Hozzászólások - cirip

Muszáj volt a cirkálóra szavazni, hogy ne vesszenek el a szavazatok a két Rejtő könyv között.
De a 14 karátos autó a Rejtő etalon nekem, a 21 éves, Nobel díjas Gorcsevvel
(nem mindegy, hogy makaón nyerte? )

A kérdés valójában így szólt, legalábbis én ebben a formában találkoztam vele:
"Miről nem neveztek el repülőgépet?"

így ajánlanám a figyelmesebb olvasást, a "nem"-ekre különösen oda figyelve

Idézet: SkorpiXall - 2010.08.30. 23:00:17

írd be légy szíves a kvíz 5 topicba, hogy a helyesírási hibát javíthassák

nem vagyok jó pókokból, de egy gyors idézet a wiki róluk szóló szócikkéből:
"A legnagyobb, és legnehezebb a tarantula."
Emiatt úgy gondolom, helyes volt az értékelés.

ez mondjuk "a nem fogadták el ..." című topicba lett volna érdemes írni

mellesleg a tarantula is a madárpókfélék családjába tartozik

Para-Kovács könyvét nem olvastam, így arról nem tudok nyilatkozni, detto a Fekete sereg
Az őslénypark meg egyszerűen nem tetszett, könyvnek is "B" kategóriásnak tűnt, gyorsan el is felejtettem

de persze igen, igazad van, csak a saját véleményemet (boncolgatásnak ez messze kevés) írtam le

Itt ketten játszanak csak (félreérések elkerülése végett az én esetemben maradt csak két könyv, a többit vagy nem olvastam, vagy csak simán alulmaradt )

Rejtő Jenő: Ellopott futár - klasszikus, egyik legkönnyedebb Rejtő regény

Anne McCaffrey: Pegazus nyergében - Mi történik, ha bizonyíthatóvá válik, hogy igenis vannak "természetfeletti" képességek, hogyan illeszkedhetnek be ezek az emberek a társadalomba? Érdekes boncolgatása a témának.

uhhm, ez disznóság

A vége a mesének az egyik legjobb Prachett könyv, amit olvastam, nem kímél, muszáj végigvihogni Garantált hangulatjavítás

Robert Jordan: Az Idő kereke sorozat - Egyedi világ, érdekes karakterek, sok mitológia, az eredményes egy olvasmányos eposz, annak ellenére hogy a vége felé már eléggé elhúzta a történetszálat Jorden

Daniel Keys Moran Gyűrű című könyve egy igen alaposan kidolgozott világon játszódik. Mi történik, ha feltalálják a sejtöregedés ellenszerét, vagyis az örök élet titkát? A könyv cca 500 oldala bővelkedik fordulatokban, meglepő cselekményben, új és új motívumok kerülnek elő, így kerülhet egy könyvbe az űrhajózástól a mítoszokon keresztül a lovas harcig mindenféle, mégsem ütik egymást.

Boris Vian: Tajtékos napok szintén kedvenc könyv, egy olyan világban játszódik, ahol az érzelmek határozzák meg a környezetünket. Olvasása garantáltan kirángat ebből a valóságból, és minimum egy füves cigi hatásával ér fel

ergo nem tudok választani

Idézet: PottomPanna - 2010.08.27. 21:37:03 Sienkiewicz győzött.

Marion Zimmer Bradley: A világok háza

Sajna nem hiszem hogy sok esélye lenne, kevesen ismerik, de mindenkinek ajánlom a fantasy irodalom egyik úttörőjét.

Jó, jó, könnyű kérdés, na de milyen pöpec kis rossz válaszokkal?

a kérdés nem lenne rossz, de már többször is szerepelt

hahó, csak kíváncsiságból kérdezem, mi alapján lett győztes az előző v4-en valamelyik szövi?

héhé, Sonic süni!
Tails van rókából

ez lenne az a topic ami neked kell

Tényleg nem találtál mikor kezdődött az első világháború jellegű kérdést?

