogy ez volt az indíték. Márpedig én találtam egy kőkardot egy lovagi páncél mellett. És a mágusunk, aki mellesleg Lonsvong Kreyoth, mindig kesztyűben van. Ez a páncél egy oldalsó pincében volt, fel se tűnt volna, ha az egyik fáklya nem billen meg, felfedve ezzel a relytekajtót. na szóval arra jutottam, hogy az valóban Cápafog kardja volt.
- Ez remek Drek. Már majdnem minden megvan. LK. A mágus tart valami kincset, amit Cápafog el akar lopni. Vagy Kreyoth tudta, hogy ide fog jönni, és meg akarta szerezni a a kardját. Amikor a harcos jön visszafelé, lelövi egy varázslattal, megszerzi a kardját és elrejti a vértet, a második dolgot, amiről azonosítani lehetne. Ezután megöli az öccsét, talán mert az túl agresszív volt, vagy mert az megtudta a rubin halálát, vagy csak mert kellett egy bűnbak, szóval megölte a smaragd végzeturat, és úgy állította be, mintha egymással végeztek volna. Csakhogy a kőkard megjegyzi a vért, így könnyen lenyomozhatjuk, hogy tényleg beleszúrta a testvérébe. Már csak azt nem tudjuk, hogy hogyan lőtte le a rubint.
Ekkor Arothon véletlenül belerúgott egy elgörbült fém lemezbe. A tárgy behorpadt, így lényegében egy homorú tükör volt. Erről jutott Rőtbajusz eszébe egy ötlet. először nem szólt a többieknek, majd mikor újra átgondolta, egyre nyilvánvalóbb lett.
- Megvan! -felkapott egy botot, és rajzolni kezdett a földbe. Kisvártatva fölnézett, a földbe egy görbe és néhány egyenes volt vésve.- Van ugyebár egy homorú/domború tükrünk... Ezek egyikével sem lehet olyan képet kapni, aminek hasznát tudná venni valaki a csillagászatban. A tükör felszíne mithrillel volt bevonva, méghozzá egy speciális keverékkel, amiről azt hittük, hogy csak a fényt erősíti fel, de mithrillel akár a varázslatokat is. Az egyetlen, amiért átsiklottunk, az az volt, hogy akkor legalább az őröknek látniuk kellett voltna a viosszavert fénysugarakat. De ha a varázslatot a tükör fókuszpontjából indították- ami a tükör görbületét figyelembe véve alig öt-hat méterre van a gömbtükörtől- Akkor a sugarak párhuzamosak lesznek, vagyis az őrök szemébe nem érkezik a fénye. ezért párhuzamosak a harcost megölő nagtív csapások, és ezért olyan gyengék. Mert elég messze voltak ahhoz, hogy éppen csak megöljék a rubint. A tükör a tetőn van, közvetlenül a mágus szobája fölött, és egy lépcső is vezet föl oda. Mivel magasan van, az őrök a kezdeti mágiát sem láthatták. Bőven elintézte az öreg, akár két perc alatt is. Értitek??
A másik négy végzetúr csak állt meglepődve percekig. Mikor rájöttek barátjuk igazára, egyből magukhoz tértek.
- Drek és Maru, hozzatok erősítést, valamint adjatok egy távbeszélőt a Bajnokoknak, ha pusztító csapásra lesz szükség. Rőt, te velem jössz, a mágusnka nem szabad megszöknie! -osztogatta a parancsokat Arothon.

