Hozzászólások - Shimrod85

azokra az epikus cuccokra melyek +%-ot adnak le-re portya során!

napi rutinok- dukát vásárlás igen amúgy semmi mást. kereket meg csak sorsjeggyel de ez nem biztos.
mód: építés, állatok gyakorlása s egyéb nem tp függö cselekvést tudsz csinálni. tipikusan kvíz manakonstrukció stb.

jön valaki szekszárd-paks-dunaújváros útirányon kocsival? ha igen s beférnék jelezen legyenszives. csökkentsük a kiadásokat jeligére.

igen!

forum.vegzetur.hu/index.php/topic,272.0
ígaz végig kell olvasni sok hasznos dolog van benne.

sorold! a topicról van ilyen, keress rá állatok- állatartás címen. v5.

az állatoknál nincs ilyen. akkor cseréled le amikor akarod. persze 60 szint felett állandó csonterösítéssel ez is "kiváltható". minnél több van annál többet sebeznek + lehet a szakértelmekkel játszani.

Utam az Orákulumhoz vezet, kezemben a küldöttől kapott tekercs. A hordaparancsnok velem együtt száz végzeturat hívat magához, mind fertőzött. Úgy tervezem menet közben beidomítok egy új állatot mely majd felderíti nekem előre a terepet. Az a pár nap amíg az Orákulumhoz érek eseménytelen. Estefele letáboroztam a kráter peremén, majd reggel lemászok. Az éjszaka nyugodt, csak a távolban valami ragadozó üvöltését hozza a szél. A tüzet bámulva felidézem a múltamat, tanoncéveim keserűségét.
- Az előtérben állok, még vagy két tucat másik egyelőre hordátlan fiatallal. Mindenkin érződik a feszültség, nem beszélgetünk hisz nem tudhatjuk melyikünk lesz ellenség s mely hordatárs. Az ajtó kinyílik, egyszerre terelnek be minket. A termet elfoglaló asztal mögött öt harcedzett végzetúr. Szemeim a jelvényeket fürkészi, sorban ott van mind: gyémánt, zafír, rubin, smaragd s egy ötödik átlátszó, kör alakú jelvény. A mesterek egyenként maguk elé hívatnak minket, csak számukra ismert kritériumok alapján megvizsgálnak s osztályoznak. Engem hívnak, hallom a fülemmel s elmémmel is. Az elmémet hívó szó erősebb fájdalmasabb. Néhány kérdés hangzik el melyet a fülemmel hallok, válaszolnom kéne, de nem tudok a tudatomat célzó idegen szavaktól. Füleimből és orromból vér csörgedezik válaszolnom kell a kérdésekre, de melyikre? Végül az idegen szavakra válaszolok szinte ösztönösen. Suttogva a méregfelhő igéit mondom. A gyémánt és a rubin nagyúr elfordul, őket nem érdeklem. A zafír s a átlátszó jelvényű nagyurak a többieket kémlelik, a smaragd mester viszont nevetve válaszol varázslatomra. Velem jössz. A vérzésem eláll de a fájdalom nem csökken.-
Itt kezdődött minden, már értem! Megkérdezem erről az Orákulumot. Észre se vettem, hogy már pirkad. Az Orákulumnak elmesélve víziómat megerősít, hogy a Teron hegybeli kiképzőközpontban megtalálom a választ. Nem sok kedvem van visszamenni a hegybe, de a hordaparancsnok is ott vár.

nálam a vt, feladatok nullázta magát. a fórumra ezt írja: adatbázis kapcsolódási hiba! amúgy müködik..

ezt a pechet. 156 drakón után még csak transzcendális és egy katalizátor esett.

áh az jó! tehát pöröghet a landi ezerrel.

sziasztok! ha benevezek a bajnokira a 3-ik kategóriában de közben szintet lépek, a 3-ik vagy a 4-ik kategóriában indulok végül?