Történelem - XX. és XXI. század - egyetemes XX. és XXI. század
ez a kategória rögtön ezzel a kérdéssel kezdődik

Nekem személy szerint mind tetszik



ez nem biztos hogy kifér
maradhatna az idézet eredeti alanya: a királynőt megölni...
vaalmint itt a feladat megfogalmazása nem teljesen tiszta, inkább: Melyik írásjel használatával kaphat az idézet ellentétes értelmezést.


a fapapucs már szerepelt többször, ha nem is ebben a megfogalmazásban...

aktuális kvíz topicba írd be légyszíves, ott olvassák a kvízadminok

- Remélem sikerült minden szükséges információt kiszedned a dzsinnből - tolt egy korsó italt Incubus elé Tierga. - És mondd csak, hogy van Khetty, furcsán viselkedik mostanában.
A hirtelen megélesedő hangsúlyra a tűzpap felkapta a fejét, de csak Tierga tökéletesen ártatlan, érdeklődő tekintete fogadta. No meg, barátok közt van, mit árthat egy baráti érdeklődésre adott válasz...
Úgy egy óra múlva a végzetúrnő szélvészként rontott ki a Kublások fogadójának ajtaján, és a kint unottan várakozó Jáspis nyergébe vettette magát, hamarosan már csak egy zöld pacának látszottak az égbolton.
Odabent egy "enyhén" elázott Incubus próbálta összerakni az imént lefolytatott beszélgetést. Egészen biztos volt benne, hogy a kényesebb infókat nem mondta volna el még Tiergának sem, de miért vannak olyan emlékei, hogy éppen ezekről tart kiselőadást a lánynak?

...

- Cloud, Cloud, itthon vagy? - nyitott be Tierga az inkább lomtárra emlékeztető szobába. Még sohasem járt itt, hát néma döbbenettel bámulta a kitömött állatok, misztikus mifenék és szemétnek tűnő ketyerék kaotikus halmazát.
Házigazda jelentkezése híján körbevezette magát a szobában. Talált bolhedor szárnyakat, szárított fekete lótuszt, valami piros szmötyit egy üvegben, ami a címkéje alapján lángelementál esszencia volt és egy csomó izét, ami biztos pont jó arra, hogy .... valamit csináljanak vele.
Megállt egy fura ketyere előtt, amiről ötlete sem volt mire szolgálhat. A fakó csillogásból ítélve valami gyengébb fémből készült tojás alakú dolog a hosszabbik oldalán feküdt. Hogy ne gurulhasson el, négy fekete manccsal bírt, a tetején két, egyenként tenyérnyi hosszú, vékony rés sötétlett. Hosszú, vékony, fekete farka eltűnt valahol az asztal alatt, az elején valami furcsa kallantyú.
Tierga kíváncsian nyúlt felé. A következő pillanatban több dolog is történt egyszerre. Az egyik asztal alól "Ne nyúlj hozzá!" kiáltás hallatszott. A fura tojás felvillant, szikrák pattantak ki belőle és sercegő hangot adott ki magából. A lány pedig égető, csípő fájdalmat érzett az ujjaiban.
- Cloud, megvagy végre, bocsánat ezért a .... ez az izé megharapott! Mindegy, halálosan komoly dologban lenne rád szükségem, az egész világ sorsa múlhat rajta - hadarta el Tierga. Mire Cloud csak egy kétkedő "képzelem" mormogással válaszolt, az ujjait szopogató lány "halálosan komoly" alakját vizsgálgatva.
- Az a dolog Yworlé volt, ne tedd még jobban tönkre, már majdnem megcsináltam.
Miután lassan alábbhagyott a bizsergő fájdalom, a lány nekikezdett a probléma felvázolásának: - Nos, meg kell ölnöm egy halhatatlant. Tudsz segíteni?

...

