Hozzászólások - Byzon

Idézet: Yuurei - 2009.07.22. 10:24:23

Nyetu. Mi már 1,5 hónapja eljátszottuk ezt Bufa gyűrűjével.
(És a tag aki elkérte ezen szöveg után 10 perccel kérdezi meg: Amúgy hol kell licitálni? A licit 48 óra alatt járt le, addig nem jutott volna eszébe...)

Idézet: Otoaak - 2009.07.18. 14:49:36

Otoaak! Én nem vagyok a topban, de tény, hogy még a játék nem is futott, csak fórumoztunk és én már akkor leregisztráltam (még pár nap volt indulásig) és Incu karakterszáma 1382.

„Lassú, nehézkes léptekkel haladtam a térkapu felderengő íve felé. Ugyanaz a jól ismert, kellemetlen érzés, mikor ezer jeges tű fúródik a bőrömbe, kiráz a hideg, s érzem ahogy a mana szövedéke a világokat elválasztó isteni szövettel birokra kel, hogy mint ezer hangya a porhanyós kőbe, úgy vájjon benne utat… Ezerszer ismert és még ezerszer gyűlölt érzés ez. Most mégis vágyakozással telít, hiszen hazaérek végre. Haza…
A térkapu fortyogó méhe a táborunk kicsiny emelvényén okád ki minket magából, ahol térkapunk magasodik. Ösztönösen körbe hordozom a tekintetemet, s meglepett örömmel látom a változásokat, az új építményeket, az újabb dicsőségzászlót, s szomorúan szemlélem a megüresedett házak ajtajait.
De aztán mindent felülmúl a találkozás öröme! Őszinte lelkesedéssel vetem magamat társaim karjaiba, szorítom meg örömmel a kezüket. És ők is örömmel fogadnak. Hamarosan vidám adomázásuk telíti meg a légkört, ha nem is gyógyítva, de feledtetve mindazt a szenvedést, mit az utóbbi napokban átéltünk. Köszönettel búcsúzom el bajtársaimtól, akik érthetően türelmetlen módon vágyják a haza utat, klánjuk, otthonuk biztonságát.
Talkih is indul, hosszú út vár rá. Kérésemre felkeresi a Napkapu ősöreg tornyát. Nagyon bízom abban, hogy Khetty és társai meg tudták immár oldani a nehézségeket, s végrehajtva Kayrac rituáléját biztos helyet találtak az ereklyéknek… A Démonölőt mindenesetre jól őrzött kincseskamránkba zárjuk addig is. Remélem mihamarabb biztonságosabb helyre kerülhet… A lovaggal együtt haladtam végig a katakombák mélyén, egy fordulónál meglepetten néztem a kialakított cellák sorait, mellettük acélkampók, láncok lógtak a falakon, parázstartó, fogók s egyéb eszközök, mik egy gyengén felszerelt kínzókamrában csak fellelhetőek. Végül elértük a kincseskamra ajtaját, s beléptünk fosztogatásaink jutalmának nyughelyére, hol minden aranydukát, s minden lélekenergiatároló kristály vért, s szenvedés emlékét hordozta magával, mely akkor tapadt rájuk, mikor erőszakkal vettük el tulajdonosaiktól…
Talkih lassan helyezi a központi emelvényre a megszentelt ereklye pengét, s markolatához támasztja néhány másodpercre homlokát. Majd feláll és a szemembe néz:
- Sietek ahogy csak tudok!
- Tedd azt! Minél hamarabb segítségre van szükségünk! Khetty vagy Diabolo kezébe add az üzenetet!
- Úgy lesz, ígérem! – bólintott a lovag, s kifelé sietett. Én viszont a kincsek között heverő ékszerre pillantottam. A különös szimbólumra amely Fangrrr nyakában lógott egykor, Chara-din szimbólumára, amely kifordította magából az északi tigrisek legendás falkavezérét… Éreztem sötét auráját pulzálni. Éreztem, hogy szólít engem, hogy hív, akasszam a nyakamba. Hogy birtokoljam a hatalmát. Próbára hív. A lélek próbájára, melyben ha megtöröm, bitorolhatom ősi erejét, ha elbukom, magam is saját képére formál majdan. Lassan kinyújtottam régi hegek kígyóival díszes kezemet s remegve felemeltem az ősi ékszert. Óvatosan körbefordítottam majd kimért mozdulatokkal akasztottam a nyakamba. Éreztem az erő pulzálását a testemben, ahogy végigfut rajtam az ősi mágikus erő. Éreztem ahogy a világ megváltozik, ahogy a szemem sarkában elfújt életlángok pislognak vissza felém… A medál hordozóinak lángjai…