Miközben a tanácsterembe mentem a küldöttel beszélni eszembe jutott fertőzésem első napja. Kora este éreztem a fertőzés teljesen behálózta elmémet, a mana megformálása sokkal nehezebben ment. Egy egyszerű energiagömb létrehozása is oly mértékű koncentrálást igényelt, hogyha nincs az elmémet s testemet béklyóba tartott fertőzés akkor se tudom teljesíteni. Testem pár óra alatt drasztikusan megváltozott. Szemem véreres, láztól égő kocsonyás zselének hatott. Bőröm elszürkült, mintha nem látott volna napfényt már évek óta. Testalkatom görnyedté vált, súlyomból eltűnt tíz kiló. Ruháim, páncélom leestek rólam. A fájdalom ekkor költözött agyam hátsó részébe s azóta se akar kijönni onnan. Mentálisan drasztikusabban megváltoztam. Állataimat egy félreértett hörgés miatt amorf hústömeggé vertem puszta kézzel, hogy meggyalázott lélekenergiájuk tomboló vortexként tombolva pusztítsanak tovább. Az elpusztult szolgákat azóta se tudtuk teljesen pótolni. Nem volt maradásom sehol. Minden idegszálaim téves jelzéseket küldött s mindenkiben ellenséget láttam. Utólag tudtam csak meg, hogy Agytaposó, Ronja s Raiybur tudott csak leütni. Az éjszaka még rosszabb volt. Soha nem támadtam este mindig tiszteltem, hogy mások ilyenkor pihenni szoktak, tán szüleim nevelése miatt, nem tudom. Mégis a hajnal első sugarai térítettek észre s világították meg éjszakai portyáim eredményét. Fiatal végzeturak egy csoportja volt az áldozatom. Tán most másztak elő a hegyből. Mégis minden felszerelésük összetörve testük összeverve hevertek lábam előtt. Először csak megmerevedve álltam felettük, majd jött a fájdalom, mely azóta se múlik. Tényleg megoldást kell találnom rá. A tanácsterem fémberakásos ajtaja elé érve rendszerezem gondolataimat, nagy levegőt veszek, hogy folyton pusztítani akaró lelkemet valamelyest lenyugtassam. Kihúzom magam, elfojtom a fájdalom feltörni készülő hullámát, szemembe a megszokott magabiztosság költözik. Nem láthatják mily sebezhető vagyok. Lassú nyikorgással kinyitom az ajtót, ekkor már a „régi vagyok”. Erős, elpusztíthatatlan az ellenséget térdre kényszerítő smaragd végzetúr.

A szentélyben töltött időt hasznosan töltöm. A fertőzésről olvasok, az akadémiánk könyvtára erről a témáról szegényes. A fájdalom nem csökken, gyógyírt kell találnom rá. A gyógyulásom után az első település felé veszem az irányt, hátha ott több szerencsével járok. Néhány nap az út, közben gyógyító növényeket keresek. A faluban amint meglátnak fejvesztve menekülnek úgy néz ki a hírem gyorsan terjed. Még a főtéren sem tartok mikor a városőrök megállítanak. Nagyjából tízen vannak. Egyik sem ellenfél. Kicsit hízelgő, hogy ekkora fenyegetésnek néznek, pedig ha tudnák mennyire fáj. Már lecsapnék rájuk mikor állataim jeleznek, egy végzetúr. Páncélján a gyémánt horda jelvénye. Nem érzem magam gyengének de már a varázslatával majdnem a földbe döngölt. Na ezt azért nem hagyhatom, jelenlegi legerősebb varázslatomat idézem rá, igen ez meglepte. Teste méterekkel arrébb csapódik egy lakóháznak. Pillanatnyi szünet, érzem ez a varázslat erősebbre sikerült mint általában. A fájdalom elkezd felkúszni a gerincemen keresztül, mint valami nyálkacsiga kúszni a tarkómig. Ott tanyát vert s berobbant... üvöltök. A gyémánt értetlenül néz, de mivel látja a szememben az „őrületet” lesújt. Lélekenergiámat élvezettel szívja el, persze hisz zsíros jutalomban részesült. Odahajol s annyit mond: -az őrültekre halál vár! Gyógyírt kell találnom a fájdalomra. Mire visszaérek szövetségem lélekpajzsa alá a hivatalnok már vár. A hordaparancsnok pecsétjével ellátott pergament nyújt át.
-Ma nincs kedvem ezzel foglalkozni.
-Pedig fontos, hidd el!
-Akkor várj meg a tanácsteremben, majd ott beszélünk. Csak biccent, majd egy szolga elkíséri. A szállásom felé tartok mikor szövetségünk alapítója s vezetője Astrofish állít meg.
-Aggódom érted, a fertőzésed az egészséged rovására megy. Esetleg csökkenthetnéd, hogy könnyebb legyen.
-Köszönöm megvagyok.
-Akkor beszélj az Orákulummal, tán tud segíteni.
-Igazad van, megpróbálom. Mindíg tiszteltem a hidegfejűségét, tán az első volt a szövetségben ki megszabadult a fertőzéstől. Elgyengült. Az orákulumhoz pár napon belül ellátogatok. De elöbb megiszok egy gyógyitalt s megtudom mit akar a küldött.