Már rég elmúlt éjfél, mikor visszatértek.
Marutiman a Lords of Olympos nagyszerű szövetségből elhozta RZee-t és Csillagdémont, Dreklar pedig három másik harcost, akik kevésbé voltak lelkesek. Szerencsére most is gondd nélkül bejutottak. De a főfolyosón nehézségekbe ütköztek. Ugyanis, a mágus állt a túloldalon, mellette a kőkardos lovagi páncél.
- Miért zavarnak újra? -most kevésbé volt segítőkész.
- Mert maga ölte meg Cápafog Torgant. És az öccsét is!
- Az előbbit talán bizonyíthatják, de az utóbbit semmiképpen!
- Dehogynem -szólt közbe Dreklar.- Az öccsét azzal a kőkarddal szúrták le, pedig ahol volt, csak ön férhetett hozzá. És a samaragdot jobbról találta el a kard, vagyis a használója balkezes volt. És ön is balkezes...
Ekkor a mágus a folyosóról animált harcosok hadát hívta elő, akik pillanatokon belül sorfalat képeztek az öregember előtt, majd a végzeturakra és úrnőre támadtak. A harc veszni látszott, amikor Dreklar gyorsan utat biztosított Arothonnak, aki kiragadta az egyik lovag kezéből a kőkardot, és a mágusra súlytott. Az ezért hátrarepült, a lovagok pedig azonnal szétestek. A csapat éppen folytatni akarta az üldözést, mikor gondolati üezent érkezett nekik a Bajnokoktól. A Citadellát nem tudjuk leállítani. A hegy két perc múlva a földdel lesz egyenlő. Meneküljetek... Az csapat ekkor megfordult, és sietve elhagyták az erődöt. Még hallották, ahogy az öregember utánuk kiabál, majd a következő másodpercben az egész vár összedőlt.
- Huh, ezt megúsztuk.
- Arothon, Marutiman, és Rőtbajusz -szólt Drek.- A hordafőnök köszöni fáradozásotokat, most beszéltem vele. A kőkardot nektek adja. Örültem a közös munkának.
- Mi is -mondták ők. Majd nézték a távolodó alakot.

******************

Az írásban szereplő valós karakterek (utólagos engedelmükkel nevük felhasználását illetőleg):
Arothon
Marutiman
Rőtbajusz (Dani105)
Kuvasz
Konzerv
Csillagdémon
RZee

Köszönjük, hogy minket választottak.

*Arothont és csapatát a Beholder Páncélrajzoló Kft. öltözteti.

3.
Még a délután során újra találkoztak a helyszínen.
- Nos, akkor ismertetem a feladatokat -kezdte Arothon.- 1. Meg kell találnunk a rubin harcos vértjét, hogy azonosíthassuk a holttestet. 2. El kell mennünk a Halott Hegyekbe. 3. Él a környéken egy nagyhatalmű mágus, aki nem végzetúr, ki kell őt kérdeznünk.

A páncél megtalálásához Rőtbajusz holdlátó vérkutyáját használták, ez a teremtmény akár kétszáz mérföldről is megérezte a nyomot. Amint megszagoltatták vele a halott rubin harcost, úgy nekiindult, hogy alig bírták fékentartani. Hamar bebizonyosodott, hogy nem kell három helyre elmenniük, mivel a kutya a hegységhez ment. Idáig könnyen elértek futva, innentől viszont mászniuk kellett, ami igencsak lelassította az utat.
Három óra kapaszkodás és ereszkedés után elérkeztek egy barlang szájához, ahonnan a nyomkövető állatuk már nem akart följebb menni. Marutiman elmormolt egy vakító fény varázslatot, hogy lássanak is valamit, bár elég nagy volt rá az esély, hogy őket is eléri a hatása. Ez szerencsére nem következett be, hanem megvilágított egy nagy testet, ami leginkább egy halott árnyékrájára hasonlított. Mivel az idő ellenük volt, Arothon sürgette a csapatot, hogy induljanak tovább, de Dreklar lehajolt és megvizsgálta a testet.
- A müszék hossza két hüvelyk.
- Akkor talán egy hete pusztult el. Világosan látszik a kard nyoma.
- Nézzétek! -mondta Marutiman.- A tarkóján egy jel van.
A jel hasonlított egy gyűrű pecsétjére. LK.
- Ugyanilyen volt a koboldon is! -kiáltotta Rőtbajusz.
- Lassan kezd összeállni a kép.
Alig fél óra gyaloglás után egy újabb szörnybe botlottak. Egy mágiamorfáló, csakhogy ez nagyon is élt.
A három smaragd elkezdett hatalommal átitatott szavakat mondani, majd kirepültek a varázslatok a kezeikből.egy szikraeső és két ősvillám. Az első telibe találéta a lényt, ami ettől megtántorodott. Ekkor érte el a másik két mágia is, amik neki lökték a falnak. Dreklar egy ősi csatakiáltást hallatva lecsapott, a fegyvere elmetszette a szörny fejét, ami holtan terült el. Senki sem lepődött meg, hogy ennek is a tarkójára LK volt égetve.
- Valaki nagyon rejteget itt valamit.
S csakugyan, alig néhány méterre volt tőlük egy vért, amin egy negatív csapás jelei voltak felfedezhetők.
- Megtaláltuk -szólt Arothon.- Rőtbajusz, ismersz valakit a szigetekről, akinek ilyen páncélja van?
- Csak Cápafog Torgannak, a hét sziget bajnokának, akit még senki sem győzött le, és lélekenergiájából nem csak kis vortexre futná, hanem egy hatalmas káosztornádó is eltörpülne mellette.