…Göcsörtös ujjú kéz emel fekete áldozó tőrt egy síró gyermek felett ki sötét kövekből összerótt oltáron fekszik. A kéz lecsap. Vér. Halál. Az utolsó levegő, a félbeszakadt sikoly zenéjének szépsége…
…Büszke harcos, ki pengét emel háza védelmében. Kéz mely varázsrúnákat ró a levegőbe. Lángok perzselő ereje, a harcos szemében villanó rémület, mit a kín köde vált fel, égett hús szaga a levegőben…
Megráztam a fejemet. Nem korokkal ezelőtt élt papok emlékeivel kell törődnöm. Jelen korunk kihívásával kell szembe néznem! És ehhez a szimbólum erejét kell felhasználnom, nem hordozónak emlékképeit! Lendületes mozdulatokkal siettem ki a katakombákból, fel a felszínre. A táborunk közepét uraló szikla mellé telepített citadella volt az úti célom. Ott kapott helyet Dornodon rontást adó szimbólumaival díszes piramisunk. Ennek átkozott, tomboló erejére volt most szükségem.
A fekete kövekből rótt építmény oldalához léptem, homlokom a pulzáló, hideg, szinte jeges falhoz támasztottam, s tenyereimet is a falához szorítottam. Éreztem, ahogy a testemen át keresi a kapcsolatot egymással a kétféle de egy tőről fakadt, sötét és hideg energia. Amint sötét hullámaik egymásba fonódtak erőlködéstől remegő erővel próbáltam meg uralni ezt az erőt. Éreztem a mágia rángását, éreztem, ahogy tér-idő hurok alakul ki körülöttem. Éreztem, ahogy a varázsenergiák mohón habzsolják emlékképeimet, s én nehézkesen izzadva próbáltam fókuszálni a csatára, mit néhány hete vívtam. A mágusnőre, kinek ereje térdre kényszerítette a magamfajta veteránt is. Az erőre koncentráltam és az amulettre, amely a nyakában himbálózott. A térkapura. És lassan kezdett formát önteni az erő, már láttam őt. Láttam egy hatalmas tisztás közepén. Egyedül magasodott ott, mint ősöreg, mozdíthatatlan tölgy, de körülötte nem messze mágusok térdeltek vagy guggoltak ámult döbbenettel. Nem hittek a szemüknek, ahogy én magam sem. Egy gigantikus lény tombolt a nő körül. Azonnal felismertem, hiszen minden galetki egyik rémálma volt ez, az Ellenség egyik legerőteljesebb teremtménye. Egy xenomorf harcost csak a harcosok legkiválóbbjai mertek párviadalra hívni. De ez nem egy egyszerű harcos, ez egy hatalmas királynő volt. Senki, soha senki nem hív ki ilyeneket. Egyedül nem. A mágusnő mégis unott fölénnyel hárította a hatalmas torzszülött mágikus csapásait, végül, mintha csak már untatná az egész küzdelem, egy ujjmozdulatára valóságos kataklizmát zúdított a lényre. A levegőből lecsapó vastag energialándzsa átdöfte a királynő sötét testét, savas vére fröcsölte be a környezetét, ahogy a földre rogyott. A mágusnő unottan helyezte a kimúlt bestia nyakára a lábát, s tekintetét végighordozta az ámult tisztelettel rámeredő mágusokon. Lassan felemelt valamilyen csillogó nyakláncot, melyet a szörnyeteg nyakából akasztott le és csendes hangon mondta:
- Ez a trófea az enyém. Örülök, hogy vendégeskedhettem nálatok. Most megyek.