- Én ezt nem értem - replikázott Yasha - ha kell valami, üzenjünk hadat és elvesszük, amit kell. Meg különben is, te jóban vagy velük, kérd el egyszerűen, amit szeretnél.
- De ezt most nem lehet csak úgy elkérni és kockáztatni, hogy ne kapjuk meg. Cloud megmondta mi kell neki, hogy tudjon dolgozni, azt muszáj megszereznünk bármi áron, és szükségem van a segítségetekre ehhez - nézett kérőn a két másik Tyrantos lányra Tierga.
- Na jó, de akkor már csináljuk profin - vágott hozzá Hilgar valami sötét színű öltözetet vigyorogva - és a sminketeket is én csinálom.
- A micsodánkat? - nézett össze döbbenten Tierga és Yasha. Majd jó félórával később egy réteg zsírral kevert szénpor alól pislogtak, a Hilgartól kapott testhezálló fekete ruhában toporogva.

- Na jó, akkor ha intek, jöhettek - ugrott le Jáspis, a zöld sárkány hátáról Tierga és belevetette magát az éjszakába. A Napkapu toronyszobáját szerencsére félig-meddig tetőterasszá alakították az állandó renoválásba belefáradt toronylakók, így könnyedén landolt a smaragd emblémákkal díszített mozaikon. Halkan suttogni kezdett: Aurgar, Aurgar, itt vagy? Megismersz?
Halk hang érkezett az egykori toronyszoba széltől védett feléből: - Aurgar vagyok, te Tierga, kiemelt státuszú vendég.
- Kiemelt státusz? Ó, hát ez igazán kedves, nos, ebben az esetben a következő kéréseim lennének, tételezzük fel, hogy én nem én vagyok, a nevem nem Tierga, hanem..
- Mit jelent az hogy feltételezni? Magyarázatot kérek.
- Öhm, nos, azt szeretném, ha helyettesítenéd a nevemet az emlékeidben, ez menni fog? És ha már itt tartunk, nem csak az enyémet. Vagyis egyszerű, amikor Tierga, a kiemelt státuszú vendég nevét kellene kimondanod, azt ezentúl máshogy csináld.. -kezdett hosszas pszichológiai eszmefuttatásba Tierga, minek a végeztével integetni kezdett, és hamarosan megérkezett mellé két társa is.
Aurgar halkan köszöntötte őket: - Üdvözlet a Napkapuban, uraim!
- Uraim? Ez hülye? - nézett vissza döbbenten Hilgar, de a következő pillanatban már a lefelé vezető lépcsőn járt, sötét hangtalan árnyként suhant előre. A két másik lány halkan követte, de még félútig se jutottak, mikor Hilgar már visszafelé tartott, mögötte egy enyhén véres fejű mágus csuszott le halkan a fal mentén a földre.
- Volt még két másik őr is, már alszanak, de valami fura itt. Megérzem hogy ki a védtelen, és ki tudja megvédeni magát, ezek itt mind szinte bénultan alszanak, mint a bunda, és olyan gyengének tűnnek, mint egy újszülött csecsemő. Nem tudom, mintha minden energia egy irányba áramolna ebben a toronyban. Afelé a folyosó felé. - mutatott egy sötétségbe vesző ajtóboltozatra Hilgar.
-Arra van Khetty szobája - sápadt el Tierga a koromréteg alatt - Először intézzük el a többit, haladjunk terv szerint.

A lányok mindenféle csomagokat kapkodtak elő és szertefutottak a puha csöndben hallgató torony folyosóin. Hol itt, hol ott tűnt fel valamelyik karcsú, fekete alak, majd a lépcsőfordulóban újra találkoztak.
- Kész!
- Kész!
- Kész!
- Rendben, akkor most jöhet Khetty, Yasha, várj itt, szólok ha jöhetsz. Az a lényeg, hogy ne érezzen semmit, érted?
- Persze hogy értem, tudom mit csinálok - villantotta ki vámpíragyarait Yasha, majd elvigyorodott - Nem szoktak reklamálni, mikor vérük veszem.