Lefelé egy másik utat választottak, a nyomokból ítélve a rubin harcos is itt ereszkedett alá. Azért nem erre jöttek fel, mert néhol több métert is függőlegesen kellet menni, méghozzá nem volt kapaszkodó sem.
- Húha, ezt nézzétek! -mutatott Marutiman a sziklára néhány lábbal arrébb. A sziklának simának kellett volna lennie, legalábbis szinte mindenütt az volt. De egy helyen vagy két tucat bemélyedés volt látható.
- Pont, mintha negatív csapás érte volna a falat.
- De ennyiszer? Ha a harcos sérülését is beleszámoljuk, az összesen 25. Méghozzá egyforma szögben csapódtak a sziklába. Gyakorlatilag lehetetlen -szólt a kapitány.
- Nos jólvan, nézzük, honnan jöttek -mondta Arothon, és elővett néhány apró szerkezetet a hátizsákjából. Ezután berakosgatta őket a mélyedésekbe. A tárgyak közepéből egy-egy fénysugár indult, látszott, hogy mind párhuzamosak.
- Mágus -kezdte Dreklar, szavait Arothonnak intézte.- Nekem más kételyeim is vannak. Az elején azt mondtad, hogy társunk halálát egy halálgömb okozta, de aztán negatív csapásról beszéltetek. Miért? És a halott mágus elég gyenge volt, hogy ne tudja ezt használni, mégis ezt láttad a szemüvegen át. Hogyan?
- Először én sem értettem, de egyre világosabb. Előszöris a rubin halálát okozó varázslat keveréke volt a halálgömbenk és a negatívnak, kiemelve pusztító hatásukat. Az auralenyomat alapján az előbbi lenne, de az okozott sérülés az utóbbi jellemzője. Most már nyilvánvalóbbá vált, hogy a halott rokona a vörös harcos halálát okozó mágusnak. Valószínűleg családi recept ez a varázslat.
- De Arothon -szólt most Rőtbajusz.- Egyiknek sincs ekkora hatósugara. A szemben lévő hegységtúl messze van.
- Lehet, de az is, hogy valami repülő állatról lőtték ki a varázslatokat. El kell mennünk a nagy mágushoz, ott lakik a szemközti hegyen....

Késő este lett, mire odaértek.
- Miért olyan fontos, hogy ide is eljöjjünk? Az ilyen elszigetelt mágusok sosem vesznek részt a hordaháborúkban. Olyan belső gazdaságuk van, hogy sosem kell kidugniuk az orrukat az erődjeikből, és be sem lehet nagyon menni? -kérdezte Marutiman.
- Azért, mert neki van egy nagy tükre, amire valószínűleg jutott fény a csapásról. Hátha látott valamit. Az öreg a csillagászatnak él.
A kapunál egy szolga nyitott kaput, majd felszólította őket, tegyék le a fegyvereiket. Dreklar húzódozott, de végül megbízott a smaragdok mágikus képességeiben. Egy hosszú folyosón kellett átmenniük, ami tele volt festményekkel, valószínűleg a tulajdonos családjáról.
- Hé! -kiáltott fel Rőt.- Ő ...
- Az öcsém -mondta egy ősz szakállú, hajlott hátű ember, ki már bottal járt, de szemében hatalmas erő csillogott.- Egy-két hete beállt végzetúrnak, aztán azóta sem hallottunk róla.

****

Kösz a bíztatást.