Éreztem, már nem soká tarthatom az erőt, mit elmém összegyűjtött, így minden erőmmel a nőre koncentráltam és megpróbáltam a leghatalmasabb térmágiát alkalmazni, mit csak tudtam. A nő talpa alá akartam térkaput nyitni, s a kapu párját az aréna homokjába elhelyezni. A leghatalmasabb sötét mágia segítette létre jöttüket, két hatalmas isten szakrális ereje. Izzani kezdett a levegő a mágiától, izzó manaszálak alkották meg a térkapu pentagrammáját, aztán… A nő felkapja vöröses hajzuhatagú fejét… Cseresznyepiros ajka ősi igéket mormol, hófehér keze lágyan int… Éreztem a manafonál elpattanását, az isteni mágia szabályosan égő ostromtoronyként omlott össze körülöttem… Ez lehetetlen! Miféle hatalom ez?! Fájdalomtól égő kezeimet, mint izzó vastól, úgy kaptam el az átokpiramis ónix falától… Döbbenten pislogtam és lelkemben éreztem, ahogy az összerogyó mágia új életre kél. De immár egy mindent elsöprő hatalmú elme uralta. Egy elme amely újjáépítette és átformálta a varázst. Izzani kezdett és megolvadt a piramis éjfekete fala, s az olvadt ónix csorogni kezdett, s lassan egy hatalmas pentagramma formája izzott a falon, melyen lassan átlépett a mágusnő. Kecses lábain gyalogló csizmák és sötét nadrág, derekán nehéz kard, felső testén csupán rövid ingecske, vállaira mágusköpeny borult. Fejét felszegve, enyhe ajakbiggyesztéssel nézett végig a táboron. A csodáló szemek nyilván nem voltak számára szokatlanok. Körülötte sarkaiból kifordulni, megroppanni látszott a tér, amint talpa a tábor talaját érte szinte felszikrázott a levegő a manától, s fény gyulladt csonka mágustornyunk tetején. Lágyan csengő hangon szólt, de a hatalom igézetét hordozta magában s még lakhelyünk legeldugottabb sarkában a kínzókamrában szenvedők is hallhatták talán a csendes szavakat:
- Régóta tapossák lábaim Ghalla felszínét, de régen hívtak meg ilyen furcsa módon valahová…
- Elnézésedet kérem magistressa – léptem elé tisztelettudóan fejet hajtva. – De az ügy, mely miatt hívtalak, nem tűrt halasztást…
- Egyre érdekesebb. Ki vagy te, tiszt? – kérdezte érdeklődően felvont szemöldökkel.
- A nevem Incubus, úrnőm. Egy névtelen szürke zsoldos csupán. De egy ősrégen élt hős ágyékából fakadó nemzetség sarja… Ahogy te is… - néztem rá jelentőségteljesen.
- Kevesen ismerik ezt a történetet – biccentette félre a fejét növekvő érdeklődéssel a hangjában.
- Te Piciklon úrnő vagy, mindenki ismeri a legendás bajnok nevét és alakját… Ám vannak akik ősibb dolgokra is emlékeznek. Egy címerre egy ősrégi medálon… Melyet csak egyvalaki leszármazottai hordanak…
- És ki ily jól tájékozott?
- Adarick con Treweci, Leah krónikása…
- Adarick évszázadokkal ezelőtt eltűnt – csóválta a fejét a mágusnő.
- Inkább évezredekkel – bólintottam. – Halálálmából mi ébresztettük fel.
- S tőlem mit kívánsz, még ha az is vagyok, akinek hiszel?
- A Hullámvértet akarom úrnőm… S azok akik Emirana Sivaris leszármazottai…
- …azok őrzik az ereklyéket – bólintott Piciklon. – De csak annak adják ki méltó reá. Annak is csak jó okkal…
- Ősöm győzte le Lord Daramoulát, a smaragd vámpírok legöregebbikét – válaszoltam egyszerűen.
- Akkor a jó ok megvan – biccentett a nő.
- Ezt a legendát is kevesen ismerik ma már… - jegyeztem meg.
- Ha valakinek a talpa alatt annyiszor sarjadt fű, s szemei annyiszor látták már a nap kelését, s nyugvását mint az enyémek, annak nem nagyon lehet ma már újat mondani. Már csak az a kérdés, méltó vagy-e az ereklyére?
- Ezt nem nekem kell eldöntenem…
- Igaz. Mondod ősrégi ez a medál. Ősrégi címer. Talán az is. De ennél sokkal több. Ősi varázsszer. Igazi ereklye, mely hatalma kitapasztalásához több élet is kevés. Ez a jelkép több mint egy egyszerű térkapu. A világok kapuja. Hajlandóak lennétek bebizonyítani, épp oly bátran harcoltok céljaitokért, mint ősapám, Lord Elronor? Megküzdenétek a dombi óriások királyával, Lord Goombbal?
- Lord Goomb régen halott – néztem reá döbbenten.