Fájdalom...egyre erősebb. Ha ezt tudom jobban küzdök. A szövetség védőmezeje jelez, valaki jön. Pedig ilyenkor, mikor a sárkányok a pilonoknál újra gyülekeznek veszélyes. Elmémmel a kémgömbre csatlakozok, fürkészem az idegent. Egyedül van. A szövetség tagjai pihennek így nekem kell fogadnom a botort. Egyre erősebb a fájdalom, már a halántékomnál lüktet... huh csak ezt a csatát bírjam ki. Kilépek az idegen elé, meg se várom, hogy mit akar már a varázslatomtól kifekszik. Szánalmas. Az állataim dühösen morognak, nekik esélyük se volt támadni. Odalépek több sebből vérző testéhez, hogy lélekenergiáját vegyem. Csak egy újabb szerencsétlen aki a listára kerül. Hirtelen hasít belém a fájdalom görcsbe rándítja testem, letérdelek. Ekkor veszem észre áldozatom páncélján hordaparancsnokom jelvényét. Mentális üzenetben szövetségem vezetője gyűlésre hív, a legrosszabb pillanatban. Most mi legyen? Pillanatnyi gondolkodás után szolgáimmal a gyógyító szentélybe vitetem. Nekem se ártana, ez a fejfájás megőrjít.
A tanácsterembe én érek utoljára. Már megint kevesen vagyunk. A többiek furcsán néznek rám. Nem kérek elnézést, sosem teszem. Persze ők mar régen „tiszták”, gyengék. De ezt nem mutatom ki feléjük-most még-tisztelem őket, sokat megéltek. Csak egy újabb építési terv, számomra érdektelen. A szavazás végeztével a szentélybe sietek. Tán már felépült a látogató. Útközben az esetleges retorziókat mérlegelem. A hordaparancsnok egy hivatalnokát lecsapni? Mindegy majd a fertőzésre hivatkozom. A küldönc felépült, szemeiben látom a gyűlölettel vegyes félelmet, persze megértem. Egy pergament nyújt át, a hordaparancsnok egy tanulót, „hivatalnokot” küld majd, a hordán belüli fertőzöttség felmérése s a smaragd horda esetleges besorozása céljából. Bah engedelmeskedem-most még- a pergament aláírva elengedem a futárt. Lüktet... éget... FÁJ... irgalmatlanul fáj. Az üvöltésem betölti a csarnokot, a szolgák nyüszítve menekülnek csak remélni tudom, hogy valamelyiknek van annyi esze, hogy gyógyítót hozzon. Térdem megremeg, gyenge vagyok, Nagyon fáj. Mielőtt elsötétül minden még látom társaimat beszaladni. Majd elnyel a fájdalmas sötétség...

viszont azt mondjátok meg, hogyha nem kérem a csökkentést, akkor muszáj felvenni? mert ez az elsö landim ahol számít a fertözésem.

a felbontás után 1 hét! ahogy írva vagyon.

Béke felbontása
A béke felbontásáról is lehet szavazást
kiírni, amennyiben azt elfogadjátok, a
békekötés azonnal megszűnik (a másik
szövetségnek ebbe már nincs beleszólása),
viszont ilyenkor még 1 hétig nem
támadhatjátok a másik szövetség tagjait.

az óraátálítás volt a kufár csatánál.
hopp meg a vt-nél a belépéses feladat + a hüségszilánk nullázódása volt a probléma.

nem! mind a xeno, mind a kufár de 10-kor kezdödött, s másnap de 10-kor értek véget a napok.