*****
2.
Másnap négy végzetúr, Arothon, Dreklar, Mauritman és Rőtbajusz kapitány (Arothon másik legjobb barátja) találkoztak a "laborban". Ez utóbbi a Keleti Szigetekről jött, napégette tengerész végzetúr volt nagy bajusszal, és hihetetlen történeteket meséltek róla. Állítólag egyszer egy viharban, amikor elszakadt a hajókötél, és már nem volt több, levágta a bajszát, hogy abból pótoljáka hiányt.
Bár Marutiman és Rőtbajuszkapitány nem tartoztak a Hallhatatlan Bajnokokhoz, Arothonnak sikerült meggyőznie Jégszívű Diánát a beengedésükről, de Dreklarnál már nehezebben ment. Végül megszületett az egyezség, hogy a rubin fegyvereit lerakták a kapuban, csakúgy, mint a szövetségen belül mindenkiét.
Marutiman végezte a boncolást, aki azután így számolt be róla:
- A rubin harcos halálát valószínűleg egy negatív csapás okozta, de a testén horzsolások és zúzódások vannak, vagyis nem ott hallt meg, ahol találtátok, hanem arrébb vonszolták. A smaragd mágus egy szabványpenge szúrásába hallt bele, a fegyver erejéből ítélve "tenyeres ütés" volt, vagyis arról az oldalról adta a csapást a támadója, amelyik keze a jobb. A penge áthatolt a jobb tüdőn majd a szíven, és ebbe belehalt.
- Azt mondtad, valószínűleg -szólt Dreklar.- Mért nem biztos?
- Azért, mert egy negatív csapás valóban eltalálta, ezt láthatjuk a hasnál, a sugár átment rajta, de elég gyengén. A halálos értéken mozog, de ha páncél volt rajta, akkor megvédte. Ehhez látni kellene a vértjét.
- A páncélján nem volt jele a csapásnak -mondta Arothon.
- Az lehetetlen! Akkor nem abban a páncélban volt, amiben eltalálta a sugár.
- Lehet... De ki akarna lecserélni egy páncélt? A páncél minden harcosnál egyéni, mindenképpen kiderülne, hogy lopta....
- Akkor azért vitte el, hogy ne derüljön ki, ki ez a harcos -vélte a kapitány.
Ekkor belépett az ajtón Kuvasz és Konzerv.
- Arothon, nem jössz le velünk gyakoroln... -ekkor vették észre a népes társaságot. -Inkább később beugrunk... -és elmentek.
- Jól van Marutiman, szép munka volt -mondta Arothon.- Akkor hozzáteszem, én mit találtam. A smaragon talált bíbor möszék nagyon lassan nőnek, valószínűleg rontás van rajtuk. utánaszámoltam, és ha igaz a feltételezésem, akkor két-három nappal korábban hunyt el. Csakhogy az éjszaka során eltűnt az összes, így nem tudom bizonyítani... Valaki ellopta. Van azomban egy másik dolog, ami megmaradt. a rubin lába mezítlen volt, mérete 9-es, de a smaragdé csak 5-ös, ellenben a rajta lévő csizma szintén 9-es. Vagyis eredetileg a vörösön volt, tehát a harcos járt a Halott Hegységnél...- ekkor Arothon hirtelen felnyúlt a tető gerendái közé, és valamit elkezdett lehúzni. Nemsokára kiderült, hogy egy kobold. Mégpedig Krünk...
- Azt hiszem, elfogtuk a tolvajt -szólt Dreklar.
- Hová tetted a müszéimet???
- Krünk azt hitte étel -szólt a kobold.- Krünk éhes volt. Krünk megette.
- Ó hogy az a... És most mit csinálsz itt?
- Krünk nézi hogy haladtok. krünk jelent a gazdájának.
- Dreklar, a hordafőnöké ez a kobold?
- Nem, csak egyszer láttuk, amikor szólt, hogy meghalt valaki közölünk. Valami más hadúr tulajdona lehet.
- Ez smaragd felségterület! -kiáltotta Rőtbajusz. Majd nyakon csípte a behatolót, és kihajított az ablakon.
- Kapitány, ez a kilencedik emelet! -szólt Arothon, aztán mindannyian az ablakhoz léptek. A lény pont a torony melletti tóba esett, majd kimászott és elszaladt. - A fenébe! Kellett nekik nyitott medencét építeniük. Na mindenki menjen és készüljön fel. Most jön a terepmunka!
****

Kösz Cirip.