Tierga óvatosan haladt a szoba felé, és már ő is érezte a lélekenergia áramlását a levegőben. Lassan, de szinte tapinthatóan örvénylett a lány körül, kóstolgatta, majd folytatta útját az ajtó felé. Mire a küszöbhöz ért, már szinte meg tudta különböztetni az egyes alvóktól hömpölygő energialáncot, ami mint valami bizarr köldökzsinór kötötte a torony lakóit a szoba ajtaja mögött valamihez.
A szíve a torkában dobogott, ahogy lenyomta a kilincset, behajtotta az ajtószárnyat és belépett.
A következő pillanatban moccanni sem tudott!
Masszív manaháló fonta körbe, érezte, ahogy egyszerre vág a húsába és elméjébe az őrszellem kutakodása.
- Nincs nálam fegyver, barát vagyok! - tárta szét nagy nehezen a karjait - Segíteni jöttem. Barát vagyok - ismételte, majd a Khettyvel közös, régi, vidám emlékekre összpontosított. - Barát vagyok, csak jót akarok - nyögte, míg térdre hullott az erős mágia nyomása alatt.
Tudta jól, megtanulta még a hegy gyomrában, hogy a legjobb hazugság az, ha igazat mondunk, és valahavolt bárd képzése arra is kiterjedt hogy pontosan tudja, minden, minden tűnhet önmaga ellenkezőjének is, csak megfelelően kell tálalni. Keservesen kaparta elő a Napkapuhoz kötődő legvidámabb emlékeit, míg végül enyhült, majd megszűnt a nyomás, és úgy tűnt a titokzatos, láthatatlan védelmező elhitte a lány jó szándékát.
A végzetúrnő a tőle telhető legnagyobb csendben tápászkodott fel, izmai remegtek a megerőltetéstől. Egy pár pillanatig csak állt, mozdulatlanul, szoktatta szemét a sötéthez, majd megrázta magát, és a szekrényhez lépett. Végigsimított a szekrényajtóra felakasztott színeváltó köpenyen, majd egy határozott mozdulattal kihasított belőle egy csíkot. A csuklója köré tekerte. "Kyrannia teste" - motyogta magában. Tett pár lépést az ágy felé, amiben Khetty aludt nyugtalanul, majd elővett egy üvegcsét. A vöröshajú lány orrához tartotta, majd miután az kifújta a tüdejében lévő levegőt, gondosan bedugaszolta, majd a Hilgartól kapott fura, fekete nadrág számtalan zsebének egyikébe rejtette. "Khetty lelke" - dünnyögte. Ahogy húzta vissza a kezét, elgondolkodva simított végig a textilre tűzött, csapzott, vörös tollon (ami Kyrannia lelkét jelképezte Cloud szerint): - Csak azt teszem, amire kértél - suttogta szomorúan.
Az ajtó felé fordult, hogy Yasha az őrszellemen való átjuttatásának problémájával foglalkozzon, amikor Khetty mocorogni kezdett és felnyögött mögötte: - Nem akartam, én nem akartam...ki van itt?
-Ó, a fene, B terv! - lendült meg a zafír végzetúrnő ökle, és vér fröccsent a paplanra és a lány szögekkel kivert kesztyűjére, undorító reccsenés tanúskodott arról, hogy Khetty orra eltört. - Jaj, bocsánat - nézett Tierga maga is meglepetten a párnáira ájultan visszahanyatló mágusnőre, majd a következő pillanatban már kifelé rohant. - Fussunk - kiabálta, és érezte a háta mögött sötéten gyülekező mágikus energiákat.
Megragadta a lányok csuklóját, érezte hogy mutálódott alsó lábszárában remegve húzódnak össze az inak, hogy a maximális erőt tudja kifejteni. A lépcsőfokokat hetesével szedve rohant fel, Hilgar és Yasha lihegve próbálta tartani a tempót, de inkább csak lobogtak a rohanó Tierga mögött, mint két fekete zászló. - A vér, nincs meg a vér - nyögte Yasha. - Nem-ér-de-kel! - jutott minden szótagra egy lépcsőforduló, és szinte csak elmosódott csíkokat láttak a lépcsőházat és tetőteraszt díszítő mágikus lámpásokból. A lányok egy elfojtott sikollyal vették tudomásul, hogy Tierga szorosan markolva a kezüket, elrugaszkodik a terasz védőkorlátjáról és nyújtott testtel beleveti magát a mélységbe, magával rántva őket is.
-Jáspis, most!!!