- Ősanyám, Emirana Sivaris, úgy gondolta nem elég büntetés a halál annak, aki az édesanyjára emeli a kezét. Goomb lelke bebörtönözve, örökkön szolgálja vérvonalunkat. Előhívhatom őt… De kiálltok-e vele?
- Ha ez az ára a tudásnak… Igen!
- Ám legyen!
Piciklon ajkai néhány varázsszót mormoltak, kecses ujjai megérintették a medálon kialakított térkaput, s ahogy sorra elforgatta a medál szélére vert szimbólumok felizzottak… Aztán erős szélvihar süvített végig a táboron, s megremegett a föld méhe. Morajlás hallatszott s két izmos, hosszú kar tört a felszínre, majd lassan hatalmas alak egyenesedett ki előttünk. Durva bőrruhában volt, kopasz feje eltakarni látszott a napot, ősz szakálla két hosszú fonatba rendezve, combján törzsi tetoválás, kezében iszonytató szöges bunkót emelt. Féltérdre ereszkedett Piciklon előtt, vaskos ajkaival érintve a lány csizmájának orrát. A mágusnő kurtán utasította:
- Győzd le ezeket a harcosokat!
- Hallom és engedelmeskedem! – mennydörögte az óriáskirály és talpra emelkedett, hatalmas fegyverét lóbálva.
- Gyűrű! – üvöltöttem a társaim felé, gyors kézjellel mutatva nekik, csalogassuk az aréna felé Goombot. Magam gyorsan citáltam a hideg tűz igéit mely hatalmas robbanással találta el az óriás vállát, aki dühöngve üvöltött fel, s lendült felém. Naudia, egyik legifjabb de legmegbízhatóbb harcosnőnk villámsebesen helyezett nyílvesszőt az idegre s lőtte azt Goomb nyakszirtjébe. Az óriás tombolt, szöges bunkója csontrepesztő erővel találta el a nőt, aki fájdalmas sikollyal zuhant hátra. Mielőtt halálos csapásra huzakodhatott volna az óriáskirály, Bhl_ lendületes csapást mért a hátára. Hamarosan mint éhes farkasfalka táncoltuk körbe a dühöngő behemótot, s lassan szorítottuk az aréna nyílt terébe. Az óriás bőrén egymás mellett nyíltak a hosszú, de felületes vágások. A vérveszteség lassan kezdte elgyengíteni, de figyelmünk másodpercre sem lankadhatott, hiszen a bunkó egyetlen csapása is a halált jelenthette… Végül a vérveszteség lassan eléggé lelassította, hogy egy gyors vágással átmetszem a vádliján az inakat. Az óriás féltérdre rogyott, Bhl_ pedig tökéletes mozdulattal szúrta torkon abban a pillanatban. Goomb fennakadt szemekkel zuhant előre. Felfelé pillantottam s nem lepett meg a látvány. Piciklon keresztbetett lábait lóbálva ült az emlékmű tetején, és érdeklődve nézte végig a harcot. Most egyszerűen mellénk teleportált és némi elismeréssel bólintott:
- Ez szép harc volt! Gratulálok! Megérdemeltek egy kisebb jutalmat!
Intésére Goomb teste lassan elenyészett miközben a nevezetes medál rúnái vörösen izzottak fel, míg kezében varázsgyűrű tűnt elő a semmiből, mit nyitott tenyerén Bhl_ felé nyújtott. Az emberrabló főhajtással vette át az elementáris gyűrűt. Piciklon hangja csendült újra:
- Ha Lord Daramoula és szövetségesei ellen kívántok harcolni, ahhoz ennél sokkal többre lesz szükségetek. Elsősorban egy jobban védhető helyre.
- Amennyire csak tudjuk, mindig építjük tovább a tábort – mormolta pirulva Picur.
- Igaz, de ezt fel is lehet gyorsítani. Az anyagmágia tudománya lassan kiveszik a világból. Ma már kevés mester ismeri a mágikus energiák anyaggá alakításának tudományát. Én azonban ősidők óta taposom e világ földjét, a bölcsesség és a tudás úgy tapadt reám, mint utazóra a világ pora. Megtanítalak titeket az ősi tudományból annyira, amire szükségetek lesz.
- Légy a vendégünk, úrnő – hajtottam fejet, s példámat követték bajtársaim is.
A palota legszebb szobájába kísértük a nagy hatalmú mágusnőt, s több bizalommal néztünk a holnap elébe…”