1.
Egy borús napon kezdődött el Arothon, a smaragd végzetúr ténykedése az igazság felkutatására. Ez a szokása nem volt újkeletű, csak eddig megfigyelőképességét vadászatra használta, és nem végzeturak halálának kiderítésére. Mikor belépett a Hallhatatlan Bajnokok szövetségbe, mindenki furcsán nézett rá, hiszen három állat hozta be azt a sok felszerelését, amivel aztán az őrtorony két szobáját is elfoglalta. Mindenféle érzékelés-javítót és auravizsgálót összeszedett, noha mint kiderült, egy részük nem is működött, de ez őt nem tántorította el.
Azon a bizonyos reggelen Arothon éppen az előző nap kirakott csapdákat járta, hátha valami tanítható is akad köztük. Ám egyszer észrevett két földön fekvő alakot, egymástól nem messze. Közelebb sétált, és alig hitt a szemének, ugyanis a két alak két végzetúr volt. Csakhogy az egyik smaragd, a másik rubin, valamint kettejük között a fű elfeketedett, vagy egyszerűen eltűnt, és két távolodó vortex jelezte, hogy a végzeturak lelkét már nem talája bennük.. Arothon leszúrt köréjük néhány rudat a földbe, elég nagy helyet hagyva, majd rátette a kezét az egyikre, amivel működésbe hozta a szerkezetet. A rudak egymás felé sárga energianyalábokat bocsátottak ki, mindegyik a két mellettelévőbe, így a a tetemeket senki sem tudta megközelíteni anélkül, hogy ne lépjen a varázslat sugarába, ami azonnal jelzett volna Arothonnak. Ezután továbbállt vadászni.

Két órával kesőbb visszatért Marutimannal,a régi barátjával, valamint a hordafőnökkel. Ez utóbbi a holttesteket látva erősen vakarta a fejét.
- Arothon, ha a vörösek ezt meglátják, minket fognak gyanúsítani! Ez jelentős viszályhoz vezetne, és ugyebár nem akarjuk, hogy kitörjön a Háború újra?
- Valóban nem. De mit csináljunk? Szerintem mindkettőjük megérdelemelné, hogy kivizsgáljuk az ügyet.
Ekkor hirtelen megjelent a rubin parancsnok két izmos harcosával, valamint egy kisebb alakkal, aki egy koboldnak, vagy ilyesminek nézett ki.
- Igazad volt Krünk -szólt a vörös vezér, láthatólag a koboldnak.- Itt tényleg kiontották derék harcosunik vérét.
- Ezt meg kell bosszulnunk!- kiáltotta az egyik harcos, és a fegyveréért nyúlt, de a társa megállította:
- Előbb beszéljenek. Harcolni utána is ráérünk.
Ekkor Arothon szólalt meg:
- Vadászni voltam és beléjük botlottam. Azutá kiraktam a rudakat, hogy senki se jöjjön ide, hogy fel tudjuk deríteni a dolgot. Valószínűleg az egyezmény megszegésével állunk szemben.
- Ez elég nyilvánvalónak látszik varázsló!- kiáltotta az első harcos.- és ha kiderül, hogy a ti oldalatokról hágták át, akkor keményen megtoroljuk!
Arothon a rubin hordaparancsnokra nézett, remélte, hogy az van olyan bölcs, hogy nem kockáztat háborút, de aztán eszébe jutott, hogy a vezér azt fogja tenni, amit hordája elvár tőle.
- Igen -bólintott a vörös hadúr, majd Arothon felé fordult.- Ifjú smaragd végzetúr, adok melléd egy társat a mieinktől, együtt keressétek meg a tettest. Adok rá három napot, utána megtoroljuk bajtársunk kegyetlen meggyilkolását.
Ezután a három rubin s kobold megfordult és elmentek. Az első harcos dühösen Arothonra vicsorgott, majd továbbment a többiekkel.