A csendbe burkolózó toronyban mintha tűz robbant volna, egyik pillanatban még mindenki békésen aludt, majd a folyosókon tomboló mágia hatására mindannyian felriadtak és kirontottak a szobáikból, hogy megvédjék az otthonukat, bármi is intézte a támadást. Illetve néhányan csak rontottak volna, de ez-az megakadályozta őket. Például Danka már a felfordulás előtt felébredt, valamitől iszonyúan viszketett minden porcikája. Nem volt nehéz megtalálnia mi okozza, igazán szép mennyiségű viszketőporral szórták meg az egész ágyát. Diabolo felkeltekor azzal szembesült, hogy tudományos kísérleteihez való kincsként őrzött komponensek mind fura, vöröses színben játszottak, és dermedten állt meg az őt ért veszteség hatására. StevZ, a druida édes álomból ébredt, a kinti hangzavarra rutinosan nyúlt a lámpáshoz, de az semmi fényt nem adott, morgolódva rántotta el a függönyt az ablak elől, hogy majd a holdfényben megtalálja az utat, de még a leghalványabb csillag fénye se pislákolt a sötétségben. Lehet hogy megvakult? Egy pillanatra páni félelem fogta el, majd megpiszkálta az ablakot, és értetlenül állt a helyzet előtt. Ki a fene festhette be fekete festékkel? Volt akinek csak a kilincse volt össze kenve valami kulimásszal, volt akinek eltűnt minden lábbelije, volt akinek az ajtó nyitásakor a fejére zúdult egy vödör hideg víz, az egész toronyban fejetlenség uralkodott. A folyosón tomboló, betolakodót kutató mágia még sokáig nem csitult el. Az viszont senkinek sem tűnt fel, hogy Khetty ébredésével fura álmosságuk is eltűnt, és csak a figyelmes és jól helyezkedő szemlélő vette volna észre azt is, hogy a mágusnő szobájában a szék hátára vetett kabátka zsebe körül megerősödött a mágikus burok gazdájának eszmélésével egyidőben.

Lassan összegyűltek az értetlenkedő toronylakók, és egymást kérdezgették, ki tehette ezeket? Talán Dalen? Hiszen már egyszer történt valami nagyon hasonló, akkor ő volt az elkövető. Vagy a Velimesek? Hiszen a legutóbbi háborúk nem egészen várakozásaiknak megfelelően alakultak. Vagy a Kublások? Velük is megromlott a viszony az utóbbi időben.

Lia feldúltan kereste az elméjében Aurgar halovány jelét. - Aurgar, neked figyelni kellett volna, miért nem szóltál?
- Megfigyeltem mindent, és nem szóltam, mert azt az utasítást kaptam hogy ne zavarjak és a toronylakók észre se vegyék a jelenlétem.
Lia dühösen harapott az ajkába: "Miért kell mindent szó szerint venni?"
- Jó, visszavonom, szóval kik voltak ezek és mit akartak?
Aurgar válaszára a hóhajú lány döbbenten nézett az ajtón éppen kilépő még mindig vérző orrát szorító Khettyre: - Mit akarhatott itt TrueBlood, Aranyalma és Wurgolx???

Itt van neki a topic
Kvíz - kiesett érdekes kérdések magyarázata

egyikért köszi

Neil Gaiman: Amerikai istenek (legeslegeslegjobb könyv , talán fantasy)
Boris Vian: Tajtékos napok (hmmm, talán romantikus)
Clive Barker: Korbács
Terry Prachett, Neil Gaimen: Elveszett próféciák
Terry Prachett: Vége a mesének
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Daniel Keys Moran: A gyűrű
Anne McCaffrey: Pegazus nyergében
William Gibson: Számláló nullára
Jack London: A vadon szava

Most csak a csupasz lista, holnap kiegészítem a műfajokkal, csak már késő van