Nem a szinted számít. Szívemből szóltál nagyrészt. A baj csak az, legtöbb "kicsi, kezdő" nem tájékozódik... Csak fut bele a falba...

Ehm... Lehet elfogult vagyok, de Sameed pl nálam a legjobb játékosok közé tartozik... Piciklon is... 47 illetve 57 szintűek...
Ez így kissé kategórikus kijelentés lenne.
Tény. Akik hosszú ideje rohannak az élmezőnyben a legjobb játékosok közé tartoznak. De nem csak ők.

Srácok néhány szerény gondolat.
Már régi tendencia, hogy a topok elszakadnak. Nekik bizonyosan nem éri meg ez a skill. Nekik adott ellenféllel szemben kell helytállni, ráadásul ha most visszafogná magát tényleg légüres térbe kerülne, mert mögötte is kb mindenki visszafogja magát így azok sosem zárkóznának fel rá. Ők rohannak és fognak is, ezzel nincs semmi baj.
A jelenlegi középmezőny lendületből ráharapott erre a skillre, amint csak tudott. Nem véletlenül. Nekünk egyszerűen kell, mert mások a céljaink. Nem ugyanazon 30-40 játékos ellen kell helytálljunk, hanem kb 250-300 különbözően fejlesztett, különböző taktikával rohangáló játékos ellen. Ha nem fogunk vissza, akkor mi futunk légüres térbe, rosszabb esetben tartjuk a lépést azokkal akik farmolnak minket, de ennek semmi értelme. Nekünk a játékélményünket nagyban növeli ez a skill. Egyszerűen szükséges, ha nem csak a "nagyok" véleményét és játékélményét tekintjük mérvadónak. És igen, szerencsére amit ők gondolnak arról milyen a jó játék/fejlesztés nem mindig az Olümposzról zuhan a nyakunkba kőtáblába vésve, ők is tévednek. Érdemes meghallgatni amit mondanak, mert sok fontos és jó info van benne, de mindent nem szabad megfogadni.
Végül a mostani kicsik. Ezzel kapcsolatban egyvalamire hívnám fel a figyelmet. A középmezőny legtöbb klánja súlyos emberhiánnyal küzd. Ha csak egy kicsit változtatnának a szabályokon és normálisan feltölthető lenne a Lélekkút, ezek a klánok tárt karokkal ölelnék magukhoz az újakat és kísérnék be az akadémiájukra. És nem kéne állandóan kis klánokat alapítani, amelyek ugyanúgy panganak. Ha valami mindenkinek elérhető, onnantól meg nem előny. Csak jól kell kihasználni. És nem csak ezt.

Ez a fórum, mindenkinek nyitott. Fel lehet jönni kérdezni. Ajánlgatja is vadászatnál.
Ki lehet nézni egy szimpi magas szintű karit a toplistáról és kérdezni lehet tőle, sokak adatlapján kinn van, meg lehet keresni (enyémen is).
Mire a vf-esek közelébe ér, azért elég sok víz lefolyik a Dunán... Addig biztosan tud egy átlagjátékos infot szerezni.

Mortimer! Neked meg annyit... Semmit. Inkább megyek. Amíg még kultúrember vagyok.

Hauer!

Már ne haragudj, de őszintén: ha egy pók talál egy karit akin naponta hoz pl. 30-40k-t, az sajnálni fogja, hogy nem védi le?
Én senkire nem fogok rászállni. Bárki kérdezhet elmondom a véleményem, szerintem és magas szintű haverjaim szerint mit érdemes fejleszteni.
De! Ha egy háborúban ilyen karit látok majd azt annyiszor verem laposra a legkisebb szívfájdalom nélkül, ahányszor meglátom a háború alatt.
Mellesleg magam sem vagyok éppen elég jó, nekem is kései fejlesztés kicsi akadémia miatt. De próbálom lehetőségeimhez képest behozni. Ők is megtehetik. Ha nem teszik? Lelkük rajta.