Arothon délután elindult a megbeszélt találkozóhelyre, ahol csatlakozik hozzá a vörösek helyszínelője. Ám amikor már csak három-négy méter választotta el a tisztástól, a hatodik érzéke, ami a veszélyre figyelmeztette jelzett. A smaragd még időbenföldre vetette magát, így a támadó elrepült fölötte, de rögtön talpra ugrott. Amikor szemben voltak egymással, akkor látta Arothon, hogy a rubin hadfőnök második harcosa az.
- Végre megjöttél, smaragd végzetúr! -szólt az- Már egy órája várok rád. Azt hittem csapda lesz.
Arothon elgondolkozott. Ha nem ugrok félre, akkor lehet, hogy nykamat törte volna. Na mindegy, de érdekes lesz így dolgozni... Majd megvonta a vállát.
- Arothon vagyok, a Hallhatatlan Bajnokok szövetségtől.
- Dreklar vagyok, a Vér Hragja klánból.
Ezután az utat szótlanul folytatták a két végzetúr halálának helyszínéig.
- Jólvan mágus, kezd a vizsgálatot!
Arothon lehajolta tetemekhez.
- A bíbormöszek mérete és száma alapján hajnali egy és tegnap éjfél előtt haltak meg. Lélekenergia nem sok volt náluk, a vortexek meglepően aprók...
- Láttam már ilyet -szült közbe a rubin.- Néhány társunkból is csak ennyi maradt. Pedig jó harcosok voltak. Többet értek, mint ti, mágusok!
- Felismered valamelyiküket?
A vörös megrázta a fejét.
- Nos, a a rubin eléggé barna bőrű. A nyakláncán kagylók vannak, meg tengeri növények. A keleti szigetekről jöhetett, mert ez a csigaház csak ott fordul elő, és soha senkinek sem adnak az ottaniak. A smaragd pedig... Á, nézd a talpán a port... -Arothon elővett egy homorú tükrött vett elő, és azzal nézte meg.- Igen, mindjárt gondoltam, kvarckristályok.
- Az mért olyan jó nekünk?
- Mert ebbe csontpor is keveredett. Vagyis a barátunk nemrég a Halott Hegységben járt, csak ott van ez a keverék.
Dreklar értetlenül nézte a csizma talpát.
- Felszerelésük alapján elég tapasztalatlan harcosok. Egyik sem juthatna el egyáltalán a hegység lábához.
- Valóban -ekkor Arothon felvett egy színes üvegű okulárét.- Auraérzékelő. megmutatja mit varázsoltak itt utoljára -mondta. Majd majdnem hanyattesett, ugyanis színek iszonyű sokasága vette körbe, sokkal erősebb, mint amire számított.
- Na, mit látsz?
Arothon rendett kényszerített tudatára, így végül újra a valós képet látta.
- A smaragd végzetúr utolsó varázslatai sokkal erősebbek voltak, mint amiket ruhája alapján gondolnánk, volt egy fényvarázslat, egy védelem, valamint egy negatív csapás. De a rubinon egyik sem látszik, őt inkább egy halálgömb szerű séggel ölték meg. De a varázslatok szinte biztos ugyanattól jöttek, az auraspektrum ugyanaz. Átfogóbb vizsgálatra be kellene őket vinni hozzám. Eljössz?
- Ki nem hagynám.

****

Nagyon köszönöm.

Mindegy. Mondjuk legyen a bemutatkozásosban.

Hali, tudna nyitni valaki nekem egy topciot a Storyban (vagy azon belül a bemutatkozásoknál) címen?
Előre is köszönöm.

egészség-asszem csata-csata- iq-vége.
Lehet hogy valami kimaradt.
De nagyon tetszett.

Azt a grafikus dolgot, ami ugyebár nem a térkpé, hanem csak szemléltetés, na szóval azt hol lehet megnézni egészen?

Település?
Ha az 1873-ban egyesült ipari, kereskedelmi, közlekedési, stb központok kis falucskák voltak.

Én pannonos vagyok, nekem abból van elegem, hogy:



Majd rögtön ezután:


Azt gondolom, logikus, hogy ami 300 alatt van, az 600 alatt is, de lehet, hogy ők nem így gondolják.

Ahhha, és hol találom az e-mail címet?

Az nagyon jó, de az én ügyemmel mi lesz?

A hosszászólás tartalmát töröltem.

Eh, akkor mégis inkább smaragd leszek.

És előbújni hogy is lehet?

A díjazottaknál van küldönbség az okozott sebezésnél, hogy vari vagy fegyver?

Ja, és hogy lehet előbújni?

Hol található a Niagara vízesés?
Dél Amerikában
Ontario és New York ikervárosok között
Buffalotól délre
Canada északi részén

Ez kicsit olyan, mint az élet, hiszen nincsen teljes célja.
Kitűzheted magadnak, hogy visszavágsz valakinek, vagy legyőzöd a fertőzést, stb, vagy hogy te legyél a legjobb, és akkor sosincs vége....