Ehm. Ariel. Senki nem tiltja meg senkinek, hogy kifejlessze. Ez egy játék. Lehet tanácsokat adni. A saját hülyeségétől, hogy veszélyeztetett mezőny közepén nem fejleszti.... Ettől központilag ne óvjunk meg senkit.
Ez olyan: vegyük ki az összes szakit (mindet!) mert mi van, ha valaki annyira vegetatív, hogy nem fejleszt ki egy darabot sem. Ő dolga...
Ha valaki nem fejleszti az hosszú távon otthagyja az összes vf-est, addig meg eszi a kefét, de azért, mert ő így döntött.

Kivételesen had szóljak 2 mondatot Dorn mellett:
Szerintem ő tisztán a statokat nézi, ami a karlapra van vésve, nem az effektív (szintfüggő) erőt. Gondolom főleg epic és térkapu ahol hasznosítani akarja...

Én így látom: ha most kifejlesztem a vf-et (meg van) akkor feleződik a Tp. Ergo ha te hetente szintet lépsz, én 2 hetente.
Te elhúzol szintben innentől irreleváns melyikünk az erősebb, mert messze kerülsz.
Ha kinyomod a vf-et később sem érlek be, hiszen én nem nagyon szeretném ezt elfelejteni.
Ha megállsz és bevársz... Izé... Ugyan hetente ugyanannyi csp-t kaptunk, de én 2 hetente léptem szintet, így mire beérlek mondjuk kaptam 25-30 szinten dupla annyi LE-t mint te. Ezt nem kompenzálja a vadászat egy bevárásnál.
Ha nincs bevárás, akkor meg érdektelen....

Idézet: Butchman - 2009.07.17. 19:20:24

Egészen kivételesen: azt hiszem tényleg jobban járunk TLO...

Idézet: Ariel - 2009.07.17. 19:04:46

Okés. V1. Incubus (IQ Betyárok, rubin horda)

Dorn! Még mindig nem értek valamit:
Azért futsz előre mert nagy előny a fertő nullázása. Tény. De ez komolyan nagyobb előny mint 10-20-30 szinten át dupla LE? Ezt valahogy nem tudom elhinni... De ha kifejted, az nekem mindenképpen érdekes és tanulságos lenne...

Óh yes! Igen. Meg kell verekednetek legalább 6 különböző fajta szövivel gondolom és ha azt mered mondani van olyan, ami ellen nincs esélyetek esküszöm nem leszek úriember és csúnyákat mondok!
Most akkor ugyan képzeld már magadat a top 60-80 körülre. Nem 6 szövi. Úgy 20. Ebből 14 ellen csinálhatsz amit akarsz. Nem, Ariel, nem ugyanaz a helyzet! És nem, esély sincs rá, hogy valaha megértsd!

Idézet: Ariel - 2009.07.17. 17:48:02

Izé. Ezt annyira nagyon szeretem. Te meg tudod mondani és ítélni az Azúr Légió soraiból, mi erkölcsös, gerinces játék a középmezőnyben. Tök jó. Hogyne, mert nem muszáj vf-et nyomni, van ennél szebb út is. Már hogyne lenne. Csak azt az apróságot felejted el: felettetek már nincs klán, nincs ellenfél. Felettünk van. A mi alternatívánk inkább az:
1. Nincs vf és folyamatosan kapjuk az áldást ugyanattól a szövitől.
2. Van és ha van egy kis szerencsénk elrohannak utánatok, mi meg megerősödhetünk. Legrosszabb esetben is közelednek az erőviszonyok.
Ne akarj véleményt mondani arról amit nem ismersz, én sem teszem a top klánokról.

Őszintén? Legkevésbé sem érdekel ki mit tesz a háborúkban. Én sem szoktam az egész éjszakát a gép előtt tölteni. Mégsem kevés a háborús győzelmünk...
Tudod aki 5 perc alatt kapitulál, úgy hogy top10-es szövi tagja... Az nem a háborús rendszert minősíti. Akinek nincs bátorsága felvállalni és legalábbis megpróbálni amit lehet, annak lehet akármilyen háborús rendszer. Nem azon múlik.

Idézet: Butchman - 2009.07.17. 17:34:53

Érdekes. Mi átlagban szoktunk. Nem csak nagyon régen. Nem nőttük ki idővel az elemi udvariasságot...

Idézet: Butchman - 2009.07.17. 17:21:12

És ez a hsz meg megint csak egyvalamit bizonyít: még mindig undorító a jobban játszik nálam, tehát vagy csaló, vagy rossz a rendszer hozzáállás. Tudod az ilyesmire az a szó amit keresel (keresned kéne), a Gratulálok!

Ha van esze a Behonak akkor nem. Akkor megrázza magát végre Miklós és nekiül kitalálni valami normális, nagy ívű újdonságot.
Ha meg nem. Nos akkor fájdalom, de tényleg nem érdekel. A topok eltűnnek, mi meg ahogy tudjuk elszórakoztatjuk magunkat jelenlegi szabályok mentén és nem érdekelnek az újítások.
Engem tökéletesen kielégít egy jó háború, ahol mindkét fél belead apait-anyait, meg hogy van elérendő fejlesztési célom, és főképpen, hogy van egy jó banda amiért és akikkel érdemes játszani.
Tehát ezek után:
Érdektelenségbe fullad a "nagyok" játéka? Törölnek? Tegyék. Keveset ismerek személyesen. Azokat sajnálni fogom, mint bárki más ismerőst. A többiek? 3 percnél többet nem vesztegetnék az életemből a hírre, hogy a top 11-es kari törölt (dunsztom nincs ki az, hasraütés, előre is elnézést). Ez van.
A topoknek megvolt (van?) a lehetőségük, hogy visszafogják magukat, ha akarják. Ha nem akarják... Saját döntés. Lehet imádkozni Miklóshoz.

Meg az enyémből. Gyönyörű. Mintha magamat hallanám a saját szövetségemről beszélni. Arielnek: célok hasonlók mint Szurilónál.

- Megfordítani az eddigi biztosan vesztes háborúkból néhányat (és megyeget, ha lassan is)
- Egy kicsi, de erős, hatékony, sikeres csapatot építeni
- Jókat háborúzni (és sokat), feljutni háborús győzelmekben a toplista 1. oldalra
- Baráti, jó társaságban játszani
- Új arcokkal megismerkedni, esetleg összehaverkodni kis szerencsével
- Erős karaktert építeni
stb.

De szerintem hasonló célokat fog említeni mindenki. Egyet azért kiemelnék. Ebben a játékban nagyon sok ember játszik. Háborúkban, portyákban nagyon sok új emberrel van lehetőség találkozni, haverkodások, nagy nevetések érdekes, új szemléletek kerülhetnek elő. És ezt nem adnám oda az 1200. szintért sem. A játékélménynek a táp adta siker csak egy része. És nem áldoznám fel a játékélményt a táp oltárán. Soha. Mert ha csak a táp maradt, felesleges lenne játszani. Szerencsére a sokféle szakértelem kombinációi sokféle taktikát eredményeznek, minden szintnek vannak hasonló erejű játékosai akikkel nagy meccset lehet vívni és itt a derékhadban ez még képlékeny közeg. Mindenesetre nem cserélnék a karaktertoplista 1 oldaláról senkivel...

Nem tudom. Nem lehet köze hozzá pl. Piciklon esetében a bajnoki medáljának? Nem lehet köze ahhoz, hogy akik gyorsabban kapcsoltak most megfordíthatják az erőviszonyokat a középmezőnyben? Vagy annak nem lehet köze hozzá, hogy ugyanaz az unalmas top aki minden reggel bucira vert és elvitt kamrázni már nem ér el? Esetleg nem lehet? De szóljatok, ha rossz nyomon vagyok...

(Ez a szaki erősen újraosztja az erőviszonyokat, de attól, hogy valaki kimaxolja nem lesz verhetetlen, csak esélyt kap, új esélyt, hátha egyéb tekintetben jobban fejleszt mint a többi, ezt kimaxoló karakter... És őszinte leszek, talán brutálisan őszinte. Ha az Azúr meg a topok nagyjai végleg itt hagynak minket és ugyanaz a 20 karakter nézegeti egymást 1223. szinten, az nekem nem fáj. Annyira semmiképpen, mint mikor letámadnak és lefosztanak. Ha a játékuk unalomba fullad? Izé... Ez megint az ő dolguk. Ezt a szakit aki akarja kitolja, aki nem, az nem, de ilyen a világ. Mindenkinek más a szórakozás).